Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
2 SZOLKOK HEGYEI NÉPLAP 1366, november 2*. Brezsnyev vezetésével elindult a szovjet pártkü döttséq Magyarországra Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárával az élen, pénteken Budapestre utazott a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, mely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására részt "vesz az MSZMP IX. kongresszusának munkájában. A küldöttség búcsúztatására Moszkva Kijevi pályaudvarán megjelent Koszigin miniszterelnök, Pod- gornij. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és több más szovjet vezető. Jelen volt a küldöttség elutazásánál Oláh József ideiglenes ügyvivő. fioszigin Amer marsallal tárgyait Koszigin szovjet kormányfő pénteken a Kremlben megbeszélést folytatott Amer marsallal. az Egyesült Arab Köztársaság első elnökhelyettesével. A megbeszélésen Mazurov, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese és Ga- leb, az EAK moszkvai nagykövete is részt vett. Utána Amer marsall ebédet adott, amelyen szovjet részről Koszigin, Mazurov, Selepin és más hivatalos személyiségek vettek részt. Á német kongresszusi küldöttség fogadósa A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresz- szusára Budapestre érkezett Németország Kommunista Pártjának képviseletében Max Reimann, a Központi Bizottság első titkára, továbbá Georg Kwiatov- sky, a Központi Bizottság tagja. — A képen: Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja a Ferihegyi Repülőtéren fogadja a vendégeket. Brown elutazott Moszkvából George Brown, Nagy-Bri- tannia külügyminisztere Kétnapos nem hivatalos látogatás után pénteken repülőgépen elutazott Moszkvából. Az angol külügyminisztert fogadta Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Brown megbeszélést folytatott Gromi- ko szovjet külügyminiszterrel a szovjet—angol kapcsolatok kérdéseiről és néhány nemzetközi problémáról. A repülőtéren Gromiko búcsúztatta Brownt, aki elutazása előtt azt mondotta a tudósítóknak. hogy „igen hasznos volt” moszkvai látogatása. „A moszkvai beszélgetések rendkívül őszinték voltak” — jelentette ki a miniszter és hozzáfűzte: „osztozunk a világ békébe vetett reményében.” Újabb vcrösgárdista felvonulás Újabb hungveipingista felvonulás zajlott le pénteken Pekingben. Ez volt Mao Ce-tung — mint hivatalosan mondják — nyolcadik találkozója a különböző kínai területekről Pe- kingbe érkezett „vörösgárdistákkal”, akiknek menetoszlopai katonák, hadsereg- parancsnokok és a biztonsági csapatok kíséretében órákon át vonultak keresztül a Tienanmen téren. A Tienanmen téren felállított díszemelvényen Mao Ce-tung mellett Lin Piao, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Csou En-laj, az Államtanács elnöke, IJu Sao-csi, a Kínai Népköz- társaság elnöke» Teng Hsziao-ping, a KKP Központi Bizottságának főtitkára és mások foglaltak helyet Mint az előző ilyen találkozókon is, valamennyien katonai egyenruhát viseltek. Az eimtSTt betekben a törté» nelem egyik legnagyobb árvízkatasztrófája sújtottta Itália földjét. A megvadult folyók rohanó vize és a tomboló szélvihar következtében fellépő tengerár 12 millió embert érintett. Az országnak kb. egynegyedét borítja sár és törmelék, 800 községben és 30 nagyobb városban fedi iszap az utcákat. A legnagyobb pusztulást Toscana központja, a reneszánsz bölcsője, Firenze szenvedte. Az árvíz november 4-én tört rá a városra és nyolc napon keresztül pusztította annak pótolhatatlan értékeit. A víz behatolt a világhírű Uffizi- képtárba, könyvtárakban és múzeumokban rombolt, nagy pusztítást végzett a Dóm gyönyörű épülete körül, valamint a Santa Croce templom előtt szélesedő középkori téren, három méteres víz borította a városi tanács, a Signoria épületét is. A katasztrófát, amelyhez hasonló csak 1331-ben, 1666-ban és 1833-ban fordult elő ezen a vidéken, az idei ősz szélsőséges időjárása idézte elő. A Toscanai-medence a mediterrán éghajlat övezetébe tartozik. Nyár elején az Afrika felől érkező, sivatagi eredetű légtömegek forróvá és szárazzá teszik itt az időjárást, tavasszal és ősszel viszont az Atlanti-óceán felől érkező c1'’'- lonok bő csapadékkal öntözik a kiszikkadt földeket. A ciklon előoldalán felsikló meleg levegő azonban az Alpok lábánál is nagyobb esőzéseket okoz, amely nagy tömegben zúdul az alacsonyabban fekvő területek felé. E kettős hatás által megduzzadt folyók vize aztán évről évre kilép medréből és elönti a környező földeket. Az idei nagy árvízkatasztrófát azonban az előbb említett okokon felül a szélsőséges időjárás is súlyosbította. Amikor a szokatlan októberi nyár végét jelentő hideg levegő áttörte az Alpok és a Károátok vonalát és előretört a Pó-alföld- dig^ a déli meleg levegő viharos sebességgel fölésiklott. Az éghajlati frontoknak ez a több napon át tartó összecsapása zivataros esőkkel árasztotta el Észak-Olaszország területét. Olaszország történetének legnagyobb árvízkatasztrófája MEGTÖRTEM KRIMI HAMBURGBÓL HL A másodigazgató rablóbandát szervez Mindenki egy helyben topog. Csak a lottótársaság intézkedik: elbocsátja a pénztárost, a rablás áldozatát. Mintha ő tehetne mindenről. Aztán látványosan lemond a lottótársaság másodigazgatója. Az egyik hamburgi lap ekkor így ír: „Ezt a példamutató kötelességtudást tudnánk ajánlani néhány úrnak a rendőrségen is. legalább ennyi felelősségérzetet szeretnénk látni azoknál, akik tehetetlenek a rablás felderítésében.” Ezenkívül: semmi. Az évek múlnak, s lassan valóban feledésbe merül a félmilliós rablás ügye. A nagy világváros mindennapi forgatagában ez is csak egy, a sok más bűntény közül. Váratlan fordulat 1965-öt írnak. Senki nem beszél már a hamburgi lottópénzről, amikor mégis fordulat következett be. Sőt, a tettes is kézre került a Német Demokratikus Köztársaságban. Az NDK népi rendőrei ügyesek voltak, s nagy fogást csináltak. A külföldieket ellenőrző berlini határállomásnál történt. Egy Mercedes Limousine érkezett a demokratikus Berlinből az őrpontra. A határőrök ismerték, mert. hetenként megfordult ezen az útvonalon. Most is, mint máskor, a vezetőt kiszállásra szólították fel, hogy a szokásos p"or,ör7°st elvé- ■ezzék. Ez alkalommal bér kihallgatása. Elmondta, hogy török állampolgár, és a nyugat-berlin. egyetemen tanul. A kocsit egy évfolyamtársától kapta kölcsön, s fogalma sem volt, hogy mi van az ülések védőhuzata alatt. Különben is ö csak azért jár Kelet-Ber- ' linbe, hogy ott az építkezéseket tanulmányozza, hiszen építészhallgató, s nagyon * érdeklik a modem stílusok. Különösképpen érdeklik a Karl-Marx-Allee épületei, az új utcasor stb., stb. Paulitz főhadnagy nagy türelemmel s kedélyesen hallgatta a török fiú előadását. Aztán felajánlotta, hogy tekintse meg máskor is a várost, de talán jobb lenne, ha előbb értesíti a kocsi tulajdonosát, aki biztos jelentkezik és igazolja őt. Nyilván — mondta a főhadnagy — nem hagyja magát a bajban. Biztos lesz benne annyi becsület, hogy bevallja, övé a pénz. A% aranykereskedő szigorúbban, mint máskor A fiatalember, aki a kocsin járt, kiszállt, de foga között „botrányt” mormolt, s fel volt háborodva a zavarás miatt. Ám hirtelen elcsendesedett, amikor a rendőr az autó üléseit borító huzatot kezdte levenni. Az első ülések hátsó támláinak hátulján gyanús dudorok voltak. Amikor a védőhuzatot lefejtették, s a dudorokat megvizsgálták, a határőrség legnagyobb csodálatára '240, összegöngyölt 50 márkás pénz került napvilágra. Az utas nyugatnéme* pénzt akart a demokratikus Berlinből kicsempészni! Megkezdődött a fiatalén! Közben Paulitz elé újabb jelentést toltak. Elolvasta s ebből értesült, hogy a kocsiban arany mérésére szolgáló speciális mérleget is találtak, valamint vegyszert, csipeszt stb. Teljes felszerelést, olyan készletet, amit csak az arannyal foglalkozók hordanak magukkal. A főhadnagy eddig sem kételkedett, hogy a török férfi bűnös, de most egyenesen nekiszegezte a kérdést: — Maga arannyal és pénzzel üzletel! Ugye elta- láltatn? A török nemVáiaszolt. A négyórás gondolkozási idő zonban az őrizetes cellában látszólag jobb belá- *ásra bírta, Amikor újabb kihallgatásra a főhadnagy elé vezették, már így vallott: — Az egyik egyetemista ismerősöm itt Kelet-Ber- linben nemrég összehozott egy úrral, aki aranyruda- kat vásárol, s nyugatnémet márkával fizet érte. Hónapok óta rendszeresen találkozom itt vele, s hozom neki az aranyrudat. Ma éppen 12 000-ért szállítottam le. A török nem ismerte ügyfele nevét. — Annyit azonban elmondott, hogy minden héten egy meghatározott kávéházban találkozik vele, s ott bonyolítják le az üzletet. A törököt őrizetbe vette az NDK rendőrsége. Egy hét múlva lehetőséget kapott arra, hogy elmenjen a megjelölt kávéházba. Természetesen nem egyedül. Paulitz főhadnagy és egy másik rendőrtiszt kis távolságban követte. A találkozás után a török üzletfelét őrizetbe vették. A férfit Eberhard Mellinnek hívták, Berlin egyik elővárosában lakott, egy régiségekkel berendezett pazar lakásban. Korábban a hamburgi lottót* »-saság másodigazgatója volt A „külön munkau A rendőrség által előterjesztett bizonyítékok súlya alatt Mellin lassan mindent bevallott. Elismerte, hogy ő volt az, aki a lottópénz elrablását kitervelte, s az ötletet Borowski- nek elmondta. A rablás előtti éjszakán ő „külön munkát” végzett. Az igazgatóság épületében őrzött két zsákból 300 000 márkát kivett, s eltett. Csak a maradékot hagyta a zsákban. Míg a hamburgi rendőrség eszeveszetten kutatott Bo- rowski után, ő lemondott. Közben a pénzt különböző postahivatalokban feladta Nyugat-Berlinbe, majd onnan a még akkor nyitott határon át átcsempészte az NDK területére. F^kor látványosan lemondott állásáról a lottótársaságnál és letelepedési engedélyt kért a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben. Megadták az engedélyt, hiszen semmi kifogás nem merült fel személye ellen. Amíg az államhatárt meg nem erősítették, Mellin csak kisebb összegeket váltott be Nyugat-Berlinben, s vigyázott, hogy költekezésével fel ne hívja magára a figyelmet. Amikor 1961. augusztus 13-án lezárták a határt, már nem volt kifizetődő számára Nyugat- Berlinben pénzt váltani, s úgy döntött, hogy a pénzösszeget másként kamatoztatja. Kapcsolatot teremtett pénz- és aranycsempészekkel. s ráállt aranvru- dak felvásárlására Közben berendezte fényűző lakását, s nyugodt volt, hogy a hamburgi rendőrség soha nem jöhet nyomára. Amikor vallomását iegv- zőkönyvbe vették, Mellin kéréssel fordult az NDK rendőrségéhez. Azért folyamodott. hogy az elírást az NDK-ban folytassák le. Paulitz főhadnagy csodálkozva nézett rá: — Miért, űev véü. hogy itt .kisebb büntetést kao? Mellin megrázta a fejét. — Nem, most nem a büntetés mértékéről van szó; ez nem fontos, de ha Borowski újra feltűnik, miszlikre aprít... Itt legalább biztonságban vagyok — fejezte be vallomását és bűnös pálvafutá^ sát Eberhard Mellin, m agyafúrt bűnöző. Bürget Újai
