Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
1968. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Modern típusokból áll a bútoripar termelésének 80—90 százaléka A bútoripar idei feladatainak teljesítéséről és jövő évi terveiről a Könnyűipari Minisztériumban a következő információt adták: A termelés színvonala ez évben várhatóan 4—5 százalékkal lesz magasabb az előző évinél. A vállalatok igyekeztek eleget tenni a külkereskedelem soronkívü- li igényeinek és így előreláthatólag mintegy 33 millió forinttal, 23 százalékkal teljesítik túl exportszállítási kötelezettségeiket. A bútoripar ezévi termelésének értéke előreláthatólag egymilliárd kétszázötvenegy millió forint lesz, a jövő évben a tervek szerint 66 millió forint értékű bútorral többet gyártanak majd. 1967-ben a belkereskedelem valamennyi igényét kielégítíi az ipar. A fényezett, a kárpitozott és a műanyag bevonatú bútorokból egyaránt több új típust már nagy szériában bocsát a kereskedelem rendelkezésére. A hazai üzletekben forgalomba kerülő bútorok 80—90 százaléka modern típusú. A bútoripar tovább növeli a szétszerelten, és csomagol tan szállítható bútorok gyártását. Karácsonyi könyvek gyermekeknek Elkészült az 1967-es gyermek-évkönyv, külön a lányoknak, külön a fiúknak, Kicsinyek képes albuma Bálint Ágnestől „A Futrinka utca lakói”, benne: Böbe baba. Cica Mica és tv- beli bábtársaik. A „Minden napra egy mese” — 365 érdekes, izgalmas történet gyűjteménye. A bölcs bagoly sorozatban jön a halak életéről szóló „Vizek világa” Réber László rajzaival. Kunhegyes, Fegyvernek, Szolnok, Perkáta, Sárbo- gárd, Jászkisér, Miskolc, Űzd, Farkaslyuk gyermekolvasóihoz Kertész Erzsébet, Szalai Lenke, Laki Pál és Száva István látogat el. Őszi műsor kedvet áraszt rr A megyei művelődési ház sikeres bemutatkozása az építők munkásszállásán A szolnoki munkásszállások Lakói szokatlanul ízléses, meglepően színvonalas műsorfüzetet kaptak a megyei művelődési háztól. A körműsor címe: „A munkásotthon homlokára”. Költői cím? Annál is több. A sorozat lényegét fejezi ki. Az összetett műsor régi igényt elégít ki. Minden bizonnyal nagy sikere lesz nemcsak az építők, hanem az olajbányász, a betonútépítő és a vegyiművek munkásszállásán is. Mi erre a biztosíték? Először is az, hogy a programok témái változatosak. Másodszor: hat alkalommal a Szigligeti Színház művészei: Sebestyén Éva, Halász László,k Kránitz Lajos, Kertész Péter, Tóth Gabriella, Hubay Anikó, Szabó Ildikó, valamint Széki Sándor, Madarász Katalin énekesek és Berényi Ferenc festőművész működnek közre. Harmadszor: az összeállítások műfajilag is színesek, hiszen szavalat, jelenet, ének, kiállítás, filmvetítés, zenekari szám, szólótánc, előadás érdekesen követi egymást. Az első előadás hétfőn este volt „Tavaszi szél vizet áraszt" címmel. Témája: népdalok, népballadák, népköltészet. Ha a népdal szerint „tavaszi szél vizet áraszt” akkor a munkások szerint ez az „őszi műso^ kedvet áraszt”. Nem, ez nem játék a szavakkal. Jelzi azt a hatást, amelyet a műsor a hallgatóságra gyakorolt. Főként Valkó Mihály műsorvezetőé az érdem: úgy állította össze a műsor egyes számait, hogy a munkásszállás lakóinak érdeklődéséből indult ki. Eközben nem alkudott meg. Mint irodalmár — pedagógus — népművelő, kitűnő érzékkel hozta felszínre népköltészetünk gyöngyszemeit. Könnyed, barátságos és optimista színezetű műsorvezetése több volt, mint „konferálás”. Időben, szín-, vonalban egyaránt. Sebestyén Éva, Halász László színművészek, Széki Sándor, az Operaház magánénekese személyében (a megyei művelődési ház népizenekara kíséretével) kitűnő partnerekre talált Valkó Mihály, mint szerkesztőrendező. A munkások között nagy visszhangja volt az előadásnak. A véleményeket szépítés, kozmetikázás nélkül próbálom visszaadni: — A műsor nagyon tetszett. Csak rövid volt... — Elnéztem volna éjfélig... — Nem nagyon bíztam az előadásban. — Miért? — A plakátra azt írták: operaénekes is fellép. Azt. hittük: operaéneklés lesz végig... Messzi vagyunk mi még attól. — Hőgy mi tetszett legjobban? Az egész! — Egy nagy hiba van! Ritkán jönnek. Egymás szavába vágnak. A szenvedély elkapja őket. A hirtelen kapott értékes élmény átformálja szavaikat. Nem is győzöm gondolataidat lejegyezni. Kindernay Kálmánt, a gondnokot kérem meg, legyen segítségemre, — A könyvtárszobában a légkör, a hangulat családias. Már higgadtabban fogalmaznak a legilletékesebbek, a szállóbizottság tagjai. Oravecz János kubikos már nem fiatal. Ezt gondja: — Cibaki vagyok. Vasárnap, ha otthon vagyok, az ember a kocsmába téved be inkább, nem a „kultúrba”. A fiataloknak van a „kultúr”! Hogy itt színházba miért nem járok? Drága a színházjegy... A szót Bendek László időmérő veszi át: — Azért drága, mert útközben van 3—4 kocsma. Egy este a színház elviszi a zsebpénzt. A mi embereink szeretik az italt. Ezért kedvéseob itt, helyben, a munkásszállóban a színház... de szeretnék a dolgozók, ha nem ilyen rövid lenne. Aztán roppant tetszik a kabaré. A vígság segít. Jobban megy a munka. Téli időben különben is jobban ráérünk, A gondnok folytatja a gondolatsort: — Nálunk a hétfői nap: üres nap. Az emberek máris azzal jöttek, mikor lesz a legközelebbi? Mondtam, négy hét múlva. Pedig minden héten elfogadnák. A munkások véleményét talán Hanuszka István t'í- szabőj kőműves fogalmazza meg a legtalálóbban: — Az egész műsor jó volt. Nem lehet megkülönböztetni, melyik szám volt a legjobb. Garantálom, legközelebb kicsi lesz ez a hely! Pedig most is kétszázan voltunk, Dénes Pál ACHARD: A BOLOND LÁNY Premier a Szigligeti Színházban Ül Péntek este mutatta be a Szigligeti Színház M. Achard: A bolond lány című bűnügyi vígjátékát, A szerző könnyed, sziporkázó- an szellemes szövege, a cselekmény pergő ritmusa, az erotikus részletekben > s szókimondó, a pornográfiától mégis távoleső hangvétele előre sikerrel kecsegtetett még akkor is. ha a téma, a gyilkossági bonyodalmakkal kevert szerelmi négyszög — vagy többszög — nem is valami új. A szerző elképzeléseit megeleveníteni, ötletteli. árnyalati hangulatokat is remekül érzékeltető, kiváló színpadi érzékét mesterien hasznosító képességeit híven türözni azonban nem sikerült kellő mértékben a Szigligeti Színház művészeinek. A premier közönsége egy korántsem kiérlelt, bizonyos fokig szereposztási ^tévedésekkel csökkentett értékű előadásnak lehetett tanúja. Mindez érezhetően rányomta bélyegét a bemutató hangulatára, s főleg az első felvonásra. Az ebben a darabban nélkülözhetetlen könnyedség nem érződött a színészek játékában. Ügy tűnt, minha nem jellemalakításra, hanem egyszerűen a szöveg hibátlan elmondására törekedtek volna csupán. Ü3 Ez nem róható elsősorban az ő számlájukra. Kertész Pétert például még bűnügyi vígjátékban is nagyon nehéz elképzelni egy harmincnégy éves vizsgálóbíró szerepében, akit így figyelmeztet a neje:,.Ne felejtsd el: a te korodban a jövő... már nem is a holnap, hanem a ma...” S a szimpatikus, érettségiző fiatalembernek tűnő „vizsgáló- bíró” komolyan válaszol: „Tisztában vagyok vele”. Kertész Péter különben tiszteletreméltó buzgalommal igyekezett megeleveníteni Sevigné vizsgálóbíró nagyratörő, emberi méltóságát mégsem feledő alakját. Nem tehet róla, hogy nem alkatának megfelelő szerepet kapott. A Josefa Lanteneyt, a bolond lányt alakító Szabó Ildikó sem hatott meggyőző erővel. Örökös mozgása. mondatainak vibrálása ellenére hiányoltuk fesztelenségét, a hangulatot sokkal inkább feloldó, közvetlenségét. Bár egy-egy epizódnál igen megnyerő, egyéni hangulatot teremtő volt, szövegözönével nem tudott megbirkózni. Nem a szöveg ismeretében hibázott, hanem annak mondhatni monoton elmondásával. Adós maradt azzal a soksok színnel, amellyel a szerző a bolond lányt megrajzolta. A vizsgálóbíró felesége, Antoinette viszonylag kis szerepkörében, Szekeres Ilona híven elevenítette meg a férjét barátai félrc- dobása árán is nagyratörésre buzdító, még a letartóztatott lányra is féltékeny polgárasszonyt. Halász László testresza- bott, „ziccer szerepét” jól aknázta ki. Bár Julien Mo- restan törvényszéki írnok alakítása bőven nyújt lehetőséget túlzásokra is, mégis mértéktartó maradt. Az időnként felharsanó tetszés- nyilvánítás joggal szólt játékának, nemcsak a szerző adta poénoknak. Upor Péternek sem jutott hosszú szerep. Mint Edouard Lablariche ügyészhelyettes lép színre, kitűnő színészi játékának köszönhető, hogy a közönség valóban az ügyészhelyettest látja a színpadon. Kránitz Lajos (Elie Cardinal ügyvéd) játéka megnyerő, bár védencéhez intézett atyai gondoskodása lehetne visszafogottabb. A bemutatón kimagasló alakítással lepte meg a, közönséget Hegedűs Ágnes és Gera Zoltán. Marie- Dominique (Hegedűs Ágnes) nem sok időt tölt a színpadon, mégis másodpercek alatt odavarázsolja a milliomosnőt övező milliót. Gera Zoltán a háziúr (Benjamin Bearebers) szerepében nyújt felejthetetlen alakítást. Ha kettőjük produkciójának színvonalán lehetne bemutatni „A bolond lány”-t, méltán tarthatna igényt a Szigligeti Színház egy újabb nívódíj ra. m A premier alapján ítélve a most színrehozott darab nem éri,el a színháztól megszokott színvonalat. Ennyi megalkuvás árán nem kellett volna ezt a darabot bemutatni. Ettől^ függetlenül még kasszasikere is lehet a darabnak, hiszen a vaskos — s tegyük hozza: egynémely „puritán” füleknek igen vaskos — mondások, a pikáns epizódok és bemondások azokat is vonzzák, akik nem méltányolják Achard franciás szellemességét, gördülékeny meseszövését. A színészek játékában érezhető feszültség bizonyára felenged a premier után, lazább, ezért magávalraga- dóbb lesz az előadás, de a szereposztási hibákat már nem lehet megszüntetni. Tudta ezt a premier közönsége is. Ezért, a bemutató kettőssége — a színészi teljesítmények közti óriási szinte bántó különbség, valamint a kellemes estét biztosító színdarab és annak kiérl.eletlen színrevitele — miatt Volt vegyes a közönség reagálása, ezért váltakozott a vastaps a vállvo- nogató viszolygással a bemutatón. Simon Béla Vándorlegények, ipari tanulók A mai fiatalok nehezen tudják elképzelni, hogy bizony még nem is olyan régen a szegénység, a pénztelenség volt a tanulás, a művelődés legfőbb akadálya. Nehéz is ez, hiszen most nemhogy tiltják, de 14 éves korig kötelezővé teszik az oktatást. Gombamódra elszaporodtak az iskolák és gimnáziumok. a technikumok, a szakiskolák. De államunk nemcsak a tudományokban elmélyedni kívánók útját egyengeti. Valaki jó mester akar lenni? Nincs akadálya. Elsajátíthatja választott mestersége minden csínját-bín- ját, kiképezik úgy, hogy mesterségének jó ismerőjévé válhat. Kövesssük élet- útján bármelyik, az általános iskola nyolcadik osztályából kikerülő ifjút! Államunk messzemenően támogatja a tanulókat a mesterség elsajátításának idején. Milliókat fordít a tanműhelyek korszerű gépekkel történő berendezésére. A vidékiek számára első osztályú szállodáknak beillő kollégiumokat biztosít minimális térítésért. De ezek tanulásuknak pusztán csak az anyagi feltételei! Hiánytalan képzésük másik jelentős tényezője a korszerű technika követelményeinek megfelelő magasszintű elméleti és gyakorlati oktatás. A gyakorlati képzést egyrészt a már említett nagyszerű anyagi tárgyi feltételek, másrészt pedig a mesterségbeli tudást átadó, képzett oktató- gárda biztosítja. Mire mesterségüket kitanulják, egyéb, az általános műveltséghez tartozó ismeretanyagnak is birtokába jutnak. Hiszen csaknem azokat a tantárgyakat (matematika, irodalom, történelem stb.) végighallgatják, mint a középiskolák tanulói, csak kevesebb óraszámban. így aztán nem csoda, hogy tanuló idejük végeztével gyakorlatilag és elméletileg egyaránt képzett szakemberekké válnak. Persze nem kell azt hinni, hogy ez csak manapság van így. Régen is voltak magyszerű mesterek. De sokkal nehezebben jutottak el eddig. Tanoncoktatásunk különösen hírhedt volt. Számtalan irodalmi ábrázolásával találkozunk a múlt század közepétől kezdődően. A mesterségbeli tudásért iszonyúan meg kellett szenvedni. A majszter uram és a majszterné asz- szonyom a cselédnél is kegyetlenebből bánt a tanulóval, vagy mint ahogy akkor hívták: inassal. De nincs olyan múltszázadból származó leírás sem, amely ne rongyosnak, piszkosnak, örökké éhesnek, álmosnak festette volna a kisinast. Ha mindezt átvészelték, segédek lettek. Szakmai szempontból ekkor úgy alakult a sorsuk, hogy a segéd évek letelte után kezükbe kapták az ipartestületük által kiállított „Vándorköny- vef’, a „Wanderbuch”-ot. s kis batyujukkal a hátukon nyakukba vették a világot; elkezdődött a kínkeserves, nélkülözésekkel teli vándorlás korszaka. Egyik városból a másikba tartott az út, melyet a ,,Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácsnak 1816-ik évi Július 16-án 21 080-dik szám alatt költ Kegyelmes Rendszabása" pontosan meg határozott: ,,E' jelenvaló 48 lapból álló Vándorló-Könyvet jó karban tartozik fenntartani annak Tulajdonosa: valamint: 1- ször. Kötelességül tétetik: hogy mindennemű kóborlást különösen pedig a’ koldulást kerülje, úgy szinte: 2- szor. Utazását egyedül azon helyekre, a’hol mesterségéből Mesterek találtatnak. terjessze, a'hol munkát nem kap. felsőbhi, különös Engedelem nélkül 48 órán felül lenni szabadságában nem áll ... 3- szor. Tiltatik a’ Vándorlónak felsőbbi különös Engedelem nélkül a’ Cs. Királyi örökös Tartományokat elhagyni." Kemény próba volt ez. Aki kiállta, felszabadult, megkapta róla az ipartestü- let pecsétes írását. Részt vehetett a munkakiállításo- kon. s számot adhatott tudásáról. Lendvay János szabó, a fényképen is iátható .,Wan- derbuch” tulajdonosa kiteVándor InUinyv-V : 5: fk. , ■ ... "■>' - V - s -vö ■ ÄÄÄiff&.T« ItlaniKrtmfh is® nulta mesterségét. Az ipartestület „Arany Oklevéllel” tüntette ki. Ez azonban nem sikerült mindenkinek. A rögös úton nem tudott mindenki végig haladni. Sok tehetség kallódott el vagy dőlt ki a sorból. A múzeum birtokába került okmányok önként k>- nálták a lehetőséget két szakmunkás: egy mai fiatal és egy múlt században szabadult elődje életút, jának összehasonlítására. A beszédes iratok a szakembernek sokmindent elárulnak. De azt hiszem, annak észrevételéhez, hogy ki jutott könnyebben azoros szintű mesterségbeli tudás birtokába, nem kell különösebb szakképesítés. Szabó Istvá« muzeológus
