Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

Vi lé if proletárjai, egyesüljetek ! SZOLNOK MEGYEI i A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA jKaSSSaBBfiaS XVn. évfolyam, 274. szám, Ara 80 fillér 1966. dov. 20„ vasárnap. Áz ember és a mechanizmus Ma: Lakásgondok Szolnokon A talpalatnyi föld Boldija A bolond lány Vándor- legények, ipari tanulók Téli tervek Kenderesen A martfűi Tisza Cipőgyárban a 38,A kétszeres szocialista műhely teljesítette kongresszusi vállalását. Export tervüket 102,6 százalékra teljesítették és a ter­vezettnél 3,4 százalékkal jobb minőséget gyártottak. — Képünkön Jakab Béla művezető tanácskozik a három brigádvezetővel. Bárány Mihálynéval, Mészáros Istvánnéval és Budai Istvánnal A szegedi „elajjoskißcsog ” November 11-én teljesült az éves terv — 1971-ben: egymillió tonna olaj, egymillióid köbméter gáz Szolnokon marad a központ Talán egy óriási kéz egy éjszaka titokban meg­billentette a Kárpát-medencét úgy, hogy a föld gyomrában rejtőző kőolaj Dunántúlról szépen átfolyt az Alföld alá? Szó sincs róla. Tény az, hogy Zalában egyre inkább kimerülőfélben vannak a lelőhelyek, az ország délkeleti részében viszont az olajbányászok megfogták az „isten lábát”, egy hatalmas, bőhozamú mező feltárását kezdték meg a közelmúltban. A gazdasági me­chanizmus reformjának sokrétű, bonyolult és iz­galmas kérdései közül a legérdekesebbek emberi vonatkozásai. Hogyan hat majd életünkre, gon­dolkodásunkra, közvéle­ményünkre, emberi kap­csolatainkra? Egy írás keretében — és hozzáte­hetjük, mai ismereteink mellett — persze aligha vállalkozhatunk a teljes­ség igényével e nagy kérdés megválaszolására. Kétségtelen, hogy a re­form szelleme és majda­ni gyakorlata akkor vá­lik tényleges anyagi erő­vé, ha a bonyolult köz- gazdasági kérdéseket mindennapi életünk em­beri nyelvezetére fordít­va értelmezzük és alkal­mazzuk. Nem érthetünk egyet azzal az arisztok­ratikus állásponttal, mely a reform tényleg nem mindig egyszerű kérdé­seinek megválaszolását, feladatainak megoldását egy szűk szakmai réteg­re korlátozza. A gazda­sági reform valamennyi j'övőbeni eredménye csakis a néptömegek mű­ve lehet, és nem valami­féle szűk közgazdász ve­zető rétegé. A közgazdá­szok és vezetők felelős­sége persze nem lebecsül­hető, hiszen fontos fel­adatuk a reform szelle­mének alkalmazása és konkretizálása az adott területre, a helyi kollek­tíva számára is érthető módon, hogy a dolgozók szívvel-lélekkel és kez­deményező készséggel te­vékenykedhessenek a sok szempontból új és korszerű tennivalók vég­rehajtásán. Az új módszerek és eszközök fő célkitűzése­inket, a szocializmus teljes felépítését, a dol­gozó milliók anyagi és munkakörülményeinek ja­vítását, népünk boldo­gabb életét szolgálják. Ezek a változatlan alap­elvek tartalmilag gazda­godnak, s megfoghatóbb módon, hatékonyabban érvényesülnek majd. — Olyan ismert fogalmaink, mint például a verseny és a kezdeményezés, a piaci módszerek érvénye­sülésével eredményeseb­ben szolgálhatják a dol­gozó embert, a fogyasztó, a felhasználó szükségle­teinek jobb kielégítését, a minőség javítását, a választék bővítését, a műszaki színvonal eme­lését. S az. általános jel­szószerű kívánságon túl gazdasági ösztönzés, s mondhatnánk úgy is, gazdasági kényszer hat ebbe az irányba. As eredményes kezdeményezést és ver­senyt a hazai, a külföldi fogyasztó, a piac anyagi­lag is méltányolja. Az a termelő vállalat, amely a szükségleteket magasabb színvonalon elégíti ki. több jövedelemhez jut, több munkabért és nye­reségrészesedést fizethet, mint az, amelyik csupán mennyiségi látszatered­ményeket ér el. A válla­latokon belül az egyes műhelyek és osztályok dolgozóinak keresete kö­zött is növekednek a különbségek, elsősorban a jelenleg meglévő bér­színvonalon felüli jöve­delem növekedése való­sul meg ilyen módon, a tényleges eredmények­nek megfelelően. A jól dolgozó vállalatok és munkások anyagi hely­zete és létbiztonsága te­hát tovább javul a fe­gyelmezetlen, nemtörő­döm emberek, s az ész- szerűtlenül dolgozó üze­mek pedig jobb belátás­ra, eredményesebb, fe­gyelmezettebb munkára kényszerülnek. A reform módszerei és eszközei nemcsak célra­vezetőbbek és hatéko­nyabbak, de feltétlenül igazságosabbak, és szo- ciálisabbak az eddigiek­nél. Megvalósításuk csu­pán a gazdasági élet de­mokratizálásával, a helyi önállóság és felelősség lényeges növelésével kép­zelhető el. Így aligha le­het majd a felettes szer­vek utasítására hivatkoz­va, magyarázni az éssze­rűtlen. a haszontalan munkát. Ez kétségtele­nül segíti a ma még előforduló bürokratikus fonákságok, önállótlah- ság, túlszabályozottság felszámolását. Vagyis a gazdasági alapokban végbemenő változások mélyen kihat­nak majd gondolkodá­sunkra, emberi, társadal­mi kapcsolatainkra, gya­rapodik a szocialista tu­lajdon, s erősödik a tu­lajdonosi felelősségtudat, ha a reform szelleme minden szinten áthatja a dolgozók tevékenységét. A nagyobb helyi önálló­sággal és felelősséggel a kommunista alkotó mun­ka új feltételei jönnek létre. Űgyis fogalmazha­tunk. hogy a gazdasági érvek, az anyaei helyzet kényszerít majd vezetőt és vezetettet alkotó gon­dolkodásra. A gondolkodás nem szabályozható és írható elő munkaköri kö­telezettségekben. techno­lógiai utasításokban. De ha a vállalat léte és jobbléte a2 egyes veze­tők és munkások boldo­gulása nagymértékben függ majd a rutinná egyszerűsödő hapi munka közben a mit miért, hogy kérdéseitől és az ezekre adott válaszoktól, akkor bizonyára nem felejtünk majd el odafievelni. A szüntelen gondolkodás és az alkotó cselekvés egyéb­ként fárasztóbb, mint a mechanikus, lélektelen munka. De örömet, bol- domilást. egyéni és tár­sadalmi hasznot csak az ilyen szüntelen többre, jobbra törekvő igényes alkotó munkában talál­hat az ember. Most. hogy a bátor gondolkodáshoz, az alko­tó munkában minden te­kintetben kitárulkoznak a lehetőségek, az is nyil­vánvalóvá válik: nem lesz könnvű hozzászokni az új módszerekhez. a felelősségtelies kezdemé­nyezéshez Az évek so­rán kialakult sokféle helytelen, megkövesedett gyakorlaton kell változ­tatnunk a köznnnti irá­nyítás rendszerében csak­úgy. mint saját magunk­ban K. J. Amióta azután nyilvá­nosságra került, hogy a hatalmas olaj és gázkincs kiaknázására a gazdasági bizottság 3,2 milliárd fo­rintot irányzott elő, szárny- rakelt a hír: Szegedre köl­tözik a Nagyalföldi Kőolaj- termelő Vállalat központja. Ez a híresztelés azonban minden alapot nélkülöz. Mindössze annyi igaz belő­le, hogy a beruházási fő­osztály, és a szegedi léte­sítményi osztály kerül az olajmező közelébe. Az olaj­iparban ilyen rövid idő alatt megvalósítandó mo­numentális beruházásra még nem volt példa. Du­nántúlon több mint har­minc év kellett ahhoz, hogy olajból az évi egymillió tonnás termelést elérték. Az Alföldön ugyanezt két év alatt kell megvalósítani. 1971-ben egymillió tonna olajat és egvmilliárd köb­méter gázt ’'ér a népgazda­ság a Nagyalföldi Kőolaj- termelő Vállalattól. Ez azt jelenti, hogy ’az olajhege­mónia egycsapásra a keleti országrésznek jutott. A bűvös egymillió tonna olaj kitermelésére való fel­készülés azonban még a milliárdok fedezete alatt sem egyszerű dolog. Már ebben az esztendőben — az eddigi gyakorlat sze­rint ismeretlen gyorsaság­gal — lépéseket, kellett tenni a termelés fokozásá­ra. Ennek köszönhető, hogy a olajtermelő vállalat több év után először, tel­jesítette éves olajterme­lési tervét. November 11-én a 300ezei tonnás éves tervvel szem­ben 317 ezer tpnna olajai hoztak felszínre. Ezt a mennyiséget az év végéig előreláthatóan 55 ezer ton nával még megtoldják. A gázértékesítés jelenle­gi állása a következő: a? előirányzott 1 milliárd 235 millió köbméterből novem­ber 11-én mindössze 177 millió köbméter hiányzott A várható decemberi emelkedő fogyasztás miatt a gázértékesítési terv túlteljesítésére is ki­látás van. Minek köszönhető ez a kiemelkedő alföldi olajbá­nyász siker. Elsősorban annak, . hogy kedvező lég­kört teremtettek a tudás kibontakozásának, a nagy­szerű és hasznos ötletek megvalósításának. Többek között az algyői kutakból kinyert olajat tankhajók­kal szállították Titelen ke­resztül a szőnvi olajfino­mítóba. A végleges olaj­vezetékek elkészülését meg­előzve mezőgazdasági ön­tözőcsöveket használlak olajvezetéknek — sikerrel Sorolhatnánk tovább a népgazdaságnak milliókat jelentő bravúros és bátor technikai megoldásokat, amelyek a vállalat kollek­tívájának lelkiismeretes és odaadó munkáját bizonyít­ják. Az elkövetkezendő évek azonban olyan követelmé­nyeket támasztanak, ame- lveket a munka Intenzitá­sának fokozásával már nem lehet megoldani. Két év alatt — 1970-ig — 1,8 milliárd forintot kell be­ruházni a szegedi olajme­zőben. A jövő évben már 180 ezer tonna olajat kell felszínre hozni. Ez a mennyiség majdnem kétharmada a jelenlegi ösz- szes termelésnek. 1967-ben már húsz híján háromezer embert kell foglalkoztatni. Két évvel később összesen hatezer munkásra lesz szükség a szegedi olajme­zőn, ahol akkorra már sű­rűn követik egymást a többszáz köbméteres ola­jos tartályok, amit az ola­josok egyszerűen „köcsög­nek” neveznek. A bő hozamú területen jelenleg kilenc tartálygép­kocsi szállítja közúton a folyékon aranysat. A terme­lés felfutását hűen tükrö­zi azonban, hogy jövőre ezen kívül még 40 terepjáró tartálygépkocsi látja cl a szállítást. A hatalmas területen folyó munka irányításához és a növekvő feladatok ellátá­sához ezzel egyidőben 12 személygépkocsira (terep­járó). 10 tehergépkocsira, 15 traktorra és 2 darus- 1 kocsira lesz szükség már a következő, évben. Felépül 11 hordozható tankállomás és megkezdődik Szegeden a tervezett ezer lakás épí­tése is. Az egymillió tonna ola­jért a fúrási üzem dolgo­zói már korábban meg­kezdték a munkát. Jelenleg 21 berendezéssel fúrják, kutatják a tápéi, algvői és a deszki hatért. A feltárás­ra váró terület körülbelül 50 négyzetkilométer. A fúrósok Kiskundorozsma és Szeged között már egv e«ész barakvárost. építettek fel. amelvben körülbelül hétszáz ember talált szál­lásra. Megkezdődött Mt a nagv munka, amelynek eredmé­nyeként az ország egyre növekvő szénhidrogén szük­ségletét az. eddiginél na­gyobb arányban hazaiból igyekszünk kielégíteni. Rno-nár János Szolnok víz nélkül Megsérüli as öntöttvas főnyomóveseték Szolnokon pénteken dél­után az emeleti lakásokban megszűnt a vízszolgáltatás. Földszinti lakásokból, ku­takról hordták a vizet’mos­dáshoz, főzéshez, mosáshoz az emberek. A víszolgálta- tás még szombaton reggel­re sem indult meg. Érdek­lődtünk a Víz- és Csatorna­mű Vállalatnál az üzem­zavar okáról, ahol Mészá­ros Pál főmérnöktől kap­tunk felvilágosítást. — A vízműtelepen épít­keznek. A vízügyi építő vál­lalat egyik földmunkagépe mintegy 60 centiméter hosz- szúságban felvágta azt az öntöttvas-főnyomócsövet, amely a város vízellátásá­nak gerincét képezi. A tele­pet pillanatok alatt elön­tötte a víz, úgy, hogy több órába telt, amíg a hiba for­rásához hozzá jutottak. Egész éjjel dolgoztunk, külön készüléket kellett gyártani a javításhoz, meri a 300 milliméter méretű fő­nyomócsövet ma már nem készítik. Lényegében csak a földszinti helyiségekbe tudtunk vizet adni ez alatt az idő alatt, súlyos helyzet­be kerültek a kórházak. Ügy terveztük, hogy reggel nyolc órára már helyreál­lítjuk a normális vízszol­gáltatást, de nem sikerült addigra befejeznünk. Ügy igyekszünk, hogy legkésőbb tíz órára megindulhasson a víz — mondotta Mészáros főmérnök. Szolnokon a sok gondot okozott vízhiány szombat délelőtt 11 órakor szűn* meg.

Next

/
Thumbnails
Contents