Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
Ajánlás Két barát beszélget: — Mi van azzal a kertésszel, akit olyan melegen ajánlottál nekem? — Képzeld el, megszökött a lányommal! — Micsoda? A tiéddel is? * ISem most Két fiatalember beszélget: — Mondd, Éva hozzád megy feleségül? — Igen, de nem most. Vámom kell. — Meddig? — Azt mondotta, hogy én leszek az utolsó, akivel házasságra lép. Parázs szóváltással egybekötött, bensőséges háziünnepség volt nálunk a múlt hónap elején. Könyveim száma elérte a százat. Szobánkban, a nagy asztalon, a kis asztalon, a vitrin tetején, az ablak melletti széken és a reka- mié sarkában könyvből rakott tornyok magasodtak. Elnyeléssel fenyegették a családi békét. — így ez tovább nem megy! — jelentette ki a feleségem. — Ide, amíg egy könyvszekrényt vagy polcot nem szerzel, új könyvet nem hozhatsz haza. Egy szálat se! Nem csinálunk a lakásból porfogó könyvraktárt... Lonci néni tanácsa az utolsó pillanatban, megváltásként érkezett: — Könyvespolcot kell csináltatni. A szomszédban dolgozik egy asztalos, Los- kin úr, azt mondják: ol- csójános, beszélj vele, fiam. Loskin úr kifogástalanul udvarias és szolgálatkész iparosnak bizonyult. Még aznap feljött, lemérte a falat, költségvetést készített, és amikor ajánlatát elfogadtuk, fals hangon jelentette ki: — A hét végén szállítom! De az ígért határidőre a Várva várt darab nem készült el. — Sebaj — magvaráztam a feleségemnek — jó is, hogy nem sieti el a dolgot. Kisipari munka: lassúbb, de alapos, ízléses... Csütörtökön lelátogattam a műhelybe. Loskin úr csiszolt, gyalult, fűrészelt és politúrozott. Szeme gyanúsan csillogott, azt hittem, nekem örül, de egy gyanútlan pillanatban arcul legyintett lehellete. Volt benne vagy húsz maligánfok. Feleségemnek nem szóltam. Amilyen bizalmatlan Á könyvespolc és gyanakvó, még azt gondolná, hogy baj van a könyvespolccal. Szombaton a kocsma előtt találkoztam Loskin úrral. — Mit izgul, a 'jövő szombatra megcsinálom azt a vacak polcot. Most pedig fizethet egy fröccsöt. Nem mertem ellenkezni. — Még egy fröccsöt, az úr is iszik — vetette oda Loskin a pincérnek. És én ittam. Elvégre a könyvespolcról volt szó. A negyedik fröccs után az asztalos nyakamba borult: — Én vagyok az idősebb, szervusz, édes öcsém! Aznap szó sem esett otthon a könyvespolcról. — Ha mégegyszer berúgsz, — intett az asszony, — be nem teszed ide a lábad! A könyvespolc szombatra sem készült el, de ennek komoly oka volt. — Vállaltam egy rekamiét, meg hat széket — újságolta Loskin úr a kocsmában. — Beláthatod komám, ez fontosabb, mint az a vacak. De rá se ránts! Utána jössz te!... Az ember nem hagyja cserben a barátait Szomszédok vetélkedője Két hét múlva, a hatodik fröccs után, Loskin vállon legyintett: — Rá se ránst, komám! Vállaltam három rekamiét és huszonhét széket... Rögtön utána jön a te hóbele- vancod... Laci! Két dupla rumot! Koccintottunk. Újból eltelt két hét. S akkor történt a csoda: — szombat délben beállított Loskin. Ami nála ritkaság- számba ment: józan volt* lehellete olyan tiszta, mint egy ma született bárányé. — Kész a könyvespolc! — közölte, mint egy katonai jelentést. — Mindjárt hozzuk. Elborult arccal álltam a gangon és amikor a kapu alól a hevederen imbolygó könyvespolc kibukkant, megkeseredett a szám íze. Olyan volt egészen, amilyennek elképzeltem. — Nyolc szelvény, kettőhúsz széles, középen merevítő* fénylett a szép, barna politúrozott oldala... — Megérkeztünk — mondta Loskin. — Merre vigyük? Ott állt a polc a szoba közepén, mint megtestesült önvád, elmarasztaló ítélet. Hogy útáltam, istenem, gyűlöltem. legszívesebben baltát ragadtam volna, hogy szilánkká hasogassam Loskin kedveskedett: — Mutassa azokat a könyveket, segítek berakni. Követtem fürkésző pillantását. Hol volt már a sok kicsi bábeltorony, hói voltak a sokat szidott könyvek?! Húsz-huszonöt kötet hevert szanaszét mindössze. — Ennyi az egész? Hol a többi ? — kérdezte Loskin. — Megittam — feleltem. — Magával! Oersi Tamás — Szóval azt meri mondani, hogy a kapor világpiaci ára 30 fillér? PIACI PILLANATOK Gácsi Mihály \ rajzai — Aztán vettem egy negyedkiló sót... Tudja a piacon mindig frisset kapok. Abszolút üzleti szellem — Aztán biztosan frissek ezek a tojások*' Nincs rizikó — Szóval azt állítja, hogy rántani való? ÁLDOZATI — Cserben akart hagyni!
