Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
18#t. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Több mint 35 milliárd forint a városok és falvak fejlesztésére Dr. Dallas Ferenc nyilaíkosala a tanácsok harmadik ötéves tervéről A következő esztendőkben az eddiginél is gyorsabb ütemben gyarapodhatnak városaink és falvaink. Dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője erről nyilatkozott. Az oktatő-novelő munka fogyatékossága elsősorban a tanulók neveltségi szintjében, világnézeti nevelésében van fi köznevelés és a népművelés a szolnoki járási pártbizottság ülésének napirendjén — A harmadik ötéves terv időszakában 35,1 milliárd forint áll a tanácsok rendelkezésére. Ebből csaknem 30 milliárd forintot az állam szavazott meg részükre, kevés híján 3,6 milliárd forint a községfejlesztési alap, s arra számítunk, hogy a lakosság 1,1—1,4 milliárd forint értékű társadalmi munkával járul hozzá a különböző feladatok megoldásához. — Felújításokra 23 milliárd forintot költhetnek Budapesten és vidéken. — Fejlesztési terveink már a gazdaságirányítás új rendszerének elveit és szellemét tükrözik. A korábbi 150-ről 39-re csökkent a kötelező tervmutatók száma és számos olyan terület is akad, ahol mindössze 2—3 előírás köti meg a gazdálkodó szervek kezét. Tanácsaink az eddigi 20 százalék helyett ma már a fejlesztési előirányzatok 50 százalékával rendelkezhetnek szabadon, legjobb belátásuk szerint. Lehetőséget kaptak tehát arra, hogy a helyi adottságok ismeretében még inkább a számukra legfontosabb feladatok megoldását, legégetőbb gondok enyhítését helyezzék előtérbe. — Tanácsaink — a szükségleteknek és az igényeknek megfelelően — a kommunális és egészségügyi ellátás, valamint a lakáshelyzet javítására fordítják a legnagyobb gondot. Közművesítésre a harmadik ötéves terv előirányzatainak 28,1, az egészségügyi ágaPontosan három esztendővel ezelőtt fogtak hozzá Cibakházán a vízmű és a vízhálózat építéséhez. Helyesebben azóta folyik a lesz, nem lesz játék az építtetők és a tervezők között. Amikor Cibakházán elhatározták, hogy vízmüvet létesítenek községfejlesztésből, felkeresték a megyei tanács tervező irodáját a tervek elkészítése végett. Ott nem tudták vállalni, mivel kapacitásuk már teljesen le volt kötve. Társadalmi tervezőket kerestek és találtak is. Igaz, nem sok köszönet volt benne. Tavaly januárban elkészült a hidroglobus is, sőt a víz- és csatornamű vállalat megépített 1700 folyóméter hálózatot is — tervek nélkül. Az történt ugyanis, hogy a tervezők háromszor készítették el a terveket, de mindig hibásan. Végül is ez év július 11-én elfogadták a tervbírálók a társadalmi terveket, de* azok még most is kiegészítésre szorulnak; A községi tanácsnál már arra a szóra, hogy. vízmű, idegesek lesznek a vezetők. Ez érthető is. Elmondásuk szerint csupán tavaly mintegy 90 napot töltöttek bent Szolnokon, annak érdekében, hogy végre elkészüljön a terv. Most kellene javaslatot tenniük arra, mennyit fizessen a megyei tanács a társadalmi tervezőknek. Az előírás szerint itt a tervezési költség 83 ezer forint lenne, vagyis ennek az összegnek tíz százalékát javasolhatnák, de zat fejlesztésére pedig 17 százalékát költik 1970-ig. A második ötéves tervben még csak 23,4, illetve 15,7 százalékkal részesedett ez a két terület. Az oktatásügy — az 1960—1965 közötti 11,8 százalékkal szemben — a rendelkezésre álló összeg 14,8 százalékát kapja meg, míg az egyéb beruházások aránya 46 százalékról 43 százalékra csökkent. — Tanácsaink tevékenységének egyik legnagyobb jelentőségű területe a lakásgondok enyhítése. Központi forrásból összesen 15.5 milliárd forintot, ebből a tanácsok 13,3 milliárd forintot költenek új otthonok építésére, s 1970- ig összesen 84 400 állami és szövetkezeti lakás felépítését tervezik. Ez a mennyiség azonos a második ötéves terv előirányzatával. A tanácsok ugyanakkor közművesítéssel, telkek előkészítésével, az engedélyezési és egyéb eljárások egyszerűsítésével, valamint sokoldalú szervező munkával segítik a mind nagyobb mértékben kibontakozó magánlakás, s ezen belül a társasház építkezéseket. A tanácsi építőipar fejlesztésére körülbelül háromszor annyit — mintegy 300 millió forintot — irányoztak elő, mint a második ötéves terv időszakban. Fejlesztik az építési technológiát, korszerűsítik a telephelyeket és jobb munkafeltételek megteremtésére törekednek. Megkülönböztetett figyelmet forők ezt nem tartják reálisnak. Annál is inkább nem, mivel hibás terveket kaptak és tulajdonképpen társadalmi munkáról van szó. No, de nézzük, mit mond a kivitelező, az ÉPSZER Vállalat. Amikor a vállalat igazgatójával beszéltünk, röviden ennyit mondott: olyan ez a terv is, mint a többi, ami így készült. Mi eddig még nem építettünk olyan vízmüvet, amelynek tervét á tervező iroda készítette volna. A társadalmilag készült tervekkel viszont nagyon sok bajunk volt. Jelen esetben is, a cibakházi vízmű építésénél új költségvetést kell csinálni, — mert a terv és a már elkészült költségvetés nem egyezik. Elismerem, sok előnye van a társadalmi tervezésnek. Szükség van rá, mert a tervező iroda nem tud megbirkózni a jelentkező igényekkel. A hosszú huzavona után tehát mégiscsak megépül a cibakházi vízmű és a hozzá csatlakozó 3 kilométeres vízhálózat. Már dolgozik Cibakházán az árokásó gép. s tíz nap múlva befeieződik a csövek fektetése is. Ha napsütéses lesz a november, nemcsak a vízmű alapjait ássák ki, hanem megkezdődik a falazás is. Az átadásra előreláthatólag 1967. december 15-én kerül sor. Majd másfél millió forintba kerül előreláthatólag a cibakházi vízmű. Bégen elkészülhetett volna, ha a tervek idejében és pontasan megvannak. V. V. dítanak a még kiaknázatlan helyi lehetőségek felkutatására, s a minisztériumi, a tanácsi, a kisipari termelőszövetkezeti építő- vállalatok stb. teljesítőképességének kihasználására. — Rangos helyet kapott a programokban a tanácsi ipar és élelmiszeripar fejlesztése. A kiadós beruházások eredményeként vállalataink 47 százalékkal több árut szállítanak majd exportra, s 25 százalékkal emelkedik a lakosság ellátását szolgáló termékeik mennyisége. — — A harmadik ötéves terv tanácsi beruházásai lehetővé teszik, hogy az 1965. évi 80 százalékról 84 százalékra növekedjék a vezetékes vízzel ellátott városi lakosság aránya, 337-ről 333-ra csökkenjen a száz lakásra jutó lakosok, s 115-ről 111-re a 100 lakásra jutó családok száma. Az általános iskolákban 1,39 helyett 1,24 lesz a kettős váltás aránya, s 76- ról 82-re emelkedik a 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma. — Jobbak is lehetnek eredményeink, ha tanácsaink állandósítják a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata alapján kialakult jó tendenciákat, továbbra is nagy gondot fordítanak a gazdaságosságra, a termelékenység növelésére, az áruéité- kesítési és exporttervek hiánytalan teljesítésére. Tíz megye — köztük Szolnok — népi ellenőrzési bizottsága vizsgálatot folytatott, milyen szinten áll a vállaltok és kisipari termelőszövetkezetek gépgazdálkodása és vezetnek-e kimutatást a gépkapacitás kihasználásának méréséről. Megállapították, hogy a Szolnok megyében ellenőrzött nyolc termelőegységnél — a Tiszamenti Vegyiművek, a szolnoki cukorgyár és az utóbbi években az állami építőipari vállalat kivételével — egyszerűen nem lehet tervszerű gépgazdálkodásról beszélni. Vajon miért? Hiszen az Országos Tervhivatal 1963- ban kiadott a vállalatoknak egy, a gépgazdálkodás bevezetéséről szóló rendelkezést. Az eddigi rendezetlen helyzet — megalapozatlan gépvásárlások stb. — azonban nem változott számottevően. Azért nem változott, mert a jelenlegi gazdasági rendszerben nem volt érdeke a vállalatnak, hogy olyan gépet vásároljon, amit a legjobb hatásfokkal tud kihasználni, és hogy a használaton kívüli rossz, öreg gépeket kiselejtezze. A géppark bázis adat volt, benne szerepelt a vállalti önköltségben, a selejtezés pedig csak a vállalati eredmény csökkenése árán volt végrehajtható. A vizsgálat megdöbbentő adatokat tartalmaz arról, hogy egyes gyárakban milyen óriási összeget tesznek ki azok a gépek, amelyeket nem használnak, vagy amelyeket évek óta még az eredeti csomagolásból sem bontottak ki. Vegyük például a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregységét. A vizsgálat időpontjában 570 ezer forintot tesz ki a használaton kívüli állóeszközök értéke, A köznevelés és a népművelés jelentős fejlődéséről adott számot a napokban a szolnoki járási pártbizottsági ülés. Megállapította például, hogy az általános iskola nyolc osztályát elvégzők aránya 59 százalékról 87-re emelkedett a járásban az utóbbi évek alatt. Hozzájárult ehhez az is, hogy a nevelők erőfeszítése nyomán jelentős mértékben csökkent az osztályozatlan tanulók száma. Ahhoz, hogy a tanügyi reform követelményeinek eleget tudjanak tenni, biztosítani kellett a járásban a megfelelő előfeltételeket A párt- és állami szervek fáradozása sikerrel járt. A járásban 81 új tantermet építettek, emelték az iskolák felszerelésének színvonalát. Megkülönböztetett gondot fordítottak arra, hogy a képesítés nélküli nevelők minél előbb oklevelet, diplomát szerezzenek. A tanügyi reform fontos célkitűzése volt az iskolák kapcsolatának megteremtése az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. A foglalkozásokhoz szükséges gyakorlókerttel valameny- nyi iskola rendelkezik a járásban. A szükségtermeket is ügyeimbe véve a amelyek között több megrendelés nélkül érkezett gép is szerepel. Ezeket a gépeket az irányító szerveik testálták a gyárra. 1958-ban a gyáregység egy agregátort és egy hozzávaló Diesel motort szerzett, amelyet üzembe sem helyezett. Az eddig kifizetett értékcsökkenése 96 ezer forint. Az idejét múlt géptől nem tudnak megszabadulni, pedig már többször felkínálták eladásra, vagy átadásra. A baromfifeldolgozóhoz 1961—65 között 12 olyan új gép érkezett 168 ezer forint értékben, amelyeket a használatbavétel évében kivontak a forgalomból. Ezek közül 5 körülbelül 120 ezer forintot kitevő gép nem a gyáregység megrendelése. Hogyan vásárolhattak nagy értéket képviselő gépeket, berendezéseket a vállalatok vezetőinek megkérdezése nélkül a felügyeleti szervek? Egyszerűer. Volt beruházási keret, a megfelelő gépet viszont nem tudták megszerezni, s hogy a pénzt ne kelljen visszaadni, vásároltak, amit kaptak. Nem számított, hogy a vállalatok, akiknek azt kiutalták, még ki sem csomagolták a ládából. A jelentésbe azonban bekerült, hogy mennyivel emelkedett a gépesítettség százaléka. így történhetett meg, hogy tizenhárom évvel ezelőtt az élelmiszeripar egyik megbízottja az NDK- ban „vásárolgatott”. A többi között megvett egy kazánt is, mert lehetett kapni. Ez a kazán a szabad- egyházi szeszfőzdébe került és hosszú évekig terhelte az állóeszköz rovatot. Amikor a szabadegyháziak megúnták és szóvá tették, a kazán a mezőhegyes' cukorgyárba utazott Ott műhelyekkel való ellátottság kielégítőnek mondható. Nagyon érezteti azonban hiányát egy járási központi műhely, ahol a szükséges előkészítő munkálatokat el lehetne végezni. Ezért hívta fel a járási pártbizottság az illetékes szervek figyelmét a központi műhely építésének sürgetésére. Az alapvető szerszámkezelési jártasság, az üzem- látogatásokon, őszi betakarításban való részvétel, a nyári építőtáborozás mindmind lehetőséget ad a termelőmunka megbecsülésére. Korántsem lehet azonban még arról beszélni, hogy ezeket a lehetőségeket jól kihasználtuk, hiszen még mindig akadnak, akik lebecsülik a fizikai munkát. Ezért kell a tantestületeknek nagyobb gondot fordítani a fizikai, főleg a mező- gazdasági munka megszerettetésére. A korszerű természettudományos, általános és szakmai műveltség színvonalának emeléséért sokat tettek a járásban. Az 1962 —63-as tanévben például megkezdték a felsőtagozatos tanulók körzeti iskolákba való csoportosítását. J5zt a munkát tavaly fejeztek be. Több mint hatszáz tanyai gyerek került osztott iskois nosszu eveKei roitoit a legteljesebb nyugalomban. Ám a mezőhegyesiek is megunták fizetni utána az eszközlekötési járulékot és az amortizációt. Most a tizenhároméves kazán-„mú- miát” úgy hírlik, a szolnoki cukorgyári rekonstrukciónál kívánják hasznosítani. — A szolnoki cukorgyár vezetőinek, ha a kazánt megnézik — és maguk dönthetnek felőle — biztosan az lesz a véleményük, hogy jobb megoldást is tudnának találni. Az említett példák csak töredékét teszik ki a vizsgálat gazdag anyagának, amely a nyolc vállalatnál biztosan gondolkodóba ejti a vezetőket. Az, hogy Szolnok megyében — de ismerve a többi megyék hasonló vizsgálati eredményét is — nincs tervszerű gépgazdálkodás, az új gazdasági mechanizmus irányelveinek ismeretében egyszerre óriási problémává fog nőni. Mi lesz akkor, ha a vállalatok eredményét csökkenti majd a rengeteg használhatatlan vagy kihasználatlan gép? Akkor hirtelen nagy jelentőséget tulajdonítanak majd a gépgazdálkodás megteremtésének. Akkor majd olyan gépeket vásárolnak a vállalatok, amelyeknek az árát a legrövidebb időn belül kigazdálkodjék. S ha valaki a jövőben elavult, korszerűtlen vagy szükségtelen gépet vásárolna, anyagilag felelősségre vonják az eredmény romlásáért. Ilyen nagyjelentőségű lesz tehát a jövőben a jelenleg teljesen elhanyagolt gépgazdálkodás. Legalább olyan fontosságot kell, hogy tulajdonítsanak neki, mint amilyent most a bér- vagy az energiagazdálkodás megérdemel. — bognár — lába. Ezzel az intézkedéssel a szakrendszerű oktatás száz százalékos lett a szolnoki járásban. Ezt a tagadhatatlanul jelentős eredményt iskolabuszok beállításával, s a Besenyszögön, valamint Tiszavárkonyban épült diákotthonokkal tudták elérni. A községi pártszervezetek figyelmét arra hívta fel a pártbizottsági ülés, hogy „ megkülönböztetett módon foglalkozzanak a pedagógus pártszervezetekkel. — Ahol ilyenek nincsenek, ott — ha lehetőség kínálkozik erre — hozzák létre azokat, vagy legalább a pedagógus pártcsoportokat. A nevelők továbbképzése is fontos feladata nemcsak az állami szerveknek, hanem a pártszervezeteknek is. Ebben a pártoktatási évben Tiszaföldváron, Jászladányban és Űjszászon marxista középiskolát szerveztek a nevelők számára. Tavaly tizenhét nevelő tanult az esti egyetemen. Most tizenkilencen kezdték meg, illetve folytatták ilyenfokú marxista képzésüket a járásban. Mindez elősegíti, hogy a nevelők marxista képzettségének fokozásával együtt a tanulóifjúság nevelése, a tananyag oktatása tartalmilag és érzelmileg megalapozottabb legyen, jobban elősegítse a fiatalok mate-, rialista szemléletének kialakítását. Annál inkább fontos ez, mert az oktató-nevelő munka fogyatékossága elsősorban a tanulóifjúság neveltségi szintjében, világnézeti nevelésében rejlik. A járási pártbizottsági ülés állást foglalt abban is, hogy az úttörőcsapatokkal és az intézeti KlSZ-szerve- zetekkel való foglalkozás, azok segítése az egész tantestület kötelessége. A népművelésről tárgyalva hangsúlyozták a pártbizottság tagjai, hogy nincs külön gazdasági és külön népművelési munka, — az egyik szerves tartozéka a másiknak. Az adottságok különben népművelési vonalon is javultak. Négy év alatt négy művelődési otthon épült, s létrejött a tiszteletdíjas népművelési ügyvezetők hálózata a járásban is. 1961 óta a tv-előfizetők száma majdnem négyezerrel, a rádióelőfizetőké körülbelül ötezerrel nőtt. Az újságolvasók száma majdnem hatezerrel emelkedett ez idő alatt. Sok ilyen példát lehetne említeni annak bizonyítására, hogy az embereket érdekli, mi van a falun túl, s ez kedvezőbb lehetőségeket biztosít a népművelőknek. A pártbizottsági ülés ennek figyelembevételével szabott meg néhány feladatot a népművelők számára, mégpedig mindenekelőtt a világnézeti-, a honvédelmi neveléssel és a szakmunkásképzéssel kapcsolatban. Igen időszerű volt, hogy a járási pártbizottsági ülés napirendre tűzte a közoktatást és a népművelést. Ennek haszna remélhetőleg már ebben az oktatási évben is megmutatkozik. t a Épül a vízmű Cibakházán Némi bonyodalmak a társadalmi tervesés körül Utazik a tizenhárom éves „múmia"
