Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
Magyarázói A kis nyúl kérdezi a nyúlanyótól: — Mondd, honnan jöttem a világra? — A bűvész kalapjából. ☆ A rejtély megoldása Az egyik járási városban két szomszéd beszélget egymással: — Az ön kutyája egész éjszaka vonyított. — Ez halált jelent, kíváncsi vagyok, ki hal meg... — Az ön kutyája, ha ma éjjel is vonyítani fog. ☆ Diszkréció Apa a serdülő lányához: — Miért mondtad meg anyádnak, hogy hány órakor jöttem haza? Diszkréciót kértem tőled. Nem emlékszel ? — Csak annyit mondtam neki, hogy nem volt időm megnézni az órát, mert 'ppen reggeliztem. (Ford;: Szabó László) Kép szöveg nélkül! Hetekig ugyanis azt hittem, hogy az Ady Endre útra, Szolnok jelentős for- galmú. de mellékútvonalára rejtettük el harcos tevékenységünket. Aggódtam, hogy tervszerű bontó! és godör&só munkánk kihalóban van. Lázas, túlhajszolt munkával öt év alatt rendeztük a József Attila út két oldalát, olymódon, hogy kis virágágyakat építettünk faragott terméskő szegéllyel az úttest és a járda közé. Mindezt pedig tettük egy irdatlan hosszú, hatszáz méteres szakaszon, a Gólyától egészen a benzinkú- tíg és mindezt alig öt év alatt — férfimunka volt. Megnyugodtam A jelzett út egyben a 4- es főútvonal is. Naponta a külföldi autók tömege suhan el itt és polgári békére hajlamos lelkünket csendes derű töltötte el, hogy ime, mi, nyakas jászkunok is tudunk azért. Hittük, sőt éreztük, hogy a berber lurkó, ha hazatér a kietlen Szaharába, emlékezni fog: turista útján találkozott a Szépséget sejtető alkotással, a szolnoki virágágy jelölttel. És most jött a fordulat! Kiderült, hogy az egész nem úgy van! Leszámoltunk az opportunistákkal, le a babéron ülőkkel és keményen, de kecsesen és két méter mélységben felástuk a virágágyat kábel- fektetés céljából. Könnyed kézlegyintéssel lapátoltunk vagy százötven köbméter jó anyaföldet végig a járdára —, az úttestre úgyis rámossa az őszi zápor azt, ami oda való. Látszólag kárbaveszett öt év virágágyépítö munkája, a való élet azonban egészen más. Isimét kihoztuk az útvonal rendezésével az ország-világ szeme elé, hadd lássák, nekünk semmi sem drága. — modor — A türelem rózsát teremi f1 rr • a •• j n Ijyujiogeio Bizonyos Ványicsek nevezetű ismerősöm járt nálam. Jól benne voltunk a beszélgetésben, amikor kialudt a villanylámpa. Ojat csavartam be s a régit bele akartam dobni a szemetes vödörbe. — Megőrültél!? — kiáltott fel Ványicsek. — Most divat kiégett villanykörtéket gyűjteni. Gondosan újságpapírba csavarta a villanyégőt és magával vitte. Egy hónap múlva telefonált. Hangjában reménység remegett: — Mond, nincs véletlenül egy „Miska bácsi” cégjelzésű mosdószappanod ? — Éppen ma vett egyet a feleségem — mondtam. — Ez aztán kitűnő! — örvendezett Ványicsek. — Nagyon kérlek, eszedbe ne jusson ezt a szappant felhasználni. Hazaviszem a gyűjteményem számára. Most az a divat, hogy mosdószappant gyűjtenek az emberek. Ványicsek megérkezett és elvitte magával „Miska bácsi ”-t. Talán egy hónappal később újra felhívott telefonon: — Ide hallgass, amikor legutóbb nálad jártam, kaktuszt láttam az ablakban. Igaz? — Igen, van kaktuszom. — Akkor add nekem. A kaktuszgyűjtemény ma a sláger! Ványicsek megérkezett és vitte magával a kaktuszomat. Egyszer megyek hazafelé. hát látom, hogy a lakásom ajtaján nincs kilincs. Helyette odatűzött valaki egy cédulát: „Melózni kellett vele, de pompás lelet ajtókilincs-gyűjtemé- nyem számára! Most ez a divat! Ványicsek.” Azt mondják, hogy most divatba jött ócska kerti nyugágyakat gyűjteni. Nálunk akadt ilyesmi. Nem vártam be Ványicsek látogatását, elvittem neki a lakására. Miután befejezte viharos örömújjongását, igy fordult hozzám: — Hallgass ide, van egy strucc-fajta, valami emu, nem tudsz róla? Hol lehetne emu-tojást venni? — A napokban tudtam meg, hogy nemsokára divaiba jön a madártojás gyűjtése. I. M. A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 377. csípés Bölcs Mondások A HÉT HUMORA Mikor a vitorlás eltávozik a parttól, hosszú orrot mutat a szárazföldnek. „A világ szája” megeszi az embereket Szerelemből nősült. — Miután . elköltötte a hozományt, elvált „meg nem felelő jellem” miatt. Nem a glória műlékony, hanem azok, akiket gloria övez. Tudod, miért fordítottam neked hátat? Mert jól a szemed közé néztem. Felesleges erőfeszítés, hogy hallgasson. Mikor beszél, akkor sem mond semmit. A szamár és a nyúl között régi ellenségeskedés van: a füleik. Az első nem akarja, hogy nyúlnak lás- sék, a második nem szeretné, ha a világ szamárnak tartaná. A becsület kétféle: helyi és jellembeli. Párizs a napjait éjszaka éli. A rossz cigaretták találták fel a búskomorságot. A halál napján gyászszalaggal kötötték át a nagy demagóg száját. Két páratlan ital: friss víz és régi bor. A nagy színészek döntik el o nagy műsorokat. Egy emb emlékek nélkül olyan, mint egy temető, ahol a keresztekről hiányoznak a nevek. Csak akkor vagy hatalmas, ha erősebb vagy saját gyengeségeidnél. 1 udattansag Professzor a hallgatókhoz: — Három fajta tudatlanság van: amikor valaki semmit nem tud, amikor rosszul tudja azt, amit tudni kellene, illetve amikor mást tud, mint amit tudni kellene. Acm voll más választás Fiú az apához: — Valaki azt mondotta nekem, hogy úgy hasonlítunk egymásra, mint két vízcsepp. — S mit válaszoltál neki? — Semmit, jóval erősebb ugyanis nálam. Ok A cellában két rab beszélget : — Miért kerültél ide? — Több tucat esküvőn vettem részt. — S ezért bebörtönöztek? — Igen, mert minden alkalommal mint férj szerepeltem. 1 npasstalat Nagymama a serdülő unokájához: — A tapasztalat az a szabó, aki javításokra specializálta magát. Indok A válni akaró asszony vallomása a tárgyaláson: — 25 éves házasságunk alatt állandóan meg kellett mosnom a hátát... — S ezt válási indoknak tartja? — Nem, de egy hónap óta tiszta a háta. Megoldás Az egyik skót vándor- színház művészének kérése az igazgatóhoz: — Előleget szeretnék kérni az igazgató úrtól. — Mire van szüksége ebben az isten hátamögötti helységben ? — El kell mennem borotválkozni. Ilyen szakállal nem játszhatom este Rómeót. — Jó, akkor helyette Otellót tűzzük műsorra. Távolsági autóbusson történt A zsúfolásig megtelt autóbuszra erőnek erejével fel akar jutni egy férfi. A sorbanálló utasok tiltakoznak: — Ne tolakodjék kérem. Nem látja, hogy már nincs hely! Mit gondol, hogy ki maga?! — A vezető! V,il H — Tudja, én azért jöttem ki, mert kultúrigényeim vannak!
