Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-20 / 248. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. október 39. Általános mozgósítás Szíriában Kínos helyzetben a brit kormány Az angol közvéleményt mélyen megdöbbentette a nemzetközi amnesztiabi­zottság svéd tagozatának kedden közzétett jelentése, amely szerint az adeni brit katonai hatóságok borzal­mas kínvallatásnak vetik alá politikai foglyaikat. Öt volt politikai fogoly (akiket a brit gyarmati uralom el­len küzdő nemzeti mozga­lommal való együttműkö­dés gyanúja miatt vetettek börtönbe) eskü alatt tett vallomásában elmondja: az adeni „vizsgálati táborban"’ a kihallgatást végző brit katonai személyek kegyet­lenül összeverték a foglyo­kat, égő cigaretta parazsá­val sütögették bőrüket, s meztelenre vetkőztetve — mesterségesen hűtött cellá­ban tartották őket Egy volt fogoly elmondja, miként szaggatták le a körmöket kezéről és lábáról. . A brit külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki és ebben tagadja a jelentés­ben foglaltakat. Több angol lap szerdán vezércikkben követeli „a brit hatóságok becsületére árnyékot vető ügy” gyors tisztázását Zavargások az angol autóiparban Mint a Reuter tudósítója jelenti, kedden Szíriában bejelentették „a felfegy­verzett nép általános moz- / gósítását”. A hivatalos közlemény szerint az intézkedés cél­ja, hogy vissza tudják ver­ni az imperialista és reak­ciós erők bármiféle agresz- szióját Szíria ellen. TASZSZ-jelentés szerint a szíriai kormány felhívás­sal fordult a lakossághoz, hogy önként lépjen be a Teljes a zűrzavar Ben Barka elrablói perében a keddi kettős váratlan for­dulat után. Az ma már ki­zártnak látszik, hogy Dli- mi ezredes felbukkanása és a Nouvel Observateurben megjelent késői tanúvallo­más után az eredeti ter­vek szerint ítélethozatalra kerüljön sor. Dlimi hollétét egyelőre teljes homály fedi. Marok­kói jelentések szerint már hétfő éjjel Párizsba érke­zett, itt azonban nem tud­nak róla. Ha valóban meg­érkezett, akkor nyilván ha­mis papírokkal és elváltoz­tatott külsővel (állítólag lenyírta a bajuszát) lépte át a határt. Feltételezik, hogy egyelőre ügyvédje la­kásán vagy valamilyen dip- lomáciailag védett épület­ben tartózkodik. Bendzsel- lun volt marokkói igazség- ügyminiszter, aki megfi­gyelőként végig részt vett a tárgyaláson, közölte Perez bíróval, hogy Dlimi fogolyként megjelenik a bíróság előtt. Ebben az esetben az esküdtszék bizo­nyításkiegészítést rendel el és bizonytalan ideig elna­polja tárgyalásait. Dlimi ezredes vallomása, aki két- ségkívül az ügy egyik fő­szereplője, nagyon fontos lehet. Ö mindent tud az el­megalakítandó „népi védel­mi alakulatokba”, készül­jön fel az agresszió vissza­verésére, a reakciós és im­perialista erők bármiféle fondorlatának meghiúsítá­sára. Országos mozgósítási főbizottságot alakítottak Asavi belügyminiszter ve­zetésével, Sveidan tábor­nok vezérkari főnök rész­vételével. Damaszkuszban és más városokban toborzó irodákat nyitottak. rabolt marokkói politikus igazi sorsáról és arról is, hogy kik voltak azok a hi­vatalos francia személyisé­gek, akik közreműködtek ebben a sötét ügyben. A Nouvel Observateur szerdán forgalomba került számában megjelent szen­zációs tanúvallomás egy algériai származású fran­cia állampolgártól, N. Chal- laltól származik. Challal, aki már Algériában 1961 óta kapcsolatban volt Le- marchand UNR-képviselő- vel és titkos szervezetével, 1965 nyarán érintkezésbe került marokkói hivatalos személyiségekkel, akik köz­reműködését kérték, hogy francia hivatalos szervek bevonásával segítse elő egy találkozó létrehozását Ben Barka és a marokkói kor­mány képviselői között — francia területen. Challal, mint írja, Lemarchand ta­nácsára elfogadta az aján­latot, és meggyőzte egy „magas beosztású barátját a belügyminisztériumban” (nyilván a perben idézett titokzatos telefonálóról van szó, akit azonban ő sem nevez meg), adja meg az eneedélvt a francia rend­őrtiszteknek. hogy a marok­kóiak számára „előállít­sák” Ben Barkát. Később a marokkóiak megváltoz­Malik Moszkvában tárgyal Koszigin szovjet kor­mányfő szerdán a Kreml­ben fogadta Adam Malik indonéz külügyminisztert. A megbeszélésen Gromiko külügyminiszter és más szovjet hivatalos személyi­ségek is részt vettek. tatták tervüket és nem tárgyalásokra készültek, — hanem az ellenzéki politi­kus elrablására és Marok­kóba szállítására. A tanú szerint Lemarchand képvi­selő és Caille rendőrtaná- csos mindent tudott ezek­ről a tervekről és arra ké­szültek, hogy Figon érte­sítése alapján idejében közbelépnek és megmentik Ben Barkát. Az értesítés azonban állítólag elmaradt, a neves marokkói ellenzé­ki politikust Challal szerint október 29-ről 30-ára vir­radó éjjel Lény és Du­baibe gengszterek még Ufkir és Dlimi odaérkezé- se előtt Boucheseiche vil­lájában meggyilkolták, a holttestet ezután Lopez há­zába vitték, majd a Yonne megyei Villecienben elte­mették. Később aztán újra kiásták, hogy minden nyo­mot eltüntessenek. Párizsban szerdán letar­tóztatták Ahmed Dlimi ez­redest, Ufkir marokkói bel­ügyminiszter jobbkezét, — akit francia részről az egyik fő felelősnek tarta­nak Ben Barka elrablásá­ért Dlimit akkor tartóztat­ták le, amikor az igazság­ügyi palotába érkezett.' hogy tanúként jelenjék meg a Ben Barka pert tár­gyaló bíróság előtt. Johnson Uj-Zélandban Johnson amerikai elnök szerdán repülőgépen Sa- moa-szigetének útbaejtésé- vel Űj-Zélandba érkezett. Az elnök repülőgépe az Ohakea-i légitámaszponton szállt le, innen egy másik repülőgépen folytatják az amerikai vendégek útjukat Wellington felé. A fővárosba érkező John­son elnököt és feleségét Holyoake új-zélandi mi­niszterelnök fogadta. Az elnök megérkezésekor körülbelül 25 000 ember to­longott a repülőtér előtt, de korántsem csak szimpa­tizánsok, palkátokat hordo­zó tüntetők is felvonultaké Ilyen jelmondatokkal: „Ne támogassa Űj-Zéland az amerikai agresszorokat”. — „Le a vietnami háború­val!” Kedden Pekingben is­mét nagy tömegben gyűl­tek össze a „vörös gárdis­ták” és a kínai népi fel- zabadító hadsereg katonái, iivatalos sajtóközlés sze­rint a Belvárosban lezaj­lott a negyedik találkozó Mao Ce-tung a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának elnöke és az ország különböző részeiből a fővárosba érkezett „vö­rös gárdisták” között. A találkozót megelőző éjszaka „vörös gárdisták” és katonai alakulatok sora­koztak fel a főútvonalak mentén. Az első sorokban a népi felszabadító hadse­reg katonái helyezkedtek el. mögöttük katonai egyen­ruhás. vagy polgári ruhába öltözött „vörös gárdisták”. Pekingi idő szerint 13 órakor Mao Ce-tung és más kínai vezetők nyitott Szerdán Londonban a világ csaknem valamennyi gépkocsigyártó cégének részvételével megnyílt az idei nemzetközi autókiállf- tás. A szocialista országok gépkocsikon megjelentek a város főterén és elhaladtak az összegyűltek előtt. A kínai vezetők katonai egyenruhát viseltek. A pekingi mozikban „Mao Ce-tung eszméinek nagy diadala” címmel do­kumentumfilmet játszanak. A film bemutatja a Kínai Népköztársaságban végre­hajtott három atomrobban­tást. Jellemző az az érve­lés, amely szemmellátható- lag a film alapgondolata. Az atomrobbantást kiállt növényi magok a nézők szemeláttára dús hajtáso­kat hoznak. A filmhez fel­olvasott kommentár meg­jegyzi: az amerikai impe­rialisták és a revizionisták azzal ijesztgetik a forra­dalmi népeket, hogy az atomfegyver elpusztítja az emberiséget. Az élet azon­ban — mint látható —* új­já születhet. közül a szovjet Volga és Moszkvics, az NDK-beli Wartburg és a csehszlovák Skoda új modelljei látha­tók az Earls Court nagy­csarnokában. Nagy érdek­lődést keltett a japán gép­kocsiipar erőteljes jelent­kezése. A nemzetközi kiállítás megnyitásával egyidőben folytatódnak a zavargások az amerikai General Mo­tors tulajdonában lévő Vauxhall-gyárban, — ahol 2800 dolgozó hagyta abba a munkát, követelve a munkafeltételek megjavítá­sát. A dolgozók ostromgyű­rűt vontak a lutoni gyár bejárata köré, követelték az amerikai monopóliumok beszivárgásának megszüm tetősét és más Amerika- ellenes jelszavakat is han­goztattak. Jelenleg Nagy-Britanniá- ban körülbelül öt milliárd dollárra rúg az amerikai tőkebefektetés; ez a hatal­mas szám nagyjából egyen­lő az összes közös piaci or­szágokba beruházott ame- rika tőke együttes összegé-’ vei. (Nyugat-Németország- ban 840 millió, Franciaor­szágban 436 millió. Olasz*' országban 268 millió stb)." Szerdán folytatódott a sztrájkőrség a gyár bejá­ratánál, a dolgozók és az igazgatóság vitája holt­pontra jutott. Zűrzavar a Ben Barka-perben A kínai vezetők katonai egyenruhában A diagnózis — hozzá nem értés Martin Gross cikke a Look című New York-i folyóiratból. Az Egyesült Államok egyik keleti államában egy nagy kórház sebészeti osz­tályának vezető főorvosa bólintott. „Igen, nemrégen megtör­tént nálunk — mondotta — hogy egy csoport kiválóan képzett sebész hosszú órá­kon keresztül operált egy beteget, akinek a megmen­téséhez, ez volt az egyet­len lehetőség. Műtét után a beteget elvitték a kórte­rembe és bekapcsolták a mesterséges lélegeztető ké­szüléket. Délután öt órakor, amikor vizitelni mentünk a beteg egészen jó állapotban volt és mondhatom büsz­kék voltunk a munkánkra. Amikor másnap reggel be­mentem a kórterembe, a beteg már halott volt. A nővér elfelejtette idejében kicserélni az oxigénpalac­kot. Az itteni betegápolás egyszerűen borzalmas..” Rossz osztályzat •< A példa nélkül álló „Trussel jelentések” — két alapos vizsgálat, amelyet a columbiai egyetem egész­ségügyi és járványügyi fa­kultása végzett dr. Trussel vezetésével —, alapjaiban ingatták meg az amerikai kórházak dicsőségéről ter­jesztett legendákat. Ezek a jelentések részletes elem­zést adnak a terápiái eljá­rásokról, és a sebészeti ke­zelésekről, mégpedig több száz kórházban végzett vizsgálat anyagai alapján. A tanulmányozott kórházak között a gigászi gyógyin- tézmények között kezdve, kis magánkórházakig min­denfélék találhatók. A beszámolók teli vannak olyan kifejezésekkel, mint „siralmas állapotok”, el­képesztő eset”, „orvosi hoz­zá nem értés”, az „orvosi etika durva megsértése”, „abszolút indokolatlan mú- tét”, „diagnosztikai és terá­piái hiba” stb. Trussel egyik jelentése a következő vetkező halálozásoknak csaknem a felét ez okozza.” Dr. Stanley Brown közöl­te, hogy az általa megvizs­gált 21 esetből, amikor a gyermekek műtét után meg­haltak, a halálesetek 90 százaléka orvosi műhiba következménye volt. A Trussel bizottság egy má­sik tagja leírja, hogy 17 olyan eset közül, amikor idős betegeken végrehajtott műtét után elhalálozás tör­tént, hét esetben sebészi hi­ba történt. A narkózis veszélyei adatokat idézi: a nagyte­kintélyű szakértői bizottság megállapítása szerint száz eset közül 43 esetben a be­tegek ápolását és ellátását nem lehet jónak minősíte­ni. A betegeknek csaknem negyed része (23 százaléka) olyan gyenge egészségügyi segítségben részesül, hogy az a jelentésben csakis a „rossz” osztályzatot nyer­heti el. Az egyik „Trussel jelen­tés” elmondja, hogy a meg­vizsgált sebészeti műtétek­nek több mint 40 százalé­ka nem nyerheti el a „jó” osztályzatot. Egyes orvosok szerint ezt a magas száza­lékarányt a sebészek szak­mai felkészültségének hiá­nya okozza. „A sebészeti eredményekben vagy tech­nikában tapasztalható hi­bák — írja dr. Mannix — vagy az altatással, vagy magával a sebészi beavat­kozással, vagy mind a ket­tővel összefüggésben állnak, és a műtét közben bekö­Évente 13 millió 900 ezer műtétre kerülő beteget és szülő anyát altatnak. Az orvosok azonban nem sokat törődnek azzal, hogy az al­tatás mennyire veszélyez­teti a szívet, a tüdőt, az agyvelőt és általában véve az életet. A narkózis okoz­ta halál egyáltalán nem rit­kaság. Különböző értesülé­sek szerint évente 9—33 ezer beteg hal meg narkó­zis következtében és meg kell mondanunk, hogy in­kább az utóbbi szomorúan magas számadat, a 33 ezer a valószínűbb. Dr. Dripps 33 224 műté­tet elemzett, és megállapí­totta, hogy 80 haláleset „ki­fejezett” vagy „lehetséges” oka úgynevezett „altatási műhiba” volt, ennek előfel­tétele pedig az orvos ta­pasztalatlansága vagy ha­nyagsága. Ha ugyanilyen magas a narkózis áldoza­tainak számaránya a 13 900 000 operált beteg esetében, akkor a narkózis valóban évi 33 ezer halál­eset „kifejezett” vagy „le­hetséges” okozója. A narkózis okozta halálo­zás különös aggodalomra ad okot, mivel az leggyak­rabban mégiscsak orvosi hiba vagy az altató orvos figyelmetlenségének követ­kezménye. Sajnos a kórhá­zakban száz altató orvosi funkció közül 57-et ápoló­nővérek és egészségügyi se­gédszemélyzethez tartozó dolgozók látnak el, vagyis felsőfokú orvosi képzettség­gel nem rendelkező szemé­lyek. A hibák sokfélesége Több mint két és fél millió kórházban ápolt be­teg kap évente vérátöm­lesztést, és többségük élet­ben is marad. A vérátöm­lesztéseknél azonban rend­kívül magas a biológiai fertőzés okozta halálozások száma: évente legalább 3 ezer beteg hal meg, és 10 000—65 000 beteg fertő­ződik meg hepatitisszel. A betegek ezrei szenvednek más súlyos következmények miatt, beleértve a vérzé­kenységet, a gangrénát, a vörös vértestek pusztulá­sát, a májbetegségeket, sőt a szívinfraktust is. Dr. Sassman a vérbeteg­ségek szakértője meggyőző­déssel vallja, hogy azok az „emberi tévedések”, ame­lyeket teljes mértékben el lehetne kerülni, legalábbis felerészben a vérátömlesz­tésnél elkövetett hibák sú­lyos következményei. A bí­róságokon rengeteg ügy szerepel a betegek gyógy­kezelésénél elkövetett gon­datlanság következményei miatt. Californiában egy másfél hónapos gyermeket koponyasérüléssel fektettek kórházba. Mivel a vizsgá­lat során megállapítást nyert, hogy belső vérzés állt be, ezért vérátömlesz­tést kellett alkalmazni. A gyermek vére az A vércso­porthoz tartozott (RH nega­tívval), de gondatlanság következtében A vércso­porthoz tartozó RH pozití- vos vért kapott. Amikor a vérátömlesztés befejeződött* a gyermek ballába, ahol a transzfúzió történt, kékülni kezdett. Ahelyett, hogy azonnal megpróbálták vol­na elhárítani a következ­ményeket, ugyanabból az üvegből kapott másodszor is vérátömlesztést. A követ­kezmény az volt, hogy a gyermek mindkét lábát amputálni kellett. Gyászos statisztika Az amerikai kórházakban gyakran történnek balese­tek. Dr. Stubn szavai sze­rint a kórház „egyaránt ve­szélyes hely az egészség- ügyi személyzet és a bete­gek számára.” A betegek gyakran égési sebeket szen­vednek különböző vegyi készítményektől és forró folyadékoktól, a törött hő­mérők és a rossz műszerek is sok balesetet okoznak. Egyes balesetek nem jár­nak súlyosabb következ­ményekkel, mások viszont katasztrófálisan végződnek. Dr. Stown 108 ezer beteg­nél 3747 ilyen vagy más balesetet tapasztalt. Ha ezt a százalékos arányt kiter­jesztjük a kórházakban ápolt összes betegekre, ak­kor a balesetek száma el­éri az évi egymilliót. Emel­lett a baleseteknek mintegy felét az okozza, hogy a be­tegek kiesnek a rozoga kór­házi ágyakból! Nem kevés­bé veszélyesek a sebészeti balesetek, amikor például tampont vagy csipeszeket bennhagyják az operált be­tegben vagy nem azt ope­rálják meg, akit kellene, vagy szétnyílnak a varra­tok. Sok kellemetlenséget okoz a teljes értékű diagnoszti­kai adatok hiánya is, — például, amikor nem álla­pítják meg a vér cukor-tar­talmát, nem számolnak a szívbetegség tüneteivel A számok azt mutatják, hogy a kicsit is hozzáértő beteg örökös aggodalmai — aki a világon midennél jobban fél a felesleges mű­téttől —, eléggé megalapo­zottak. Dr. Sparling adatai szerint három baltimoorei kórházban a vakbélműtétek több mint a fele egyszerű­en felesleges volt. A sebé­szek úgy látszik, a méhet tartják a másik felesleges szervnek. Az első „Trussel jelentés” a következő ada­tot közli ebben a vonatko­zásban: Az utólagos ellen­őrzés során a méh eltávolí­tás! műtétek 33 százaléka bizonyult feleslegesnek. Ha még hozzátesszük eh­hez, hogy milyen gyakran távolítják el megalapozat­lanul a mandulákat, kide­rül, hogy az Egyesült Álla­mok kórházaiban évente 2 millió, vagy ennél is több olyan műtétet végeznek, amelyre semmi szükség nincs. 24746892796

Next

/
Thumbnails
Contents