Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-20 / 248. szám

190*. október 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A terv kész — a kivitelezés késik ♦ Mezőtúron a Fóti út korszerűsítésének terve 1965-ben elkészült. A vá­rosi tanács vb építési és közlekedési osztálya ennek alapján adott meg­bízatást a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat­nak a munka elvégzésé­re. A kivitelezésre vonat­kozó szerződést csak az idén július 12-én kötötte meg az osztály a válla­lattal, ugyanis az — ka­pacitás hiányra hivatkoz­va — nem akarta vállal­ni a munkát. Most már az anyagot szállítják, az út felbontását azonban még nem kezdték meg. Félő, hogy a tervezett egymillió forint értékű munkát határidőre nem teljesíti a vállalat. Szőlő- és í*yümölcs(elepíté$ a harmadik ötéves terv időszakában A nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök megteremté­sében az elmúlt 5—10 év alatt kimagasló eredmé­nyek születtek — és a nagy beruházások eredmé­nyei immár mutatkoznak a termőre fordult táblák egy­re növekvő termésében is. Az idén indult harmadik ötéves terv telepítési prog­ramja elsősorban az eddi­gi nagyüzemi telepítések kiegészítését írja elő. Egy­úttal célul tűzi ki az egyes fajták kívánatos részará­nyának megteremtését. A második ötéves terv időszakában országosan 82 000 hold szőlőt és 105 000 hold új gyümölcsöst tele­pítettek. A harmadik ötéves terv húszezer hold szőlő és 25 000 hold gyümölcstelepí­tést irányoz elő. Az új tele­pítések zömét ezúttal a termelőszövetkezetek vég­zik. A jelek szerint a szük­séges szaporítóanyag min­den gyümölcsnemből és sző­lőfajtából kellő mennyiség­ben és jó minőségben áll a gazdaságok rendelkezésére. A korábbi évek tapaszta- talatait figyelembe véve — a történelmi bortermő'terü­leteken a minőségi borszőlő fajtákat, általában pedig a csemegeszőlő-fajtákat jut­tatják előnyhöz. A gyümölcsnemek közül az almástermésűek terüld i részarányát mérsékelni kí­vánják. Vihar a nobélium körül Rég elmúlt az az idő, amikor a Mengyelejev-féie periódusos rendszer 92 eletnből állt. Az újonnan felfedezett „transzuránok'’ kitágították a rendszer ke­reteit, s egyre bonyolul­tabb lesz ezeknek az új kémiai elemeknek a szinté­zise. Az 1956—1958-as években egyidejűleg folytak a tudo­mányos kísérletek Svédor­szágban, az Egyesült Álla­mokban és a Szovjetunió­ban a 102. rendszámú mes­terséges elem „felépítésére". Végül a stockholmi Nobel- intézet, ahol svéd—angol— amerikai fizikus csoport dolgozott, publikálta az új kémiai elem felfedezé­sét, azt annak rendje-mód- ja szerint elkeresztelte „no- bélium”-nak, ám nem ha­tározta meg és nem is kö­zölte az új elem tömegszá­mát... 1958-ban a californiai Berkeley-egyetem kutatóla­boratóriumában sokkal tö­kéletesebb gyorsítóval és regisztráló berendezéssel az amerikaiak önállóan is megpróbálták létrehozni a i,nobélium”-ot, de egészen más adatokat kaptak. Moszkvából szovjet fizi­kusok 1957-ben részered­ményre jutottak, majd 1961- ben a dubnai intézetben öi csoport látott a munka új- rafelvételéhez. Az eredmé­nyeket most Flerov ugyan­csak Dubnában közölte a nehézionok fizikájával fog­lalkozó nemzetközi konfe­rencián. Kimutatta a stockholmi és a californiai kísérletek hibáit, majd bejelentette, hogy a szocialista országok fizikusai felfedezték és meghatározták a 102-es elemnek mind az öt izotóp­ját 252-től 256-ig terjedő tömegszámmal és 4,5 má­sodperctől 3 percig terjedő felezési idővel. Flerov mindjárt „átke- resztelési” javaslatot is tett, minthogy a korábbi el­nevezés olyan kísérleteken alapult, amelyeknek a meg­bízhatósága legalábbis két­ségesnek bizonyult: nevez­zék el a 102-es elemet Fre­deric Joliot-Curie-ről „joH- um”-nak, ami nem is fog furcsán hangzani az „Eins­teinium”, a „Femium” és a „Mendelevium” után-. Á zöldségtermesztés gazdaságos Több mint nyo’cazer hóidra kötötte1: szerződést az idén Az éghajtat és csapadéké.látás megfelelő Újabb lehetőségek cÁ aáza Jött a kis postás. Távira­tot hozott. A KISZ-esek küldték, jó munkát kíván­va a községi pártértekezlet- nek. A kis postásnak pa­kolnia kellett az asztalon, hogy a tanácskozás vezetője aláírásával nyugtázhassa az átvételt. Pakolt, és — irgalom óh —, a száznegyven küldött szemeláttára feldöntötte a vázát. A víz szétfolyt az asztalon. A virág kiborult. Mindenki őt nézte, mint vö- rösödik a füle tövéig. Leg­alább egy szó kellene, ami ezen a „nehéz” helyzeten átsegíti! És akkor valaki tapsolni kezdett. Aztán má­sok is. Elértette. A hálás gyerek mosolyával csukta be táskáját és gyors léptek­kel ment tovább. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése után nagy léptekkel haladt előre a kertészeti növények ter­mesztése is, amelyet álla­munk különböző hitelek és beruházási keretek biztosí­tásával ösztönzött. A har­madik ötéves terv folya­mán a kertészeti kultúrák termelési lehetőségeinek kihasználása nagy feladatot jelent megyénkben. Fő cél a zöldségterüieíek növelése az egységnyi területen meg­termelt áruk mennyiségé­nek növelése és minőségé­nek javítása. Azért szüksé­ges ez, mivel növelni akar­juk az exportra kerülő áruk mennyiségét és célul tűztük, hogy áz egy főre jutó hazai zöldségfogyasztás a harma­dik ötéves terv időszakában elérje a 87 kilogrammot. Megyénk fekvésénél és éghajlati adottságánál fogva kiválóan alkalmas zöldséj- félék termelésére. Kedve­ző a napfényes órák száma, s az öntözési lehetőségek­kel ki lehet elégíteni a zöldségfélék egyes tenyész- időszakokban jelentkező csapadék-igényét. A Szolnok megyei Ter­melőszövetkezetek és ház­táji termelők felismerték megyénk kiváló adottságait, a zöldségtermelésben rejlő lehetőségeket, s évről évre növelték a zöldségterület nagyságát. A MÉK-kel le­kötött zöldségfélék területe Török Sándor a hatalmas kanalakhoz tapadó márga agyagot feszítővassal távo­lítja el. évről évre nagyobb. tgy például 1960-ban 4444. 1965. évre 6848, az idén 8025 holdra kötöttek zöld­ségtermelési szerződést. A terület növekedése is bi­zonyítja, hogy a tsz-ekben és a háztáji gazdaságokban is érdemesnek tartják a zöldségfélék termelésével való foglalkozást. Ezt az idén kialakult fel­vásárlási átlagárak is alá* támasztják. Több termelő- szövetkezet nemcsak elérte hanem túl is teljesítette a kertészetre tervezett be­vételeket. A jászfényszarui Béke Tsz 60 katasztrális hold területen holdanként 28 800 forintos bevételt ért el zöldpaprikából. Ugyan­csak a Béke Tsz görög­dinnyéből 1 katasztrális holdra eső bevétele 14 000 forint volt. Az újszászi Sza­badság Tsz sárgadinnyéből 1 katasztrális holdra eső átlagban 13 132 forint bevé­telt ért el. Megfelelően alakult a zöldborsó ez évi átlag fel- vásárlási ára is, harminc­kilenc tsz esetében a ter­vezett 2.68 forint átlagár helyett 3.36 forint realizáló­dott. Ezek a számok 1 ka- tf.sztrális holdra, vagy 1 kilogrammra vetített bevé­telek megyei átlagot kép­viselnek. Ezen belül több tsz igen kiemelkedő ered­ményt ért el. Például a jászszentandrási .Haladás Tsz 80 katasztrális hold zöldborsó területén az ér­tékesített áru kilónkénti át­lag ára 6.66 forintra alakult A zöldségfélék termelése lehetőséget nyújt a feles­leges női munkaerő egy részének foglalkoztatá­sára is. Megyénkben már több tsz ismerte fel a lá­nyok, asszonyok munkába- állításának szükség! sségét és igyekeztek közülük mi­nél többet bevonni a zöld­ségtermesztésbe. Az ilyen irányú törekvés nemcsak a tsz kertészetének munka­erő szükségletét biztosítja, hanem jelentős kereseti le­hetőségeket nyújt az ott dolgozó női munkacsopor­toknak is. A cibakházi Vö­rös Csillag Tsz kertészeté­ben dolgozó nők 1 órára eső átlagórabére meghalad­ja a 8 forintot. A MÉK 1967 évre is na­gyobb területen fog szer­ződéses alapon zöldségfélé­ket termeltetni. Csengeri Bálint MEK-igazgató MEDERKOTRÁS A TISZÁN A Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat dolgo­zói Tiszalöktől Szegedig járnak hatalmas úszógépeze­tükkel és próbálják ellensúlyozni a szeszélyes Tisza meder alakulását. Jelenleg a törökszentmiklósi határ mentén a dohai gázlórendezésen dolgoznak a „Haj­dú F. K. 125-ös” jelzésű kotróhajóval. Nem könnyű feladat nyolcezer köbméter márga anyagot megmozgatni. Azért sem, mert itt még az eredeti anyatalajt kell a hatalmas kanalaknak a fel­színre hozni. Ám a hajózó út biztosítása, különösen alacsony vízálláskor — ami jeljnleg is uralkodik — megköveteli ezt. A kotróhajó dolgozói nagyrészt szegediek. Lakó­helyüktől távol, napi 20 órában végzik fáradságos munkájukat. Állandó küzdelem ez a folyóval, amely egyik helyen épít, a másik helyen rombol. De ma már korszerű felszereléssel uralkodni tudunk rettentő erején. Munkában a dobai gázlónál a kotróhajó 4 vczciövnérnök és a párlmunka Sokszor mondom Miklós fiamnak, hogy több akarat­tal tanuljon. En saját aka­ratomat már néhányszor próbára tettem. Mikor mi­vel. Volt már úgy is, hogy egy rejtvényhez szükséges névért átlapoztam Shakes­peare műveiből hatszáz ol­dalt és örülterh, mikor a hatszázegyediken megtalál­tam. Azt hiszem, mások bizta­tásából nem szabad kifogy­nunk. Talán azért tartom ezt, mert én a magam sor­sán tapasztaltam, mennyi akarat, küzdelem kell ah­hoz, hogy az ember elérje célját. Ezt csak így monda­ni persze kevés a mai fia­taloknak. Át kell velük él­ni mindazt, amit mondunk nekik. Nem tudnám hirtelen összeszámolni — de nem is ez a fontos — hányszor tanultam együtt azokkal, akik általános vagy közép­iskolába jártak, csak azért hogy a kedvük el ne vesz- szen. Velük fáradtam, mert az vezetett, ha tanulnak, azzal nekem is sok közve­tett gondomat megoldanak. Így kezdtem tulajdonkép­pen az életem is. Tizen- négyéves voltam, amikor iskolatársakat korrepetál­tam. Amit fizettek, az volt a zsebpénzem. A szüleim­nek így is sok volt a tanít­tatás. Pedig egyetlen gye­rek voltam. Apám, anyám álma az volt, hogy a fiuk nyugdíjas pályára kerüljön Érettségi után így kerültem a vasútnál oktatótiszti tan­folyamra. Aztán kicsi állo­másokra, ahol igazán nem volt kit oktatni. Ennek a félig megvaló­sult álomnak szakított vé­get a katonai szolgálat. Ak­kor kerültem ide, Szolnok­ra, 1941-ben. Hosszúra nyúlt a katonaidőm. Hadi­fogsággal együtt hét évre. De amennyi szomorú, ne­kem annyi szép is volt benne. Megismertem itt egy magas, szőke lányt. Le­veleztünk, s ő várt itt, ami­kor hadifogságba vittek is. Tőle üzentem az édes­anyámnak. A további élete­met is ő. Aranka döntötte el. Megvárt. 1948-ban fele­ségül vettem és itt helyez­kedtem el a vasútnál. Ok­tató tiszt lettem. Arra az időre esett a női munkaerő tömegesebb be­vonása a szakmába. Akko­riban ez már nem volt olyan szimpatikus foglalko­zás, mint amikor én áll­tam pályaválasztás előtt. Ereztem, nem elég csak a szaktudás ahhoz, hogy civi­lekből szakembert nevel­jünk. Sorsokkal is törőd­nöm kellett, nemcsak az­zal, hogy valaki váltóőr, jegypénztáros, vagy bármi is legyen, különösen, ha nő. Több száz ember van ma is a vasút kötelékében, akiknek segíthettem a szak­mában, az életben eliga­zodni. Közben viszont rohant az idő és az én merész álma­im még nem teljesültek. Harminckilenc éves voltam. Akkor még negyvenéves korig lehetett egyetemre menni. Családi tanácsko­zást tartottunk Arankával és a fiammal, ők vállalják a csendet, az alkalmazko­dást hat hosszú évre, ha én vállalom a tanulást. így végeztem el 1965- ben a műszaki egyetemet Jeles diplomát kaptam és ebben ott a családom, a munkahelyem megértő, se­gítőszándéka. 1962 óta üze­mi pártbizottsági tag va­gyok és párt-vb tag is. Agi­táció és propagandafelelös. Akkor húzódoztam ettől a megbízatástól. Féltem, hogy nem tudok helytállni. Ki­lenc alapszervezetnek segí­tek, ha dolgozom és ennyi­nek nem, ha elkapkodom a munkát. Ügy szeretnék elmondani egy példát, hogy ne tűnjön dicsekvésnek. Illetve, hogy az emberek dicsérete érződ­jék belőle: Két évvel ez­előtt a mi munkaterületün­kön hatszáz embernek nem volt nyolc általános iskolai végzettsége. Most négyszáz­ötvennek hiányzik. Ez is sok még De kevesebb. Az is igaz, nemcsak tanulás­ból van a különbség. Nyug­díjba is mentek. Helyettük fiatalabbak jöttek. De vé­tek volna nem észrevenni, hogy főleg a 30 év körüli fiatalokban hogyan ébred most a tudás utáni vágy. Én tanulási szomjúságnak nevezem egyébként azt is, ha valaki iskola nélkül ér­deklődik. Mostanában azok­kal találkozom legtöbbet. akik azt vitatják, jó lesz-e, ha a mi vasútvonalainkat is villamosítják. Együtt szá­moljuk ki, mennyivel lesz így olcsóbb a közlekedés... Ettől kezdve a szolnoki út­törővasút építésig sok min­dennel foglalkozom kell. Tavaly, amikor befejez­tem az egyetemi tanulást, azt hittem, nem lesz több ilyen nehéz évem. Volt. Még az. Éppen üdülni, pi­henni készültünk, amikor a feleségemet baleset érte. Hét hónapig volt beteg. Szeretném itt megérni, hogy megépüljön az új vas­útállomás, megvalósuljon a vasúti rekonstrukció. Ti­zenhárom évem van addig. Aztán az lesz a címem: Sze ­nes Ottó nyugdíjas vasutas. Egy év óta új beosztást kaptam. Vezetőmérnök va­gyok. Ez is olyan munka­kör, amelyben pártmunka nélkül nem sokra jutnék. A pártmunka hozzánőtt a* én mindenkori foglalkozá­somhoz. Borsi Észté-

Next

/
Thumbnails
Contents