Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-02 / 207. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. szeptember 2, U Thant döntött: Nem jelölteti magát újra az ENSZ-be U Thant ENSZ-főtitkár csütörtökön sajtókonferen­cián bejelentette, nem je­lölteti magát a főtitkári tisztségre az újabb időszak­ra. Elhatározásának alapve­tő okaként azt jelöli meg, hogy nem jártak sikerrel a vietnami konfliktus rende­zésére irányuló próbálkozá­sai. A fenti bejelentést az a levél tartalmazza, amelyet U Thant intézett az ENSZ Luna-11 A Luna—11, amely aug. 28 óta a Hold körül ke­ring, folytatja útját. Szep­tember elsején, magyar idő szerint 14.00 órakor a 37. fordulatot fejezte be. Az említett időközben az automatikus állomással 29 alkalommal létesítettek rá- diókancsolatot. Megmérték a pálya elemeit,- vették a Luna—11-ről érkező tu­dományos információkat. A távmérés megállapítá­sai szerint a Lima—11 be­rendezése és tudományos műszerei kifogástalanul működnek. Biztonsági Tanácsához és csütörtökön az ENSZ szék­házában a küldöttségek kö­zött szétosztottak. A főtitkár részletesen foglalkozott nyilatkozatá­ban a vietnami helyzettel. „Ma is az a véleményem — állapította meg, — hogy az események logikája egy nagyobb háború felé vezet, miközben az irány megfor­dítására irányuló erőfeszí­Hamengku Buwono jog- jakartai szultán pénz- és gazdaságügyi főminiszter ugyancsak ma nyugat-eu­rópai körútra indul. Haza­térőben útbaejti New Yor­kot, ahol a nemzetközi va­luta alap vezetőivel foly­tat tárgyalásokat arról, hogy milyen feltételek mellett csatlakozhat újból Indonézia az alaphoz. tések katasztrofálisan el­maradnak az események tempója mögött. Vélemé­nyem szerint megismétlő­dik az a tragikus hiba, hogy a béke elérésére töre­kedve a katonai érőre és eszközökre támaszkodnak. Meggyőződésem, hogy Dél- kelet-Ázsia békéjét csak az 1954-es genfi egyezmények szelleméhez s az ENSZ alapokmányához ragaszkod­va lehet helyreállítani..« U Thant bejelentése óri­ási visszhangot keltett, el­sősorban természetesen ENSZ-körökben. A bizton­sági tanács afro-ázsiai tag­államainak Képviselői „vál­ságülésen” vitatták meg U Thant döntését. Az afro­ázsiai tagállamok azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy kérik az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli összehí­vását 24 órán belül. Ezen az ülésen megpróbálnák rávenni a főtitkárt elhatá­rozásának megmásítására A Biztonsági Tanács is hoz­hat olyan határozatot, amely felkéri U Thant-t, hogy maradjon hivatalában legalább is addig, amíg a tagállamok megegyeznek az új főtitkár személyében. Angol repülőgép tragédiája 88 halott Csütörtökön hajnalban a ljubljanai repülőtér közelé­ben leszállási előkészületek közben lezuhant a Britan­nia Airways Limited angol légitársaság egyik turbólég- csavaros utasszállító repü­lőgépe. A gép fedélzetén 110 angol turista és hét fő­nyi személyzet tartózkodott. Londonból érkezett jelen­tés szerint a turisták és a gép személyzetének tagjai valamennyien brit állam­polgárok voltak. A Ljubljanából érkező legfrissebb jelentések sze­rint a Britannia Airways Limited angol légiforgalmi társaság utasszállító repülő­gépének katasztrófája kö­vetkeztében 88 személy éle­tét vesztette. Huszonkilenc életbenmaradt utast kór­házban ápolnak. Londonból vizsgálóbizott­ság indult a szerencsétlen­ség színhelyére. A katasz­trófa oka mindezideig ki­deríthetetlen. H o Si Minh, a Vietna- nami Demokratikus Köztársaság elnöke rend­szerint abban a hanoi épü­letben szokta fogadni hi­vatalos külföldi látogatóit, ahol huszonegynéhány esz­tendővel ezelőtt a francia főkormányzó — aláírta „ha­lálos ítéletét”. Hiába, vál­toznak az idők... Ma a VDK lelgnagyobb nemzeti ünnepéről emlékeznek meg világszerte, 1945. szeptem­ber 2-án kiáltották ki a függetlenséget, a demokra­tikus köztársaságot. — A vietnami nép, híven forra­dalmi hagyományaihoz, or­szága északi részében az­óta megkezdte a szocializ­mus építését, mind Észa­kon, mind Délen az impe­rialistaellenes küzdelem él­vonalában áll. A tömör, tárgyszerű mondatok azonban nehe­zen tükrözhetik vissza azt a harcot és munkát, azt a hősiességet és áldozatkész­séget, amely ezt az immár több, mint két évtizedet jellemezte. Alig kezdtek hozzá a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság felépí­téséhez, megszervezéséhez, amikor 1946-ban ismét rá­törtek az országra a fran­cia gyarmatosítók. Megkez­dődött a nyolc éven át tar­tó szabadságharc, amely elvezetett Dien Bien Phu katlanáig, az expedíciós csapatok feletti győzelemig. Megkötötték a genfi egyez­ményt, az elismerte Viet­nam jogát az egységre, függetlenségre, önrendelke­zésre. Az átmenetileg ket­téosztott ország északi ré­szében ismét hatalmas len­dülettel indult meg az épí­tés, közben készültek az áhított egységre. A genfi megállapodások azonban nem való­sultak meg a franciák he­lyébe ugyanis az amerikai imperialisták léptek és csatlós rendszert kényszerí­tettek Dél-Vietnamra Az 1956 júliusára előírt egye­sítés elmaradt, Északon és Délen gyökeresen ellenté­tes irányba fejlődtek az események. A VDK-ban hozzáláttak a szocialista iparosításhoz, agrárrefor­mot valósítottak meg és a parasztgazdaságok szövet­kezetekbe tömörültek. — Felszámolták az analfabe­tizmust, a lakosság 95 szá­zalékát megtanították ír- ni-olvasni. Sikeresen vetet­tek gátat olyan pusztító népbetegségeknek, mint a tüdőbaj és a lepra Meg­nyílt az első egyetem. A déli országrészben ugyan­akkor nőtt az elnyomás, iszonyatossá vált a terror. A hazafiak kénytelenek voltak a fegyveres önvé­delem eszközéhez nyúlni. Kirobbantak a sorozatos felkelések, majd megala­kult a Délvietnami Nem­zeti Felszabadítási Front, amely az országrész egyet­len törvényes, államalkotó ereje, s a lakosság harcá­nak kipróbált vezetője. mi most van Viet­namban — jól is­merjük az újságok címol­dalairól, harcos szolidaritá­sunk kíséri a távoli ország­ban lezajló eseményeket. Dél-Vietnamban immár há­romszázezer amerikai kato­na próbál „pacifikálni”, minden költségvetési dol­lárból tizenegy centet a vietnami beavatkozásra fordít az Egyesült Álla­mok. Hiába, nem bírja le­törni egy nép ellenállását. Ezért igyekszik a déli ku­darcokért északi revansot venni, 19 hónapja bombáz­za nap, mint nap a Viet­nami Demokratikus Köz­társaságot. A VDK-t azon­ban nem sikerült megtör­nie, légiháborúja kudarcot vallott Az élet a bomba­záporban sem állt meg. Űj sikereket értek el a me­zőgazdaságban. biztosítot­ták a hagyományosan be­hozatalra szoruló északi tartományok önellátását, az ipar pedig csaknem öt szá­zalékkal emelte termelését a rendkívüli nehézségek közepette is. Egyetlen so­katmondó példa: a VDK exportja 1964-ről 1965-re hét százalékkal nőtt! Az amerikai agresszorok köz­ben súlyos számlát fizet­nek: repülőgép veszteségük az 1400-as szám felé kú­szik és növekszik politikai elszigeteltségük. A harc jegyében ünne- ** pel ma a Vietnami Demokratikus Köztársaság. S a világ haladó erőivel együtt, mi magyarok is, harcostársként küldjük for­ró jókívánságainkat. (— ti) Tüntetés Uj-Delhiben dályozását és a monopol­tőke uralmának megtörését. A hatóságok tízezer acél­sisakos rendőrt mozgósítot­tak. A rendőrség még szer­dán őrizetbe vett 500 „gya­nús személyt”. Nagygyűlés Pekingben A kínai fővárosban szer­dán délután nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen körülbelül félmilliónyian vettek részt — tanítók, diá­kok és középiskolások, az ország minden részéből, valamint pekingi fiatalok. A gyűlésen Mao Ce-tung- gal és Lin Piaóval az élen, ott voltak a kínai párt- és állami vezetők. Lin Piao beszédet mon­dott. Hangoztatta, hogy a nagy kulturális forradalom már átterjedt politikai és gazdasági térre is, s teljes egészében megváltoztatja Kína társadalmi arculatát. Vietnami pilóták kiképzése a Szovjetunióban Az egyik szovjet pilótaiskolában szovjet kiképzők ok­tatják a VDK néphadserege repülő műszaki személy­zetének egy csoportját. (Telefoto—MTI Külföldi Kép- szolgálat) L\DO\ÉZIA Malik külügyminiszter Moszkvába készül Az Antara-hírügynökség jelentése szerint Adam Ma­lik indonéz külügyminisz­ter ma külföldre utazik. Először Indiában tesz há­romnapos hivatalos láto­gatást, majd onnan Moszk­vába repül. A tervek sze­rint az indonéz külügymi­niszter a továbbiakban el­látogat Varsóba, Prágába, Belgrádba, Kairóba, Algír­ba és Rawalpindibe. A Dange vezette Indiai Kommunista Párt felhívá­sára csütörtökön délután több mint nyolcvanezren tüntettek a parlament épü­lete előtt. Követelték a kor­mány lemondását, a továb­bi áremelkedések megaka­Viharfelhők Bonn egén És ami a láthatáron túl történik Háborgó tengeren bukdácsol a hajó, a legény­ség bizalmatlanul tekint a kapitányra, aki maga sem tudja, hogy mit kellene tenni”. Így jellemezte Hau­ser CDU képviselő az Er- hard-kormány és közvetve az NSZK helyzetét Rubin, a Szabad Demokrata Párt elsőszámú gazdasági szak­embere pedig leszögezte: „Nem vitás, hogy Erhard- nak nagy múltbeli érdemei vannak, úgy vélem, a jó­akarat sem hiányzik, de ha továbbra is kitartanánk amellett, hogy 1969-ben is őt jelöljük kancellárnak, ez nemcsak az akkori kor­mánypárt lehetőségeit szál­lítaná le a minimumra, hanem elvezetne az NSZK bel- és külpolitikai krízisé­hez”. Személyi véleményeket idéztünk, de kétségtelen, hogy az említett politiku­sok állásfoglalása ennél többet jelent. Az Erhard- kormány feje felett gyüle­kező viharfelhők már álta­lános politikai válságot je­leznek. Ez a tény leglátvá­nyosabban katonai síkon jelentkezik. A nyugatné­met tábornokok „lemon­dási hulláma” látszólag a Starfighter-ügyből pat­tant ki. (Az Egyesült Álla­mokban vásárolt harci gé­pek tucatszámra zuhannak le, egyre növekszik az áldo­zatok száma, és ez nagy­mértékben felháborítja a nyugatnémet közvéle­ményt). A generálisok azon­ban ezt csak megfelelő al­kalomnak találták, hogy látványos lépésekre szánják el magukat. A tábornoki leköszönések mögött való­jában a nyugatnémet mo­nopoltőkének az a csoport­ja áll, mely nyomást akar gyakorolni a kormányra. Elsősorban azért, hogy fo­kozzák a nyugatnémet ter­melést olyan hadiipari ágakban is, melyekben Bonn eddig főként ameri­kai importra támaszkodott. Ez a vonalvezetés párhu­zamosan halad Strauss és általában a bonni ultrák elgondolásaival, mivel ők az atomfegyverek megszer­zésénél is azt akarják, hogy Nyugat-Németország saját erejéből, önállóan jusson hozzá az atombombához. Erhardék ugyanezt ameri­kai segédlettel akarják megvalósítani. A következő láncszem, miért éppen most látták elérkezettnek az időt a bonni politikai színpad kü­lönböző szereplői, hogy Er­hard felett megkondítsák a vészharangot? Az első alap­tétel, hogy az NSZK költ­ségvetési deficitje rekord- magasságot ért el. A költ­ségvetés az év első felében másfél milliárd márka hiánnyal zárult. Az egyre romló gazdasági helyzettel a sajtó is bőven foglalko­zik, és a Die Welt nemrég megkérdezte Dehlgrün pénzügyminisztert, mi a véleménye? Ö sem volt de­rűlátó, bár óvatosan nyilat­kozott, mondván, Nyugat- Németország pénzügyi ne­hézségeit nem szabad szem elől téveszteni. Az 1967. évi költségvetés előkészíté­sében a szövetségi kormány szokatlanul komoly problé­mák elé került. Velőn miként próbál Erhard kiutat találni a dilemmákból? A kancellár előkészítette és beterjesz­tette a stabilizációs tör­vénynek nevezett javasla­tot. Ezzel módosítanák az alkotmányt, felszámolnák az ország szövetségi szer­kezetét is, mert megszűn­ne a tartományi kormá­nyok pénzügyi önállósága. A lényeg: a tartományok és a községek elsősorban szociális és kulturális cé­lokra adják ki a pénzt, ez­zel szemben a szövetségi kormány költségvetésében a fegyverkezési kiadások képviselik a legnagyobb té­telt. A stabilizációs törvény tehát már elvi alapjait te­kintve is súlyos ellentmon­dásokat tartalmaz, mivel az inflációs irányzatokat ép­pen a nem produktív fegy­verkezési kiadások okoz­zák. Mindezek korántsem te­kinthetők elszigetelt jelen­ségnek a nyugati szövetségi rendszeren belül. Angliá­ban a Wilson-kormány po­litikai válsággal összefonó­dott gazdasági krízise szin­tén súlyosbodott. Kezd ha­tározott körvonalakat ölteni a Munkáspárt szakszerve­zeti ellenzéke. Ha pedig ez az ellenzék tovább növek­szik és erre sok az esély, Wilsont gazdasági politiká­ja miatt nem a Konzerva­tív Párt, hanem saját tá­bora állíthatja a legsúlyo­sabb dilemma elé A ko­rábbiak során láthattuk, hogy Erhard számára is az okozza a legnagyobb fejtö­rést, hogy saját pártján be­lül erősödnek a különböző kritikai hangok. De tekintsünk most a Német Szövetségi Köz­társaság legfontosabb gaz­dasági és katonai partne­re, az Egyesült Államok felé. Az elmúlt hónapok­ban is már több jel muta­tott arra, hogy Amerikában növekszik az infláliós ve­szély, s rohamosan csök­ken az aranytartalék. A New York-i értéktőzsde most világosan tükrözte, hogy az aggodalmak na­gyon is indokoltak. Máso­dik hete tart a részvények értékének gyorsütemű csök­kenése. A névleges értékek eddig mintegy százmillió dollárral estek. Az Egyesült Államok gazdasági nehézségeinek pedig közvetlen kihatása van a bonni helyzetre. — Washington éppen mosta­nában figyelmeztette ismé­telten NATO-partnerét kö­telezettségeinek teljesíté­sére, azaz 2,4 milliárd már­ka tartozásának kiegyenlí­tésére. Tekintve, hogy Er­hard és a hozzá közelállók mindenképpen amerikai segédlettel akarnak a tö­megpusztító fegyverekhez jutni, valószínű, hogy nagy­hatalmi céljaik kielégítése végett igyekeznek majd eleget tenni az amerikai kívánságoknak. Ez persze megint csak azzal jár, hogy fokozódnak a fegyverkezé­si kiadások, erősödik az inflációs tendencia, más szóval: nem igen látszik kiút a bűvös körből. A fentieket alátámaszt­ja, hogy a bonni minisz­tertanács a napokban meg­tárgyalta az új nyugatné­met költségvetést. Eredeti­leg 74 milliárdos tervezet szerepelt a napirenden, majd ezt „csökkentették” 73,9 milliárd márkára. Szó esett bizonyos takarékosko- dási intézkedésekről is, de ismét csak a különböző szociálpolitikai törvények­ben megszabott juttatáso­kat akarják megnyirbálni, a fegyverkezési kiadások fokozódnak. Felmerül ezekután a végső kérdés: mi lehet a következménye ennek az irányvonalnak? Az bizo­nyos, hogy az agresszív szándékú külpolitika káros hatásai immár határozottan megmutatkoznak a belpo­litikai helyzet alakulásánál. Sebastian Haffner ismert publicista ezt így fogal­mazta meg: „Ha a kor­mány meg akarja fékezni az inflációt, mindössze sa­ját inflációt gyártó fegy­verkezési programját kell csökkentenie”. — Tekintve azonban, hogy az Erhard kormány éppen ezt a lé­pést nem óhajtja megtenni, a különböző, nem sokat ígérő tüneti kezelések már rövid távon sem hozhatnak enyhülést, perspektivikusan pedig korántsem gyógyít- hatják meg a betegséget Sümegi Ends« Vietnam ünnepe

Next

/
Thumbnails
Contents