Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-02 / 207. szám
1*66. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á pártdemokrácia fejlesztése érdekében p ártszervezeteink már megismerték a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveit és a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét. Az alap- szervezetek rendelkezésére áll az az útmutató is, amelyet a Központi Bizottság a beszámoló és vezetőség újjáválasztó taggyűlések lebonyolítási rendjéről kiadott. E dokumentumokból kitűnik az az elhatározás, hogy alapszervezeteink a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések lebonyolításával is újabb lépéseket tegyenek a pártdemokrácia fejlesztése, kiszélesítése útján. Egyik legfontosabb ilyen lépés az, amellyel két taggyűlésre osztottuk el mindazt a sok feladatot, amelyet korábban ilyen alkalmakkor egy taggyűlésen kellett elvégezni. A munka úgy oszlik meg, hogy az augusztusi taggyűlésen megvitatták az alapszervezetekben a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét és megkezdték a vezetőség újjáválasztás munkáját is a jelölő bizottságok megválasztásával. A második, szeptember 1 és október 10-e között megtartandó taggyűlésen beszámol a vezetőség a párttagságnak saját munkájáról s itt kerül sor az új vezetőség megválasztására is. A sok feladat elosztása két taggyűlésre biztosítja az alaposabb munkát, az elmélyültebb elemzés és vt- ta lehetőségét, a jobb határozat kidolgozását és az új vezetőség meggondol- tabb kiválasztását. Ha mindezt egy taggyűlésen kellett volna elvégezni, a sok közül valamelyik feladat bizonyára háttérbe szorul. Vegyük a két taggyűlés beszámolóját. Ha egy taggyűlésen kellett volna a kongresszusi irányelveket és a szervezeti szabályzat módosítását, illetve az alapszervezet életéről szóló beszámolót ismertetni, megvitatni, ezzel kapcsolatban a megfelelő javaslatokat és határozatot kidolgozni, úgy az, vagy az egyik, vagy a másik feladat rovására menne. Nem beszélve arról, hogy ha ez mind a szeptemberi taggyűlésen történne, már a kidolgozott javaslatok, észrevételek sem jutnának el kellő időben a felsőbb pártszervek útján a Központi Bizottsághoz. Abban az intézkedésben tehát, amely két kongresz- szusi taggyűlést ír elő, benne foglaltatik az a gondolat, amit a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei így fogalmaznak meg: „Az elméleti tevékenységben és a gyakorlati pártmunkában egyaránt kutatni kell a pártdemokrácia fejlesztésének útjait és módjait, a demokratikus centralizmus intézményes biztosítékait”. ¥ I gyancsak a pártde- mokrácia teljesebb érvényesítését szolgálja az az új rend, mely szerint az augusztusi taggyűlésen megválasztott jelölő bizottság egy hónapig dolgozhat a vezetőség jelölt listájának összeállításán. Korábban ebben a dologban sok volt a formális elem. Mindig választottak ugyan az alapszervezetekben jelölő bizottságot, de ki nem emlékszik olyan kínos jelenetre, amikor a jelölő bizottság elnöke egy markában szorongatott papírról olvasta fel az általuk javasolt és sokszor nem is eléggé ismert jelölteket. Mennyi volt a taggyűlés keretében az az idő, ami ennek a listának összeállítására juthatott? Legfeljebb egy-két óra! Lehetett-e alapos munkát végezni ennyi idő alatt? Aligha? Nem lehet csodálkozni, ha kialakult az a szükségmegoldás, hogy mások, rendszerint a felsőbb pártszervek képviselői ellátták ilyen papírcetlire írt „puskával” a jelölőbizottságot. Bármennyire igyekeztek is e névsorok összeállítói alapos munkára, esetleg még az illetékes alapszervezet tagjait is meghallgatták előzőleg, nem sikerülhetett az mindig. Most a jelölőbizottság egy hónapig dolgozhat. Ha kell minden párttaggal beszélhetnek. Meghallgathatják a szóba kerülő jelöltekről a felsőbb pártszervek véleményét és tájékozódhatnak felőlük az egy munkaterületen dolgozó pártonkívüliek között is. Ilyen alapos munka mellett nagyobb felelősséggel és kevesebb tévedési lehetőséggel tehetnek javaslatot a titkárra és a vezetőség tagjaira. Mind emellett megmarad a lehetősége annak, hogy a vezetőségválasztó taggyűlésen a jelölőbizottság javaslatainak elhangzása után, azzal egyenrangúan, minden párttag javaslatot tehet a titkár személyére és a vezetőség tagjaira. A szavazatok összeszám- lálásánál újabb fontos elv érvényesül: Csak azt az elvtársat lehet újonnan megválasztott titkárnak, vagy a vezetőség tagjának tekinteni, aki megkapta a szavazatok legalább 51 százalékát. Korábban előfordulhatott, hogy ha az alapszervezet tagságának véleménye sok jelölt között megoszlott, bekerülheted t esetleg a vezetőségbe valaki a leadott szavazatok 30—40 százalékával is. A fenti elv kimondásával biztosítjuk azt, hogy a vezetőségnek csak olyanok legyenek a tagjai, akik élvezik a párttagság többségének bizalmát. Ha az első szavazás alkalmával ezt nem sikerül elérni, a jelölőbizottság folytatja munkáját, új jelöltet állít s újra szavaznak. ¥j’ ontos új vonása a most következő vezetőségválasztásoknak, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a taggyűlés választja meg a titkár személyét is — nem pedig az új vezetőség saját sorai közül. Ebben az intézkedésben az az elv érvényesül már, amit a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei így fogalmaznak meg: „A kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség a pártmunkának egymást kiegészítő elemei. Ezért a kollektív vezetés elvének további tiszteletben tartása mellett a jövőben — különösen a mindennapi pártmunkában, a határozatok végrehajtása során — erősíteni kell a személyi felelősség elvét is”. A végrehajtás során minden vezetőségi tagra juthat a feladatokból s azért a felelősség is őt illeti, de a dolog természetéből fakad, hogy a titkáré a legnagyobb rész az egyéni felelősségből, ö az, aki a vezetőségi ülések és taggyűlések között ? pártszervezetet képviseli, személye biztosítja a pártélet, a pártmunka folyamatosságát. !¥¥ indezek az új vonások, iT “ amelyek most a vezetőségválasztó taggyűlésen érvényesülnek, a pártmunka lenini stílusának erősítését jelentik. De hatásuk akkor érvényesül igazán, ha nem feledkezünk meg a legfontosabbról. Mindezt az illető pártszervezet előtt álló konkrét célkitűzések érdekében, az eredményesebb termelő- munkáért, az intézmény, a hivatal munkájának jobb elvégzéséért tesszük. így, ezzel a szemlélettel alkalmazva a pártdemokrácia kiszélesítése irányába ható új vonásokat, módszereket készülünk méltóan az előttünk álló IX. pártkongresz- s zugra. V. J. AZ OKISZ KÜLDÖTTGYŰLÉS TISZTELETÉRE INDÍTOTT MŰNK AVERS ENYBEN A JÁSZLAD Ä- NYI VEGYESIPARI KTSZ VÉGZETT A MEGYÉBEN AZ ELSŐ HELYEN. Az első helyezésért járó serleg 4 Az építőrészleg 193 százalékra teljesítette tervét Képünkön Juhász Lajos építőbrigádja Ésszerűtlen „parancs*' A toledó kézimunka rendelés csökkenése miatt a jászárokszállási Háziipari Szövetkezet a tervezett 12 millió forintos exportjából csak tízet teljesíthet az idén. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a három-négyszáz bedolgozó háziasszonynak nem tudnak munkát adni... Azaz lehetne segíteni ezen is, hiszen a szeptember elsejével érvénybe lépő új szállítási szerződés rendszere lehetővé teszi, hogy a vállalatok, szövetkezetek a felesleges, kihasználatlan kapacitásukat közvetlenül felajánlják a kereskedelemnek. A felügyeleti szerv, a HISZÖV azonban még ragaszkodik a tervutasításos termeléshez, s nem engedi meg a szövetkezetnek, hogy a rendeléshiány miatt felszabadult termelési kapacitását hasznosítsa. A HISZÖV ésszerűtlen „parancsot” adott a szövetkezetnek, melyet éppen a kormányintézkedés ellenére is megpróbál érvényesíteni. Ügy látszik, még egy negyedévig korlátlan úr akar lenni a csárdában?/ F. P. CVAKORLÓ ÉV é SZ* ff A lakosság érdekét szolgálja a ktsz-ek és földművesszövetkezetek szolgáltató tevékenységének bővítése. Az év első felében a KISZÖV által szövetkezetfejlesztési alapból három szolgátató ház létesült: Jászdózsán, Martfűn és Tiszasüly községben. A szolgáltató házakban cipész, szabó, férfi és női fodrász-részlegek kaptak helyet. e Bútor és lakberendezési kiállítást rendez Jászárokszálláson az ifjúsági házban a Jászapáti és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. A nagy érdeklődésre számítható kiállítást szeptember 18- tól—23-ig tekinthetik meg az árokszállásiak. I. Amit a maga keservén tanul meg az ember, azt ritkán felejti el. Az emlékezetes marad neki... Megkezdtem itt a gyakorló évemet és másnap már felelős állattenyésztő lettem. Tetszett is ugyancsak akkor ez a fogadtatás. Később aztán megkopott az „új”-ságom. Beleláttam a gondokba, s az emberek, a vezetők figyelmét is elvonta rólam az itt éveken át megszokott gond: küzdelem a megélhetésért. Sokszor szidom, vagy csúfolom magam: Antalom, miért nem vettél egy nagy- nagy rózsaszínű szemüveget, amikor ide jöttél. Ha azzal néznéd most a világot, mindjárt jobb kedved lehetne, Aztán védem a tsz-t önmagam előtt: Hogy lehettem annyira gyerek, hogy megvalósíthatatlan elképzeléseket eszeljek ki. Aki ilyen, az máshol is csalódna... Elértem itt, hogv a takarmányozást, a törzskönyvezést szakszerűvé formáltuk. Bevezetjük hamarosan az itatásos borjúnevelést. Talán majd a csaknem roskadozó, tűzveszélyes, egészségtelen, szalmatetős istállókat is átépítjük. Nem táplálok túl rózsás reményeket, talán mert látom, mindenki küzd itt a maga módján. Jól vagy rosszul? Ki ahogy megszokta, vagy ahogyan sorsa és önérzete meghagyja neki. Sikertelenségek? Fátylat borítok azokra, amik a meg nem értések miatt eddig úgy fájtak. Marasztalnak itt, s én maradni akarok még akkor is, ha egy- egy elképzelésem, szakmai szándékom annyi meg nem értésbe ütközik. Beszélni, szakmailag érvelni, perlekedni mindenért úgy, hogy meg ne sértődjenek mások. A fiatal, a tapasztalatlan mégis csak én vagyok. Nekem kell beleilleszkednem a környezetbe. S csak ha befogadott a környezet, akkor engedi, hogy formálhassa A számok és az igazság Ha csak a számokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a jászberényi Aprítógépgyárban csökkent az újítási kedv. Megtört a lendület. Hogyne, hiszen két évvel ezelőtt az első félévben 103 újítást nyújtottak be a dolgozók, ebben az esztendőben az első hat hónapban csak 81-et. Tovább böngészve a kimutatásokat viszont az derül ki, hogy 1964-ben a több mint százból csak 19-et, ebben az évben a 81-ből pedig 23-at fogadtak el. De még ez sem mond sokat, mert ha a harmadik számot, a népgazdasági megtakarítást figyeljük, akkor járunk csak közel az igazsághoz. Két esztendővel ezelőtt fél év alatt ez 1 330 OOO, most pedig mindössze 390 ezer forint volt. Az történt tehát évekkel ezelőtt, hogy az újítások zöme anyagmegtakarításról, vagy nemesebb anyagnak közönségesebbel való helyettesítéséről szólt Vagyis: kilőtték a drága vagy import anyagokat, s olcsóbbal vagy hazaival pótolták. Így természetesen óriási megtakarítások születtek. Nem is ez volt a baj, hanem az —, hogy talán nem is akarattal, de a mindenáron való takarékosságra törekedve — romlott a gyártmányok minősége, jelentősen csökkent egyes alkatrészeknek az élettartama. Az ilyen újításokra természetesen nincs szükség. Az ilyen megtakarítás tulajdonképpen nem is megtakarítás. Ezzel magyarázható a számok mutatta jelenlegi újítási helyzet. Az újítások most a gyártás- technológia módosítására és más különféle ésszerűsítésekre vonatkoznak. Érthető, hogy olyan nagy „megtakarítást” nem is lehet elérni. Az igazság tehát az, hogy az újítások száma nem csökkent, csupán más feladatok megoldására irányul. Megfelelő körülmény — jó eredmény A kunhegyesi Vörös Október és a Vörös Csillag, a kengyeli Dózsa, a fegyvernek! Vörös Csillag és a ti- szagyendai Lenin Termelőszövetkezetet úgy említik a törökszentmiklósi járásban, mint jó sertéstenyésztő gazdaságokat. Különösen a szaporulati tervek teljesítésében értek el kiváló eredményt. Ennek titka, hogy teljes egészében, vagy túlnyomó részben a fehér hússertést tenyésztik, s e fajtának megfelelő körülményeket teremtettek. Az állatok elhelyezése ezekben a gazdaságokban sem haladja meg az átlagos szintet, azonban a gondozás, takarmányozás megfelelő színvonalú. Ahogy a fiatal szakemberek látják akár a legjobb szakember is... Én az szeretnék lenni. II. Jobb ha azonnal megtudom, hogy egy hónapi próbaidő után át kell vennem a kertészetet. Így fogadott Tóth Béla a tsz elnöke, mikor egy évvel ezelőtt megérkeztem. Azóta én vagyok a kiskirálya a dinnyeföldnek, paprikaföldnek, a 150 holdas kertészetnek. Néha mennyire jó lenne megosztani ezt a kiskirályságot, királyságom gondjait az elnökkel, a főagronómussal. De egyelőre nem tudom, ők sohasem érnek rá. Mégis azt mondhatom, a kezdet váratlanul sikerült. Kedves segítőim voltak. Azok, akikre kezdetben nem is gondoltam : Gyetvai Mihály, Tóth Zsigmond, Bognár Pál és mások is a régi tapasztalt, jóakaratú kertészek. Az ő szavuk sok kudarctól megkímélt. Az ő közlékenységükből értettem meg a legjobban azt is, milyen nagv itt a tét: a szövetkezetiek kenyerének jórésze függ tőlem. A kertészet ontja a pénzt, ráfordítás meg semmi? — Ennyire rosszul takarékos- kodnak itt? Így evett a méreg. De fiatal vagyok, s ha kiabálok, könnyen leintenek. Segítség meg sehol. Rengeteg a föld, a munka. Ember hozzá meg alig. Nem volt aki megkapálja és így tíz kh babvetés el- füvesedett. Itt vagyok tehát a mélyvízben, s hogy költői legyek, evezek életem első nagy árján. Szeretném elhárítani magam elől azt a veszélyt, ami a szakma iránti vonzódásoihat e keservek miatt fenyegeti. Néha közel álltam a síráshoz is — mit tagadjam —, de mindenem a kertészet. A vigaszom egyelőre annyi, hogy aki a nehézhez szokik, többre becsüli a jót. Két ifjú mezőgazdasági szakember — Kovács Antal és Kámori István — augusztusban letöltötte a kötelező gyakorló időt a ti- szasülyi Lenin Tsz-ben. Egy év alatt életismeretből is vizsgát tettek. Elővizsgát, amelyet még oly sok fog követni ebből a nehéz* de kötelező tantárgyból. Borsi Eszi 4
