Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
iSSC. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 a MEGKEZDŐDTEK A PRÓBÁK A SZÍNHÁZBAN. ÚJRA „BENÉPESÜLTEK* A PADOK A SZÍNÉSZBE)ÁRAT MELLETT Három színház tanácskozása Szolnokon Országos probléma az ifjúság és a színház kapcsolata, a színházak ifjúságunk nevelésében, ízlésformálásában játszott szerepe. A szolnoki városi tanács vb művelődésügyi állandó bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott az általános iskolás korú tanulók és a színház kapcsolatával — Ezen az ülésen megállapították, hogy bár az előző évekhez viszonyítva lényegesen Javult a kapcsolat, azonban sem pedagógiai, sem színházpolitikai szempontból nem kielégítő. A bizottság felmérte a szolnoki Szigligeti Színház lehetőségeit és megállapította, hogy jelenlegi terve mellett nem képes arra, hogy évente legalább három-négy, kifejezetten ifjúsági darabot műsorára tűzzön, Ezért olyan javaslattal fordult három alföldi színházhoz — a békéscsabai Jókai, a kecskeméti Katona József, s a szolnoki Szigligeti Színházhoz —, hogy közösen igyekezzenek e problémát megoldani. így került sor szombat délelőtt egy megbeszélésre, amelyen a három város, Illetve megye illetékesein ki. vül a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának képviseletében Bő- gel József is megjelent. A megbeszélésen egyetértettek a résztvevők abban, hogy a színházak Ifjúsági munkájának hatékonyabbá tételét együttesen kell szorgalmazniuk. Az értekezleten elhangzott Javaslatokat Vass Károly, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója foglalta össze. A színházak a gazdasági feltételek figyelembe vételével igyekeznek majd megkeresni annak lehetőségét, hogy a jövő évad műsortervébe egy kifejezetten ifjúságnak szánt darabot is bevegyenek, amelyet esetleg a másik két színházban, illetve a színházak tájterületén is előadnak. Javaslattal fordultak továbbá az értekezlet résztvevői az illetékesekhez, hogy az Állami Déryné Színház műsorára tűzzenek olyan Ifjúsági darabokat, amelyekkel a társulat három megye területén, sőt a székhelyi színházakban is felléphetne. A harmadik megoldási javaslattal az Országos Rendező Irodához fordulnak, amelyben felvetik, hogy a helyi erők felhasználásával az ŐRI szervezzen hasonló jellegű műsorokat. ELFELEJTETT KÖSZÖNET Fáztam. Még maradt hátra valami a télből. Hiába március vége. A vasutas kijött utánam a forgalmi irodából. Gyanús lettem neki. Miért érdekelhet a jegyző, a párttitkár. Nyírfa Józsefnek hívják a forgalmistát Ráérős, hétfő reggeli nyugalom terpeszkedik a szajoli pályaudvaron. — Hosszú szerelvény félrelö- ketve. Egy... kettő... nyolc traktor. Olajoshordók. — Hová mennek ezek? — Tévedésből. Ideirányították. Valami mező- gazdasági gépállomás. Nálunk nincs ilyen. — Van. Annak vagyok az igazgatója. — Maga? Na, akkor fizethet. Két napja itt állnak a vagonok Ha Nyírfa jól mondta, Itt kell lenni a párttitkárnak. Inas, sovány ember. Tűzszemű. Mikor alhatott utoljára ? — Püski Imre vagyok, Csepelről. — Kispál Lajos. — Megjöttek a gépek. Felordít. Nyakamba borul. Elszalad. Zúg a dobszó odakinn. Jön vissza a párt- titkár. Beesett arcú, sze- génv kinézetű ember lohol mellette. — Nézd. Ez az a csepeli elvtárs, aki a gépeket vezette. — Dehogy. Nem én vezettem... Ki kell rakni: Nem tudom hányán lakhatják ezt a soselátott falut. Féltem tőle. Nem lehet megközelíteni a vagonokat. A dobszó mindenkit kihozott. Simogatják a traktorokat. Begjrtak a Liptai Ica» télyba, a Holt-Ttsza-partra. Kicsi. Meg benn van a faluban, itt ne csináljunk zajt. Ki a gróf Almássy majorba. Legyen az uradalom helyén a gépállomás. Liheg mellettünk egy ember. — Kérem szépen... Én gőzeke kormányzó voltam az uraságnál. — Hogy hívják? Maga az első traktoros! — Mihályi Gábor. Rendes ember. Hegedűs András bácsi uradalmi gépész. Húzatják be a traktorokat a majorba. Az uradalom külön kis falu. Vagy nyolc- vannyl család. Néznek fel rám. Ahogy köszönnek! Az öregebbjei. Olyan alázattal viselkednek. Világéletükben cselédek voltak. — Elvtársak! A gépeket a ti fialtok vezetik majd. Űjjongás. Az intézőéknél, Gergely Sándoréknál kapok szállást. Reggel fiatal lány keres. Kókai Vall- ka, a tanítónő Igazgató fe Focadjd9 nak éjjeli őrt. Az éjszaka nem pihent a major. Felváltva őrizték a gépeket, meg az ön száradó fehérneműjét. Állok. Nem szólok. Sokára nem jön ki hang a torkomon. Az első újgazdának szántottunk a falu alatt. Nem tudtam a barázdát megnézni. Nem lehetett odaférni. Feketéllett a szántáson a nép. Este megszólal* a zenekar. A traktorosok. Balogh János klarinétos, Pinci Mihály zenekarvezető... Micsoda traktorosok lettek a majorbeliekből. — Hogy megpezsdült itt minden. Délután besomfordált a tiszapüspöki pap. ö szereti a vigasságot, nem járhatna Ide esténként? Majd minden hét végén bál van. Jönnek a gyerekek, már úgy csütörtök, pénteken. — Vezető elvtárs! Szombaton nem lehetne... — Ha a szántás megvan. Ma nem jött be az értekezletre epv kengyeli trak. torosunk, Vámos Mihály Elkapom érte — Vezető elvtárs. Nem volt meg a 80 normálholdam. Szégyelltem... Csak megkongattuk az uradalmi harangot. Mindenki hallia. adia tovább megbeszélés a gépállomáson. Nincs szék. asztal, a fal tövén ülnek körben az emberek Nany mulatságra készülünk Birkavacsora a középső magtárban R,epge+egen íeientkeztek a faluból, nem férünk máshol. A feleségem előtt ha- lomnvi pénz. A traktorosok fizetése. — Esztike néni. Tessék már eltenni. El ne mulassam. Szólok az asszonynak: forduljunk vissza? Nevet... Zuhogott az eső. mikor befutott a teherautó^ Traktort kellett hozni, az vonszolta be a bCtorszállítEiőadós Lengyelországról Az ezeréves Lengyelországról tartott előadást dr. Bobinszka Gelina történész, tudományos kutató pénteken este a szolnoki TIT klubban. Az igazi jó vendéglátást és baráti fogadtatást ezúttal minden szónál ékesebben bizonyította a jó szervezés: a meghirdetett hat órára már zsúfolásig megtelt a kis klub- helyiség és hamarosan meg* kezdődött a mai Lengyel- országról szóló színes filmek vetítése. Ezután a vendég a száraz adatok felsorolását elkerülve egyórás előadásban élvezetesen, színesen foglalta össze Lengyelország ezeréves történetét Bevezetőjében megemlítette, hogy újabb kutatások szerint I. Mjesko, akinek uralkodásától számítják az ezer évet, az országnak már negyedik fejedelme volt. Viszlánok és polánok, a mai lengyelek elődei már pár száz évvel előbb is éltek az ország területén. A lengyel—magyar kapcsolatokról szólva az előadó kiemelte a múlt század szabadságharcait, melyekben a két ország lakói kölcsönösen segítették egymást. A millénlumi előkészületek között igen jelentős volt az Ezer iskolát az ezredik évfordulóra mozgalom, amelyet sikerre vittek. Országos honismereti mozgalom is indult az évfordulóval kapcsolatban, melynek során minden városban, községben feldolgozzák a település történetét. A hivatásos történészek segítséget nyújtanak a helyi történetíróknak. mányt. A traktorosok ott sertepertélnek, segíteneK ahogy tudnak. Tessék Esztike néni. Adja ide a kezét. Ide lépjen. A feleségem leugrik. Gumicsizma van rajta. Átcsap a szárán a saras víz. Rámkiált. — Apa! Semmit le nem veszünk! Fordulunk vissza azonnal. Nagy a körzet. Szajol, Szolnok, Zagyvarékas. Tószeg, Vezseny, Várkony, Tiszapüspöki, Törökszent- miklós. Már 23 gép van. Meg egy kerékpár. Mint igazgató kaptam, legyen mivel járnom. Utánam küldték Csepel kerékpár. Hej, Csepel... Hegesztő szaktársaim. Dehát! Parlament: Erdei Ferenc beszél Ott az első sorban ülök, úgy érzem, rámmutat. — Helytállás, becsület. A munkásosztály segíteni küld benneteket a falura. Nemcsak szólam. Nem. nem az. Szaíolnak országos híre van Jönnek, tanulmányozzák. hogv csináliuk. Belerázódtunk. Na káder, bitted volna-e? Megalakult. Mennvi éjszaka, mennyi bőrigázás a határban. Igv volt. Nvolc géppel. Most itt Suriánban, ahol az állami gazdaság igaz- vatóia vasvok, harminchét sépünk van — Sokszor eszembe lut Azokat a na nokat nem lehet elfelejteni. Nekem van is esv adósságom Sokáig restelltem. Meemaradt bennem, hordom magamban. Akkor ott . Negyvenkilencben március végén, hétfő délután Mikor a szaloliak aprala-nagyja lerakta. lehűzatta. levonszolta a gépeket... Én meg a nagy örömben... Nem is tudem mi lett velem... Meg se köszöntem nekik. Bénák Lajos DRILL Fővárosi lapban olvastuk, így vidéken csak: akinek inge, az vegye magára. Most is hallani lehetett olyan panaszokat, hogy egyes középiskolákban a diáksapka viselésére kötelezik a tanulókat, holott ez — az utasítás szerint — hidegben nem kötelező. Ugyancsak meg kell engedni a lányoknak hideg időben, a melegítő, vagy szövetnadrág viselését. Tény, hogy minden, ami „egyen”-ruha, sapka, tartást ad az embernek, önfegyelemre szoktatja. Neveli arra, hogy óvja a mundér, vagy jelen esetben az iskola becsületét magaviseletével is. Azaz: a diáksapka is kötelez. Ennek persze nem szabad olyan fegyelemre nevelő eszközzé merevednie, mint mondjuk a puskának, melyet, ha elhagy, elveszít a katona, megszűnik katona lenni. Nem tudom, miért, de a fent említett szigorúságról eszembe jutott a mi a k - kori diáksapkánk. Nos, abban ni időben dúlt akkora fegyelem a gimnáziumban is, hogy ha valaki feltette a kérdést a diáknak: „Mi az igazi hazaszeretet, fiam?” — akkor legjobban így felelt. — Az igazi hazaszeretet az, ha fejemet a legválságosabb helyzetben sem veszítem el. Ennek pedig legfőbb biztosítéka, hogy ha a diáksapka télben, nyárban, étien, szomjan a fejemen van. Így tudok tisztelegni katonai, iskolai elöljáróimnak, tanáraimnak. Ilyen válaszra biztosan vállvere- getés volt a jutalom. Mert akkor tudta a tanár, hogy a többivel is tisztában van az az öntudatos gyermek. Azzal tudniillik, hogy ha tanár, leventeoktató, vagy más hatalmasságok jönnek vele szemben, három Gehet, hogy öt) lépéssel a találkozás előtt kemény fővetés jobbra vagy balra, aztán villámgyorsan felszökken a kéz a diáksapka simléderé- hez. Olyaténkép- pen azonban, hogy a kisujj hegyének kell érinteni a bőr szélét. Közben természetesen a könyöktartásra is ügyelni kell. Vissza kell szorítani a mellszélesség elvágólagos- ságáig, mert olyan diák, akinek a könyöke kiáll, abszolút nem szeretheti a hazáját Annyira belénK verték ezt a drillt, hogy a leglehetetlenebb helyzetben sem feledkeztünk meg a hazaszeretetnek erről a pregnáns kifejezéséről. Egyszer például, nyár elején az udvaron tornáztunk. Csengettek, villámgyorsan öltözködni kezdtünk. Közel az utca felőli vasrácsos kapuhoz. Az egész Il/b osztály az ing-felvé- lelnéi tartott, mikor megláttuk a kerítésen kívül B. L. tanár urat aki később a zenetudományi alapismeretekbe vezérelt be bennünket. Állt és széles mosollyal élvezte igyekezetünket. Mi pedig, idegeinkben a levente foglalkozásokon belénk sulykolt „hazaszeretettel”, azt hittük, tisztelgésünket várja. Éppencsak a szemünk volt kint az ing nyakán, a fehérnemű többi része még magasan fent kóválygott, de tudtutc, kötelességünket. Vigyázzba vágtuk magunkat, és feszesen szalutáltunk. Ügy ingujjban kapálózó kézzel. Kísérteties látvány lehetett, mert az öreg nagyon nevetett, fejét csóválta, s azt kiáltotta be. — Ti aztán rettenthetetlen katonák lesztek, hail- játok-e! Akkori* lőni fogtok, ha nem lesz nálatok puska. Mi ugyanis sapka nélkül szalutáltunk. Valami derengett másodikos lelkületűnkben az öreg ironikus bölcsességéről, de túlságosan gyerekek, és „hazafiak” voltunk ahhoz, hogy azt meg is tudtuk volna fogalmazni. Egy évvel később történt. Valami nehezet kérdezett zeneelméletből B. L. tanár úr, és jói sikerült feleletet adtam. Akkor ismerkedett még az osztállyal. — Ez igen, kitűnő, fiam. Látom, nemcsak tisztelegni tudsz... Hogy hívnak? — Tóth Sándor — makogtam elvörösödve, mert emlékeztem a tornaóra utáni tisztelgés-bohózatra, amikor közel- álltam ahhoz a bizonyos vaskerítéshez, így megjegyezhette az arcomat. A kérdésre — hogy hívnak? — így re- begtem hát a választ: Tóth Sándor. Az osztály röhögött. Tanár úr nem érthette az okát. Míg Gyu- lácsi Ferkó meg nem magyarázta : Nem úgy hívnak engem, hogy Tóth Sándor, hanem: Tóth István OKTÓBERBEN NYITJÁK MEG A MÜZEUMI HÓNAPOK KERETÉN BELÜL AZ ŰJ KIÁLLÍTÁST A KARCAGI MŰZETJMBAN. KÉPÜNKÖN: BELLON TIBOR IGAZGATÓ KIÁLLÍTÁS RENDEZÉS KÖZB£N ~N.Za.ta
