Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
!f66 September 25 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZŐRÉT ELŐTT Sosztokovics 66 éves Közgyűlés után — kiállítás előtt Soszt&fcovles, • nagy »zovjet zeneszerző szeptember 25-én tölti be 60. életévét. Ebből az alkalomból a Pravda Scsedrin zeneszerző cikkét közli. Soszta- kovics zenéje — hangsúlyozza a cikkíró — életünk lüktetése, himnusz az emEngedjék meg, hogy egy személyes vonatkozású élménnyel kezdjem Szabó Ildikó bemutatását. Régóta motoz bennem, egy nagy színházi élmény, a debreceni színház vendégjátéka az Óclry Színpadon. Anuillh Romeo és Janetta című darabját mutatták be. Szabó Ildikó játszotta Janettet. Akkor már ismert színésznő volt, hiszen még főiskolás korában eljátszotta az Égi madár című Móricz film női főszerepét. A főiskola elvégzése után került Debrecenbe. Sok szerepet játszott, Ibsen lírai hősnőjétől a Peer Gunt Solveigjétől kezdve a Mágnás Miska paraszt szubrettjéig meglehetősen bő repertoár, csupán a klasszikus hősnő hiányzott ebből a körből; — Shakespeare tragédiában még soha nem játszottam, Számomra ezért U óibérről, az emberbe vetett hitről. Sosztakovicsot bátran illethetjük a zseniális jelzővel, mert csak ez tükröd teljes mértékben azt a szerepet, amelyet a szovjet és a nemzetközi zenekultúrában betölt izgalmas ez a feladat. A Lady Annában különösen izgat az a probléma, vajon , miért kötötte az életét Btehardhoa, miért mondott % Továbbfejlesztik a le hó fokú technikumokat A második ötéves terv időszakában körülbelül 500 millió forintot költöttek a felsőfokú technikumok hálózatának kialakítására, fejlesztésére. A 45 intézmény közül 25 az ipar- és a közlekedés, 20 pedig a mezőgazdaság számára képez szakembereket. Hallgatóik száma meghaladja a tizenhétezret. A szaktechnikus képzés eddigi tapasztalatai, eredményei lehetővé teszik, hogy a műszaki jellegű felsőfokú technikumok egy részét önálló profillal működő főiskolákká fejlesszék. A feladatot a népgazdaság szakemberszükségletének megfelelően, részben a meglevő felsőfokú technikumok további bővítésével, összevonásával, részben pedig új intézmények építésével kívánják megoldani. Az új műszaki főiskolák, amelyeket általában nagyipari centrumok, valamint egyetemek szomszédságában hívnak életre, üzemmérnököket képeznek majd. igent neki apósa koporsója fölött. Lélektanilag is nagyon bonyolult és szép feladat ez a szerep. — Milyen szerep-vágyai vannak, mit szeretne Szolnokon eljátsszani? — A műsorterv ismeretében azt hiszem felesleges már vágyakról beszélni. — Mégis, a vágyak és a beteljesedés egybeesett-e némiképp? — Két feladatomat ismerek egyelőre. Mind a két szerep olyan, amelyet nagyon szívesen játszom. A Lady Anna is, és a Bolond lány címszerepe is. — Mi a legközelebbi programja? — Hétfőn Pécsre utazom, meghívtak, hogy vegyek részt a II. Magyar Filmszemlén, de őszintén szólva már nagyon szeretnék találkozni a közönséggel. Szeretek a „kőszínházba” játsszam, de nagyon szeretem a tájelőadásokat is. Őszintén meghat mindig az á tiszta áhitat, amellyel a falusi közönség befogadja a szépet A színpadi szerep mindig a legfontosabb. Aki még nem ismerné Dömsödi Jánost, a hangja azok számára is bizonyára Ismerősen cseng majd, htaaen a film és te Október 1-én szombaton nyílik a szolnoki művésztelep kiállítása a Nemzeti Galériában. Ebből a2 alkalomból kértük fel Berényi Ferenc SZOT díjas festőművészt, hogy lapunk hasábjain tegye közzé a mai magyar képzőművészettel és ezen belül a szolnoki képzőművészet helyzetével kapcsolatos néhány gondolatát. Ezeket a gondolatokat a szövetségi közgyűlési vita hozzászólásának szánta, de akkor ott bizonyos objektív okok miatt nem hangozhattak el. Közreadásukat most a szolnoki művészek rövidesen megnyíló kiállítása is aktuálissá teszi. A maqvar Képzőművészek Szövetsége Középmagyarországi Területi levízió szereplésen kívül annyi nagy rádió és szinkron szerep kapcsolódik művészi pályájához. Hogy csak a legközelebbi emléket idézzem, Dömsödi János játszotta, a Két nap az élet című francia film egyik szinkron főszerepét. — Persze nagyon szépek a film, televízió, rádió megbízások és mindig izgalmas feladatot jelentenek. egy színész életében, de a legfontosabb mégis a színpadi szerep, amikor élő közelségbe kerülünk a közönséggel — mondja, amikor az egyik próba után leülünk beszélgetni. A József Attila Színházból szerződött Szolnokra. — A József Attila Színház profilja elsősorban az úgynevezett társalgási drámák előadása, bár jóné- hány kosztümös darabot is játszottak. Milyen érzés most klasszikus darabban kezdeni egy új színháznál egy új évadot? — Nagyon lelkesítő és nagyon izgalmas, különösen, ha a legnagyobb klasz- sziku3, Shakespeare darabjáról van szó és különösen akkor, ha ebben a darabban olyan izgalmas feladatot kap az ember, amilyet egy színésznek a kettős szerep jelent. A III. Richard első részében ugyanis York herceget játszom, a második részben pedig fiát, Cla- lencet. — Nem éreztem, hogy új, ismeretlen színházhoz kerültem. Nagyon sok kollégát már régebbről Ismertem, Amikor idekerültem, Szervezete nevében és a szolnoki művésztelep nevében is üdvözöltem volna a közgyűlést, ha ez a néhány mondat ott elhangzik. Most mindjárt elnézést kérek, de közhellyel kezdeném. Az ország lakóinak 80 százaléka vidéken él, 20 százaléka fővárosban. A képzőművészek 84 százaléka a fővárosban él és csak 16 százaléka vidéken. Ez már nem közhely, és az sem, hogy a képzőművészek közel 80 százaléka vidéki származású. A művelődési gondokban a lakosság négyötöd része nem elhanyagolható tényező. Itt elsősorban nem ezek tömegességére, hanem a szép utáni vágyára gondolok. Ezért kell ennek a 16 százaléknak évente átlag tízszer is kiállítani. Sokszor 24 órával a bejelentés után közönségankétot, vagy tárlatvezetést tartani. Ezekből a mondatokból nem a panasz szól, hanem a felismerés. Én el szeretném rontani nagyon kedvesen fogadtak, egyszeriben otthon éreztem magamat. Jó ebben az együttesben dolgozni, tele van ambícióval, fiatalos lendülettel és ez magával ragadja az embert. Jó dolog az, amikor egy emberi, egy művészi közösség az eltökéltségig hisz abban, amit csinál. Rövid itt tartózkodásom alatt megszerettem a várost is. Bár Budapesten van a lakásom, töltöttem már szabadnapost Szolnokon. . Nagyon kedves, segítőkész emberekkel találkoztam. — Ml lesz a következő feladat a Richard után? — A Bolond lány, érdekes módon ott is kettős szerepet játszom majd Rideg Gábor a közgyűlésen kialakult temetési hangulatot. (A hozzászólók egy része pesszimista módon értékelte a mai magyar képzőművészet helyzetét. Szerk.) A helyzet kétségkívül feszült és komoly. De a magyar művészet soha sem fog ott tartani, hogy múló zavarok miatt sírba szálljon. Mindig erős volt és nagyra- törő, a legnehezebb helyzetekben különösen. A Műcsarnokban (a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. Szerk.) megtalálhatók voltak azok a művek is. melyeket a jövendő korok csodálattal fognak nézni. Elvesztettünk egy ilyen irányú látás-érzékenységet, hogy egymást művekben — és ezek tudott, hitt, vagy feltételezett jelentőségében — lássuk; a pénz és a hatalom múló egzisztenciális rabszíjára fűződött a gondolkodás és érzés emberi képessége. Nem vállalhatjuk büntetlenül a művészi munka mellett a mecénás anyagi természetű gondjait is. Hivatkozva a közgyűlésen elhangzottakra ml Szolnokon nem érezzük magunkat egs'edülmaradottaknak és feleslegesnek — nem érünk rá. A vidéki állami és párt- szervek részéről tapasztaltuk, hogy van távlati gondolatuk és a távlatban koncepció is van, nem beszélve a mecénás nagylelkűségéről, hiszen közel egymillió forintot fordították a szolnoki művésztelep felújítására. A népművelés jelentősége ott a legnagyobb, ahol a nép többsége ék Ma már előfordul az is, hogy sikeres javaslattételi joga ran a vidéki állami szerveknek a művészeti díjak odaítélésénél. — Nem érezhetjük, hogy akkora volt a művészeti pangás, mint ahogy azt több estben a közgyűlésen érintették. Gondolok a Fiatal Művészek Stúdiója saját és az állami kiállításokon bemutatott — művekre épített — szerepére, Szeged, Hódmezővásárhely, Miskolc, Pécs, Veszprém társadalmi eseményszámba menő kiállításaira. A művészeknek nem a szövetségi életbe, hanem „csak az életbe” kell betörniük. A nagy korokban a művész gondja mindig a közösség gondja is volt. Az ellentmondások feszültsége minden esetben a fejlődést szolgálták, de nem kell tőlük félni, hanem bátran megoldani. Akarni valamit, magasabb fokú emberi tevékenység, mint türelmesen várakozni. Aczél elvtárs közgyűlési mondatai számomra szomorú etikai diagnózist jelentenek (A miniszterhelyettes hozzászólásában többek között az Artex perrel foglalkozott, amelyben sok művész kompromittálta magát. Szerk.), de nemcsak a törvényszéken kell megszüntetni annak a lehetőségét, hogy közönséges kupecek anyagi mennybemenetelt élvezhessenek ma Magyar- országon. Befejezésül Viktor Hugót idézve: A szociális problémák megoldását ma sokkal inkább, mint bármikor az emberi méltóság irányában kell keresni. Művészi modernség dolgában senkire sem akarunk hasonlítani — hanem őszintén csak saját magunkra. Most az október 1- én nyíló kiállítás alkalmat ad arra is, hogy a magyar művészet egészében helyünket és helyzetünket lemérhessük. Serényi Feres» F. Scott Fritzgerald: Az ólom kristály Európa Könyvkiadó» Budapest, 1966 Fritzgerald írásai a „válságérzés” irodalmának remekei, előfutárai. Az első világháború utáni nemzedék mohó élethabzsolását irta meg, a hajnalig foxtro- tczá, ivó férfiakat, ragyogó lányokat, akik felejteni akarták az európai frontokat, bepótolni — élvezetekben — a háború alatt mulasztottakat. Tudatosan vállalták a cinizmust, a szakítást a konvenciókkal, hagyományokkal, mindennel, amit már apáik és nagyapáik is csináltak, vagy kigondoltak. Fritzgerald hősei az amerikai jómódú középosztály fiataljai. Minden objektív adottságuk adva van. hogy válóban élvezhessék is a jelent. Középiskolák, egyetemek, a „jótársaság”, pompás fürdőhelyek, bálok és ital a delirium tremensig. Ebből az élet tényanyagból közepes tehetségű író szentimentális vagy pikáns tárcanovellákat irt volna. Valóban ezzel kezdte Fritzgerald is. Sodorta magával a közízlés (osztálya, korosztálya ízlése), a közhangulat. Nem akart leásni a mélybe, megelégedett a felszín csillogó fodraival, a hullámok játékával. Történetei legtöbbször a szerelemről szólnak és csalódással végződnek. John udvarol a ragyogó szépségű Judy-nak, de az másba habarodik bele, és hősünk egyedül marad csalódottságával, magányával. Szirupos érdektelen „storyk"? Korántsem. Megóvja ettől Fritzgeraldot káprázatos tehetsége, az a szerkesztő és megjelenítő képesség, amit méltán becsült benne nagy kortársa Hemingway is, Kritikusai sokszor — és joggal — szokták összevetni Fritzgeraldot Heming- wayval. Hemingway írásainak mondanivalóját képiedbe egyszerűsítve (az író által is kedvelt) boxbajnokhoz is hasonlítják. „Üss a szeme közé, többet és erősebben üss, mint az ellenfél, mert csak így maradhatsz a ringben. Nincs elveszett küzdelem.’ Az öreg halász a végsőkig küzd, nem adja fel a harcot. Fritzgerald hősei nem küzdenek. Sodródnak, Hemingway is, Fritzgerald is egy társadalom más-más arcát mutatják be, ha nem is azonos szinten, azonos igénnyel és eredménnyel mindketten bírálatot mondanak róla. Fritzgerald volt a kevésbé szerencsét. Gyengébb volt, nem birta a harcot, a versenyt önmagával, pályatársaival és a korral. De. hogy maradandót, értékeset alkotott, azt reneszánsza is mutatja. Hódolóinak, méltatóinak száma ismét nőtt. Könyvkiadásunk méltán reprezentálja (a magyar olvasók felé) ezt az elismerést. A kötet Fritzgerald egész pályája legjobb novelláit adja, a legjelesebb fordítók tolmácsolásában. (H S.) Bemutatjuk: Szabó Ildikót és Dömsödi Jánost Az elmúlt évadhoz hasonlóan az idén is szeretnénk bemutatni a megye közönségének a Szigligeti Színház új művészeit. Most elsőként két olyan színészszel szeretnénk megismertetni a színház barátait, akiket voltaképpen már régóta ismerhetnek a filmek szerelmesei, a televízió nézők népes tábora. Tudjuk, hogy a személyes ismerkedés varázsát nem pótolhatjuk e rövid bemutatásban, de nemsokára már a szolnoki színpadon is találkozhat a művészekkel a közönség, hiszen a következő bemutatóban, Shakespeare III. Richard című tragédiájában mindketten jelentős szerepet játszanak.
