Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
Csárdajelensi lfl1ő*ö*xehrénr hiánya mfati cltolédoíit m karcagi kenyérgyár indulóim — Gyorsa» vetkőzzön kartársnö — betolom a ruhákat a kemencébe, jöttek a központi munkavédelmi ellenőrök Én nem hiszem, hogy normális vagyok, Egy nagyközségben az országút mentén megálltunk egy takaros kis csárda mellett, amelynek hófehérre meszelt falán nagy tábla függött ezzel a felirattal: „Nemzetközi étel- specialitások”. Ez a két szó, ha ktsebb-nagyobb hibával Is, — még három nyelven volt kiírva. Társaságunk kíváncsi volt a nemzetközi ételekre és egyikünk megkérdezte a csárda vezetőjét: — Milyen nemzetközi ételeket főznek? Az egyik asztal felé mutatott és megjegyezte: — Ott olaszok ülnek. Olasz ételspecialitást kaptak. Elárulom, hogy gulyást tálaltam nekik de sok paradicsommal és makarónit Is tettem bele. Mindegyikük két adagot rendelt. Amott az ajtónál németek esznek. Nagyon ízlik nekik a né- metes étel. — Mit kaptak? — Ugyanazt, de makaróni és paradicsom helyett káposzta került a gulyásba. Nagyon ízlik nekik. Sohasem vallók a németeknél szégyent a káposztával. Nem tudnak betelni vele. — Mit csinálna, ha véletlenül egyszer kínai vendég toppanna be? — Mandulát kevernék a gulyásba. ök úgy szeretik, sok mandulával. Csehszlovák vendégek érkeztek a csárdába. Csakhamar tálalta nekik a gulyást, ezúttal persze cseh módra, gombóccal. Megdicsértük a „nemzetközi” csárda vezetőjét, aki büszkén Jelentette ki, hogy népi zenészeik sem mindennapiak. — Ezt hogy értsük? — Ogy, hogy ők minden női névre tudnak nótát. Rozáliára például azt hogy „Hallod-e Rozika te..."', Katalinra: „Kati gyere ki...”, Bözsire:, .Bözsi, ne sírjon, Bözsike drága...”, Ilonkára: „Ica, Vica, kukorica repce...” és így tovább. Társaságunkban volt egy fiatal nő, aki mosolyogva kérdezte — Az én nevemre Is tudnak nótát? — A prímás nevében kijelenthetem, hogy nincs olyan női név, amelyre a banda ne tudna nótát? — Engem ugyanis Erikának hívnak. A csárdás meghökkent: — Tessék egy pillanatig várni. Odament a prímáshoz, aki éppen a hegedűjét hangolta és tárgyalni kezdett vele. Pár perc múlva visszajött és diadalmas hangon mondta: — Kérem, én nem beszéltem a levegőbe! Azt állítottam, hogy minden női névre tud a zenekarunk nótát muzsikálni. — Erikára Is? — Természetesen. Tessék csak odafigyelni! A zenekar rázendített és a prímás már énekelte is: — „Erika, Erika búzakalász, nálamnál hűbb szeretőt nem találsz...” «*. I» ...ugyani« naponta járok Szolnokon, az Ady Endre úton és már végképpen nem tudom, hogy víziók gyötömek-e, vagy valami más baj van. Még egy éve sincs, hogy a Tisza Antal úttól a Kolozsvári útig felbontották az Ady E. út jobboldalát, a Kolozsvári úttól a Sallai utcáig a baloldalát, a Sallai utcától a Thököly útig- a jobboldalát. Lefektették a fekete csöveket, a gödröket betemették, az utat kikövezték. Ez év tavaszán felbontották a Tisza A. úttól a Kolozsvári útig az Ady E. út baloldalát, a Kolozsvári úttól a Sallai utcáig a jobboldalát, a Sallai utcától a Thököly útig a baloldalát. Lefektették a világos- szürke csöveket, a gödröket betemették, az utat kikövezték. Alig valamivel később, keskeny árkot ástak végig az út jobboldalán — ebbe kellemes pasztellkék csöveket raktak. A gödröket betemették, a burkolaKi az igazi szerző ? Mark Twain fiatal színi- kritikus korába így írt egy színtársulat Hamlet-elő- adásáról: „Az irodalmi szakértők régóta vitatják, hogy Hamletet Shakespeare írta-e vágj- Bacon. Nos, itt a kitűnő alkalom a vita eldöntésére. Nyissák fel mindkettőjük kriptáját: amelyik megfordult a sírjában, az az igazi szerző.” tot helyreállították. Alig valamivel később a kis templomtól a Thököly útig a gödröt újra kiásták, megnézték a pasztellkék csöveket, aztán a gödröt újra betemették. Alig valamivel később a Sallai utcától a Thököly útig újra felásták az út baloldalát, megnézegették a világosszürke csöveket, hogy megvannak-e még, aztán megnyugodva Ismét betemették a gödröket, a kövezetei visszarakták. Augusztus ötödikén, marcona egyének keményen nekiláttak és délig már felszedték a követ az Ady E. út jobb oldalán, a Tisza A. úttól a Ságvári körútig. Köszönöm, főorvos úr, csak ennyit akartam mondani, most már mehetünk is. Nem, nem, ne tessék a kényszerzubbonyt rámadni, nagyon meleg van és különben sem bántok senkit... — modor — Kép szöveg aéUtfiH Abádszalékor. történi Fészerben tartják a községi zongorát * fcrftgalább ta részelj a se «ei kultúrából totói A megyei vendéglátóiparban mozgalmat szerveztek a jó számolásra Az ifjúság elidegenedése — ...Igen kérem, tehát két kismálna, as a.nnyimint.~ Valuta -átszámítás „Kriszti na-árfolyam " szerint Nagyon éhesek voltunk, tehát bementünk egy frankfurti önkiszolgáló büfébe. Velünk tartott ha- zánklánya Krisztina is, a csinos jószemű orvosasz- szisztens. Igazán sokat köszönhetünk - Krisztinának. Mindenüvé elkísért bennünket, szorzott, kivont, osztott, összeadott. Egy elektronikus számológép hozzá képest elemi iskolai fokon áll. A mi csinoska jó- szellemünk ugyanis pillanatok alatt számított át. mindenfajta devizát forintra és a visz- száiára, forintról levára. és innen dollárra, — majd fontra. később márkára (mind a két verzióban), eav pillanat, erejéig schillingre. leavéoül rúzsra. Mert számolási mérték- és alapegysége Krisztinának a ru*s Mondom: bementünk egy büfébe, hogy megebédeljünk. Böngésztük az étlapot: karot- ta leves, snicli burgonyával, 2 márka 50 pfening. No, ez jó. Ez lesz a mai ebéd. — Szó sem lehet róla! — ellenkezett Krisztina. — Két és fél márka egyenlő két rúzzsal. Egy rúzs á 65 forint, kettő, az százharminc. Krőzusok nem vagyunk, hogy százharminc forintot megebédeljünk. — Akkor talán valami olcsóbbat ajánlottuk mindannyian. — Itt van mondjuk egy finom borsóleves virslivel, összesen 2 márka az egész. — Hogy gondolják. kérem? Két márka, az annyi mint... — Tudjuk: egy és háromnegyed rúzs... Forintban cirka 99 forint. — Ne gúnyolódjanak! Két márka az mondjuk, két körömlakk. — Egyenként 50 forint. Száz forintos ebédet fogyasztani, az Valuta igazán luxus. — Akkor talán egy tejfeles bablevest kolbásszal... Potom másfél márka! — Ha maguk mindenáron gavalléroskodni akarnak, csak költekezzenek! Felvilágosításként közlöm, egyö Ivánért príma nylon- harisnyát lehet kapni. — Csontleves eperlevéllel... Hetvenöt pfenning. Talánt azt mondta egyik társunk, s már indult is a pulthoz háromszögletű tálcával. — Hát van magának lelke? Háromnegyed márkáért ezüstszínű hajport vehet feleségének s az otthon harmincöt forint. Jól esne magának a harmincöt forintos leves? — De egy ro- selbnit csak meg- ehetünk? — Az mindössze fél márka. — MegőrültekT körömlemosót nem akarnak asz- szonyaiknak pinni? Jellemző magukra! önző férfiak! — S Krisztina ezzel durcásan hazaszaladt szállodai szobájába, ahol barátnője beszámolója szerint jól belak- mározott egy rúd hazai téliszalámiból. Mi meg azon tűnődtünk: vajon milyen íze lehet a körömlakknak, meg a habkönnyű nyári nylonharisnyának?.,. — párkány — Bárányék házibuliján élénk vita folyt az ifjúság elidegenedéséről. — Az ifjúság egyáltalán nem ért meg bennünket! — szónokolt Galuska úr, ősz szakállát simogatva.. — A múlt héten hallgattam a rádióban az úttörők vitáját a szerelemről. Képzeljék, valamelyik taknyos kijelentette, hogy mi idősebbek nem vagyunk romantikusak. Galuska úr felhajtotta pálinkáját, bánatosan beleharapott egy virslibe és folytatta: — Ez hallatlan. És menynyire nem igaz! Itt van pl. Kovács úr. Jóval elmúlt 40, mikor bezsongott Micsoda szerelem volt! — Tűzvész, vulkán! PresszókKép szöveg nélkül! ban találkoztak, késő éjszakáig üldögéltek a papkokban és nézték a csillagokat. Otthagyta a feleségét három gyerekét, albérleti szobát vett ki. Hát melyik fiatal lenne képe« ilyen áldozatra? — Egyetértek — kapcsolódott be a házigazda. — Hadd mondjak én is egy példát a romantikus szerelemre. Az igazgatóm, szintén megállapodott, családoe ember, beleszeretett a beosztottja feleségébe. Gondolják, hogy alávaló érzelmektől hajtva Szerencsé« vetélytársa elpusztításáról törekedett? Szó sincs róla. Némán szenvedett. Még elé is léptette a férjet, áthelyeztette az ellenőrzési osztályra. „Hadd keressen a kiküldetési díjakból’' — gondolta. Mindnyájan meghatódtak. A hölgyek könnyeiket ttt- rölgették. Galuska úr újabb pohárkával hajtott le. — Visszatérve Kováé* úrra — mondta, — legújabban megint szerelme» lett. A kávéházi felszolgálónőbe. Napokig ül a kávéházban, pillantásával kíséri imádottját, sóhajtozik és megiszik tíz duplát Most új albérleti szobát keres. Hát ez mi, ha nein romantika? Szónoki kérdése után felkelt és óvatosan kilopakodott a kertbe, ahol Bá- rányné már várta. — Nem vett észre semmit? — érdeklődött. — Ne félj, a férjed et van foglalva a vendégekkel — nyugtatta meg imádottját Galuska úr, majd sóhajtva hozzátette: — Különben is, mit tudnál! ezek a fiatalok a romantikus szerelemről? Reprezentatív tricikliket kap a Tempó — Halló boy. Egy ólajtót kellene kivinni » Kertvárosba!
