Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
1968. augusztus 14* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 képernyője élőit A televízió „képernyőjére” még a legigényesebb nézők sem vethetnek semmit, hiszen ezen a héten maguk a csillagok szálltak és szállnak a földre — kezdve az Énekes madárral, folytatva Ibsennel, szombat este a Faust és a sort Voltaire zárja. Kell ennél több? Elrepült as énekesmadár örökre, és még fel sem tudjuk mérni igazán, hogy Tamási Áron halálával milyen fájdalmas veszteség ért bennünket; csak olyankor érezzük erősebben és jobban, ha szól hozzánk, ha énekét halljuk. Mint az elmúlt vasárnap estéjén is. Mert énekelt, dallamos, ízes, varázsos nyelven, ahogyan csak a mesében és szűkebb hazájában, székelyföldön tudnak. A mindent legyőző, falakat is megmozgatni tudó, csodákra képes szerelemről. Évtizedek múltak el azóta, hogy ez a csodálatosan költői varázsú játék először hangzott el színpadon, de ma is élvezetes gyönyörűség volt hallani és látni. A tv ihletett tolmácsolásban szólaltatta meg, hűen az alkotó legbensőbb szándékaihoz. Tehette is, hiszen a játék erénye elsősorban a költői nyelv. És a kiválasztott szereplők, élen Kiss Manyival és Mészáros Ágival szinte gyönyörűséggel ízlelgették a különös, számukra egyáltalán nem ismeretlen ízű szavakat. Igaz, a két fiatal már korántsem tudta ilyen mértékben magáévá tenni a népmeséi jellegű komédia nyelvét. Ez bizonyos törést okozott. A keret viszont — a bábos beiktatása a játék elején és végén — sikeresen erősítette és növelte a játék mesei karakterét. És bár a televízió-képernyőjén a színek nem kelhettek igazán életre, a gazdagon alkalmazott népi díszítő elemek így is meg tudták éreztetni velünk a játékhoz méltó környezetet. Móka és Magdó elrepültek — boldogan, de nincs már köztünk az sem, aki szárnyat adott nekik. Talán 6 is velük röpült? John Gabriel Borkman pusztulásában egy ^ nagy egyéniség hősies vergődését, reményre támadását és kimúlását csodálhattuk meg. Zátonyra futott és összeroppant a hajó, mely egy új világot — Borkman nagyszabású terveit — zárta magában. Megrázó dráma, nagyszerű színészi teljesítmény. S ami főképpen említésre méltó, hogy a televízió képernyőjén sem vesztett hatásából. A színház és a televízió közötti különbség ezúttal nem ment a művészi élmény kárára. Sőt Ibsen kevés szereplőt mozeató kamaradaindult útra a kamera — a közel-keletre — a méltánytalanul kissé elfeledett művész motívumainak hazájába. Holttestét is alig néhány hete helyezték méltó helyre, a Kerepesi temetőbe, s úgy gondoljuk, ez a kisfilm is hozzájárult az iránta való közérdeklődés és köztisztelet felkeltéséa csehszlovák vígjáték, mely ahelyett, hogy élni tudott volna a különös vígjátéki helyzetből adódó szatirikus lehetőséggel, nem tett mást, csak itt-ott oda- paskolt a bürokrácia „érzékenyebb felére”. A közkedvelt Halló fiúk! Lányok! is fáradtabbnak, nehézkesebbnek tűnt most, mint máskor. Talán az -z oka, hogy rabja, melyben a főhangsúly az alakok lelkirajzán van, és a külső cselekmény helyett a belső történés adja a drámai jelleget, egyenesen a tv képernyőjére kívánkozott. A ; váltakozó közelképek nemcsak dinamikussá tették, de egyenesen a szobánkba hozták emberi közelségbe Borkmant és a többieket, olyannyira, hogy az volt az érzésünk: már- már az agyukba látunk, s tettenérjük még — gondolataik megszületését is. Ibsen a televízióban méltó művészi partnerre talált Romálifilr nőm ttfnl iám I hez. A cédrusok valóságának és a Csontváry- életműnek párhuzamba állítása, a kettő szoros kapcsolatának felmutatása bizonyos mértékig betekintést engedett a műalkotás megszületésének titokzatos világába is, azontúl, hogy memento- ielleee is volt az építőtáborokkal való közvetlen kapcsolatot nem sikerült megteremteniük, csak képen. A műsor szerkezete is kiismerhetően sablonos volt, egy tábor, egy nóta. Ami viszont frissített rajta, az a műsor végén sorrakerült szellemi bravúr, a művészet villámtornája. Tegnap este a Szegedi Szabadtéri Színpadra voltunk hivatalosak, ma délelőtt Nagyvázsonyba látogathatunk és esti programként maga Voltaire vár bennünket. Ebédlőszobájában. A fer- ney-i pátriárka, aki egymaga egy századot alkotott — a felvilágosodásét —, kitárja kastélyának kapuját, hogy szemtanúi lehessünk egy különös eseményn ’c. Történetesen: hogyan lehet túljárni pusztán ésszel három ország ostobaságán és gonoszságán. És nincs is benne semmi hókusz-pó- kusz. Csak egy kis Vol- taire-i rafinéria és egy különös helyzet. No meg egy olyan kastély, mint az övé. Fél lábbal Svájcban, fél lábbal Francia- országban, fél lábbal Poroszországban. Hogy ez lehetetlen? Hegedűs Géza kultúrtörténeti bör- leszkjében ez is lehetséges, csak egy kis írói lelemény kell hozzá. V. M. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Törökszentmiklósi Gyáregysége azon nali felvételre keres lakatos és hegesztő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán. ízléses üzlet, bő áruválaszték. Á túrkevei világvándor A „California! Magyarság" cikke Finta Sándorról Túrkeve hírneves fiáról, az Amerikában élt és néhány évvel ezelőtt elhalt világhírű szobrászművészről, Finta Sándorról emlékezik az alábbi cikk a „Californiai Magyarság’’ című lapban. „Finta Sándor, az Alföld egyik kis városában, Túr- kevén született. Ott élte gyermekkorát, ott járt iskolába — nyílteszű gyerek volt, messze fölötte az osztály átlaga felett. Egy napon intelligenciája, korát meghaladó tudása folytán unatkozva, tanítója pipaszárára, amellyel simogatni szokta bajuszát, szakállát, egy kanálnyi tintát csöp- pentett. Ezt megismételte mindahányszor a rektor a pipáját hátratartotta. A tanító így saját kezével feketére festette ősz bajuszát, szakállát. A csíny kiderült, megtorlást követelt és kicsanták az iskolából. Sándorból édesapja nad- rágos embert akart nevelni. A kicsapás következtében nem tanulhatott, kenyeret kellett keresnie, mesterséget kellett választania. Már nagy fiú, lévén kilenc éves, édesania feltette a kérdést: — Mi akarsz lenni fiam, csizmadia, vagy csikósbojtár? — Csikósbojtár leszek én, édesapám — felelte a fiú. Nem tétováztak soká. — Édesapja másnap elvitte Sándort Ecsegre nagybátyjához, Finta Miklós számadó gulyáshoz, hogy fiából embert neveljen. Sándor ott bojtárkodott, amikor egy nyáron Herman Ottó, a kiváló természet- tudós a madarak tanulmányozására Ecsegre került. Itt a tudóst a kis bojtár kalauzolta. Gyűjtötte neki a madártojásokat, gyíkokat, növényeket. Neki magának is volt már értékes gyűjteménye. Herman Ottónak feltűnt a gyerek intelligenciája, tudása és mint mondotta: — Egy ilyen tehetség nem veszhet el a társadalom számára a pusztában. ösztöndíjat szerzett számára, hogy tovább tanulhasson. Így került vissza Sándor a középiskolába. Finta Sándor, Herman Ottó minden reményét, várakozását valóra váltotta. Nagy ember lett belőle. Nemcsak kiváló szobrász. Mint a régi görög és renaissance mesterei ő is egyforma tehetséggel forgatta a ceruzát, ecsetet, tollat. Számtalan iconostasion bizonyítja az erdélyi templomokban festői tehetségét. Finta Sándor mint művész bejárta a félvilágot. Világvárosokban élt, alkotásai ott hirdetik nevét. De az ő szemében a világ központja, a legnagyobb „világváros” Túrkeve maradt. Csak arról beszélt, szíve oda vágyott. Minden reménye az volt, hogy egy napon oda vonul vissza. Finta Sándor a világvándor — aki sehol sem érezte magát otthon és mindig Túrkevére vágyott — mint egy üstökös ragyogott felettünk, a végén megtalálta méltó helyét. Túrkevéről indult el és alkotásaiban oda tért vissza. A magyar Művelődésügyi Minisztérium Túrkevén felállította nagy fia számára a Finta Múzeumot, ott hirdetik alkotásai művészi nagyságát. Finta Sándor halálának augusztus 3-án volt nyolc éves évfordulója. Emlékezünk mi is magyar testvérünkre. Sohase feledkezett meg magyarságáról, közöttünk élt, értünk magyarokért dolgozott. Testvérek, legyünk büszkék egy kiváló magyarra, aki bár távol élt hazájától, elnyerte hazája elismerését.’' tgy ír a lap Túrkeve nagy fiáról. Nem csupán az oda- áti, sokkal inkább az itthoni magyarság büszkeségére is. Dr. Győrffy Lajos Az első perem-bolt Jászberényben, a Bajnok utcában egy szép, önkiszolgáló rendszerű vegyes élelmiszerbolt, ugyanabban az épületben húsüzlet nyílt meg július közepén. Az üzlet a terjeszkedő város, a létesítendő lakónegyed figyelembevételével került éppen a Bajnok utcába. S azt is érdemes megemlíteni, hogy egy tanácsi határozat megvalósulását és az összefogásban rejlő erőt példázza. Hogy miként, annak megértetésére kezdjük az elején, amint Bányai János, a városi tanács vb-elnöke is kezdte tájékoztatójában. _— Két évvel ezelőtt vizsgáltuk a város kereskedelmét, üzleti ellátottságát. Tapasztalatainkat tanácsülésen is megvitattuk, s itt hoztunk határozatot, hogy a szükséges üzlethálózat fejlesztésénél a peremkerületek igényét sürgősségi sorrendben elégítjük ki. — E határozat meghozatala óta tizennégy új üzlet nyílt meg a városban, közte a Csemege Élelmiszer- kereskedelmi Vállalat üzlete és az első perem-bolt is, a Bajnok utcában. Épül a nagy élelmiszeráruház, a MÉSZÖV-vel pedig közösen tervezzük iparcikk-áruház létesítését. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Bajnok utcai üzlet létesítéséért mindenki összefogott. Szűcs Béla, a városi tanács vb építési és közlekedési osztályának technikusa társadalmi munkában készítette el e létesítmény tervét. A városgazdálkodási vállalat építette bontott anyag fel- használásával a város lakóinak forintjaiból, hiszen a félmillió forintot a községfejlesztési alapból biztosította a végrehajtó bizottság. Az üzlet berendezését a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat adta (ehhez tartozik az új bolt), a belső szakipari munka pedig a Jászsági Építőipari Ktsz dolgozóinak hozzáértését, szorgalmát dicséri. Az új kereskedelmi egység üzemeléséhez szükséges víz- és villanyhálózat bővítése is megtörtént, jövőre a köves- út is elkészül, s ezzel megszűnik a jelenlegi áruszállítási gond. N. K. V. CSABUKIANI, A TÁNCMŰVÉSZET VARÁZSLÓJA A Szegedi Ünnepi Játékokon ma este tartja első bemutatóját, Macsavariani Othello című balettjének előadásával a Grúz Állami Opera és Balettszínház, amelynek művészeti vezetője Vahtang Csabukiani. Bármennyi nagyszerű táncművész tehetség születik is Grúzia földjén, aligha vetekedhetnek Vahtang Csabukianival. Az 56 éves balettmester vitán fölül a szovjet táncművészet legnagyobbjai közé thrtozik. Több mint harminc évvel ezelőtt alkotta meg azt. amit ma grúz klasszikus balettnak neveznek. Csabukiani jelenleg a tbiliszi opera- és balettszínház vezető balettmestere. Táncai nem csupán csillogó technika' játékok, hanem romantikától fűtött költemények. Annakidején Csabukiani, művészi tevékenységének első évében táncolta el — kettesben a fiatal Galina Ulanovával — az orosz klasszikus balett fő- szepeit: Csajkovszkij ké! híres balettjét, „A hattyúk tavát" és a „Diótörőt". A grúz mester a „Lau- renciát” és a „Don Quijo- tét” tartja kedvenc balettjeinek. Mindkettőt ő tanította be a moszkvai Nagy Színházban, Leningrádban és Tbilisziben is. Csabukiani az általa betanított műveket a grúz népi táncok anyagába építi, de páratlan leleményességgel alkalmazza bennük a klasszikus balett elemeit is. V. Csabukiani művészi pályafutásának tetőpontja a tbiliszi opera- és balettszínházban bemutatóit „Othello”-balett. Ebben nem csupán a balettmester és a szövegkönyvíró szerepét töltötte be, de ő táncolta a mű hősét is. Az „Othello” sikerében joggal osztozott Alekszi Macsavariani zeneszerző és Szuli- ko Virszaladze díszlettervező is. Az „Othello” 1958-ban kezdte meg diadalútját a különböző szovjet és külföldi városok színpadain. Eljutott Monte Carloba és Tokióba, utóbb átjutott az óceánon, Buenos Airesbe is. A Grúzia Flmstúdió filmet készített Csabukiani „Othel- lo”-jából, s ezt csaknem az egész világ minden mozijában bemutatták. ö alapította a tbiliszi táncintézetet, s huszonöt év alatt a balettcsillagok egész sorát nevelte fel, akikkel a grúz balettmüvészét joggal büszkélkedhet. • • Ot venkét érmet hoztak el a magyar kertészek Megtartották az erfurti nemzetközi kertészeti kiállítás augusztusi eredménybemutatóit. Hazánk az erős nemzetközi mezőnyben jól szerepelt. Pavilonunk, illetve a magyar kiállítás rendezése elnyerte az e célra alapított külön tiszteletdíjat. Kiállított termékeink összesen 52 — öt arany, 14 ezüst és 33 bronz — érmet szereztek meg. Aranyérmet kapott a szőlészeti kutató intézet szőlője, a budapesti Sasad és a szatymazi Finn—Magyar Barátság Termelőszövetkezet őszibarackja, a káli Március 15 Termelőszövetkezet görögdinnyéje, továbbá a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet a már említett aranyérmen kívül még egy ezüst, s két brom érmet is kapót* Caontvárr nyomában Üröm a% örömben Erre csak a TE képe»
