Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. augusztus 12. Eltemették dr. Molnár Eriket A dán külügyminiszter látogatásai hazánkban Az Orbiter a Hold felé halad Per Haekkerup dán kül­ügyminiszter és felesége, valamint kísérete csütör­tök délelőtt Martonvásárra, a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági kutató intézetébe látoga­tott el. A látogatásra elkí­sérte Szilágyi Béla kül­ügyminiszterhelyettes és felesége, s a Külügyminisz­térium több vezető mun­katársa. Biacsi Imre, a kutató in­tézet helyettes igazgatója tájékoztatta a vendégeket az 1949-ben alakult inté­zet tevékenységéről. Meg­említette, hogy a talajerő­gazdálkodással kapcsola­tos kutatásokban figyelem­be veszik a világhírű dán Iversen professzor kutatá­sainak tapasztalatait is. Tá­jékoztatójában szólt a ku­tató intézetnek otthont adó egykori Brunszvik-kastély történetéről és Beethoven­nel kapcsolatos emlékeiről. A tájékoztató után a dán külügyminiszter és felesége több kérdést tett fel, majd a vendégek megtekintették a Beethoven-múzeumot és sétát tettek az árnyas park­Alig ültek el a fehér faj­gyűlölő és a néger lakos­ság keddi összecsapásának hullámai, szerdán este újabb zavargásokra került sor Detroitban. Az AFP jelentése szerint a rendőrségen felfüggesz­tették a szabadságolásokat és a rend helyreállítására kiképzett különleges ro­hamosztagot küldtek akció­ba. Az újabb incidensek köz­vetlen előzménye az volt, hogy a fehér fajgyűlölők több lövéssel súlyosan megsebesítettek egy Tyrone Powers nevű négert. — A sebesült ember elmondot­ta, hogy éppen az utcán haladt, amikor éles fékcsi­korgással megállt mögötte egy autó. Megfordult, s lát­ta, hogy a gépkocsiból há­rom fegyveres fehér ugrik ki. Az egyik rákiáltott: „félre rühes nigger!” és két lövést eresztett a vállába. Ezzel körülbelül egyidő- ben fehér fiatalok hangos­kodó csoportjai vonultak fel az utcákon. A rendbon­tók házigyártású robbantó­szereket vittek. A rendőr­ség „robbanóanyagok ille­gális birtoklása és lázadás szításában való részvétel miatt” hét fehér fiatalt ban, végül az intézet ge­netikai osztályára látogat­tak el. Per Haekkerup dán kül­ügyminiszter csütörtök dél­után a Balaton-partra lá­togatott. A kirándulásra el­kísérte Szilágyi Béla kül­ügyminiszterhelyettes és fe­lesége, valamint Ráth Ká­roly, hazánk dániai nagy­követe. A vendégek az út első állomásaként Tihanyt keresték fel, ahol megte­kintették az Apátságot, a helyi múzeum érdekessé­geit és az Egry József ki­állítást. A dán külügyminiszter és kísérete ezután rövid sétát tett Balatonfüreden, majd az állami pincegaz­daság helyi központját ke­resték fel, ahol tájékozód­tak a történelmi borvidék múltjáról és a fejlesztésre kidolgozott tervekről. A kirándulás következő állo­mása Badacsonytomaj volt Per Haekkerup külügy­miniszter és kísérete a Ba­laton északi partjáról a tihany—szántódi kompon kelt át a somogyi oldalra. Az éjszakát Siófokon töl­tötték. letartóztatott.. Kedden egy néger letar­tóztatása indította el az összetűzéseket. Felháboro­dott feketék rátámadtak a rendőrökre, fehérek és né­gerek palackokat és köve­ket hajigáltak egymásra, ketten megsebesültek, hét személyt előállítottak. A Mississippi állambeli Grenada rendőrsége — mint az AFP jelenti — szerdán este kénytelen volt felvonulni tüntető fajgyű­lölők ellen, akik visszavo­nulás közben köveket ha­jigáltak és petárdákat rob­bantottak. Az Uruguayi Kommunis­ta Párt XIX. kongresszusá­nak szerdai ülésén a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok* Chile és Olaszország testvérpártjainak küldöt­tei üdvözölték a kongresz- szust. Az SZKP nevében Tolsztyikov, a központi bi­zottság tagja, az SZKP kül­döttségének vezetője hang­súlyozta, hogy a szovjet A szerdán felbocsátott Lunar Orbiter amerikai űr­hajó a Hold felé halad — de egyelőre bizonytalan, hogy rá lehet-e irányítani a megfelelő pályára. Az űrhajó, ha a jelenle­gi irányban folytatja útját, mintegy 9000 kilométerrel halad el Földünk utitársa mellett, azért pályáját se­gédrakétákkal menetközben helyesbíteni kell ám az Orbi­ter mindeddig nem tájolta be magát a pályakorrekcióhoz szükséges helyzetbe. A Reuter csütörtök reg­geli jelentése szerint négy órával azután, hogy az Or- biternek utasítást adtak arra, hogy fényérzékeny „szemét” irányítsa az ég­bolt legfényesebb csillagá­ra, a Canopusra, a betájo­lás még nem történt meg. A pályakorrekciót csak ak­kor tudják végrehajtani, ha Csütörtökön felesküdtek a kirlynőnek az angol kor­mányban lezajlott puccs­szerű átalakítás részesei. Brown is, Stewart is meg­elégedéssel nyilatkozott új beosztásáról. Brown külügy­miniszteri programjáról úgy tudják, hogy első hiva­talos útja az Egyesült Álla­mokba vezet az ősszel, ahol részt vesz az ENSZ közgyűlésén és Rusk ame­rikai külügyminiszterrel is tárgyal. Ugyancsak biztos­ra veszik, hogy eleget tesz annak a szeptember végére szóló romániai és bulgáriai meghívásnak, amelyet még elődje, Stewart kapott. A váratlan és furcsa kor­mányátalakítás miatti meg­rökönyödés és bírálat hul­kommunisták nagyra érté­kelik azt a munkát, ame­lyet az Uruguayi Kommu­nista Párt fejt ki a Szov­jetunió és Uruguay együtt­működésének fejlesztéséért. Ezután felolvasták a bol­gár, a magyar, a kubai, a lengyel, a román és más testvérpártok részéről a kongresszushoz intézet üd­vözleteket az űrhajó „szeme” a Ca­nopusra irányul és így ki lehet számítani a segédra­kéták bekapcsolásának ha­tását. A „szem” — közölte az űrhajózási hivatal szóvivő­je — még mindig túl sok fényes tárgyat „lát”, tehát vagy rossz irányba „néz”, vagy pedig lencséi bepisz­kolódtak a felbocsátás so­rán... Az Orbiternek az a fel­adata, hogy több mint 200 képet készítsen arról a ki­lenc övezetről, amelyek kö­zül az űrhajózási hivatal ki akarja választani a Holdra való leszállás kör­zetét. Ha a pályakorrekciót sikerül végrehajtani, az Or­biter három nap múlva ke­rül olyan pozícióba, hogy újabb kényes fékezőműve­lettel holdkörüli pályára lehet vezérelni. lámái csütörtökön sem ül­tek el. A legélesebb bírá­lat Heath ellenzéki vezér­től származott, aki az alsó­házban kijelentette: „Brown külügyminisztersége volt az az ár, amellyel Wilson jú­lius 20-án meg tudta men­teni kormányát.” Heath ar­ra célzott, hogy amikor George Brown már beje­lentette lemondási szándé­kát, Wilson bizalmas be­szélgetésben csak a hőn áhított külügyi tárca beígé- résével bírta visszatartani kedvencét. A tory vezér a kormány fejére olvasta, hogy Wilso- nék kudarcot kudarcra hal­moztak, s „soha angol kor­mány még ilyen gyorsan nem járatta le magát”. Wilson ígérete hamisnak bizonyult — mondotta. Mi­után Brown kudarcot val­lott a gazdaságpolitikában, áthelyezték a külügyi tár­ca élére, megbukott a munkáspárt „nemzeti ter­ve”, amellyel megnyerte a választást. Megbukott a kormány európai politiká­ja, kudarcba fulladtak a rhodesiai próbálkozások — s mindez a választás utáni első négy és fél hónap alatt. Csütörtökön délután a Kerepesi temetőben mély részvéttel elbúcsúztatták dr. Molnár Eriket, a párt és a munkásmozgalom ki­magasló harcosát, akadémi­kust, tanszékvezető egyete­mi tanárt, a Magyar Tudo­mányos Akadémia törté­nettudományi intézetének igazgatóját, országgyűlési képviselőt, az Interparla­mentáris Unió magyar cso­portjának elnökét. Részt vett a gyászszer­tartáson és a ravatalnál díszőrséget állt Kállai Gyu­la. a Minisztertanács el­nöke, Nemes Dezső, Szir­mai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tag­jai, Cseterki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politi­kai Bizottság póttagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; lerótta kegyeletét a párt Központi Bizottságának és a kormánynak több tagja, a tudományos akadémia elnökségének tagjai, az or­szággyűlés vezető beosztá­sú tisztségviselői; ott voltak a gyászolók soraiban az egykori harcostársak, a volt munkatársak, — kö­zöttük számos akadémikus, a különböző tudományágak legkiválóbb művelői, — továbbá az elhunyt jóbará­tai, tisztelői, ismerősei. A ravatalnál először Cse­terki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja vett búcsút az elhunyttól. Tüntetés a vietnami háború ellen Ausztriában Augusztus 9-én este az Osztrák Demokratikus Nőszö­vetség felvonulást szervező tt Bécsben a hirosimai és nagaszaki atomtámadás áldozatainak emlékére. „Ne ismétlődjék meg Vietnamban a hirosimai tragédia” hirdetik a menetben vitt táblák. — (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Újabb zavargások Deiroifban Uruguayi pártkongresszus Felesküdtek a helyet cserélt angol miniszterek A varsói szerződés államainak tanácskozása után 4 Vietnamról szóló nyilatkozat visszhangja I. A varsói szerződés tagállamai a Vietnamról szóló nyilatkozatban vilá­gosan utaltak arra, hogy az amerikai imperializmus újabb agressziói következ­tében több fokkal emelke­dett a világbékét fenyegető veszély Délkelet-Ázsiában. A tanácskozáson világosan megjelölték a béke helyre- állításának útját is:, ennek előfeltétele, hogy az Egye­sült Államok maradéktala­nul tartsa be a genfi egyez­ményeket, szüntesse meg a VDK elleni agressziót és ismerje el a Nemzeti Fel- szabadítási Frontot mint a dél-vietnami lakosság egye­düli jogos képviselőjét A nyilatkozatról az észak-vi­etnami NLan Dán című lap vezércikke leszögezte: a dokumentum a vietnami nép harcát határozottan tá­mogató szocialista országok kollektív álláspontját tük­rözi. A Vietnam-nyilatkozat ténymegállapításait az ese­mények világosan igazol­ták. A washingtoni eszka­láció újabb szakasza, Ha­noi és Haiphong bombázá­sa minőségileg új elemet vitt az Egyesült Államok kalózháborújába és éppen ezzel kapcsolatban szögez­te le a nyilatkozat, hogy a béke és az általános biz­tonság szempontjából a fejlemények egyre veszé­lyesebb jelleget öltenek. Figyelemre méltó, hogy a Bukarestben tanácskozó hét állam nem először fog­lalt állást a vietnami kér­désben. Külrn-külön vala­mennyien hangsúlyozták már elítélő álláspontjukat. A bukaresti nyilatkozat azonban a varsói szerző­dés első közös dokumentu­ma az amerikai eszkaláció új szakaszának kezdete óta. A katonai-politikai szövetség nyilatkozatának ez ad különös jelentőséget. A bukaresti nyilatkozat figyelmeztetés az agresszor- nak; a háború új szakasza által megkívántakat számí­tásba véve adnak meg minden segítséget a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság kormányának. A bukaresti állásfog­lalás teljes realitását tük­rözi az is, hogy az ame­rikai diplomácia, élén Rusk külügyminiszterrel, egyre nagyobb erőfeszítéseket tett újabb szövetségesek tobor­zására. Rusk legutóbb ja- páni tartózkodását is arra használta fel, hogy igazol­ni próbálja a háború ki- terjesztését. A képet a dél­vietnami belpolitikai fejle­mények teszik teljessé. A lázadó tábornokok közül ötöt börtönbe vetettek és köztük van az ismert Thi tábornok is, az első had­sereg korábban leváltott pa­rancsnoka, aki szövetkezett a buddhista mozgalommal, méghozzá annak radikális szárnyával. A letartóztatá­sok arra utalnak, hogy a Ky kormány folytatja fel­morzsoló taktikáját — a belső ellenzék végleges fel­számolására — s ehhez az amerikaiaktól szabad kezet kaptak. Ebben a légkörben rendezi majd meg a saigoni kormány a Johnsonnal megtervezett, úgynevezett választásokat. Ky tábornok pedig azóta már azt is in­dítványozta, hogy Washing­ton kezdjen széleskörű szá­razföldi hadműveletekbe a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az amerikai hadügymi­nisztérium egyelőre még nem foglalt állást Ky ka­landor-politikájának min­den eddiginél veszélyesebb új vonásával kapcsolatban, de tény, hogy a Pentagon „hosszú háborúra” rendez­kedik be. Az eddig meg­szavazott horribilis nagy­ságú hadikiadásokon kívül újabb öt milliárd dollár hadihitelt igényel a had­vezetés, s a kérést valószí­nűleg a novemberi kong­resszusi választások után terjesztik elő. A halasztás­nak az az oka, hogy a ha­dikiadások további növelé­se a bírálatok újabb özö­nét kavarná fel. A lénye­gen persze ez sem vál­toztat, mert a kormány addig más keretekből elő­legezi a hadikiadásokat. A tényeknek kettős hatásuk van: egyrészt fo­kozzák az amerikai közvé­lemény nyugtalanságát a háború folytatásának kilá­tásai miatt, másrészt a nyugati országokban is azt a következtetést vonhatják le a józanul gondolkodó emberek, hogy a bukaresti figyelmeztetésnek minden szava való tényeken nyug­szik. Maga Johnson elnök viszont egyelőre szabad te­ret enged a „kemény irányzat” szószólóinak. Ez a politikai vonalvezetés igen súlyos terheket ró az Egyesült Államok amúgyis megnyirbált erkölcsi tekin­télyére. A délkelet-ázsiai problé­mákkal kapcsolatban igen figyelemre méltó az ismert ausztráliai újságíró, Wilfred Burchett állásfoglalása, aki három ízben tett hosszabb látogatást Dél-Vietnamban. 0 kifejtette: „Miután több hónapig éltem a déli parti­zánok között, meggyőződtem róla, mennyire elhibázott az amerikaiak számítása. Ök abból indulnak ki, hogy azért bombázzák Eszak- Vietnamot, mert a Vietkong ellenállása az ottani segít­ségből táplálkozik. Tehát — mondják Washingtonban — csak le kell sújtani Északra és a Vietkong ereje rögtön lanyhulni fog. Szerintem a bombázásokkal éppen az Egyesült Államok állítja helyre egyre inkább Viet­nam egységét. Ez a kalóz­háború egyetlen eredménye. Észak- és Dél-Vietnam la­kói, akiket mesterségesen elválasztottak egymástól, összeforrnak a közös ellen­ség elleni küzdelemben”. A helyszíni tapasztalatokra alapozott megállapítások tehát szintén egybevágnak a bukaresti dokumentumok mondanivalójával. Véqül utalnunk kell ar­ra, hogy a bukaresti nyi­latkozat szólt azokhoz az államokhoz is, amelyek közvetve vagy közvetlenül már segítséget nyújtanak az amerikai agresszióhoz, és leszögezte, a Hanoira hulló bombák fényénél le­lepleződnek az amerikai kor­mány békeszerető szándé­kairól szóló frázisok. Ez egyben azt jelenti, hogy a bűnsegédek felelőssége is növekszik. A vietnami nép igaz ügyét pedig a szocia­lista országok, a béke és a haladás összes erőinek mély rokonszenve és teljes szolidaritása övezi. Sümegi Endre (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents