Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

Solt a durvaság, sérülés a kispályás városi testedző labdarúgó bajnokságokon A gondos divatai vezetőt — ...Nem tudom a városi T8 .'.úmogaíja-e, hogy luiball helyett golf bajnokság legyen? Az idő N em tudom, ki hogy van vele, de szerin­tem napjaink egyik legkritikusabb problémája az idő. Valahogy soha nincs elég belőle. Megkérem a boltban a kartársat vágná vékony szeletekre a füstölt marha­nyelvet mielőtt becsoma­golja, s így válaszolt: nincs nekem kérem arra időm. Mondom Ilonkának a bér- elszámolásban : hová lett az ábrándos két szeme, mely mindannyiunkban tü­zet gyújtott? Mire ö: értse meg Jenőke, nincs időm naponta fél óráig vacakol­ni a szemöldökömmel meg a műpillákkal... Tekintettel az időproblé­ma bonyolultságára — gon­dolom időszerű lenne, ha illetékesek alaposabban foglalkoznának ezzel a kér­déssel. Nem értek egyet azokkal, akik a könnyebb ellenállás vonalára helyez­kedve — ezt a hiányfajtát Is importtal akarják meg­oldani. Igaz ugyan, hogy külföldön bőven van idő. Sőt nyugaton állítólag a minősége is jobb. Ugyan­annyi idő alatt mint ná­lunk pl. kétszer-háromszor annyit is el tudnak végez­ni: Az én véleményem az, hogy elsősorban hazai erő­forrásokból. tartalékokból kellene merítenünk. Mindenekelőtt azt kelle­ne tudományos alaposság- fa! kimunkálni, alapos ada­tok-»! és ®ontos elemzéssel alátámasztani, hogy hová és hogvan folyik el ax időnk? J tt bizonyos adatokhoz juthatnánk, ha szé­leskörű ankétot foly­tatnánk le az időfogyasz­tók körében, előbb megyei. Járási, városi szinten, — majd a vállalatoknál és in­tézményeknél. Persze a leglényegesebb az volna, hogy e tárnáról pszicho- analitikai mélységű kérdé­seket intéznénk kérdőíve­ken a lakosság minden rétegéhez. Namármost... az így nyert és feldolgozott adatokat széleskörű nyilvá­nos vitára kellene bocsájta- nl, a felvetődő érdekesebb témák kidolgozására pá­lyázatot indítani, hasonló témakörben K! mit tud? vetélkedőket rendezni. A munka alapos elkészítésére és megszervezésére külön­böző szintű társadalmi szerveket kellene létrehoz­ni vertikálisan, majd meg­szervezni ezek ellenőrzését területi szinten és horizon­tálisan. Mikor ez megvan — a begyűjtött anyag birtoká­ban valamelyik kutatóinté­zetet kellene felkérni a javaslatok kimunkálására. Lehet, hogy most valaki erre azt mondja, ez egy kissé bonyolult, nem lehet­ne egyszerűbben ? ... De­hogyisnem ...Lehet kérem. Csakhogv tetszik tudni az egyszerűsítés sem olyan egyszerű és bocsánat ne­kem erre most nincs i^'m. P. Moszaihccsinált Gyomrom közhangulatát mindig felbolygatja, amikor a rohamosan szaporodó emberiség ellátásával kap­csolatban, legfontosabb élelmiszertartalékként az algát vagy szebb nevén — moszatot helyezik kilátás­ba a tudósok. Már kísér­leteket is folytatnak egyes nagy fehérje-, szénhidrát- és vitamintartalmú mo- szatfajok tömeges tenyész­tésére. Ügy, hogy mind emberi táplálkozásra, mind állatok takarmányozására megfelelőek legyenek. Mondják, hogy rengeteg terem belőle. Nem kell alá­szántani, nincs szükség ve­tésre és trágyázást sem igényel. Tenyésztéséről a tenger gondoskodik. Eddig szoktam elmenni az algatermesztésről szóló híradások olvasásában. Az­tán eszembe jutnak az is­kolában tanultak. Hogy hát a moszatok vagy algák egy­szerű felépítésű, egy- vagy többsejtű telepes növények, s van vagy húszezer fajuk. Van közöttük ostoros, ba­rázdás, kék, zöld, sárgás barna meg vörös. Ennyi is elég ahhoz, hogy a Jelen­legi jó alföldi konyha sa­nyarú jövendőjét elképzel­jem. MI lesz, ha majd csak alga-félékben válogatha­tunk a hentesnél? „Kérek abból a szép zöldből egy negyedkilót!” — „Legyen szíves annak a barázdásnak a kövérjét levágni 1” — Üs­sön már amannak az osto­ros moszatnak a fejére, mészáros kartás. Ügy nem szeretem, hogy mozog majd a levesben...” — Ilyen pár­beszédeket hallunk minden bizonnyal, mert ebből vita kerekedik, hiszen a hentes is ember, nem szereti a válogatósakat. Aztán a vendéglőben ol­vassuk az étlapról: „Sárgás moszat-frikandé — Puskin módra... Kar­cagi kék-algalé, fokhagy­másán ... Moszatfelfirit. . Ostorcsapós barna moszat — szacharinos tekerccsel... Szűz-moszatérmek — Mon­te Carlo módra" — és így tovább. S most jönnek az­zal Is, hogy az űrhajósok étrendjének is fontos tar­tozéka az alga. Rendben van, ha űrpilóta leszek, szívesen csinálok majd odafent moszat-pirí- tóst Addig azonban szíve­sen elviselem a zsíroske­nyeret zöld- vagy oiros- oaprikával. Tóth látván ABC ke»dő humorist álinak Puhacsek végigtekintett élet" útján. Mint ál-humorista, meg­írt néhány kiló humoreszket, krokit, szatírát, több méter tréfás verset, aforizmát ée epigrammát. Ezek rendre meg­jelentek, elhangzottak valahol. összeírt egy asztalflóknyl kéziratot — ezek nem Jelentek meg sehol, oaupán a barátait áe közeli Ismerőseit Idegesítet­te velük. Most, hogy számadást készí­tett, mély elégedettséggel, bölcs önbizalommal állapította meg, hogy nem hiába élt. nem hiába Irt: müvei nyomán minden ugyanúgy maradt, semmiféle változás nem tör­tént sem a köz-, sem a min­dennapi életben. Fellelkesülve ezen elhatározta, hogy folyta« tásokban kiadja emlékiratéit, legelsőül)’ is az ÚJ tollforgató nemzedék okulására. Csak tisztes távolból A 7 HŰHÓRA Két barát az eső elől as absztrakt kiállítás épületé- be húzódik. Egyszerre csak egyikük észreveszi az egyik festményt, s így szól társá­hoz: — Hallod-e, tűnjünk ol Innen, mert még ránkfog- Ják, hogy azt mi csináltuk, a — Az apróhirdetésben ön azt közölte, hogy kát kisebb hibája van, de én egyiket sem látom. — Még as Iskolában van­nak... ft — Drágám, az az érzé­sem, hogy egyáltalán nőni figyelsz rám. — Dehogynem, Hiszen hallgatlak, édesem. — Nem Igaz, hiszen ásí­tasz. — Hiszen ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy Igenis hallgatlak. ■pltőipar — hálás, böságM téma, mindenkit érdekel, te­kintve, hogy mindenki lakik valahol. Lakáskiutalás, elosztás. Jog­talan előnyök — nem téma, tekintve, hogy a toUforgató la szeretne lakni valahol. Patyolat kizárólag elag­gott. önmagukat kiírt humo­risták számira téma. Ifjúság erkölcse — örök tá­rna. mivel állandóan szaporo­dunk (kivételt képez az aa aaet, ha az abortus bizottsá­gok. valamint a ferdehajlamú egyének szaporodnak el — az utóbbi kényes téma, kizárólag Irodalmi színtan és bírósági tudósításokban pendíthető). Vezető beosztásukkal vissza­élő egyének panamista tévtly­S ésel — nem téma! (Esetleg thelyezve más korba, pl. ró­maiak. asztronauták. marsla­kók.) Jómódú gyermekek, szülők szociális otthonban — hálát­lan téma, csak álnéven. Jómódú gyermekek, szülőket bőkezűen eltartják — nem téma, nem tipikus. Gépkocsltulajdonosok — nem téma (előfordulhat, hogy a tollforgató Is nyer a lottón, nemcsak a maszek kisiparos) Gyalogosok hálátlan, ma- Uclózus téma (lásd: Cyrano: ,,... magamat kigúriyolom, ha kall...”). Gyárigazgató csal, lop. hazu­dik — nem téma (mindenki­nek van valahol rokona). Italboltvezető csal, lop, ha­zudik — nem téma (a kis­pénzű ál-humorlsta italboltba jár). A sajtótermékek unalmasak, egy kaptafára készülnek — nem téma (valamiből élni kell). A sajtó, e rádlő, a TV szó­rakoztató, szellemes, változatos — nem téma (ekkorát füllen­teni még egy ál-humorleta sem mer). *» modor — A Megváltó Tűr kévén A napokban Túrkevén derű« nyugalommal baktat­tam a tanácsháza felé, mi­kor a múlt héten tömött fogamba pokoli kínok lo- póztak. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk — mármint a fogam és én —, hogy fut&s az első gyógy­szertárba. Egy kedves néni, mikor megkérdeztem, hogy hol találom a gyógyszer- tárt, rövid eligazítást tar­tott. — Menjen a templomig, ott forduljon balra, ezután egy darabig egyenesen to­vább. Majd forduljon fel jobbra, aztán balra menjen, ott van egy sarok, ott me­gint csak balra kell for­dulni, azután egyenesen és megtalálja a patikát. E világos terepismerte­tés után még mosolyogva főtt kukoricával kínált. A biztonság kedvéért még há­rom ember elmagyarázta, hogy hol és merre fordul­jak fel és le, míg végre egy gyermek a jánlkozott, és elkísért. A gyógyszertárnái ámulatba ejtett a század- elejl pszichológia emberi mélysége. Ugyanis a gyógy­szertár ablakában a követ­kezőt olvashattam: „Gyógyszertár a megvál­tóhoz”. Ráadásnak a bejá­rat mellett: „Kül- és bel­földi különlegességek”. A Megváltóhoz?! De ta­lán csak nem halok... Szűz Anyám 1 Nem, nem... Ax lehetetlen! Én olyan fiatal vagyok, és csak a fogam fáj. Mostmár mindegy, ha így rendeltetett. Annak rendje és módja szerint egy fél pohár vízzel szépen lenyeltem a jófajta belföldit és csodák-csodája egy jó félórán belül múltait a kínok. A gyógyszerész — talán a fájdalom- okozta dadogás miatt — nem értette, hogy miféle külföldit kérek a fogamra, és a lehető leg­nagyobb nyugalommal blokkolt két kőbányai de- malgont. Hát így is jó. Lám-iám, mit tesz « pszichológia, a beteg em­berekkel (és a belföldi gyógyszerekkel). Bo-bo-bocsánat. befeje­zem, mert a fogam... Tóth Páf Mikor a vívót operálják

Next

/
Thumbnails
Contents