Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
1966. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T A ugusztus 1 és 10 között azzal a megbízatással járt 5 tagú delegációnk Tallinnban — Szovjet Észtország fővárosában —, hogy az évek óta szépen fejlődő testvérkapcsolatokat tovább erősítsük, s hogy megvessük az alapját Tallinn város és Szolnok megye között olyan együttműködésnek, amelynek keretében folyamatosan és kölcsönösen kicserélhetjük a szocialista építőmunka tapasztalatait. Hazatérve a látogatásról arról adhatunk számot, hogy küldetésünket teljesítettük, a baráti kapcsolatokat szorosabbra fűztük — s együtt Tallinn város pártós tanácsi vezetőivel- a Szovjet-Magyar Baráti Társaság Észt Tagozatának képviselőivel —• megtárgyaltuk, kialakítottuk az együttműködés fő irányait, amit a viszontlátogatás alkalmával itt Szolnokon megbeszélünk és véglegesítünk. TRLLNNI CLíbCDVCK irta : Csáki István A tíznapos szovjetunióbeli úton — amelyből 6 napot töltöttünk Tallinnban sok felejthetetlen élményben volt részünk. Csodálatosan szép tájak, a nagy városok lüktető élete, a forradalmi harcok emlékei Moszkvában, Leningrádban, a kommunizmus építésének egyre szélesebben kibontakozó munkája, — s mindezekkel együtt hazánk, népünk iránt mindenütt tapasztalható megbecsülés, tisztelet és szeretet — örökre szóló emlék számunkra. Tallinnban — és Szovjet Észtország egész területén — nagy szeretettel ápolják mindazt, ami történelmünk régmúlt századaiból közös emlékként fennmaradt; mindazt, ami nyelvünkben, kultúránkban közös eredetünkre utal; mindazt, ami a német elnyomók elleni évszázados harcokban közös volt; mindazt, ami a legutóbbi több mint félévszázadban a szocialista forradalom győzelméért vívott nehéz, sok véráldozatot és szenvedést követelő, de dicsőséggel, győzelemmel járó harcunkban örökre összeforrasztott bennünket. Mindezekről lehet írni, de szinte lehetetlen teljes értelmében közvetíteni^ Á testvérváros üdvözletét hoztuk Szolnok megye dolgozóinak Tallinn nem tartozik á milliós világvárosok körébe. Arculatát nem felhőkarcolók, zsúfoltság, a rohanás adja meg. A város — épületeivel, utcáival, a függetlenségért, a nép életéért folytatott hősi harcok emlékeivel — szinte élő történelem. 1154-től van írásos emlék a város történetéről. A több mint 800 esztendő alatt idegen hódítók — dán, svéd betolakodók, a Német Lovagrend és századunkban a német militarizmus — többször rombolta le. Lakói azonban lankadatlan erővel építették újra és újra fel, s így az építészetben is párosult az új a régivel, s szinte korszakokat fejeznek ki az épületcsoportok. Tallinn építészed történelmi műveivel, romantikus elrendezésű _ és patinás negyedeivel, tágas elrendezésével, kiegyensúlyozottan lüktető életével, a forradalmi harcok gazdag emlékével, s a legutóbbi negyedszázadban elért gyors fejlődésével nyeri meg a látogatót. A benne élők — éppen úgy, mint Szovjet Észtország egész lakossága — büszkék a főváros forradalmi hagyományaira, az orosz munkásosztály, az orosz forradalmárok harcaiban való részvételre. A város általunk is meglátogatott egyik üzemében, a villamostechnikai gyárban dolgozott éveken keresztül Kalinyin elvtárs, a harcos forradalmár, ideológus és kommunista nevelő. Gépeit, szerszámait — amelyekkel dolgozott — ma is ereklyeként őrzik a gyárban. Ez a gyár ma Kalinyin elvtárs nevét viseli. Szerényen, de mégis büszke öntudattal emlékeznek észt elvtársaink az 1905-ös, 1917 februári és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban való tevékeny részvételre. Észtország területén — Narva város határában — aratta 1918 február 23-án első győzelmét a szovjet hadsereg a német támadók ellert. Ebben az ütközetben részt vettek az észt vörös ezredek, az észt munkásosztály harci osztagai. Mindezeket — és a forradalmi harc sok-sok más emlékét — Szovjet- Észtországban kegyelettel őrzik és ápolják. Tallinn város a mintegy 330 ezer lakosával Szov- jet-Észtország legnagyobb ipari bázisa. Az 1940. júniusi eseményektől — a szovjet hatalom visszaállítása és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe való belépés óta — a köztársaság ipara közel 20-szorosára növekedett, s ennek az iparnak mintegy fele Tallinn városban helyezkedik el. Ma a város ipara 3 hét alatt termel annyit, mint a kapitalista Észtország ipara egy teljes esztendő alatt. Az iparban — a fővárosban és vidéken — ma is hatalmas ütemű a fejlődés. A már említett — Kak- nyinról elnevezett villamostechnikai gyárban ez évben tértek át a Diessel elektromos mozdonyokhoz szükséges félvezetők és nagyteljesítményű transzformátorok gyártására. Az első hónapok nehézségei után a gyár kollektívája — leküzdve az átállás gondjait — pontosan teljesíti a népgazdaság iránti kötelezettségét. A gyár vezetői nagy büszkeséggel szóltak arról a kitüntetésről, amit a szovjet kormánytól kaptak és arról is, hogy a közeljövőben Magyarországra is küldenek termékeikből, mivel megbízatást kaptak épülő földalatti vasútunk szerelvényeihez szükséges cikkek gyártására. Az üzemben egyébként példás fegyelem uralkodik, lelkes verseny folyik, az anyagi és erkölcsi ösztönzőknek igen kiváló módszereit ismertük meg. Minden üzemrészben folyamatosan vezetik pl., hogy mióta nem volt igazolatlan hiányzás, hány napja nem volt fegyelemsértés, hány napja nem volt üzemi baleset. Az itt elért eredmények a premizálásnak, kitüntetéseknek és jutalmazásoknak fontos feltételei. Bízunk benne, hogy a szélesedő kapcsolat keretében módjuk -lesz üzemi elvtársaknak a módszer gondosabb, mélyebb tanulmányozására. A főváros határán kívül jártunk a köztársaság és a Szovjetunió egyik jelentős vegyipari üzemében, a Kohtla Järve-i Lenin Vegyipari Kombinátban. Ez az üzem nálunk ismeretlen nyersanyag — olajpala feldolgozásával foglalkozik. Olajpala (szervesanyagokat tartalmazó kőzet) hatalmas mennyiségben található a köztársaság területén és aránylag olcsón, külszíni fejtéssel bányászható. Észtországban mintegy 200 éve ismerik ennek a kőzetnek a tartalmát, azonban hasznosítására — különösképpen vegyipari feldolgozására — a szocialista iparosíKüldöttségünk látogatása Tolbaszt elvtársnál, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tana csának titkáránál. (Előtéri) en Csáki és Tolbaszt elvtárs.) tás keretében nyílt lehetőség. Több mint tízezer tonna az a mennyiség, amit naponta a kombinát feldolgoz. Hosszú a listája az olajpalából nyerhető vegyipari termékeknek. Nagy mennyiségben gyárt az üzem gázt, amelyet csővezetéken szállít a köztársaság fővárosába, sőt más nagyvárosokba is. De gyárt az üzem nyersolajat, bsnlyet a köztársaság a szovjet hatalom negyedszázados időszaka alatt elért. A mezőgazdaságban rövid idő alatt megoldódott a szocialista átszervezés. A szovho- zok és kolhozok gyors ütemben gépesítik a mező- gazdasági termelés egyes folyamatait. 1939-ben pl. egy mezőgazdasági dolgozóra átlag 0,6 lóerőt képviselő gép jutott, 1965-ben műnk — kívánságunknak megfelelően — eléggé mozgalmas és feszes volt, de még így is, csak „betekintettünk” a város életébe. Ahhoz viszont elegendő volt a Tallinnban eltöltött idő, hogy meg- érezzük, teljes nagyságában felfogjuk azt a nagy érdeklődést és szeretetek A lallinni Margaréta Bástya zint, festék- és gyógyszer- alapanyagokat, bútor- és műszálgyártáshoz szükséges vegyipari termékeket. Az olajpala Szovjet-Észt- országnak olyan ásványkincse, mint nekünk a bauxit. Ebben az üzemben is napedig 10,3 lóerő. Nagyon szép és gyorsan fejlődik az állatállomány, amely a mezőgazdaságban a legnagyobb méretű termelési ág. 1965 végén pL 547 ezer szarvasmarha — ezen belül 304 ezer tehén — félmillió sertés, közel 200 ezer amely felénk — s rajtunk keresztül hazánk, dolgozó népünk felé — áradt. Bár merre jártunk — üzemekben, szovhozban, halász kolhozban, művészek, kereskedelmi dolgozók körében, szórakozó helyeken és az utcákon — mindenütt baA Kalinyin nevét viselő villamostechnikai gyárban, a vendégeknek az igazgató mutatta be az üzemet gyón szervezett és lelkes munkát tapasztaltunk. Fiatal mérnökök, technikusok, a szovjet hatalom viszonyai között felnőtt szakemberek, szakmunkások — együtt az idősebb nemzedékkel — nagy odaadással küzdenek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa határozatainak végreha j tásáért. A vegyipari kombinát létesítésével és fejlesztésével az egykori kis település — Kothla Járve — nagy várossá fejlődött. A városban most 12 művelődési ház, 20 könyvtár és sok más kulturális és szórakozó helyiség van. A szovjet hatalmat megelőző időszakban mindössze egy egész kis kórház volt a városban 2 orvossal. Ma 4 kórház, 1200 ággyal, 220 orvossal áll a gyógyítás szolgálatában. A látogatás és beszélgetés során észt elvtársaink tájékoztattak arról a hatalmas fellendülésről, amejuh volt a köztársaság állatállománya, 10 év alatt a tejtermelés kétszeresére, a hústermelés 2,2-szeresére, a tojástermelés közel két és félszeresére nőtt. Az anyagi javak termelésének növekedésével együtt fejlődött a kulturális ellátás. A főiskolákon és az egyetemeken ötször annyi fiatal tanul, mint a munkáshatalom győzelme előtt — Tallinnban és más városokban Tartu, Narva — színházak, művelődési otthonok épültek és állnak a dolgozók rendelkezésére. Személyesen tapasztaltul:, hogy észt barátaink szeretik és ápolják a művészeti értékeket. Nagy szeretettel és rajongással ismertették meg velünk a népművészetet, a zene, a grafika legszebb alkotásait. A Tallinnban eltöltött idő koránt sem volt elegendő ahhoz, hogy áttekintsük a város egész életét. Prograrátsággal, szeretettel fogadtak, s ezt hoztuk a sok-sok élmény között legmaradandóbb élményként haza. Tallinnban sokan vannak, akik már jártak nálunk. Ök is, és akik szeretnének eljönni — ilyenek különösen sokan vannak — üdvözletekkel halmoztak el bennünket. Ezeket az üdvözleteket ezúton tolmácsolja küldöttségünk Szolnok város és a megye dolgozóinak. A tallinniak szívből örülnek, hogy a város és Szolnok megye testvér- kapcsolata létrejött, s mélységesen meg vannak győződve, hogy ez a kapcsolat is tovább erősíti a Szovjetunió népeinek és a Magyar Népköztársaság dolgozóinak nagymúltú, harcban kikovácsolt testvéri barátságát. (Folytatása következik.)
