Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-16 / 167. szám
!•••■ július 16SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Még 35 év a szénhidrogéné, Parkrombolók Most a TITÁSZ-t illethetjük ezzel a jelzővel. S jogosan, mert Szolnokon, a Dr. Sebestény Gyula úton az alig két hete parkosított részt kábelfektetés miatt feldúlták. A teljesen kész parkot kétszer 17—18 méter hosszú, másfél-két méter széles szakaszon tönkretették. Már többször szóvá tettünk hasonló dolgokat, de amint a fenti példa bizonyítja mégis akad olyan szerv, amely fittyet hány a figyelmeztető szóra. Mást nem gondolhatunk, hiszen a TITÁSZ illetékes vezetői minden bizonnyal tudták, hogy az említett utcában még nem fejezték be a kábelfektetést, s még sem szóltak, hogy ne parkosítson itt a kertészeti vállalat. Kevesebb munka és pénz veszne kárba, ha a különböző szervek egyeztetnék az egy-egy területen elvégzendő munkát. S az egyik nem pusztítaná el azt, amit a másik teremtett. Csak egy kis figyelmesség és felelősségérzet szükséges ehhez. —nk— Kertoazdasáo alakult A Jászberény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szakcsoportjainak száma ismét szaporodott. Huszonegy taggal kertgazdaság alakult A társulás célja, hogy a növényvédelmi munkát szervezetté tegyék. A tagok vállalták, hogy minden négyszögöl terület után 5 fillért fizetnek be, így teremtenek alapot a közös kiadások fedezésére. Az alakuló ülésen a kertgazdaság vezetőségét is megválasztották. A társulás megszervezéséért sokat fáradozott Szatmári László, Agócs Kálmán és László László földművesszövetkezeti dolgozó. Jogosan illeti őket elismerés. utána jön az atomkorszak Manapság az egész emberiség közös gondja, hogy a következő évtizedekben mekkora és milyen ütemben növekvő energiaszükséglet fedezéséről kell gondoskodnia és milyen módon. Erre a kérdésre a mi szakembereink is keresik a választ. Dr. Dank Viktor, a műszaki tudományok kandidátusa például a következőképpen látja a jövő fejlődését. Tavaly — mindenféle energiaforrást 7000 kalóriás fűtőértékre átszámítva — Magyarországon összesen 27 millió tonna energia- hordozót használtunk fel. A szükséglet azonban 1980-ig előreláthatólag 53 millió, 2000-re pedig hozzávetőleg 100 millió tonnára nő. Ezt a rohamosan növekvő igényt kell tehát — mégpedig gazdaságosan — kielégítenünk. Megbízható számítások szerint legolcsóbb energia- hordozónk még jó ideig a hazai eredetű kőolaj marad, majd sorrendben következik utána a hazai földgáz, az importból eredő kőolaj, földgáz, fekete szén, koksz, a hazai fekete szén, az import villamosenergia és brikett, végül a hazai barnaszén. A tennivaló tehát — természetesen értékes szénkészleteink kitermelésének folytatása mellett — a hazai szénhidrogének, a kőolaj és földgáz minél gyorsabb birtokbavétele. Valószínű, hogy 15 éven belül hazánk területének 90 százalékán körülbelül 5000 méter mélységig összes kitermelhető szénhidrogénkészleteink ismertté válnak, s ennek folytán 1980-ig kőolajtermelésünk megduplázódik, földgáztermelésünk pedig megnégyszereződik. Ennek ellenére a külföldi energiahordozók behozataláról sem mondhatunk le. Ezen belül a hazai és a behozott szénhidrogének együttes aránya az összes energiahordozók között a tavalyi 26 százalékról 1980- ig 52—54, az ezredfordulóra pedig mintegy 70 százalékra növekszik Ez a várható fejlődés azért is nagyon érdekes, mert világjelenség, hogy az eddig ismert szénkészletek legalább évszázadokra, sőt helyenként évezredekre elegendők, a már megtalált és még remélhető szénhidrogénkincs viszont legfeljebb néhány évtizedre fedezheti a fokozódó szükségleteket Csakhogy a jelenlegi szén- hidrogén korszaknak nincs is szüksége nagyobb készletekre, hiszen 2000 körül előreláthatólag megkezdődik már az új kor, a nukleáris energia korszaka. SZABÓ FERENC HEGESZTŐ A LÁMPÁK FÜLEIT HEGESZTI. a jászkiséri gépállomás STOPLÁMPA-KÉSZl- Tö MŰHELYÉBEN NAPONTA 270 STOPLÁMPA ÉS 170 FÉNYV1BSZAVERŐ KÉSZÜL. ELSZÁLLÍTJÁK A NAPI TERMELÉST. a legveszedelmesebb pontokon. Amikor például a partizánok berendezkedtek a föld alatt, s ezekből a teker- gós, odykor 10—20 kilométer hossziú alagútakból folytatták harcukat, a georgiai Fort Benningben 200 ember számára új kiképzőtábor alakult Küzdelem a sötét alagutakban Befejezték az aratást Kungyalun Régi témája a humoristáknak a szakmájára érzékeny ember. Ha egy szatirikus írásban előfordul egy részeg kefekötő, akinek két szemölcs van az orrán, holtbiztos, hogy az újság levelet kap, amelyben egy kefekötő kikéri magának a szakma nevében a részegség vádját, mert történetesen neki is két szemölcs van az orrán. Sajnos, a túlérzékenység nemcsak vicclaptéma. Bármiről is ír az újságíró, ezzel számolnia kell. Így történhetett meg, hogy egyik cikkünk nyomán, amely a nemibetegségekről szólott, deputáció kereste fel a bőr-nemibeteg- gondozó főorvosát, nevezze meg azt, akiről szó van, mert a cikk sérti az intézmény becsületét. Ilyen értelmű telefonhívást kapott a cikk írója is. A túlérzékenység szép példáját szolgáltatta M. János buszsofőr, aki amiatt háborodott fel, hogy egy részeg buszsofőrről írtunk egyik cikkünkben, akit nem neveztünk meg, így azután ők szégyenük magukat. Hadd tegyem hozzá, a levél nem volt túl barátságosnak mondható, még azt is szemünkre hányja, hogy olyanokról írunk, akik „szállítják önöket”. A cikket „gyűlöletet ébresztőnek” nevezi. Szeretnénk megnyugtatni a levélírót, nem óhajtunk gyűlöletet ébreszteni és az AKÖV jó munkájáról, az ott dolgozók helytállásáról éppúgy írunk, mint másokról. Semmi esetre sem kívánunk azonban névvel és címmel kiírni és hosszú időre lehetetlenné tenni egy esetleg alkalmi botlást elkövetett fiatalembert. Higyje el, az emberek józanul gondolkozó része nem általánosít. Minden szakmának akadnak fekete bárányai és nem hiszem, hogy a cikk után a tisztességesen dolgozó és szórakozó buszsofőröket egy kalap alá veszik a garázdákkal, részegeske- dőkkel. Annál is inkább nem, mert a buszsofőr nap mint nap a közönség szeme előtt végzi munkáját, sokan személyes ismerősként köszöntik és ha nem ad okot, nem panaszkodnak rá. Egy szó, mint száz, a mundér becsületének védelme mindig hamis jelszó volt, az is marad. Azt a barátságos kívánságot pedig, amelyet M. János levele végére biggyesztett* mely szerint „jobban járnánk, ha a saját házunk előtt söpörnénk valameny- nyien” — sajnos nem fogadhatjuk meg. Ha a közérdek azt kívánja, ezután is söprűnk a más portája előtt is, mert ez a kötelességünk és a közönség tájékoztatásának érdeke is ezt követeli. — hernádi — Újság a roló mögött A jogos panaszt nem tudják ortosolni A gyors hírközléshez szokott ember a reggeli újságot keresve mérges lesz, ha nem találja meg a helyén. Gyakran megtörténik, hogy ezért a posta közvetlen képviselőjét, a kézbesítőt okolja, függetlenül attól, hogy a késés miatt az illető a hibás-e vagy sem. A szolnoki újságolvasók többször panaszkodtak, hogy csak a munkából hazatérve vehetik kezükbe kedvenc lapjukat, mert a reggeli órákban több alkalommal nem kapják meg. Ezzel kapcsolatban Rieg- Ier László, a szolnoüt postahivatal vezetője a következőket mondta: — A hivatásos postai kézbesítőkön kívül még tizenhatan hordják szét az újságokat a város különböző pontjaira. Összesen 49 ember rója hajnali 5 óra után az utcákat. Lelkiismeretes munkájuk eredményeként — a zavaró körülményektől eltekintve — reggel 9 óráig mindenki megkapja az újságot. «.Hol az az utca, hol az a ház...?" Az újoncok közül azonban egy sem volt magasabb 158 centinél. A 200 í,törpét” aztán a legkeményebb kiképzésnek vetették alá, majd légzőálarccal, hő- és nedvességszigetelő ruhával látták el őket És a 200 főből álló egység, amelyet háromcsövű, rövid puskákkal, különleges revorverek- kel és gázbombákkal szereltek fel, Thomton kapitány parancsnoksága alatt behatolt a föld alatti Vietnamba. Könyörtelen küzdelem kezdődött az alagutak sötétjében. A partizánok hamarosan kitapasztalták, kikkel állnak szemben, s hasonló és még hatékonyabb fegyverekkel vették fel a harcot. A csaléteknek szánt járatokba mérgezett töviseket szórtak fi, s ha valamelyik zöld patkány a nyomukba eredt, mérgezett nyíllal végeztek vele. De még ezzel sem elégedtek meg. Ha vissza kellett vo- nulniok, „hátvédet” hagytak maguk mögött A feladott járatokban kobrákat bocsátottak szabadon, s a föld alatti patkányoknak ugyancsak meggyűlt a bajuk a holálos mérgű kígyókkal. Így aztán, ha Thomton emberei kezdetben értek is el némi sikert, hamarosan új zöld patkányokról kellett gondoskodni, mert az első egységből egyetlen ember sem maradt életben. A Spéciéi Forces a nyílt beavatkozás kellemetlen körülményeinek elkerülésével, ma elsősorban Dél-Viet- namban de földünk szó.- mos más pontján is valamiféle világzsandár szere- ■ pét szeretné betölteni. Egy dologról azonban elfeledkeznek. Már a gerilla-háború, „klasszikusa”, Lawrence ezredes is azt írta: minden felkelés sikerülhet, ha a lakosságnak csak két százaléka aktívan támogatja a partizánmozgalmat. A Special Fortes működési területein pedig — akár Kolumbiáról, akár Venezueláról, akár Dél-Vietnamról van szó — nemcsak Két százalék támogatja a partizánokat hanem a lakosság túlnyomó többsége, s még két százalék sincs viszont amely a gerillaellenes erők segítségét kémé és segítségére 1 lenne. „ Ö. Gy. A kungyalui Zöldmező Tsz-ben befejezték az aratást. Az őszi árpát mind kombájnnal aratták le. A 166 kh terület átlag 16.6 mázsa termést adott. Learatták a tavaszi árpát is, mely 90 kh átlagában 10.5 mázsát termett. A takarmányborsót kézzel kellett aratni és amíg a búza kombájn-érett nem lett, azt is kombájnnal csépeltették. Július 15-én kezdték a búza cséplését, amely magasabb termésátlagot ígér a tervezettnél. A szalmalehúzást befejezték, a cséplést július 25—30-ig be szeretnék fejezni. Ezzel egyidőben hántják a tarlót és mélyszántanak. A gépeket két műszakban üzemeltetik és így már 153 kh mélyszántást végeztek el. őszintén szólva az első hallásra meglepődtünk a válaszon, de később megértettük, hogy miről van szó. A hivatalvezető szavaival élve a késésre a következő magyarázatot adhatjuk: — Közismert dolog, hogy ahány ház, annyi helyre kell rakni reggel a kézbesítőnek az újságot. Egyik helyen a rolót kell megemelnie, másutt a küszöb alatt kell becsúsztatni a lapot. Ebből már logikusan következik az a gondolat, hogy csakis megfelelő terepismerettel lehet hamar szétosztani az újságokat. A hivatalvezető válaszadásakor elmondta, hogy a jogos panaszok ellenére is a szolnokiak a lapkézbesítés szempontjából még szerencsés emberek. Tudniillik Nyíregyházára, Nagykanizsára vagy Szombathelyre csak a reggeU órákban érkeznék meg az újságokat tartalmazó postazsákok, ami azt jelenti, hogy az itteni olvasók legtöbbször csak délután kapják meg a különböző sajtótermékeket. Mint ismeretes, a váilaNem véletlen, hogy az évek óta egy kézbesítői járásban dolgozó „postás bácsi” már fejből tudja, melyik házba milyen újságot járatnak. Ha valamelyik kézbesítő megbetegszik, a lehető legrövidebb időn belül egy másikat irányítanak át területére. Az illető azonban legjobb szándékkal sem tudja az erre lakók által megszokott időtartam alatt széthordani az újságokat. Tudniillik a kartonokról kell megkeresnie, hogy hová, milyen újságot kell vinni, ami természetesen elnyújtja a kézbesítés idejét. latok és intézmények dolgozóinak létszáma kötött. Ennek következtében a szolnoki postahivatalban sem növelhetik a kézbesítők számát és az igazgatósági tájékoztató szerint nincs is meg ehhez a szükséges anyagi fedezet. Tehát türelmesebbeknek kell lennünk, mert az újságokat szállító vonat késése, vagy valamelyik kézbesítő betegsége nem a postahivatal hanyag vagy lassú munkájának bizonyítéka. — tótcx -• Am udvarias éksxerrablók (Quick karikatúrája) Mit szóljanak a szabolcsiak ? A szakmai érzékenységről
