Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
B r r f • srosagi tudósítás A tehén elgázolásával kapcsolatos perben a háztáji gazdálkodó ügyvédje agyonf áraszt ja a mozdonyvezetőt. Már tizedszer kérdi: — Szóval egészen biztos benne, hogy a tehén a síneken állt? — Nem — kiált fel türelmét vesztve a mozdony- vezető. — A tehén a réten legelészett, de amikor a mozdonyom meglátta, leugrott a sínekről és utána szaladt. A tehén ijedtében felmászott egy fára, de az én derék mozdonyom utána mászott és elgázolta... OLVASOTT GYEREK — Anyu, mj csak a torta probléma belsejébe akarunk hatolni. Ii a becsületet osztja A híres kritikus többet ivott a kelleténél, s kitört belőle a gőg, mit j'zanul féken tartott. — Én osztok hírt és oe- csületet! — kiáltotta nagy- hangosan. — Úgy van — hagyta helyben egy író — csakhogy az osztogatásban olyan pazar volt, hogy saját magának sem az egyikből, sem a másikból nem maradt. RECEPT Az egykor népszerű film- szinésznő, Gloria Swanson a következőket mondotta a sajtónak adott nemrégi nyilatkozatában: — Minden férfinek szüksége van feleségre, s minden nőnek kell egy férj. akit sajátjának vallhat. „Apróhirdetés" Mértani idom a női divatban — Hogy tetszenek az idomaim? — Megmondom szívem, de előbb dobd le a ruhád. Mária az éjszaka égzengésre ébredt, zápor vert, hűvös lett egyszerre, fázott. Nehezen aludt el ismét, s akkor elhatározta: írni fog egy házassági hirdetésre, hiszen nagyon régóta önálló, független nő. magányos madárka.-,,A férfi eljött egy délután a megbeszélt helyre — mesélte később. Amint benyitott a kis cukrászdába és megállt' a kis asztalok, romlandó édességek és szépségeik, induló és múló szerelmek felett, tétován, a 182/42-es, vagyis az a férfi a városban, atki megértő szívet keres és 182 centi magas és 42 éves és most itt keresi azt a lelkiekben gazdag, intelligens, elvált vágj7 özvegy asszonyt, aki. . — hogy ez milyen mulatságos volt! Barátnőmmel együtt nevettünk, de csak magunkban, hogy a nagy darab, mamlasz ember — pulykavörös volt a nyaka és kopaszodott is, báván állt... — Megsajnáltuk. Barátnőm felállt, odalépett hozzá és hadarta a megbeszélt szöveget: „A sokat csalódott szív?” ö komolyan válaszolt: „Igen asszonyom, önt keresem?” Én csak kalauzolom — mondotta, jöjjön; a barátnőmről van szó. Aztán leült hozzánk. Mi lányok hallgattunk, ő pedig be- szélr megállás nélkül. Gyorsan beszélt, mint a csőd előtt álló kereskedő az utolsó üzletnél, amellyel, ha sikerül, fennmaradását, életét biztosíthatja, ha nem, akkor húzhatja a rolót lefelé. Hogy md a foglalkozása, ne kérdezzük, önálló ember, maga küzdötte fel magát, komoly, fontos pozíciót tölt be. Házasember, ezt rögtön megmondja őszintén, s reméli, ezt kapja viszonzásul is. Különélnek, a válás már elindult. A felesége nem értette meg, mindig csak legyintett, ha lelkiekről esett szó — márpedig számára legfontosabbak a - lelkiek. a szellemiek. Mert 6 művészietek, nem kér mást, csak megértő, meghallgató szívet. Így beszélt, aztán megkérdezte: Szeretem-e a zenét? Mert ő, bevallja — nem akar semmit sem elhallgatni —, néki szenvedélye a zene. És választ sem várva. folytatta: a zene vígasztal, a zene minden, ö már zenét is szerzett. Most egy emberhez jár, aki kottaírásra tanítja. Ugyanis az ő lelke csupa zsongás, csak le kell kottázni. És elővett egy hangjegyfüzetet: ezek az első munkái. Mit szólok hozzá? Hát mondhattam mást, mint ami az igazság: „Nem értek hozzá, nem érdekel, botfülem van kérem!” Megmerevedett egy pillanatra, kígyóit az arca és gyöngyözni kezdett a homloka. De aztán kapkodva magyarázkodott: nem számít, attól még én igen jó feleség lehetek. Mivel néki ez a szenvedélye, mert ő egy ilyen művészlellküLetű ember, ne gondoljam, hogy az életet csak elvontan, szellemiekben látja, szeret szórakozni, kirándulni is; hát ón szeretek-e? Nem bírtam tovább, igennel válaszoltam. A randevú végén oly biztos létt- a dolgaiban, hogy nem is kérdezte, hanem mondta: „legközelebb is találkozunk, ugyanott szombaton délután, abban az órában.” — Hát nem mész ei? — kérdeztem Máriát. „Elmegyek, de hidd ei, csak azért, mert nincs más dolgom, nevetni, mulatni fogok. Tudod, hogy mi mindent össze tud fecsegni egy ilyen ember?” Kőbányai György Meg lehet oldani a kontárkérdést — Sose bánkódjék. A mi gyerekünk mindenre kiváncsi! Szolnoki apróságok Az elnök és a műszaki vezető hosszan tanácskozott. A kisipari szövetkezet kisgép, rád'ó és televízió javító részlegének forgalma megrendítően visszaesett. A tagok munka híján tengnek, lengnek. A részleg hónapok óta ráfizetéses. — Lehetetlen, hogy ekkora városban így elfogyjon a munka. A mosógépek, porszívók száma szaporodik. Állítom, hogy minden házban hallgatnak rádiót és megszámlálhatatlan házon büszkélkedik a televízió antennája, — mondotta Benedek elvtárs, a kisipari szövetKezet derék elnöke. Sárosi. a műszaki vezető a felfedezés örömével jegyezte meg. — A kontárok. — Lehet, hogy igazad van! — sóhajtotta az elnök kedvetlenül. — Akkor pedig el fogunk ellenük járni. Megegveztek. Az elnök felsietett az ipari osztályra. Gyors segítséget kért a jogtalan iparűzők ellen. A műszaki vezető pedig a kontárbiztost kereste fel. A kontárbiztos a rendőr- kutva szívósságával fogott a dologhoz. Fáradhatatlanul faggatta az ismerősöket — Nem ismertek valakit, aki olcsón javítana mosógépet? — Aladárkám, az asszony kihúz. ha nem hajtok fel valakit, aki kis pénzért rendbe hozná a porszívónkat' — Az este bedöglött a tv-készülékünk. — Hajolt közelebb a szaküzlet dolgozójához. — Jó ember mondjon nekem valakit, aki nem nyúzná le a bőrömet egy vacak javításért. — Ha elhoznám a moső- géDet, mennyi idő alatt készülne el a javítása? Tudja, na gr a, család, egy hétig sem didink nélkülözni a génét. Elkészült a lista. Rajta tizenhat név. A kontárbiztos boldogan lobogtatta és letette ez elnök íróasztalára. Benedek megköszönte és megígérte, hogy a tisz- teletdíiat a kontárbiztos címére küldik el postán. —*Itt van a kontárok listája! — szólt át telefonon a műszaki vezetőnek, aki rögtön átsietett az elnöki irodába. — Fel kell őket ielen- teni! Piszkos csibészek, akik tönkre akariák tenni a tisztos kisipart. Mindketten » kiterített b'«ta fölé hajoltak. Már az első név olvasásakor megmeredtek. — Pattantyús a részlegvezető rendszeresen javít televíziót. — Hihetetlen! — Keres Jóska szerelő rádiót javít. — Ha nem olvasnám saját szememmel, el sem hinném! — Micsoda? Tóth Pista mosógépeket javít? Hiszen ez a Mknyos még csak ipari tanuló. — Elnök elvtárs, hát még te is? — kapta fel a fejét a műszaki vezető. — Bámulat! Benedek hosszan nézte a kimutatást. — Mit akarsz, Sárosi, hiszen te is itt vagy. Sárosi Bertalan mindenféle háztartási gépet fusiz. A kontárbiztos tájékoztatása a papírkosárban kötött ki. Rossi Károly Pár hete, hogy Szolnokon a hatvanasnál üzembehelyezték a fagya lalt automatát. Azóta gyakran sorbaállnak ptt, jó a fagyi! — Pár napja idült mandulagyulladás környékez. Pedig nem is szeretem nagyon a fagylaltot. De a technika varázsa alól nem tudok szabadulni! ☆ Az autóbusz megállónál hangosan rám köszön egy kisfiú — Szervusz — mondom, s nem tudom, honnan ismer. — Néni. tessék adni ötven fillért! Kenyérre semmi esetre sem kéri! Jólöltözött ’undi. — Fagyira, ugve? — nyújtom a forintot. — Ugyan — néz rám megbotránkozva —, nem vagj'ok édesszájú. Autóbuszra kell, mert különben lekésem a kapcsol foci közvetítést. ☆ Sárgapelyhes kislibákat legeltetnek az utcán. A kisfiú nézi, aztán megrún- gatja anyja szoknyáját: — Amikor megő'—“'nek, kész a libamáj? ☆ Végre itt a meleg idő! Végre mehetek a strandra! Végre elmúlnak panaszaim — csak meglássam ízt a drága jó pedikűröst, áld tavaly is megszabadított tyúkszemeimtől! Az egészben csak az a kellemetlen, hogy előtte sokáig kell a vízben állni! ftZ£MÉlVI KULTUSZ — só — — fin vagyok a főnök. i£ép szöveg nélkül.
