Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
Mese a borravalóról Nagykorúság. 7 / HUMORA Két tanács: A női ruha olyan szűk legyen, hogy látni lehessen, hogy nő viseli, és olyan bő, hogy látni lehessen: dáma viseli. Sohase vásároljuk meg olyan kép eredetijét, amelyneik másolata a Louv- reban van. • A börtönigazQatóhoz: — Hallottam, hogy a foglyok újabb sportággal akarták kibővíteni a börtönudvaron folytatott sporttevékenységüket. de ön megtiltotta. Miért? — Mert a rúdugrást akarták gyakorolni. * Felesén a férjéhez: — Tudd meg, hogy a gyerek az én intelligenciámat örökölte. — Én is azt hiszem. Az enyém ugyanis megvan. Az égben Szent Péter Szent Pállal biliárdozik. Pál folyton nver. Szent Péter végülis felbosszankodik: — No. most már hagyd abba ezeket a csodákat, és Mtsszunk rendesen. Egyszer volt, hol nem volt egy ország. Ennek az országnak pedig egy Igen tiszteletreméltó polgára, aki mindenben követte a szokásokat. Ha bement valahová, levette a kalapját, az Íróasztal előtt mélyen meghajolt, borravalót adott a fodrásznak... Történt egyszer, hogy vendéglőben étkezett. Amikor befejezte az étkezést — annak rendje és módja szerint — odaintette a fizetőpineért. Fizetett. A főpincér megszámolta a pénzt. Nem akart hinni a szemének. A pénz több volt. Még egyszer számolt, és a felesleget visszaadta. — Borravalót nem fogadunk el! — mondta, miközben mélyen meghajolt. A vendég arca hosszúra nyúlt, mint a lopótök. — De uram...! A főpincér ismét meghajolt, orra majd a padlót érte. — Mondja, miért aláznak meg bennünket a vendégek? — kérdezte a főpincér. — Miért nem adnak borravalót a szatócsnak, a hentesnek, a cse- megésnek? Miért csak ne,künk? — Mert így alakult ki! Ezt már csak magának mondta, mert a főpincér eltűnt, a felesleges pénzt pedig otthagyta az asztal sarkán. Nem nyugodott bele a kudarcba. Este ismét megjelent a vendéglőben. Vacsorázott és fizetett. Gyorsan felkelt az asztaltól. Magára kapta a felöltőjét, már éppen indulni akart, amikor megállította a főpincér hangja. — Uram! Jobb kezében ezüst tálcát egyensúlyozott. A tálcán pénz volt. — Uram, elszámolta magát. Itt a visszajáró pénz! A vendég nagyot nyelt és elment. Útközben találkozott a manóval. Elmondta neki, hogy mi bántja. A manó egy vesszőt adott neki. Azt mondta: „Ha ezzel háromszor suhintasz és ászt mondod: „Abrakadabraka, ólium pólium szveketesz tórium, a lámpában nincs pet- rólium”, minden kívánságod teljesülni fog. Nagyon megörült ennek a vesszőnek. Elhatározta, hogy a vessző hatalmát először saját magán próbálja ki. Hazament. Odaállt a tükör elé. suhintott a vesszővel és elmondta a varázsigét: és úgy, ahogy kívánta, egy gyönyörű nő állt a tükör előtt. Fekete haja a vállára omlott, a szeme pedig úgy csillogott, mintha Bagarollal fényesítették volna. Suhintott, és elmondta a varázsigét. A nő eltűnt és ismét ő állt a tükör előtt. Többször kipróbálta a vesz- sző varázserejét, mindig sikerrel. Hol űrhajós volt, hol főosztályvezető, hol igazgató, hol főpincér. Az utóbbi esetben próbálkozott a borravalóval. Elfogadta. És nem érzett lelkiismeretíurdalást, pedig a távozó vendégre még a felöltőt sem segítette fel. Hát idáig süllyedt! A borravalóért még a legszükségesebbet sem teljesiti? Másnap ismét megjelent az étteremben. Ebédet rendelt, és «lelőtt fizetett volna, az „hl alatt suttyomban megsuhintotta a pálcát, s elmondta a varázsigét. A főpincér azonnal ott termett. Megnézte a számlát és átadta a pénzt. A fogashoz ment, leemelte a felöltőjét, a főpincér azonnal odaugrott és felsegítette azt. Már indulni akart, amikor a főpincér megérintette a vállát. — Uram. ön elszámolta magát! — és visszaadta a borravalót. Egy világ omlott össze benne. Amint kiment, eldobta a vesszőt. Elhatározta, hogy más módszerhez folyamodik. Este megleste a főpincért. Hosszú ideig kisérte. Egy sötét mellékutcában pokrócot dobott a fejére és magával hurcolta. Otthon válogatott kínzásokkal próbálta rábírni a borravaló elfogadására. Minden hiábavalónak bizonyult. A főpincér még ájultéban is azt hajtogatta: — Uram, én a fizetésemért is tisztelem a vendégeket! Nagyon megbánta, hogy eldobta a vesszőt. Elment, hogy megkeresse. Szerencséje volt. Amint megtalálta, hazarohant, megsuhintotta a feje felett, elmondta a varázsigét és csodálatosan szép nővé változott. És ekkor így szólt a főpincérhez: — Mindig rád vártam. Jutalmul a tied vagyok! A főpincér térdre hullott és megcsókolta a kezét. Még ma is boldogan élnek, ha meg Kép szöveg nélkül. MOZAIK A járókelő — a közlekedési balesetek alapvető nyersanyaga. ☆ Tizenegyedik parancsolat: „Ne avatkozz bele saját dolgaidba!” ☆ Nem mindenkinek egyforma az ízlése. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a természet szőkéket és barnákat hozott létre. ☆ A mai lányok mindent elkövetnek azért, hogy legalább olyan fiatalnak tűnjenek, mint anyjuk. nem haltak. Szalai János A futballvilágbajnokság előtt. M.OR.ZS.ÁK A skót késő este taxival viteti magát a távoli kerületbe. Pontosan megmondja a sofőrnek, hol álljon meg. Sokáig keresgél a tárcájában, azután fizet. A sofőr megnézi a pénzt és savanyúan mondja: — Vannak utasaim, akik többet adnak, mint ameny- nyit az óra mutat... — Nekem magyarázza? Hát mit gondol, miért mondtam, hogy itt a lámpa alatt álljon meg? A főnök az ügynökjelölthöz: — Elsősorban persze kiváló meggyőzőképességre van szüksége. — Az van. Egészen kiváló. — Igazán? — Igen. Mindjárt be Is bizonyítom. 15 éve nős vagyok, és a feleségem még mindig szentül hiszi, hogy minden szombaton és vasárnap a beteg nagybácsi- kámát látogatom meg. MINDENKINÉL NAGYOBB ESŐS JÚUUS — Külföldi? — A! ...Nem! — ö süti a lángost a strandon. —• Már letelt a negyven nap Me„„rdka! — Igen, de ez a stréber el akarja érdemelni a célprémiumot. Leányoknak . Az ifjú férjhez odalép egy ismeretlen fiatalember: — Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Én vagyok az a Henrik, akiről folyton azt fogja hallani a feleségétől: „Bár inkább a Henrikhez mentem volna.” * Anya a lányához: — Minden nap másik fiúval látlak. Rendes lány nem válogatja ilyen gyakran az udvarlóit. — Én nem is váltogatom, anyukám, midegyiket megtartom. Osztály-első Tanár úr a tv-ben. Kép szöveg nélkül.
