Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

IMS. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 a baromfifeldolgozóban l # A babona ós az üzlet i A szabad piac árnyoldala # 3.5 millió tojáshiány A pártélet fóruma Közvetlen beszélgetések a kongresszusi előkészületekről Az a hiedelem, hogy az akácvirágzáskor kelt kis­csirkék között nagyon sok az életképtelen, még nap­jainkban is szívósan tartja magát megyénk falvaiban. Az akácvirág naposcsirke- gyilkos hatásában hinni azonban tudatlanságra vall. Mégsem kell gúnyos mo­sollyal elintézni a dolgot, nézzük csak meg közelebb­ről, mi okozta a falusi em­bereknél az említett idő­pontban kelt kiscsirkéktől való tartózkodást. Nem az akácvirág volt akkor sem a bűnös. Erre az időszakra esett, hogy a baromfiaknál fokozódott a vitaminhiány, ami termé­szetesen a tojásokból ki­kelő egyedek alacsony el­lenállóképességénél is je­lentkezett. Mit látott mindebből a gazdaasszony? Azt, hogy az akácvirágzáskor kelt csir­kékből nagyon sok elhul­lott. Ez volt régen. Ma már viszont tudni kell, hogy a táppal nevelt ba­romfiak — és a nagy kel­tetőkben ilyen baromfiak tojása kerül a gépekbe — minden szükséges vitamin­nal rendelkeznek, életerő­sek (még akácvirágzás ide­jén is!) A akácos hiedelem — mivel a naposcsirkék kihe­lyezése jelentős része ez időre esett — elsősorban híveinek okozott kárt, de érintette a törökszentmik­lósi baromfifeldolgozó üze­met is. Szolnok megyéből az idei tavaszon közel 200 ezer naposcsibét vitték él a szomszédos Hajdú-Bihar és Békés megyébe, mert a lakosság nem tartott rá igényt. Pálfi Dezső igazgató el­mondotta, hogy a termelő- szövetkezetek igényét — amelyek a baromfiipar nyersanyagbázisát adják — maximálisan kielégítették. Megfelelő mennyiséget ka­pott az fmsz is. A háztáji gazdaságok azonban az em­lített mennyiségre nem tartottak igényt. Ez egy­részt magyarázható az előb­bi káros hiedelemmel, de azzal is, hogy a naposcsir­ke párját 4,80 forintért kapták a vásárlók. (A tsz- eik 3 forintért). A más me­gyebelieknek — ahol nem tartottak úgy az elhullástól — ezen az áron is meg­érte, hogy százezer párral több csirkét neveljenek, mint amennyit az ottani keltetőállomások biztosítani tudtak volna. Meg kell je­gyeznünk, hogy a csirke ára június 1-től 80 fillér­rel csökkent. A Baromfi- ipari Országos Vállalat azonban korábban nem já­rult hozzá az egyéniek ré­szére eladott csirke árának csökkentéséhez. Mint a baromfifeldolgo­zó igazgatója mondta, a fel­dolgozáshoz szükséges élő­állat mennyiség a tsz-ek részéről biztosított, — ha a szerződésben lekötött mennyiséget át is adják az üzemnek. A háztáji gaz­daságokból beérkező élőál­lat azonban különösen most nagyon jól jönne a török­szentmiklósi üzemnek! Saj­nos, a hús árának emelke­dése következtében egyes szövetkezetek túlmennek a határon a baromfiak sza­badpiaci értékesítésével. — Nos, ez addig nem is róha­tó fel nekik, ameddig a szerződéseknek eleget tesz­nek. Ha nem... Akkor be­következik az a helyzet, hogy az üzem csak kisebb kapacitással tud dolgozni, mint jelenleg is. (Persze ez egyrészt abból is adódik, hogy hetente tízezer élő­csirkét kell a fővárosba szállítani a gyárból. Ez is jelentősen csökkenti a ter­melést.) A tojás fronton sem ró­zsás a helyzet. A tavalyi év hasonló időszakához vi­szonyítva az idén körülbe­lül 3,5 millió tojással ke­vesebbet tudtak felvásárol­ni és gyárilag forgalomba hozni, jelenleg még nem, de ha továbbra is így megy, veszélyben lesz a tojásexport teljesíthetősége. A jelenlegi helyzetre jel­lemző, hogy a törökszent­miklósi baromfifeldolgozó­ban körülbelül hatvan, a keresetre nagyon rászoruló időszakos munkást nem tudnak foglalkoztatni és az állandó munkások sem tud­ják a munkaidőt száz szá­zalékosan kihasználni. Ta­lán e hónapban már, ami­kor a pecsenyekacsa szezon megkezdődik, némi javulás­ról tudunk beszámolni a miklósi üzemből. — bognár — A szolnoki Tiszamenti Ve­gyiművek szomszédságában épül a betonelemgyár. Je­lenleg a gyárhoz vezető utakat építik. Az építkezés­nél 9 köbméteres óriás szkréperek gyorsítják a talaj-egyengetést. Sikeresen zárták a tava­lyi évet a MÉH tröszt irá­nyítása alatt álló vállala­tok. Országos szinten az 1965. évi értékesítési for­galmuk elérte a 922 millió forintot, tiszta nyereségük pedig 130 millió forint volt. Ennek 7,8 százalékát a Szolnok—Heves megyei MÉH Vállalat adta. A vállalat két megye te- lületén — főként járási székhelyeken — 17 telepet üzemeltet. Tavaly 72 mil­lió forint forgalmat bonyo­lítottak le és 1576 vagon vata, 230 vagon haszonva­sat adtak a népgazdaság­nak. Hetvennégy vagon, jórészt import eredetű szí­nesfém (réz, ólom, ón, hor­gany, nikkel, különféle réz­ötvözetek, alumínium) be­gyűjtése jelentős deviza megtakarítással járt. Kettőszáznyolcvannégy va­Tif!-1 r értekezletre hívta össze hétfőre a Szol­nok városi pártbizottság a pártszervezetek titkárait. Ez alkalommal két fontos dologról tanácskoztak. Elő­ször tájékoztatót hallgattak a titkárok a most lezárt pártoktatási év tapasztala­tairól. Átfogóan megismer­ték a legfontosabb, a ta­nulságul is szolgáló tapasz­talatokat, észrevételeket, ■— amelyeket feltétlenül is­merni kell ahhoz, hogy a jövő évi feladatokhoz hoz­zákezdhessenek. A nap további és fő ese­ménye a pártkongresszus­ra való felkészülés megbe­szélése volt. Ezt a munkát külön-külön csoportokban — üzemük jellegétől függően — végezték. Tíz-tizenötös csoportokban számoltak be arról, mit végeztek eddig és mik a terveik. gon papír és 7,8 vagon rongyhulladék átadásával jelentős mennyiségű alap­anyaghoz jutott a könnyű­ipar. Számottevő az a 10 millió forint értékű nyers­bőr is, amit a vállalat dol­gozói begyűjtötték és to­vábbítottak a feldolgozó üzemeknek és fogyasztók­nak. A korábbi évekhez ha­sonlóan — a május 20-i értékelés szerint — idei tervfeladatát teljesítette a vállalat, s a legszorgalma­sabb gyűjtők ismét az út­törők és a kisiskolások vol­tak. Figyelembe véve Szolnok és Heves megye „kiakná­zásra váró tartalékait”, terv szerint a vállalat dol­gozói 1970-re a felvásár­lást és értékesítést 80 szá­zalékkal kívánják növelni. — aj — Sok Pozitív és jóné­hány figyelmeztető tapasz­talat szóba került A kő­olajipari üzemek pártbizott­ságának titkára, mindenek­előtt azt mondta el, mi­lyen eredménye volt an­nak, hogy az előkészülete­ket taggyűlésen beszélték meg- A taggyűlést követő­en ugyanis több mint tíz brigád jelentette be: meg­pályázzák a szocialista bri­gád címet.' A Tiszamenti Vegyimű­vekben, amellett, hogy nö­vekedett a kongresszusi versenyben résztvevők szá. ma, jelzés is volt a taggyű­lésen: azok a dolgozók, akik már előbb kezdték a kongresszusi vállalások tel­jesítését, kérik — teljesen jogosam —, hogy eredmé­nyeiket értékeljék. Itt a taggyűlés és a pártbizoft- siág segítségével egy régen húzódó vitát is lezártak, amely az egyik alapszerve­zet tagjai és az ott műkö­dő gazdasági vezetők közt huzamos ideje zajlott már. E beszélgetések egy­ben kölcsönös segítséget is jelentettek: a pártbizottság vezetői, munkatársai ez­úton megismerhették a. pártszervezetek jelenlegi tevékenységét- Összképet kaptak arról, hol milyen eredmények, gondok van­nak. Ezeket ez alkalommal közvetlenül is megbeszél­ték. Hasonlóan jelentős az a segítség, tapasztalat át­adás, amelyet a pártti tiká­rak egymástól hallottak. EZ azt is jelentette, hogy a titkári értekezletre nem­csak a párttitkárok. ha­nem a pártbizottság veze­tői, munkatársai is gondo­san felkészültek, összegez­ték az egyes alapszerveze­tekben végzett munka át­fogó tapasztalatait és azt itt el is mondták a titká­roknak. S-ránt'alcm fontos te­endő is szóbakerült. A pártoktatás előkészítését, a gazdasági mechanizmus egyes ismert és vitatott kérdéseinek tisztázását épp úgy feladatnak tekintik, mint a tag- és tagjelöltfél- vételek elbírálását, a tag- díjfizetés, a nyilvántartá­sok, fegyelmi ügyek stb- rendezését. Mindezek mutatják, hogy a pártbizottság kezdemé­nyezte tanácskozás elérte célját: Segítette, hogy a pártszervezetek, a pártve­zetőségek a napi feladatok­kal összefüggésben lássák és végezzék a kongresszusi előkészületeket Szolnok és Heves megye „vasbányája” 74 vagon színesfém és 1576 ragon vas a népgazdaságnak de ezt a támadó jelleget igyekeztek elrejteni „bé­kés”, „védelmi” és egyéb jelzők mögé bújtatni. A NATO fennállása óta eltelt 17 esztendő alatt a Szov­jetunió, a szocialista világ- rendszer szinte mindennap tanújelét adja békés szán­dékának, békét védelmező, szilárd kiállásának, s ez a tény rendítette meg a NATO szervezetét. Fokozta — és fokozza — a bonyodalmat és a válsá­got Nyugat-Németország NATO-n belüli szerepköre és szereplése. Az NSZK- nak van a nyugat-európai kapitalista országok között a legnagyobb — támadó hadműveletre felkészített — hadserege. A Bundes­wehr volt hitlerista tábor­nokai és tisztjei minden erejükkel az atomfegyve­rek kézbe kaparintására törekednek. Ennek politi­kai következményeit még az USA sem merte eddig vállalni. Osztozni akart a felelősségen NATO partne­reivel. Ezt célozta az u. n. , „multilaterális atomütő­erő” — azaz több nemzeti­ségű atomeszközökkel fel­szerelt tengeri haderő — létrehozásának terve. Ez a terv megbukott azon, hogy a Varsói Szerződés tagálla­mai megfelelő ellenintéz­kedést helyeztek kilátásba, s az USA szövetségesei nem mentek bele ebbe a veszélyes játékba. A nyugatnémet politiku­sok ma is revansista politi­kát folytatnak. Szemmel láthatóan arra törekszenek, hogy valamiféle vezető sze­rephez jussanak, olyan helyzetet teremtsenek, ami­ben agresszív szándékaikat érvényesíteni tudnák. Még annak reményét sem adták * fel, hogy a Párizsból kiuta­sított NATO főparancsnok­ság — összes tartalékaival, hadászatilag fontos készle­teivel, raktáraival együtt — esetleg az NSZK-ban telepedjen meg, s ezzel is növekedjen a szövetségben a bonni militarista politika súlya. Mindez NATO-n be­lül sem kerül egyértelmű­en helyeslésre. Korai és veszélyes lenne azt hinni — mindezek alapján is —, hogy a NATO „erőtlen”, vagy „szétesett” és képtelen agresszív lé­pésekre. Ez a kapitalista katonai tömörülés — belső nehézségeivel együtt is — veszélyes agresszív erő, a szocialista államok vezeté­se ennek megfelelően szá­mol is vele. Pozíciója azon­ban lényegesen rosszabb, mint a megszervezése után volt és Franciaország nél­kül szintén rosszabb, mint vele. Nagy jelentőségű előre­haladás történt a legutóbbi években az európai kapi­talista országok munkás- mozgalmában — minde­nekelőtt a kommunista- és munkáspártokban. Ennek egy fontos megnyilvánulá­sa volt a májusi bécsi ta­lálkozás, a fontos kérdések megbeszélése, álláspontok összehangolása. Egyre gya­koribbak e pártok között a kétoldali tanácskozások. A kommunista és munkáspártok az európai kapitalista országokban — a kapitalista világban még tartós prosperitás, közepet­te is — sikerrel vezetik azt a harcot, amely vég­eredményben része a szo­cializmus győzelméért, a háború veszedelmének el­hárításáért folytatott világ­méretű küzdelemnek és fontos alkotó eleme az európai biztonság megszi­lárdításának. Ezek együttesen — de különösen a szocialista tá­bor politikai, gazdasági és katonai erejének növeke­dése, a kommunista és munkáspártok erősödése — mélyreható változásokat eredményeztek az egész vi­lágpolitikai helyzetben és ezen belül az európai biz­tonság kérdésében. Ezt fe­jezte ki az SZKP XXIIT. kongresszusának megállapí­tása, miszerint: „Európá­ban most egészen mások az erőviszonyok, mint a második világháború előtt voltak. Az európai államok kialakult határait -enki sem változtathatja meg. A nyugatnémet imperialisták, még amerikai szövetsége­sük vállára kapaszkodva sem lesznek magasabbak, csak fájdalmasabb lesz szá­mukra a zuhanás. Az ag- resszorokkal most olyan hatalmas, rendíthetetlen erő áll szemben, hogy ha háborút robbantanának ki, ezzel semmit sem nyerné­nek, csak elpusztulnának”. Az európai biztonság te­hát ma szilárdabb, mint bármikor volt, de további erősítése az egész emberi­ség egyetemes érdeke és ügye. Az európai biztonság napjaink fontos elméleti, politikai és gyakorlati, har­ci kérdése. Érdekében az­zal tehetünk legtöbbet, ha azokat a célokat, melyeket pártunk népgazdaságunk erősítésére, a honvédelem fejlesztésére, dolgozó né­pünk tömörítésére, a har­cos, honvédő és internacio­nalista szellem erősítésére kitűz, maradéktalanul va- lóraváltjuk. A nyugati propa­ganda „fellazítására, zilált helyzetek teremtésére tö­rekszik. Mérhetetlenül fel­dicséri a kapitalizmust, a „szabad vállalkozást”, a technikát, a nyugati élet­formát. De a való ténye­ket, a reális helyzetet nem lehet autóval, kényelmi cikkekkel eltakarni. A va­ló helyzet pedig az, hogy a kapitalizmus emberirtásra, háborúra spekulál, vesztett pozicióinak visszaszerzésé­re, világuralomra áhítozik. A szocialista világtábor a nemzetközi biztonság meg­teremtésére és megerősíté­sére törekszik, aminek egyik legfontosabb eleme az európai biztonság.

Next

/
Thumbnails
Contents