Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. május S. Gusztáv, ' ötvenkét film hőse Mulatságos magyar rajzfilmsorozat — A legsikerültebb story-t bemutatják Cannes-ban Leküzd jük a rákbetegséget írta: Leon Sábád, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának rendes tagja Nem érthetek egyet az­zal, hogy a rák okai isme­retlenek. Nagyon sokat tu­dunk róluk, de nem állít­hatjuk, hogy okait teljesen ismerjük. Sokat tudunk azokról, de nem mindent. Így például ismereteink megbízhatóak atekintetben, hogy a rákbetegség rákos daganat kifejlődésének kö­vetkezménye, s ez a daga­nat a kérdéses szervezet sejtjeiből áll. De ezek a sejtek megváltoztak, nem normális, s a szervezetre nézve káros módon átala­kultak. A rákos sejtek tu­lajdonságait az utódok öröklik. Miben áll a sejtek megváltozása? A feltartóz­tathatatlan növekedésben és a differenciálódás hiá­nyában. A rákos sejtek, ahelyett, hogy teljesítenék meghatározott szerepüket a szervezetben feltartózhatat- lanul sokasodnak, s el­nyomják, megbénítják, be­szövik és megsemmisítik a szervezet egészséges sejt­jeit. Mi idézi elő a normális sejtek rosszindulatú átala­kulását? Ezzel bizonyos fokig tisz­tában vagyunk. Meghatá­rozott vegyi anyagok, ki­sugárzások és vírusos je­lenségek egész sora rákos­sá változtathatja a normális sejteket. Ezt a hatást da­ganatképző, vagy cancero- gen befolyásnak nevezzük. Mi az, amit nem tudunk? Nem ismerjük a daganat­képző, cancerogen befolyás belső mechanizmusát, ha­tását a szervezetre, a szö­vetekre és a sejtekre. A tudósok azt mondják, hogy a rákbetegség polietiologi- kus, tehát több okra vezet­hető vissza; A különböző rákbetegségek, — a gyo­morrák, a bőrrák, a máj­rák és a méhrák — más- más fajta betegségek, de lényegük azonos: mind­egyiknél közös a patologi­kus folyamat. Igen nehéz feladat meg­állapítani a rák okát, meg­találni a normális sejtet rákossá alakító finom me­chanizmusokat. Nehéz azért, mert ezek az élet alapjá­val vannak kapcsolatban: a molekulák biológiájával és patológiájával, amelyek tulajdonságait még csak most kezdjük megismerni. Ennek nem csupán tudo­mányos jelentősége van, hanem közvetlen kapcso­latban áll a rákbetegek gyógyításával is. A rákbetegség gyógyítá­sának a legutóbbi eszten­dőkig két módszere volt: a sebészi beavatkozás és a sugárkezelés. Mindkettő azon a jól ismert tényen alapul, hogy a rákdaganát nem csupán fölösleges, ha­nem a szervezetre nézve káros sejtekből áll. Termé­szetes következtetés és ter­mészetes kívánság az, hogy ezeket a sejteket el kell távolítani. A sugárkezelés módszere abban áll, hogy amennyi­ben a sejteket nem lehet eltávolítani, kiégetéssel kell azokat megsemmisíteni. A legutóbbi időben a se­bészi beavatkozás és a su­gárkezelés mellett kialakult a harmadik eljárás: a gyógyszeres kezelés mód­szere. A közelmúltban azt ja­vasolták, hogy bizonyos rák-fajtákat hormonkészít­ményekkel gyógyítsunk. A férfiak prosztatájának meg­betegedését most női hor­mon-preparátumokkal ke­zelik, s ennek eredményeit már bizonyos mértékben tapasztalhatjuk. Lehetséges-e már ma a rák korszerű kezelésének valamelyes mérlegét felál­lítani? Igen, lehetséges. A bőrrák ma már nem prob­léma. Ésszerű kezeléssel csaknem száz százalékban meggyógyítható a beteg. Hasonló a helyzet a szájrák esetében. A tejmirigy rák­ját az esetek mintegy 85 százalékában tudjuk gyó­gyítani, holott 40 évvel ez­előtt a gyógymód csak 45 százalékban bizonyult ered­ményesnek. Az általános irányzat vi­lágos: az úgynevezett kom­plex kezelésmód, amelyet manapság alkalmazunk, jó eredménnyel jár és egyre több esetben sikerre vezet Ezért tűztük ki célul a különböző kezelésmódok mellett a rák megelőzését Minél többet tudunk a rák okairól, annál világosabbak meglőzésének útjai is. A rák nemzetközi probléma. Mint kiderült, egyes fajtái gyakrabban fordulnak elő bizonyos országokban és rit­kábban másokban. Az ösz- szehasonlítás rendkívül ér­dekes eredményeket hozott. Néhány példát: az Egyesült Államokban a vastagbél rákja jóval gyakoribb, mint más országokban, pl. Len­gyelországban. De azoknál a lengyeleknél, akik évtize­deken át élnek Ameriká­ban, ritkábban fordul elő ez a rák-féleség, mint a bennszülött amerikaiaknál és gyakrabban, mint a Lengyelországban élő len­gyeleknél. Másik példa: Japánban többen betegednek meg gyomorrákban, mint az Egyesült Államokban. San Franciscóban állandóan több százezer japán él- — Ezeknek gyakrabban van gyomorrák juk, mint az amerikaiaknak, de ritkáb­ban, mint a hazájukban élő japánoknak. Harmadik példa: Nagy- Britannia szigetei maguké­nak vallhatják a gyászos elsőséget a tüdőrák tekin­tetében. Évtizedekkel ez­előtt sok angol emigrált Ausztráliába és Dél-Afri- kába. Kiderült, hogy ezek­nek több esetben van tü­dőrákjuk, mint Ausztrália és Dél-Afrika bennszülött lakóinak, de mégis ritkáb­Erről az emberről is egy­re kevesebbet beszél a kró­nika, mint általában azok­ról a korabeliekről, akik ott születtek valaha a szá­zadfordulón. Vagy előtte néhány évvel, vagy utána néhánnyal. Régen a fél vármegye őrajta derült, amint el­ment asszonynézőbe a szomszéd faluba, és mezít­láb nyargalt haza... meg amikor ...beült abba az idegen autóba a városban a köréje sereglett nők és úri­emberek társaságában!... Nagyon megjámborodott. Kiváltképpen akkor, ami­kor az a szomszédfalubeli özvegyasszony a nyakába csimpaszkodott. Aztán jött az első gyerek, a második, a harmadik... Olyan annyi­ra bőséges áldás volt ez. hogy talán bele is gebedt volna, ha hirtelenében bé nem áll nazarénusnak. Az­az hívőnek. Mert így vagy akarta, vagy se, a fogához verte a garast. Kocsmába nem mehet, semmiféle sze­szesitalt nem ihat még te­jet is csak kecsketejet iszik, mivel tehene nincs. Szelíd, iámbor ember lett. nap­számra is inkább befogad­ták. Negyvenötben kapott néhány hold földet, a ter­melőszövetkezet alakulása­kor szó nélkül, simán be­tépett. Nem is lett volna már semmi baj, ha azon a bizonyos októberen az a ban, mint azoknak, akik az angol anyaországban élnek. Az adatok a legutóbbi időre vonatkoznak, s arról tanúskodnak, hogy a rák elvileg változékony. A rák- megbetegedés megváltozhat és láthatólag változik is az ember környezetének hatá­sára. lövés el nem pukkant vol­na. De elpukkant. A falu közepe bölydvlt fel inkább, mint a széle, de ez se nagyon. Mindössze is egy ember. Só Mihály her­gelte belé magát a dologba, mégpedig úgy, hogy imé, itt az ideje, hogy az egész teremtett világ csak zsol­tárt énekeljen, meg Ho­zsannákat zengjen, mert ...erre harsan legjobban a kapa, kottyan a szekér, zeng a tarló, dübörög a traktor, tehát: pofa be. Vagyis, felöltözött fekete ünneplőruhába, kezébe vet­te a görbebotját, és fel­ment a tanácsházához. Em­berek álltak csomóban, vi­tatkoztak, hangosak vol­tak, de széken, vagy asz­talnál nem ült senki. Min­denki állt. Só Mihály leült a tanácselnök helyére, bot­jával az asztalra kondított hogy olyan nagyot csat­tant, mintha leszakadt vol­na a padlás és azt mond­ta: — Nem akarok több" kommunistákat látni! Az emberek ránéztek pillanatig csak álltak, az­tán lassan megfordultak éj ballagtak kifelé. Amelyik n küszöbhöz ért. hátrapillan- tott. aztán kilépett a folyo­sóra. Só Mihály csak ül és csak néz és azt látja, hogy Született: Budapesten, a Pannónia Filmstúdióban. Életkora: 45 év. Szellemi szülőatyja: Nepp József filmrendező. Foglalkozása: Nincs. (Ép­pen azért, hogy mindennel foglalkozhasson). Különös ismertető jele: bohócorr, mindössze két szál haj és feltűnően rövid lábak. már csak négy ember van bent, már csak három, kettő, egy... egy se. Csend. Még légyzúgás se hallik, mert légy sincs már. Van itt a fene. Semmi, Csak a csend az, ami végtelen és valahol valami kolompol a csöndben. Így kolompolt valaha a csörtető marha a réten. Aztán miami mást érez, mégpedig olyat, hogy baj van itt, nagy baj, valami nem pásszol, mintha el­verte volna a jég a vetést, kitört volna a téeszben a száj- és körömfájás, vagy még érméi is nagyobb... Egyetlen egy a vágy, ami fé­lelmes és gyötrelmes: nem itt lenni. Valahol máshol Ott, ahol szépen zeng az emberek ajkáról a beszéd, s ahol örökkön süt a nap és az árnyak nem hagyják el soha a fákat... menni innen, menni. Jó délután van már és megyen az imaházba. Ott, csakis ott szakadhat le leikéről a fé­lelem. Az imaházban korábban rlkonyodik, mint kint az utcákon, s a falu fölött, mert elég magas a terem és szinte elképesztően ma­gosán vannak az ablakok. Nem lefelé világítanak a padokra, hanem csak úgy. fent. egymásnak. Kereszí- be-kasba. A kulcs ott szokott len­ni c titkos helyen. amit Így festene Gusztáv, a VÁRNAI ZSENI: CSENDES ÉJ A csendes éjben anyámra gondolok, szívemben most az 5 szíve dobog. Szegény özvegy volt, sokat szenvedett, nem volt egyebe csak a szeretet, szájától vont meg minden falatot, és, ha mi ettünk, ő is jóllakott. Játékot venni nem tudott nekünk, varrással kereste a kenyerünk, 6 mesterkélt ünnepre szép babát, levágta hozzá dús hajfonatát, gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki, hullottak rá könnyének gyöngyei. Láttam a föld sok, szép kirakatát, de nem találtam hasonló babát, oly tündérszépet, olyan kedveset, nem ért más hozzá csak a szeretet... a szeme kék, a haja barna volt, s a kóc mögött picinyke szív dobolt. Anyám elment, nem érte meg szegény, hogy a világ forduljon tengelyén, pedig, hogy várta, várta mivelünk, hogy nekünk is virradjon ünnepünk. ó, most, ha élne vehetnék már neki cipőt, ruhát, s nem kéne küzdeni. Ó emberek, míg él anyánk nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon, és visszasírni többé nem lehet az elmulasztott jó szót, tetteket, a késő bánat mit sem ér neki, az élőt kell szeretni... érteni! Ma újra érzem, látom, hallom őt, s csak ámulok, hogy mily magasra nőtt, és újra szép, és újra fiatal, s mintha szívéből zengene a dal, amit írok e csöndes éjszakán ... Még most is adsz nekem Anyám ... Anyám! SZABÓ P ÁL i | EMBER A KÓRÓ MÖGÖTT humoros magyar rajzfilm alak személyi lapja. — Hogy született Gusz­táv? — érdeklődtünk a bu­dapesti Pannónia Stúdió celluloidillatú műtermében, két felvétel között, Nepp József filmrendezőtől. — Szerettünk volna soro­zatot készíteni a legköz­napibb és a leggyakoribb hibákról — mondotta a fia­tal, de máris sikeres ren­dező. — Az eredeti és egy­úttal gondolati cím ez volt: „Emberek vagyunk”. Ehhez kerestünk főhőst, akivel minden filmben más tör­ténhet. Nem különös em­ber. nincs nendkívüli te­hetsége. Lényegében ő egy — a sok millió magyar ál­lampolgár közül. A hétköz­napok kedves hőse. — Milyen Gusztáv ter­mészete? — Gusztáv lényegében próbababa. Ahogyan ezt a különféle, a- éppen divatos ruhákba öltöztetik a kira­katrendezők ugyanúgy ru­házzuk fel mi is Gusztávot különféle jellemekkel. Az első filmet én csináltam. Címe: „Gusztáv, az állat­barát". Azután más rende­zők jöttek. Volt olyan kol­légám, aki Gusztávot va­dászni küldte. Én csak az első filmeket rendeztem, azóta munkaközösség ké­szíti a sorozatot. Mindig más. Akinek éppen friss öt­lete, jó forgatókönyve van. Egy rendező egyedül nem is bírná. Már éppen a har­minchatodiknál tartunk, — Létrehoztunk egy Gusztáv- dossziét, ez az „aranyala­punk?. Harminc ötletet gyűjtöttünk össze benne, de ehhez egyelőre nem nyú­lunk. Ez csak tartalék. Egy sorozat ugyanis nem áll­hat meg. Folytatni kell. Megkönnyíti helyzetünket és ez egyúttal a Gusztáv népszerűségét is jelzi, hogy áramlanak a Pannónia Filmstúdió dramaturgiájára az ötletek. Ismert írók és ismeretlen mozinézők egy­aránt küldenek javaslato­kat. — Mennyi idő alatt ké­csak ők tudnak, a hívők. Amint belép a helyiségbe, a fenti ablakok fényei leve­títik árnyékaikat és szinte sötét van. És ez a sötétség is fáj. A Tanácsháznál az üresség, és a távolodó em­berek léptei fájtak, itt meg a sötétség és ráadásul itt is árad, egyre árad rá a magánosság... De majd csak jön valaki, hiszen most imaeste van és a hívek, azok hívek, bármi is történik kívül, a világban. És azok jöttek, csakugyan. Ezegyszer Só Mihály vette át a szerepet, ö kezdte, diktálta az éneket, meri mintha minden énekkel tel­ne ott, a Tanácsházánál az az iroda, és emberek lep­nék el az utcákat, keríté­seket, kispadokat, mint a madarak és a nap ragyogó­an sütne a falu felett... Semmi nem zavarta meg az estét. Kint, valahol lö­vés pukkant. Ekkor meg­rezzent Só Mihály, nagyon, pedig... ha az isten akarja, a kapanyél is elsül, hát nem igaz? Lehetett tán nyolc, vagy kilenc óra, amikor eloszlott a gyülekezet és ment ki erre. ki arra Sötét volt mint a korom, a villany az este csak egyszer lobbant fel. aztán vége. Nincs to­vább. Olyan nagy a csend, hogy szinte siket tőle az ember. Mindössze erre. Árokhant felé dübörög va­lamilyen autó, és amarra meg vágtató szekér rsattag s beszéd foszlány h allik. De ez is elnémul, mire Só szül egy-egy Gusztáv-film? — Két hónapig tart a rajzok elkészítése. Egy hó­nap a felvételek és az utó­munkálatok ideje. Kilenc­ven napig dolgozunk, hogy azután öt percig láthassa Gusztávot a közönség a moziban. — Meddig folytatják a sorozatot? — ötvenkét filmet sze­retnénk elkészíteni, előre­láthatólag 1967 első negye­dében jutunk el odáig. Ez szerepei a gyártási tervünk­ben. Akkora azonban a si­ker itthon és külföldön, hogy lehetséges a további folytatás is. A Gusztáv fil­mek olyan népszerűek a mozijainkban, hogy a soro­zat legjobbja képviseli a magyar rövidfilmgyártást Cannes-ben, az idei nem­zetközi filmfesztiválon. Már eddig is sok külföldi nézőt megnevettetett a 38 külön­féle kalandba keveredett magyar rajzfilmhős. Gusz­távnak már tapsoltak a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, a Német De­mokratikus Köztársaságban, Romániában. Finnország­ban, Olaszországban, Fran­ciaországban és Belgium­ban. Gusztáv tehát lassan­ként beutazza a világot. Munka közben mi is meg­szerettük komikus, de néha mégis sajnálatraméltó fő­hősünket. Ügy beszélünk róla, mintha élne. „Hallot­tad" — kérdeztem egyik reggel a zenszerzőnket —* „Gusztáv válik?’. „Szegény, mi lesz vele? Nem unat­kozik?" „Nagyon. De vett egy autót. Szombaton ki­rándulni megy a Balaton­ra.” Így alakul, kerekedik Gusztáv újabb kalandja. Sok ember szavaiból, kép­zeletéből. Akár a mese. E'ért is ilyen népszerű. Molnár Károly Mihály lefordul a sikáto­ron. Itt egyenesen le, a si­kátor végén balra, aztán menni kell még vagy tíz-ti- zenkét ház ellen, amíg ha­zaér. Ahogy távolodik, annál jobb érzéssel fészkelődik meg lelkében egy nagy, nagy nyugalom. A sok éne­kelt zsoltár is egyetlen egy kardallá harsan a sötét­ben, Milyen jó is az, ha az emberre zuhanó veszede­lemben közel vannak az églek. Nem történhetik semmi baj. Jóleső érzés. Tagadhatat­lan, — Kipp-kopp — Só Mi­hály bakancsa kopog. De alig koppon néhányat a járda, amikor durr... Lö­vés pukkan itt, közvetlen közel. Annyira közel, hogy Só Mihály úoy érzi, mint­ha a hasa egy nagy bádog­hordó volna és az pukkant ki. Ez valószínű is. mert olyan gyorsan és könnyen pattan által a Serfőző ke­rítésén. mintha bolha vol­na. A kerítésen belül ha­talmas kórókúp. Egy kévét hirtelen kiemel, a helyére búvik, tckucorodik. És ek­kor ráhúzza magára. Meg se mozdul. Meg se nyikkan, meg se pisszen. Itt békes­ség és csend. Csak néha kórólevél zizzen és Só Mi­hálynak hevesebben dobog a szíve Reggel hatkor Serfőző András adni akart a tehe­nének és amint felveszen egy kéve kórót. csak áll és csak néz. mert egy em­ber alszik mögötte. Kucorogva, mint valaha, 6. beh nagyon régen. <tt Anna méhében / i

Next

/
Thumbnails
Contents