Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
ROKONOK (Monológ) — Amikor az nem volt előnyös, nekem kérem sehol nem volt külországban rokonom. Hogyisne! Egy anyai nagvnénémnek írtam összes levelemet, aki az ohati pusztán volt aranyérmes fejőnó Életrajzomban csak őrá hivatkoztam, s olyankor a puszták népe iránt érzett lelkesedésem pár sorban is, osztályhűen kifejezésre jutott— Aztán telt-múlt az idői s bebizonyosodott: senki nem károsodik, ha vállalja rokonait — mégha nyugatiak isi Sőt: esetleg... — Amikor Malvin néni válaszolt Párizsból első levelemre. a nők valósággal szentté avattak. Háát... Malvin néni eljöhet ugyebár hozzám és Dior nem egy utolsó szalon. — Majd fűző, meg egyéb apróság esetén szólj drágám — mosolygott igazgatóm felesége — s rövidesen fizetés- emelést kaptam. — Artúr bácsi New Yorkból mór első levelében megígérte: eljön az óhazába, még a nyáron meglátogat. — Karola, a Hollywoodban élő tejtestvér rögtön csomagot küldött. Kávét, kakaót, csokoládét, s néhány selymet, szivacsot. — 'Tgy pompáztam benne, hogy két hét múlva már a központba kerültem... — Júniusban kivettem szabadságomat, s Malvin nénit kísértem végig a Balatonon- Kár, hogy az idő borús volt —. de lastex-nadrágom így is elsöprő sikert aratott— Karola Hollywoodból nem tudott eljönni, de Artúr bácsival mindent küldött. Amikor berohantam a hivatalba rendkívüli szabadságot kérni, a nők pánikot csináltak, a nagy tanácsterembe húztak be, ott kellett megmutatnom mindent, amelytől alakom 'íjra húsz év előtti lett- A férfiak ugyanakkor fürtökben lógtak az ablakban: Artur bácsi püspöklila nyolc személyes kocsija elfoglalta a fél utcát- Sikerem óriási volt, a rendkívüli szabadságot kérnem sem kellett— Most december elején nagy gondban vagyok. Irt az ohai nagynéném, csomagot is küldött, irós-vajat avas szalonnát, juhsajtot- Szeretne meglátogatni. Két teljes hét a szabadsága, s reméli nem lesz terhemre. — Háát... Ha őszinte lennék, megírnám Ohatra, hogy nem óhajtom a nagynéné- met látni! Csakhogy: mit tudom én. hátha jó lesz még egyszer ez a rokonság. Elvégre sohasem tudja, az ember... És olyan jól elbeszélgetünk mindig a nénivel: • régi időkről, persze! Amikor az ohati pajtában éltünk békében: Emerencia néni, a mostani fejőnő, a New York-i Artur bácsi, édestestvére a párizsi Malvin néni és Karola, a tej testvérem. — Szép a régi idők emléke, szó se róla- Azért most sem rossz! Sőt egyre javul! És a család is összejön lassan. Port Saidból Emerencia néninek a fia- Ezt a félénk Emerenciát alig tudtam rá- birni, hogy válaszoljon. Fél a szegénykém! No, én megvigasztaltam: lesz Emeren- ciából még üzemegységvezető is! —• Mert én is haladok: most újra fizetésemelés előtt állok! — sóskúti — Ég » helikopter Kép szöveg nélkül! Ne bántsd a másét Ezennel jelentem, hogy a bácshepehupai kisvendéglő átépítését a mai napon befejeztük. Pontosan tíz nappal a határidő előtt. Dicséret illeti a kőműves brigádot, derekas munkát végeztek a tetőfedők, asztalosok; villanyszerelőkGondosan bantunk a rendelkezésünkre bocsátott anyaggal és helyes volt az anyagtervezés. Az utolsó dekáig mindent felhasználtunk. Egyedül ezerhár >m- száztizenhat kisméretű falazó tégla maradt ki. Bácshepehupa, május 12. Korompai Márton brigádvezető ☆ Jelentem, hogy az építkezésből annak idején kimaradt tekintélyes mennyiségű kisméretű falazó tégla- A mesterek gondosan kupacba rakták és azt mondották, hogy a központ egy héten bedül intézkedik az elszállításrólAz egyre növekedő forgalom szükségessé teszi, hogy a lehetőség határain belül társadalmi munkában kerthelyiséget létesítsünk. Ezért kérjük, szíveskedjék a nyolcszázhúsz darab téglát sürgősen elszállítani. Minden talpalatnyi helyre szükségünk van. Azért kezeskc- dek, hogy a nyolcszáz tégla hiánytalanul megvanBácshepehupa. június 30- Vadas Róbert vezető ☆ Jelentem, hogy a mai napon ellenőrző leltárt vezettem a bácshepehupai kisvendéglőben. A leltár jegyeket csatoltan küldöm és kérem azok mielőbbi felvezetését a leltárívekre, hogy az egyeztetést el tudiuk végezni. — Jelentem, hogy a bolt területén ötszázharminc darab kisméretű falazó téglát találtam, s azt, mint építési anyagot nem vettem leltárba. Gondosan megszámoltam, a készletről jegyzőkönyvet vettem fel s azt a vendéglő felelős vezetőjével is aláírattam. — Nevezett ugyan megjegyezte, hogy a tégla mennyiségéért nem tud felelősséget vállalni, mert a terület, amelyen a tégla tárol, nincs bekerítve. Kérem a sürgős elszállítást. Bácshepehupa, július 26- Vaculák Péter ellenőr ☆ Vadas Róbert, italboltvezető felhívta a figyelmemet arra, hogy a' vezetése alatt álló vendéglő mellett kisebb mennyiségű tégla van, amelyre állítólag a tisztelt vállalatnak nincs szükségeTekintettel arra, hogy csirkeólat építek és a téglát fel tudnám használni, ezennel ajánlatot teszek orra, hogy a kétszáz darab téglát rendes TÜZÉP áron megvásárolom. Kérem sürgős értesítésüket, hogy ajánlatomat elfogadják-e? Bácshepehupa, augusztus 8. Derék János váltóőr ☆ Derék János váltóőr mind a mai napig nem kapott választ levelére. Kérek azonnali intézkedést, hogy a vendéglő területén tárolt száz darab téglát eladhatom-e neki és a vételárat nyugta ellenében átvehe- tem-e? Bácshepehupa, szeptember 2. Vadas Róbert italboltvezető i!r Távirat: Téglát azonnal adja el és a pénzt postafordultával befizetési lapon továbbítsa a központba. Postabélyegző: 1965- szeptember 6. ☆ A befizető magánközleményei az 567,985 számú befizetési lap szelvényén: A nyolcvan darab téglát a mai napon eladtam- — Csatoltan befizettem a vételárat, negyvenöt forint hatvan fillért. Vadas Róbert vezető A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 365 • csípés Ha a munkagép Is spiccesen kezdene munkához A nagy család Gyuszi ujjai közé fogta a golyós tollat és szépen, kacskaringósan odakente a nevét a bérlistára. Elismeréssel csóváltam meg a fejemet. — Szép írásod van, Gyuszikám! Ilyen írással még boltvezető is lehetnél. A gyereknek tetszett az elismerés- Tovább produkálta magát. A bérlista aljára még egy aláírást kanyarított. Még az előbbinél is szebbet- Ugyan miért ne tegyek kedvére. Megeresztek még egy elismerést. — Ezzel az aláírással pedig még igazgató isJó kedvem van. Folytatom a gondolatsort. — Aztán ha igazgató lennél. felemelnéd-e a fizetésemet? A gyerek hosszan elgondolkodik. — Először a magamét! — Utána én kerülnék sorra? — Azután a papáét. — Jól van, de most már én következnék! — Nem! Édesanya. Utána a nővérem, a bátyus, még az öcskös is, pedig meg csak elsőéves tanuló. — Kimerült a család. Most már én lennék a soros! — Hát a keresztmami? A nagynéni, a sógor, a nagybácsi, az ángyika, az uno- kaöcskös? — Állj, Gyuszikám! Én mikor kerülök sorra? — Annyi pénze nincs a vállalatnak. — Kacagott huncutul a szemeim közé. Most már értem, hogy miért nem kapok fizetésemelést. Rossi Újabb lakásokba vezetik be a földgázt — Tudja, ez még mindig könnyebb, mint a beszerelési költségeket fizetni! A gépkocsi Házasságuk nyugodt ét felhőtel-en volt már évek óta. De egyszer... A vasárnapi kényelmet ét nyugalmat a feleség zavar* ta meg: — S kié lesz a gépkocsit ha egyszer véletlenül mégis elválnánk? — Hat kié lehetne? — mondotta magabiztosan m férj. — Csakis azé, aki ért a kocsihoz, aki karbantartja, aki mossa, javítja és... — Te nagyon tévedsz — vágott közbe a feleség. — Nem tévedek — dobbantott a férj. — Micsoda. dobbantott kettőt a feleség. Kitört a családi vihar. Veszekedtek, vitáztak. ...Mígnem elváltak. S azt a nyolcezret, amit addig gépkocsira félretettek, pontosan megfelezték. Munkaiul vege egyes közhivatalokban
