Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

ÜJ HÁZAK A DEÁK KÖRÚTON MA JUSFA A KÓRHÁZ TETElcN Hinta és a „népilavór“ A napokban nyílt meg a karcagi fürdő. Az első va­sárnap délelőtt hatszázhúsz sárnap délelőtt hatszaz- húsz, délután pedig nyolc- százhetvenhét látogató ér­kezett. A három medence megtelt Sokan kíváncsis­kodtak, elsétáltak a fürdő bejáratához. Be-benéztek a drótkerítésen. Az első nap Ötvenkette n tekintették meg a fürdőt olyanok, akik csak puszta kíváncsiságból jártak arra. A felújított fürdő most már naponta fogadja a vendégeket. A medencék mellett hin­tákat is állítottak a gyere­keknek. Sajnos csak két hintát. Wolf Lacika min­dennap megfordul itt. Ha­todik éves. — A szomszéd néni itt dolgozik, s vele kienged­nek. A hintát szeretem leg­jobban. El akarta tőlem venni egy fiú, de nem ad­tam. Kinyújtotta a kezét, én meg felgyorsítottam. Csak az enyém maradt. — Így Lacika. Vasárnap nem jött ki a kisfiú. Salgótarjánban jártak. Reggel beültek az édesapja Trabantjába, és megnézték a Salgó- hegyet. — Csak este értünk ha­za. A televízióban még megnéztük Angyalt. Én Szeretek ide járni. őszig minden nap kijövök. A hintát nem adom oda sen- kinek. Május elsejére a fiúk májusfát állítanak a lá­nyosházak udvarára. Fel­díszítik szalagokkal, kici- comázzák, így köszöntik a hónapot, a tavaszt, a fiatal­ságot. Májusfát állítanak az építők a házak tetejére, amikor már befejezéshez közeledik a munka. Oda­kötözik a tető gerincéhez, szalagokat, zsebkendőket kötnek rá, messzire mutat­ja az építők örömét, s messzire hírül adja mun­kájuk szépségét. Olyankor néhány pohár bor is kerül, koccintanak az építők egész­ségére. Néhány nap múlva el­száradnak a májusfák. A szél lecibálja róluk a sza­lagokat, a díszeket, a le­velek leperegnek az útra. Aztán egy este leszedik a fákat a tetőkről. Karcagon az épülő kór­ház tetejére is májusfát kötöztek az emberek. Már régebben. Hónap elején. A kis fa eltörpül az épület nagy arányai mellett. — Csenevész ágacskának lát­szik. Messziről nehezen veszi ki az ember, mi is lenne, hogyan is mutat. Csak közelebbről, a város széléről látni ahogy integet a szélben. A kórház tetejéről mesz- szire látni, A házak, a fák közül messzire kimagaslik nyolc kémény. A villany­malom, az új kenyérgyár, a rizshántoló, a téglagyár, a kis téglagyár és a régi malom kéményei. Kis ut­cák látszanak, fákkal. Cse­réptetősek, nádtetősek. El­törpülnek a kórház mellett. A májusfát 46 méter ma­gasságban kötötték 'ü az építők. Mindjárt átellenben a Deák körút házai vonják magukra a figyelmet. A palatetők csillognak a fény­ben. Űj házak. Kis kertek­kel, s valamennyi palate­tős. Távolabb a házak fölé emelkedik a mezőgazdasági technikumnál lévő szélke­rék. Most nem forog. Nem forog a szélmalom vitorlá­ja sem. Épül a kórház. Százötven ember dolgozik itt napon­ta. A legimpozánsabb, a legmagasabb épülete ez a városnak. Megváltoztatja a tájat. Megváltoztatja a vá­ros életét is. Jövőre lesz a műszaki átadása. Az épí­tők már megkezdték a bel­ső szerelési munkákat. Kí­vülről csőállvány-erdő bo­rítja el a falakat. A füg­gönyfal-elemeket szerelik. És a májusfa ott áll a tetőn. Az úton autók su­hannak el. Parányinak lát­szanak innen, a magasból. Az emberek is. Sokan jár­nak erre. Mennek a fürdő­be.- Jönnek a munkából, s megállnak a városszélen. Nézik a kórházat. Fehér köpenyes orvosokra, ápoló­nőkre gondolnak, csillogó felszerelésekre. Nemsokára már rendel a kórház. Fo­gadja több megyéből is az" érkező betegeket. Nézik az épületet és gondolatban kö­szönnek a májusfának. — Mert még mindig ott van. S már le se vehetik onnan többé.

Next

/
Thumbnails
Contents