Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. május 20. Tömegsztrájkok Tömegsztrájkok rázzák meg a nyugat-európai tőkés világot Nem egyszerű kordokumentumok ezek. Perdöntő választ adnak arra a kérdésre, idilli paradicsom-e a „szabad vállalkozás” kapitalista rendszere. És a beszédes felelet szemétként félresöpri a monopolisták dicsekvő hazugságait. De nemcsak erről van szó. Bebizonyosodott: a közvetlen és közvetett terror ellenére megnövekedett a munkásosztály öntudata és vonzása a dolgozók óriási többségére. Igazolták ezt a legutóbbi olasz és belga sztrájkok egyaránt, és igazolják az újabb francia és angol események. Angliában a 2500 hajót számláló kereskedelmi flotta 300 egysége, tízezer matróz sztrájkol — de 62 500 tengerész támogatását élvezve. Amikor pedig kiderült, hogy haditengerészeket akarnak kivezényelni a bérharc letörésére, az angol dokkmunkások kijelentették: csatlakoznak a matrózokhoz, ha a fenyegetés valóraválik. Egyidejűleg a külföldi szakszervezete* egész sora biztosította a matrózokat: semmiképpen nem maradnak magukra. Ez a fordulat azt dokumentálja: minden tőkés terrorra megfelelő eszközökkel képesek válaszolni a létfeltételeikben megtámadott dolgozók. Franciaországban — egybehangzó becslések szerint — hétmilliós tömeg sztrájkja figyelmeztette a kormányt és a gyáriparosokat: van határa a dolgozók türelmének. És bár ezek a sztrájkok elsősorban a növekvő drágaság következményeképpen elértéktelenedett bérek felemeléséért robbantak ki, egyúttal — a dolog természetét illetően — békedemonstrációk is. Világos: a magasabb bérek követelése a fegyverkezési terhek ellen szól, hiszen ezek nem a hadianyaggyárosokat sújtják. Ami pedig e harcok végső perspektíváját illeti, ez nem lehet más, mint az igaz ügy térnyerése, a dolgozói? politikai erejének további gyarapodása. Az amerikai hadügyminiszter figyelmeztetései Huéban működő amerikai katonai tanácsadók értesülése szerint Cao tábornok, a délvietnami első hadtest parancsnoka helyére — aki megtagadta, hogy a kormánycsapatokat az egyik Da Nang-i központi pagoda ' ellen irányítsa — új parancsnokot neveztek ki, Dong tábornokot, Cao eddigi helyettesét, aki az ejtőernyős csapatok parancsnoka volt. A délvietnami szabadságharcosok csütörtökön reggel jelentős erővel támadtak meg két délvietnami katonai őrállást az észak-vietnami határ közelében. Csütörtök délutáni AP- jelentés szerint még mindig tart a harc An Khe közelében az amerikai gyorshadosztály egységei és a felszabadító erők katonái között. Egy saigoni AFP-hír szerint az amerikaiak dél- vietnami veszteségei a május 14-ével befejeződött héten ismét nagyobbak voltak, mint a délvietnami kormánycsapatoké. McNamara hadügyminiszter szerdán egy beszédében megismételte a délvietnami politikai frakcióhoz intézett amerikai figyelmeztetést és arra szólította fel a különböző elemeket, hogy egyesüljenek a népi erők ellen, máskülönben megvonják tőlük az amerikai támogatást. Hasonló értelemben beszélt legutóbbi sajtókonferenciáján Rusk külügyminiszter is. Készüljetek fel a kormány elleni csatára Csütörtökön délelőtt Wilson miniszterelnök tanácskozott kabinetjével a tengerész-sztrájk fejleményeiről. Utána hivatalos helyen hangoztatták, .■ hogy „egyelőre nincs szó a szükség- állapot bevezetéséről”. A brit tengerész-sztrájk negyedik napján már közel 400 kereskedelmi hajó vesztegelt az angol kikötőkben, s eddig hozzávetőlegesen 11 000 tengerész szüntette be a munkát. A kereskedelmi flotta összesen 65 000 tengerésze egységesen támogatja a sztrájkot, amely napról napra fokozódó erővel érezteti hatását, — amint a kikötőkbe befutó hajók személyzete folyamatosan csatlakozik a munkabeszüntetéshez. Miután Wilson miniszterelnök kilátásba helyezte a rendkívüli állapot bevezetését és a haditengerészet igénybevételével fenyegetőzött, William Hogarth, a brit tengerészszakszervezet főtitkára szerdán este felszólította a tengerészeket: álljanak készen hogy „holnap a kormány ellen vívjuk meg azt a csatát, amit ma még csak a hajótulajdonosok ellen folytatunk”. A hadiflotta „bevetésével” kapcsolatos fenyegetésre válaszolva Hogarth kijelentette: — „Figyelmeztetem Wilson miniszterelnököt, hogy nagyon alaposan fontolja meg, mielőtt meghozná azt a végső döntést, amely az ország minden szakszervezeti tagját a kormány ellen fordítaná és általános sztrájkra vezetne”. 4 negyedik bejelentett halálos ítélet Az AP az Antarára hivatkozva jelenti, hogy a közép-jávai Djogjakartában egy különleges katonai bíróság halálra ítélte Wirjo- martono kommunista vezetőt, akinek a szerint része volt Untung alezredes államcsíny-kísérletében. A halálos ítéletet szerdán este hirdették ki. Ez eddig a negyedik bejelentett halálos ítélet február közepe óta. Hadianyag export Kádár János látogatásai Gazdag programot állítottak össze a házigazdák a Baranya megyei körúton levő Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának. Délelőtt negyven szocialista brigádvezetővel, illetve üzemi alapszervi párttit- kárral találkozott a mecseki Szénbányászati Tröszt meszesi munkásszállásán. A mintegy kétórás megbeszélésen szóba kerültek a szocialista brigádmozgalom eredményei, fejlesztésének lehetőségei, feladatai. A déli órákban Kádár János, valamint a társaságában levő Orbán László, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezetője és Aczél György, a KB tagja, Baranya megye országgyűlési képviselője a helyi vezetőkkel együtt Komlón át Zobák-aknára utazott. Délután Szigetvárra látogattak a vendégek, megtekintették a vár nevezetességeit, majd este a pécsi orvostudományi egyetem aulájában Baranya megye felsőoktatási intézményeinek vezetőivel, tanáraival, kiváló diákjaival folytattak eszmecserét. Véderőminiszter-helyettesi rangban, s egy minden hájjal megkent gárda élén ül Pentagon-béli dolgozószobájában Mr. Henry Kuss. Feladata amerikai fegyverek és hadianyagok állami exportjának szervezése és lebonyolítása. S e politikus üzletember, akit a halál nagykereskedőjeként emlegetnek, nem akármilyen raffinériával dolgozik. 1952 és 1961 között 22 milliárdos üzletet kötött, azóta pedig 10 milliárdos tétellel szerepel az Egyesült Államok export-listáján. „Üzleti” tevékenysége során különösen az angol hadianyag-gyárosok orra alá tört sok borsot. Például, amikor Ausztrália repülőgépeket akart vásárolni a londoni kormánytól, Mr. Kuss megszimatolva a jó üzlet lehetőségét, mélyen az angol árak alá kínált, s így sikerült 350 millió dollár értékű F—Illés repülőgépet eladnia Canberrának. Még nagyobb húzás volt az olasz üzlet Bár Nagy-Britaimia korszerűbb páncélkocsikat kínált megvételre Rómában, a chieftain tankok helyett azokat az amerikai—nyugatnémet páncélkocsikat sikerült „elsózni” amelyeknek legyártására csak négy esztendő múlva kerül sor. A milliárdos jövedelmet jelentő fegyverkereskedelem kárvallottal, az angolok most elhatározták, hogy hasonló eszközökkel lépne* fel. A Wilson-kabinett Mr. Kuss és gárdája ellenében, „hadiipari főelőadói” rangban szuperügynököt szerződtetett, egy Roy Brown nevű urat aki egy elektronikus ipari mammutvállal- kozás főrészvényese és elnökigazgatója, s mint ilyen, most a leszerelési miniszter beosztottjaként házal majd az angol gyárakban készült fegyverekkel. Hiszen a hadiiparból származó busás profit feledtet Wilson számára minden aggályoskodást, amelyre pártjának neve és választási programja kötelezhetné Képünkön: a pécsi utcán Kádár Jánost egy kisfiú, Kovács Mátyás virággal üdvözli. Balra Palkó Sándor, a megyei tanács vb-elnöke. Gennagyij Sxariesevs Tengeralattjáróval A VILÁG KORUL IV. Befutottunk az Egyenlítő övezetébe. Egy alkalommal is periszkóp-magasságig emelkedtünk. Az Egyenlítő közvetlen közelében történt ez. Már a parancsnok első megjegyzéseiből a fő- őrségen összegyűlt emberek közül mindenki tudta, hogy odafönt valami rendkívüli történt. Amikor bizonyos idő múlva belenézhettem a periszkópba, csodálatosan sima, ragyogó víztükröt láttam. Az volt az érzésem, mintha lakkot öntöttek volna a víz felszínére, s az ragyogott volna. Valószínűleg nemrég múlhatott el a trópusi vihar, s az simította el, csiszolta le az apróbb hullámokat. Ezt a föltételezést megerősítették a látóhatáron gomolygó sötét esőfelhők. Érezni lehetett, hogy közeledik a naplemente. Á Napot először nem lehetett látni, majd' hirtelen kibukkant, közvetlenül a látóhatár záróvonalán, egy tűzpiros korong. A sötét viharfelhők nyomban rózsaszínű fényt kaptak. A rózsaszínű fény oldalra húzódott, és a sötét felhőtömegek a széleken szinte dicsfényben ragyogtak. Kis idő telt el. A Nap lenyugodott, és a színek megváltoztak. A felszakadozó felhők sárgás színű fényben ragyogtak, ami egészen a vízig ért, s az óceán szinte aranylott tőle. De ez is eltűnt, s utána nyomban sötét lett. Felragyogtak a távoli csillagok. Véget ért a fények kérészéletű násza. Tovább teltek a hétköznapok. Pavel Szkljarenko tizedessel a szerszámosládán ülünk és beszélgetünk. — Szkljarenko zömök és köpcös. Sőt, nagyon zömök és nagyon köpcös. Húsos arcában élénk, ragyogó szemek csillognak. Minél tovább jutottunk a beszélgetésben, annál szimpati- kusabb és tiszteletreméltóbb lett elütöttem. Most értettem meg a hajóparancsnok szavait: „Szklja- renkónak tekintélye van”. A tizedes szívesen beszélt a szolgálatról, de magáról csak keveset. Itt van például Ivan Hajvoronszkij főmatróz, aki bármilyen feladatot a bányászra jellemző vasakarattal hajt végre. Egyébként bajtársa is van itt. aki szintén bányász. Segítik egymást, egyebek között bizonyos fokig versengenek is. Bízom-e bennük? Természetesen. Ahhoz, hogy biztosak legyünk az emberben, ismernünk kell őt. A tengeren pedig, én mondom önnek, az ember szinte a tenyeremen van: minden oldaláról látható. Magam a parancsnokról veszem a példát. Ö az én példaképem. Miért? Azért, mert kommunista. Valódi kommunista, ahogyan én értelmezem. Valentyin Jakovleviccsel, a kiváló parancsnokkal, akiről a tizedes beszélt, már korábban ismeretségbe kerültem, és nagyon igaznak találtam beosztottjának róla alkotott véleményét. Egyesek talán azt gondolnák, hogy az önálló hajózáson lévő tengeralattjáróban a legénységnek a szolgálat ellátásán kívül nincs is más dolga. Márpedig nem így van. Valentyin Jakovlevicsnek a szolgálat ellátásán kívül millió teendője van. — A tengerészek vállalták, hogy ezen az úton fölkészülnek és leteszik a besorolási vizsgákat,, tehát parancsnokuk legelső kötelessége, hogy segítse őket vállalásuk teljesítésében. És én láttam a tisztet, amint váltás után hol az egyik, hol a másik beosztottjának segít, megmagyarázza a rajzokat, válaszol a kérdésekre. Évente ezernyi hajó szeli át az Egyenlítőt. Csakhogy azok az óceán felszínén úsznak, mi pedig nagy mélységben úszunk át alatta. Emiatt sokan bizonyos fokig úgy érzik magukat, hogy ők az Egyenlítő tengeralatti átszelésé- nek úttörői, s ezért különös gonddal készülnek rá. Külön bizottságot létesítettek.’ Annak „operatív csoportja” beszállásolta magát a társalgóba. Egyeztetik az ünnepség részleteit, szétosztják a feladatokat. Neptun szerepére egyöntetűen Jevgenyij Zajcevet javasolták. A döntő tanácskozás után azonnal megindult a munka. Varrták a kosztümöket, készültek a szövegkönyvek, tanulták a szerepeket. Végre elérkezett a várva várt nap. Az Egyenlítő átszelését gongütés jelezte. Utána induló harsant fel. A közlekedő nyílásból, amely a főőrség részlegébe vezet, két tarajos gőte lépett elő. Hírül adták, hogy az atomtengeralattjáróra megérkezett a tengerek és az óceánok paranesolója, a mélység birodalmának ura, Neptun. Az induló újult erővel hangzott tovább, s a nyílásban megjelent a háromágú szigony, a korona és a szakáll. Nyomában... nyomában belibbent a sellő. A helyiséget nevetés és taps töltötte be. A tengerek ura felséges pocakján kissé feszülő alsóinget lábszárig hasított fehér nadrágot, cipő helyett pedig túlságosan is modern kinézésű könnyűbúvár uszonyokat viselt. A sellő fiatal, elragadó lény volt. Karcsú derekára halpikkelyes kosztüm feszült. Igaz, vérDiros ajkai fölött bajuszka sötétlett, de erre senki sem fordított figyelmet. Neptun évszázados szokásokhoz híven, háromágú szigonyával háromszor dobbantott a fedélzeten és megkérdezte a parancsnoktól. — Kik vagytok, mely államból jöttetek, hová mentek és mit kerestek birodalmamban? — Szovjet rakétahordozó atomtengeralattjáró tengerészei vagyunk —válaszolta a parancsnok. — A parancsnokság utasítására víz alatti világkörüli utat teszünk. Kérünk Téged, tengerek Királya, bocsáss át bennünket birodalmadon. — Nos, sellő — mordult fel Neptun —, nézd meg csak a nagy könyvben, mikor tettek orosz tengerészek ilyen utat? Meghallgatva a választ. Neptun parancsot adott „kereszteljék” meg azokat, akik még nem jártak az Egyenlítőnél. Most kezdődött csak a hadd el hadd. A keresztelő kicsit furcsán hatott: kerti locsolófecskendőkhöz hasonló készülékekből vették kezelés alá a delikvenseket. A két tarajos gőte nem sajnálta erejét. A fecskendőkből erős vízsugár tört elő, ami esetleg fájhatott is, de azután gyógyírként sziporkázó tréfálkozások és csipkelődések közepette valamennyi „megkeresztelt” megkapta az Egyenlítő átszelését tanúsító emlékokmányt. „Én, Neptun, az összes tengerek és óceánok ura — szólt a diploma —, a nagy és kis halak paranesolója, diplomával tüntetlek ki azért, mert rakétahordozó atomtengeralattjáróval víz alatt átszelted az Egyenlítőt, s ezzel a szovje flotta dicsőségét öregbítetted”. Neptun, miközben átadta a diplomát kormányosunknak, megérdeklődte tőle, hogy milyen irányban vezette tengeralattjáróját az Egyenlítő felé, s milyen módszerekkel állapította meg helyét. A .válasz tökéletesen kielégítette a tengerek urát. — Látom, érted kormányosi mesterséged. Megparancsoltam, hogy az atomtengeralattjáró útjából takarodjon el minden zátony, minden szirt, és minden veszedelem. De... bízz Neptunban, kormányos, magad pedig ne hibázz! Ezután a tengerek királya kíséretével végigjárja a hajót. Szelvényről szelvényre haladva Neptun mindenkinek átadja az oklevelet, és mindenkinek jó utat kívánt. Ezen a napon sor került még, amint az atomtengeralattjárón elnevezték, a víz alatti kis szpartakiádra. Természetesen 400 méteres síkfutás és távolugrás nem volt. Volt azonban nyújtó gyakorlat, expander-húzás. A győzteseket pont olyan ünneplésben részesítették, mint bármilyen más sport- versenyen. Később, este föllépett a tengeralattjáró dzsessz-ze- nekara. Ez az együttes már többször első helyet szerzett különböző művészi öntevékeny szemléken. A hangverseny most is sikerült. Nem tett semmit, hogy a hallgatók különböző szelvényekben voltak, s az előadást hangszórók közvetítették — a zenekarhoz a jutalomtaps ugyanezen a távközlési rendszeren érkezett vissza. (Folytatjuk'
