Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. április 4. ecv HÉT Zavarban a Fehér Ház a világpolitikában Ball fenyegetései ellenére Franciaország megkezdi a szakítást a NATO-val — Az új indonéz kormány sem felel meg a terrorista jobboldalnak — Washingtont aggasztják a saigoni események Megszületett a jegyzékbe foglalt hivatalos francia álláspont a NATO átszervezésével kapcsolatban. Párizs „menetrendje” előkészíti Franciaország fokozatos búcsúját a nyugati katonai blokktól. Franciaország részéről ez a búcsú cseppet sem mondható fájdalmasnak. Pompidou hételejei tv-interjú- jában elmondta, hogy hazája nem kíván olyan rendszer foglya lenni, amelynek nem gazdája. — Olyan Európa, amely amerikai parancsnokság alatt áll, nem tetszik a franciáknak, maguk szeretnék eldönteni, milyen katonai akciókba keverednek bele. Annál fájdalmasabb viszont a búcsú Washingtonnak. Olyannyira, hogy az amerikai vezetők egyre dü- hödtebb kijelentésekre ragadtatják magukat. Ball külügyminiszterhelyettes a NATO székházában — a francia képviselő jelenléte nélkül — megtartott ülésén élesen támadta Franciaországot és megtorlásokat helyezett kilátásba. Többek között azt, hogy Párizsra hárítják át az átszervezés költségeit, amelyek megközelítik az egymilliárd dollárt. Ball felháborodása érthető. Mint maga mondotta, a francia döntés a NATO szívét érinti. Nemcsak azért, mert Franciaország földrajzilag a katonai hálózat központja, hanem mert a NATO légvédelmi radarhálózatának is kulcs- pontja. Persze a probléma ennél is sokkal súlyosabb. Párizs lépése alaposan ösz- szekuszált mindent a nyugati szövetségben. Bonn jogi helyzetét is kikezdte, hiszen, ha kivonja Nyugat- Németországban állomásozó csapatait, a NATO parancsnoksága alól, csorbát ejt az 1954-es párizsi szerződésen, amely annak idején azt jelentette az NSZK- nak, hogy legyőzött államból NATO-taggá vált. És, amiről Ball még beszélni sem mert: a francia magatartás az egész NATO építmény alatt kezdi mozgatni az alapkövet. Amikor létrehozták a szervezetet, azzal indokolták, hogy a Szovjetunió állítólagos támadó szándékaival akarják szembeállítani. A mostani francia vélemény, amelyet mások is osztanák már, viszont nem tételez fel ilyen szovjet szándékokat, sőt... Mi hát akkor a NATO létjogosultsága? — Washingtonnak be kellene vallania azt, amit már úgyis mindenki tud. hogy az amerikaiak saját hódító terveik kiszolgálására tartják fenn a nyugati katonai tömböt. Ehhez a beismeréshez azonban nem hogy Bálinak, hanem nála sokkal rangosabb washingtoni politikusoknak sincs bátorságuk, amit megint csak meg lehet érteni. A világpolitika másik fon-, tos színteréről, Ázsiából is sok új fejleményről érkezett hír. Indonéziában Sukarno államelnök bejelentette, hogy befejeződött a kormány átalakítása. A miniszteri székek száma csökkent, de bevették a kormányba Nasutiont, akit februárban az elnök felmentett miniszteri tisztsége alól. Az új kabinet összetétele ellentétes érzéseket váltott ki Indonéziában. A haladó érzelmű emberek aggodalommal tekintenek arra, hogy milyen diktatórikus politikát kíván folytatni ez az „erőskezű” kormány, a jobboldalna'- ezzel szemben még ez is kevés, támadják a kormányt, mert — úgymond — sok benne a „régi ember” és „meg kellene tisztítani”. A jobboldali pártoknak szólt Suharto hadseregügyi miniszternek, a kormány „erős emberének” nyilatkozata, amelyet a napokban tett. Suharto bejelentette, hogy a kommunista párt betiltása, a baloldal visszaszorítása „az első lépés az új élet felé”. Vagyis még további terrorintézkedések várhatók. * Pedig, ami már eddig Indonéziában történt, mélységesen felháborítja és elszomorítja a haladó közvéleményt. A véres leszámolás a baloldallal, a kegyetlen, törvénytelen kivégzések és a bíróságok által „legálisan” elkövetett gyilkosságok olyan méreteket öltöttek, amire ritkán volt példa a modem történelemben. Mit akar Suharto még? Az elnök, Sukamo, ugyan valamiféle megbékélést hirdet. és azt hangoztatja, hegy nem lehet őt bábnak, Suharto tábornok „gumibélyegzőjének” tekinteni, de a szélsőjobboldal újabb erős mozgolódása ismételt veszélyt jelent Indonéziában. Olyan veszélyt, amely ellen a mostani intézkedéseknél sokkal hatásosabbakat kellene szembehe- lyezni. Vietnamban, a harci eseményeken túl, az egyre növekvő kormányellenes és antiamerikai tüntetések nyomják rá bélyegüket a belső helyzetre. Washington nagyon aggódik, hogy a saigoni kormány megbukik, ami befolyásolná a háború további menetéről alkotott amerikai elképzeléseket. A frontokon változatlanul tart a felszabadító hadsereg előretörése, s ez Washingtont arra készteti, hogy újabb csapatokat küldjön Vietnamba. Johnson erre vonatkozó bejelentése ellenállást váltott ki az amerikai közvélemény jórészében. Az egyre gyakoribbá váló és növekvő erejű tüntetések mellett figyelmet érdemel Fulbright szenátor cikke, amelyben hangsúlyozza, hogy az amerikai kormánynak engedmények árán tárgyalásokat kellene kezdeményeznie a vetnami hazafiakkal. A hét további eseményei közül jelentős visszhangot váltottak ki az angol választások, amelyek munkáspárti siker jegyében zajlottak le, továbbá Erhard múlt heti, porhintésnek szánt „békeoífenzívájának” fagyos fogadtatása. Eck Gyula Vietnamra gondolunk felszabadulásunk ünnepén írta: Pálfy József Hazánk földjéről huszonegy esztendeje ki takarodott az idegen megszállók utolsó katonája, a felszabadult országra ráköszönt ott a béke, s amint elhallgattak a fegyverek, a háborús romok között megkezdődött az ígéretes új élet. Az évforduló ünnepi óráiban lehetetlen felednünk, hogy van a világnak egy sarka, ahol most is dörögnek a fegyverek, ahol a „frontok nélküli, kegyetlen háború” mindennap tömegével szedd áldozatait. A második világháború megpróbáltatásai a mi idősebb generációink emlékében még elevenen élnek, fiatalságunk számára mindez többnyire csak történelemórák tananyaga. Ifjak és öregek aligha tudják felfogni nálunk, — az európai nagy háború nyomainak ellenére sem —, hogy milyen embertelen szenvedéseket él át a hős vietnami nép. Már két értizede csaknem megszakítás nélkül harcol szabadságáért, függetlenségéért Vietnam népe. Bár az ország felén kivívta ugyan önálló, szocialista állami létét, de az új háború pusztulással fenyegeti tíz esztendő békés építésének eredményeit. A gálád amerikai légi agresszió a Vietnami Demokratikus Köztársaság békés földjére gyilkos bomba záport zúdít, És elpusztította a Ma folyó partján épült erőművet, amelyet magyar mérnökök terveztek s amely magyar gépekkel adott életet, munkát jelentő villanyáramot. A szimbólum még fájdalmasabb és még elevenebb, amikor emlékezetbe idézzük az erőmű eilend amerikai támadások első napját: éppen egy esztendeje, 1965. április 4-én, a magyar függetlenség ünnepének napján tették használhatatlanná levegő-föld rakétáikkal az Egyesült Államok légi kalózai azt a villanyteleuet, amely az emberi építő akarat és a proletárintemacio- naüzmus bizonyságaként emelkedett a vietnami folyó mentén... Az imperializmus bűnös és kíméletlen vietnami agresszióját nemcsak nálunk és mifelénk, a megvalósuló szocializmus országaiban ítélik él. A felháborodásban osztozik velünk a Földnek — bízvást mondhatjuk — minden becsületes és jóakaraté lakója A világnak csaknem minden országában nagy tömegek juttatják kifejezésre szolidaritásukat a harcoló Vietnammal. Kell-e jellemzőbb példa, mint az, amelyet japán burzsoá újságok közvéleménykutatása szolgáltatott? Körkérdéseik azzal az eredménnyel jártak, hogy Japán lakosságának háromnegyede elítéli a Vietnami Demokratikus Köztársaság Amerikai kormánykörök nyilvánosság előtt nem foglalnak állást a legutóbbi dél-vietnami kormány- ellenes tüntetésekkel kapcsolatban, Washingtonból érkezett jelentések szerint azonban mind a Fehér Házat, mind a külügyminisztériumot a legsúlyosabb zavarba hozták a legutóbbi események. Amint már jelentettük, szombaton este Saigonban és az amerikaiak dél-vietnami garnizon-városában: Da Nangban heves kormányellenes tüntetések zajlottak le, s a jelszavak éle az amerikaiak ellen is irányult. Saigonban ötezren tüntettek, javarészt buddhista érzelmű hazafiak. — Egy 400 főnyi csoportjuk megostromolta a rádió épületét. A fehérsisakos rohamosztagok brutálisan verték a városon végigvonuló tüntető tömeget. A katonák fegyvertárában a riasztólövéstől kezdve a könnygázgránátig és gumibotig minden szerepelt, a tüntetők pedig középárral árasztották el őket. — A felvonulók autókat rongáltak meg és egy amerikai katonát megvertek, öklüket rázták Westmoreland amerikai főparancsnok őreinek arca előtt. Da Nangban kétórás tüntetés volt. A dél-vietnami rendőrség központjának valamennyi embere: 500 rendőr is részt vett a kormányellenes tüntetésben. Nyugati hírügynökségi tudósítók megállapítják, hogy az elmúlt napok megmozdulásai közül a szombati volt a legnagyobb horderejű. * A Reu tér-iroda jelentése szerint Saigontól 600 kilométernyire északra a délvietnami szabadságharcosok pénteken pokolgépet rob- ! bántották egy járási kor- | mányhivatalban, barbár bombázását, az amerikai agressziót Vagy nem tekinthető-e ugyancsak sokatmondó bizonyítéknak, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban, amelynek vezetői az Egyesült Államok „elsőszámú európai szövetségesei”, a közvélemény jelentős része elmarasztalja az amerikai háborús politikát? Még Nyugat-Berlinben i®, a bonni revansizmus „frontvárosában”, ismétlődnek a tüntetéseik az amerikaiak vietnami agressziója ellen... Az Egyesült Államok politikai síkon már elszigetelődik. Nemcsak arról kell lemondania, hogy maga mellé állíthassa a világközvéleményt. Pedig másfél évtizede még az ENSZ lobogója alatt, a NATO- tagországok politikai és katonai támogatásával vonult hadba Korea ellen az amerikai haderő. Ma Vietnam dolgában jószerével csak a Washingtonnak lekötelezett londoni é® bonni kormányok belpolitikai megnyilvánulásait írhatja a maga javára a Fehér Ház ura. AZ ENSZ főtitkára tárgyalásokat sürget és ellene fordul az amerikai külügyminisztérium diplomáciai manővereinek, amelyek azt célozzák, hogy a világszervezet tekintélyével leplezzék az Egyesült Államok agresszióját. Nem fölösleges felhívni a figyelmet VI. Pál pápa békeüzeneteire sem. A jelenlegi pápa állásfoglalása más, mint volt XII. Piusé, aki a koreai háború idején az agresszor amerikaiakat támogatta... Franciaországban nemcsak a közvéleménynek szinte egésze, nem csupán a sajtó nagy többsége, de a hivatalos politika is ellentmond az Egyesült Államok véres, hódító terveinek. Az úgynevezett „harmaKddár János visszaérkezett Moszkvába Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az SZKP XXIII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője és Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete, a magyar pártküldöttsóg tagja Szergej Pritickijnek, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának kíséretében vasárnap reggel a Belorusz Köztársaság fővárosából visszaérkezett Moszkvába. Moszkva belorusz-pályaudvarán fogadásukra megjelentek Maserov, a Belorusz KP Központi Bizottságának első titkára, Szua-ga- nov, a Belorusz KP Központi Bizottságának titkára, Kiszeljov Belorusszia miniszterelnöke, Fedoszejev akadémikus, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnöke és Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Koszigin és Indira Gandhi megbeszélései Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke szombaton <-s vasárnap moszkvai tartózkodása alatt találkozott és megbeszélést folytatott Alekszei Koszigin szovjet kormányfővel. A szívélyes baráti hangú megbeszéléseken a két országot érdeklő kérdések kerültek megbeszélésre. Szovjet részről a megbeszéléseken a miniszterelnökön kívül Gromiko külügyminiszter, indiai részről Dzsha, a külügyminisztérium titkára, valamint Tri- laki Kául nagykövet vett részt Aleksze] Leonov kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Alekszej Leonov űrhajós alezredesnek, a Szovjetunió hősének az emberi haladást szolgáló űrrepülésével és a világűrbe történt kilépésével szerzett elévülhetetlen érdemei, bátorsága és hő6i magatartása elismeréseként a Magyar Népköztársaság zászlórendjének gyémántokkal ékesített I. fokozatát adományozta. A kitüntetést vasárnap a parlament Munkácsy termében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Péter János külügyminiszter, továbbá társadalmi életünk számos más vezető személyisége. Ott voltak a budapesti szovjet nagykövetség, valamint az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának a képviselői, <5k világban”, a nemrég felszabadult országok népei tudván tudják, hogy a vietnami háború — ellenük is irányul. Az amerikai hadügyminisztériumban, a Pentogonban nem egyszer árulták el, hegy a vietnami hadviselés az amerikai stratégáknak „nagyszerű kísérleti lehetőségekkel” szolgál. Valóságos „próba háborúnak” tekintik, s a gyakorlatba ültethetik át gyilkos elméleteiket Azt próbálják, miképpen lehet fegyveresen elfojtani a népek szabadság- vágyát mi a leghatásosabb eszköz és harcmodor partizánok ellen... Amikor mérgező gázokat alkalmaznak. amikor a „fölperzselt föld” taktikájával kísérleteznek, amikor „stratégiai falvakba” kényszerítik a földjükről elűzött parasztokat amikor megsemmisítik a termést elpusztítják az állatokat kiirtják az erdőket, amikor a kínvallatás legborzasztóbb módjait eszelik ki és teszik gyakorlattá, nos, eközben már a következő háborúkra gondolnak. Ki tudja? Holnap a laoszi, vagy a kambodzsai népek ellen, holnapután afrikai, utána meg latin-amerikai tömegek ellen vonultatnák fel haderejüket S a későbbi harcokhoz most szereznek „tapasztalatokat”... Ebek a „tapasztalatok” azonban igen sok esetben fájdalmasak az amerikai tisztek és katonák számára. Dél-Vietnam őserdeiben és rizsföldjein hétről hétre több amerikai lesz az áldozata a Washingtonban erőszakolt, esztelen vérontásnak Mind több amerikai otthonba jut el a gyász- hír: fia elesett, férje elesett... Nem véletlen, hogy az amerikai nép soraiban is tömegmozgalom van kialakulóban a vietnami háború ellen. Ne becsüljük túl hiszen még milliók és milliók hiányoznak, munkások is, farmerek is, a háborúellenes megmozdulásokból. De minden hónappal megnövekszik azoknak a száma az Egyesült Államokban is, akik rájönnek, hogy a Wall Street, a Pentagon és a Fehér Ház urai félrevezették őket. Mind több amerikai döbben rá: vezetői „nemzeti érdekekről” szónokoltak és elleplezték az agresszió igazi céljait, „békeoffenzívát” emlegettek és folytatták a vietnami népirtást... A vietnami nép pedig nem adja fel a hősi harcát. Dél-Vietnamban a szabadságharcosok életük feláldozása árán is súlyos csapásokat mérnek az amerikai haderőre. Északon nők és férfiak, fiatalok és öregek a bombák záporában is helytállnak, újjépítik azt, amit a kalóztámadások lerombolnak. A szocialista országok — köztük hazánk is — eleget tesznek internacionalista kötelességüknek: minden segítséget megadnak a vietnami népnek, hogv megvívhassa küzdelmét a betolakodó agresszor- ral. A világközvélemény nyomása a jövőben is ránehezedik az imperialista támadóra. Hisszük, hogy a vietnami nép áldozatvállalása nem lesz hiábavaló a szocialista tábor segítségéve] és a világ békeszerető erőinek támogatásával a sokat szenvedett vietnami milliók előbb-utóbb eljutnak a megpróbáltatásuk végéhez. Megértik azt, amit mi 1945. április 4-én: a felszabaduló országra ráköszönt a béke, elhallgatnak a fegyverek és a háborús romok között megkezdődik az ígéretes új élet \
