Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
Vi Iá if proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK ME6YEI A MEGYEI. PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANAC5 LAPJA XVII. évfolyam, 80. szám. Ára 80 fillér I960, április 4., hétfő. SZABADSÁQUNK SZÜLETÉSNAPJA jjoavan éltünk a szabadsággal, amit huszonegy évvel ezelőtt a szovjet katonák hoztak el számunkra, életüket áldozva, vérüket ontva értünk, magyarokért? Ezt kérdezzük egymástól, magunktól minden évben ezen a napon. A válaszok ismétlődően hasonlítanak, de soha nem egyformák. Hasonlítanak minden évben — ma, a huszonegyedik évfordulón is —, abban, hogy igen, tudtunk élni a szabadsággal, jó úton indultunk, amikor a szocializmust tűztük ki célul. Hasonlítanak a válaszok, de a bizonyítékunk évről évre több. Mindig meggyőzőbb. Mindig kevesebb kétkedésre hagy lehetőséget. Mert minden év hozzátesz valamit — nálunk a legrosszabb években is több az, ami szívet gyönyörködtető, előremutató, mint a „negatívum” — minden évben arról beszélhetünk, hogy újra távolodtunk néhány lépéssel a kapitalista világtól, a hárommillió koldul országától, s közeledtünk a szocializmus társadalma felé. m Hol tartunk ma? Nézzünk csak körül, hogyan és hová sorolják be Magyar- országot a világon. Hírünk, tekintélyünk, rangunk van. Megbecsülésnek örvendünk. Számunkra legtöbbet érő a szocialista testvémépek megbecsülése, de helyünket, rangunkat az is jelzi, hogyan vélekednek rólunk ők, odaát. Testvéreinket Is, de őket különösképpen eredményeink tényei, számai, adatai győzik meg. Nálunk a nemzeti jövedelem fogyasztásra kerülő része — az, ami az élet- színvonalat meghatározza —, az utóbbi években átlag több mint öt százalékkal emelkedett. Ez több mint amiről Ausztria, Belgium, Franciaország, Anglia hasonló adatai árulkodnak. Nálunk tízezer lakosra hetven főiskolai hallgató jut. Franciaországban ötven, az Egyesült Államokban negyvenegy, Nyugat- Németországban negyven. Egy ország rangját a világban ilyen adatokon mérik. Beszéhetnénk-e erről az elmúlt huszonegy év nélkül? ff a kérdenék eredmé" nyeink titkát, könnyű a válasz: az egykor elnyomott, anyagi és szellemi nyomorúságban szenvedő nép ma szilárdan a kezében tartja a hatalmat, gyarapítja anyagi, szellemi, erkölcsi erőit, szabadon és öntudatosan dolgozik, sikeresen gazdálkodik az ország javaival és kincseivel. Ez mind az elmúlt huszonegy év eredménye. De. hogy ilyen huszonegy év lehessen, annak előfeltétele, kiindulópontja az a nagyszerű történelmi esemény volt, amelyről ma oly forró szívvel emlékezünk meg A Szovjetunió Kommunista Pártja ezekben a napokban tartja XXIII. kongresszusát. A Központi Bizottság beszámolójában mondta el Brezsmyev elv- társ: ,,örömmel állapíthatjuk meg, hogy a testvérországokban szakadatlanul erősödik a szocialista rendszer, tökéletesednek az új társadalmi viszonyok, növekszik a nép jóléte. örvendetes számunkra, hogy egyúttal növekszik a szocialista államok nemzetközi tekintélye is.” A felszabadító szovjet nép boldog örömét fejezik ki ezek a szavak. Abból a jóleső érzésből fakadnak, hogy íme itt a bizonyítók, nem volt hiába ontani vérünket. Ismerve a kommunista párt nevelte szovjet nép nemes gondolkodását, ezt tekintik ők a legnagyobb hálának. Mi mégis érezzük, tudjuk, hogy a háta szavaira is szükség van. Ezért ma mindenütt, ahol tehetjük, ki is fejezzük azt Népünk szívéből fogantak azok a gondolatok, amelyeket Kádár elvtárs néhány nappal ezelőtt, az SZKP kongresszusán elmondott: „Április 4 a magyar nép legnagyobb ünnepe. Huszonegy évvel ezelőtt ezen a napon fejezte be a szovjet hadsereg Magyarország teljes felszabadítását a hitlerista megszállók és magyar fasiszta csatlósaik terroruralma alól... Magyarország felszabadításáért sok szovjet katona a legdrágábbat, életét áldozta a harcmezökön. Most huszonegy év után visszatekintve elmondható, hogy a kiontott vér nem hullott hiába. A magyar nép megfelelően élt a szovjet nép nyújtotta segítséggel, összezúzta a kapitalisták és földesurak reakciós, fasiszta rendszerét, a hatalmat saját kezébe vette, s a régi romjain egy új világot épített.” M i most új, nagy lépé- sekre határoztuk el magunkat. Megértek a feltételei annak, hogy gazdasági irányítási rendszerünket gyökeres reformnak alávetve meggyorsítsuk hazánkban a szocialista termelőerők fejlesztését, gyorsítva ezzel előrehaladásunkat a szocializmus építésének befejezése felé. Valóságos forradalommal felérő lépések lesznek ezek. Tudjuk, hogy ezt magunknak kell elvégezni. De mit sem érne minden erőfeszítésünk, ha nem haladhatnánk egy sorban a szocialista test- vémépekkel, köztük is elsősorban a legidősebb és legerősebb testvérrel, a Szovjetunióval Az SZKP XXIII. kongresszusának tanácskozását figyelve magabiztossággal és örömmel tölt el bennünket, hogy ott olyan célokat tűznek ki, amelyek a mi ügyünket is a legmesszebb- menően előbbre viszik. Szívből örülünk annak, hogy az SZKP XXIII. kongiresszusának célkitűzései jó feltételeket nyújtanak nemcsak a Szovjetunió népeinek a kommunizmus építéséhez, hanem nekünk és testvérnépeink- nek a szocializmus építéséhez, a nemzetközi munkásmozgalom egységééri folytatott harchoz, a még Verseghy D Ezerháromszáz fiatal színpompás seregszemléje Szolnokon kapitalista elnyomás alatt élő testvérpártjainknak kizsákmányolás elleni harcához, a békéért, a szabadságért folyó küzdelemhez az egész világon. A mi pártunk születése j pillanatától együtt harcol a szovjet kommunistákkal. Felszabadulásunk óta, az eltelt huszonegy esztendő alatt ez a testvéri viszony egész népünk ügyévé vált. Mindörökké eggyéforrasztott bennünket elveink, politikánk azonos- 1 sága, pártjaink, kormányaink, népeink testvéri kapcsolatának ezernyi szála. Egy nagy történelmi pillanat és az utána következő huszonegy év tanított meg arra bennünket, hogy őrizzük meg ezt a testvéri összeforrottságot, vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére. Számunkra nincs nemesebb feladat. mint harcolni a magyar—szovjet barátság állandó erősítéséért. i| mi huszonegyedik ” nemzeti ünnepünknek nemcsak az ad különös jelentőséget, hogy e napokiban tanácskozik az SZKP XXIII. kongresszusa. Kádár János elvtárs kongresszusi felszólalásában volt egy mondat: „Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem.” Mi magyarok különösen feljogosultnak érezzük magunkat ennek kijelentésére — mert erre a tapasztalatra tanít bennünket népünk elmúlt félévszázados történelme. S ki kell jelentenünk, mert éppen napjainkban akadnak olyan elvakult, nagyhatalmi sovinizmustól megfertőzött nacionalisták, akik ennek ellenkezőjéről ágálnak. Azt valljuk tehát legnagyobb nemzeti ünnepünkön, hogy bennünket nemcsak a barátság, az őszinte tisztelet és hála fűz a Szovjetunióhoz, hanem a tettrekész szolidaritás is. Varga József Vasárnap délelőtt fél tízkor nyitották meg a Ságvári művelődési ház színháztermében a Verseghy Diáknapok esemény- sorozatát. Az ünnepélyes megnyitóra zsúfolásig megtelt a terem, a régi és a mai Verseghy diákok, a kulturális bemutatókon résztvevő csoportok tagjai foglaltak helyet a nézőtéren. Az ünnepi eseményt „fanfárok” hangja vezette be, a Verseghy által fordított Marseillaise-ből játszottak néhány periódust szignóként. Ezt követően egy negyedikes gimnazista szavalta el Verseghy Kül- Szolnok című versét. A diáknapok megnyitó beszédét Hack Márton, a Verseghy gimnázium igazgatója tartotta. Három napig most fiatalok veszik birtokukba a várost: Ez az első ízben megrendezésre kerülő eseménysorozat 15— 18 éveseknek biztosít versengési lehetőséget, bővítve kulturális érdeklődési körüket, tág teret biztosítva alkotói ambícióiknak, szereplési kedvüknek. A Verseghy Diáknapok egyben hagyománytisztelet, hódolat kifejezése Szolnok nagy szülötte, Verseghy Ferenc emlékének. És vajon lehet-e szebben köszönteni április 4-ét, fel- szabadulásunk ünnepét, — mint az ifjúság, megyénk középiskoláinak és ipari tanulóinak színpompás seregszemléjével. A megyéből ezerháromszázhetvenhat fiatal jélentette be részvételét a kulturális bemutatókon, hatvankilenc versmondó, harminc prózamondó és tizennyolc irodalmi színpad bizonyítja az ifjúság irodalmi érdeklődését, felkészültségét. A tizenhét énekkar, a zenekarok, szólóénekesek és hangszerszólisták pedig azt jelzik, hogy a középiskolai oktatásban az énektanítás újra elfoglalta méltó helyét. Tegnap délelőtt az ünnepélyes megnyitó után kezdődött a versmondók és az énekkarok vetélkedője. Délelőtt 11 órakor pedig kedves ünnepség színhelye volt a Verseghy gimnázium díszterme. Itt találkoztak az öregdiákok és a gimnázium jelenlegi tanulói. Hack Márton üdvözlő szavai után a megjelenteket az öregdiákok nevében Szurmay Ernő, a városi tanács vb-elnökhelyet- tese köszöntötte, aki maga is a gimnáziumban végzett. Az élet minden területén találkozhatunk volt verseghysta diákokkal. — Megjelent többek között Chiovini Ferenc Munká- csy-díjas festőművész, akit a résztvevők külön is köszöntöttek, Szigeti László, a városi tanács vb-el- nökhelyettese és részt vett az ünnepségen a régi öregdiákok tanára Horváth Gyula bácsi is, akit volt tanítványai szeretettel vettek körül. Az öregdiákok találkozóján a régi és a mai diákok közreműködésével harminc perces műsort adtak. Ezt követően megkoszorúzták a gimnázium falán lévő Ver- seghy-emléktáblót, majd a szolnoki temetőben felavatták a költő új síremlékét. Vasárnap délután a kulturális program a néptáncosok és a tánczenekarok bemutatójával folytatódott. Ma reggel pedig az irodalmi színpadok, a szólóhangszerek és kisegyüttesek, valamint a prózamondók vették birtokukba a Ságvári művelődési házat, illetve a városi tanács nagytermét. Jelentősen megnőtt az Alföld olajiparának szerepe azország energiagazdálkodásában Az 1965. év végére közel két évtizedes megfeszített munka eredményeként a művelés alá vett alföldi szénhidrogén-tároló mezők száma tizenötre emelkedett. Ebből három mező csak tisztán gázt termel kőolaj nélkül. Termelési volumen tekintetében az évi alföldi kőolajtermelés alig több mint öt év alatt mintegy tízszeresére emelkedett, a hazai földgáztermelés bázisa pedig úgyszólván teljesen az Alföldre tevődött át. Ezek az eredmények további jó munkára kötele,'x*x*X)cocxxx>xxxiooeooc)oc*»Meoix*x3oo<x)e0eeeeee*3ee<»ei»TOe»t3« OÖOCOOOOOOO01 > zik az olajbányászokat. Biztosítanunk kell az MSZMP Központi Bizottságának 1965. december 10-i határozatának szellemében az ipar feilődésén keresztül a nemzeti jövedelem további fokozását, a gazdaságos termelést, végeredményben népgazdaságunk fejlődését. A harmadik ötéves terv további jelentős feladatokat irányoz elő. Az előirányzatok az iparág beruházásaira közel 12 milliárdot írnak elő, amelyből 4,8 milliárd kőolajfeldolgozásra, 1,3 az ÁFOR-ra, 5,6 milliárd forint a kőolajbányászatra jut. A harmadik ötéves tervben a kutatással jelentős szénhidrogén készletek feltárását kell biztosítani és ezen keresztül tovább növelni a hazai szénhidrogén felhasználás növelésének bázisát elsősorban a Alföldön. A gáziparban az elosztó- hálózat fejlesztésével nagyobb mértékben kell biztosítani az alföldi földgázenergia felhasználásának növelését. A feldolgozó- iparban a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházásának továbbvitelével kell biztosítani a feldolgozási kapacitás bővítését korszerű, jó minőségű üzem- és kenőanyag hazai ellátás biztosítására. A kutatás és fúrás legfőbb feladata, hogy az ország geológiai és főként ipari szénhidrogén készletének növelését biztosítsák, a termelésre alkalmas, jó minőségű kútkiképzések mellett. Különösen nagy reményeket fűzünk továbbra is az Alföldön a szanki és a szegedi kutatásokhoz Algyőn (Szeged) 10—12 kőolaj- és földgáztermelésre kiképezhető fúrás biztosítása érdekében fokozni kell a kutatása tevékenységet, és a biztonságos fúrás érdekében ki kell dolgozni a várható túlnyomásnak és hőmérsékletnek megfelelő fúrási, cementezési technológiát. Szánk térségében az ismert olajos területek feltárását és bővítését július 1-ig biztosítani kell. A vizsgálati módszerek tökéletesítése és a rétegvizsgálati munkák minőségi fokozása révén el kell érni a kivizsgálatlan fúrólyukak számának csökkenését. Nagy gondot kell fordítani a feleslegessé vált berendezések és tartozékainak feltárására és iparon belüli hasznosítására vagy selejtezésére. Az alföldi területen a kőolaj termelési terv teljesítése érdekében meg kell építeni a pusztaföldvári VI. és VII. új tankállomásokat, befejezni a mélyszivattyú- zásá programot, megépíteni a demjéni, szanki és algyői tankállomásokat, elvégezni a kútbekötési és vezeték- építési munkálatokat. A Nagyalföldj Kőolajtermelő Vállalatra az előző évit 50 százalékkal meghaladó földgázárutermelési terve nagy feladatokat ró. Meg kell építeni a kardoskúti gázelosztó központot, a berekfürdői. battonyai, tótkomlósa gázközpontot. Gondoskodni kell a Szeged környéki kutatásokból származó kfsérőgázök hasznosításáról. Fekete Imre Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat
