Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mezőgazdaságban is tért hódít az alumínium Téglaiparunk helyzete A hazai alumíniumipar fejlődése ma már lehetővé teszi, hogy a könnyű, erős, gazdaságos fehér fém, tömeges használatát mind több területre kiterjesszék. — Az alkalmazástechnikai központ sajtolt alumínium szőlőtámokat alakított ki. Az alumíniumtámok megmunkálása egyszerű, csak darabolásból és átfúrásból áll, előzetes kezelést, karbantartást nem igényelnek, beépítésük, szállításuk könnyű. Előzetes kalkuláció szerint egy hold szőlő telepítése alumíniumtám- mal lényegesen kevesebbe kerül, mint betonoszloppal. Az alumínium szőlőkaró legnagyobb gazdasági előnye az, hogy karbantartásmentes élettartama legalább kétszerese a betonénak. A szőlőgazdaságok látják hasznát az alumínium hajAmikor a kenderesi Vörös Csepel Tsz-ben a traktorosok elhatározták, hogy megküzdenek a szocialista brigád címért, a műhelybeliek nem csatlakoztak hozzájuk. Sőt, néhány traktoros is kivonta magát a vállalásokból. — Itt is vannak olyan traktorosok, mint máshol. Mi nem tudnánk megcsinálni? — mondogatták egymásnak, ha összejöttek a központi major irodájában. Most oklevél mutatja a falon, a traktoros brigád beváltotta ígéretét, elnyerte a szocialista brigád címet. Azóta már másodszor is. — Olyan fiatalok ezek, hogy az őszi vetésnél volt, aki egy hétig a traktoron ült egyfolytában. Ha a munka megkívánja nem néznek se éjszakát, se nappalt, dolgoznak. A múltko- rában Sajtos Mihály, Forró Sándor, Kocsmár József a fiatal traktorosok versenyében elért eredményeikért pénzjutalmat, L6- di János pedig oklevelet kapott. Mi, a műhelybeliek sem akarunk lemaradni. Ezért tavaly csatlakoztunk a traktoros brigádhoz — sorolja Szabó Gyula műhelyvezető. — A szocialista brigád múlt évi eredményében már a mi munkánk is benne van. A közös gazdaság műhelyében tizennégy fiatal szakember dolgozik nap mint nap. Villanyszerelők, kovácsok, lakatosok. Értik a munkát. Korábban előfordult, hogy behoztak egy-egy meghibásodott erőgépet. Lejárt a műszak, valamennyien igyekeztek haza Kenderesre, Kisújszállásra, Kunhegyesre, A gépet pedig sürgősen meg kellett volna javítani. Senki sem vállalkozott arra hogy kint marad a majorban, és megjavítja. Ritkán, de előfordult ilyen. — A termelési értekezleteket, vagy más összejöveteleket mindig a műhelyben tartottuk meg, közösen a traktoristákkal. Láttuk, hogy a szocialista brigádmozgalom elősegíti a munkát. Aki vállal valamit, azt meg is csinálja. Mi sem akarunk szégyenben maradni. Csatlakoztunk, s eddig nem is érte szó a ház elejét — így Szabó Gyula. A szövetkezetben huszonhat erőgépet tartanak nyilván, egyetlen egy sem tatóládának is. A kis alap- területű, kétmilliméteres lemezből készült alumíniumláda élettartama három-négyszerese a faládáénak. Szétszedhető, tehát kis helyen elfér, más tárolási és szállítási célra is felhasználható. Az esetleg tönkrement, elhasznált alumíniumládát kilónkénti 18 forintos anyagárban újra visszavásárolják. A tsz-ekben, de állami gazdaságokban is ma még nélkülözhetetlen szállító- eszköz a kézi talicska. Az alkalmazástechnikai központban szerkesztett alumínium-talicskát nem kell karbantartani, mégis tartós A nehéz fizikai munkát jelentékenyen megkönnyíti azzal, hogy súlya körülbelül 10 kilóval könnyebb a fából készültnél és golyós csapágyazású gumiabroncson gördül. üzemképtelen. Hétfőn tértek át a reggel hat órai műszakkezdésre. Eleinte akadt egy-két ellenvetés. A közös gazdaság vezeiői attól tartottak, hogy ilyen korai kezdésre nem érkeznek meg pontosan a műhelybeliek. Hétfőn hajnalban ellenőrizték is a munkakezdést. Ahogy a majorhoz értek, éppen egy MTZ indult ki a határba. — Hát ez a gép? — kérdezte az elnök. — Szombaton jött be. Szombaton este. Dugattyúcserét kellett csinálni *aj- ta. De nem tudtuk befejezni, ma aztán hamarabb kijöttek néhányon. Nemes Károly, Birgány György és Lukács József. gyorsan megcsinálták. Fél hatra járt az idő. S a traktor már megkezdte a műszakot. A szövetkezetnek van egy régi, használt teherautója. Reggelenként ez hordja ki az embereket a földekre, este pedig visz- sza a faluba. Többször fölmondta már a szolgálatot a motor. Alig egy hónapja múlt, hogy este hatkor a műhely elé fordult a kocsi. Kipufogódobot kellett cserélni rajta. Vége volt már a műszaknak. Juhász Ferenc szó nélkül szedte elő a szerszámait. Este tízig megcsinálta a munkát. Másnap reggel az autó már mehetett az emberekért, utána pedig Karcagra, takarmánytápért. Néhány hét múlva ismét műszak után állított a nű- helyhez a teherautó. Akkor meg Birgány György dolgozott rajta este kilencig. — A legfontosabb a kukorica vetése. Eddig nem igen haladtunk vele. Van néhány vetőgépünk, de régi. Alkatrészek sincsenek hozzá. Erre elhatároztuk, megjavítjuk mindet. Ma délig beállítjuk a vetésre. De nemcsak kijavítottuk a vetőgépeket, hanem mi mühelyesek ki is próbáltuk, ne legyen baj velük kinn a határban. Haladjon, fogyjon a munka. Délelőtt tizenegy óra. A szövetkezet majorjából éppen most indul ki a vetőgép a határba. A műhelyesek beváltották ígéretüket. A kenderesi Vörös Csepel Termelőszövetkezetben a javítóműhely nem hagyja magát. Érthető, ők is tagjai a szocialista bri- gádnak, Filmvetítéssel egybekötött tanácskozás a növény- védelemről A Szolnok megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya, a földművesszövetkezetek megyei központja és a MÉK igen hasznos és időszerű tanácskozást rendezett tegnap a nagyüzemi és háztáji gyümölcsfák növényvédelméről Szolnokon. Erre a rendezvényre meghívták dr. Bognár Sándor tanszékvezető egyetemi tanárt. A neves előadó a gyümölcsösök korszerű növényvédelméről, az időszerű munkákról, feladatokról beszélt a megjelent hallgatóságnak. A tanácskozást értékesebbé tette, hogy szakfilmeket vetítettek, amelyeken a korszerű növényvédelmi munkákat mutatták be. A Móricz kultúrotthonban megjelentek közül számosán hozzászóltak a vitaindító előadáshoz. Vetélkedő az Aprítógép- gyárban Jászberényben az Apri- tógépgyárban lassan befejezéshez közeledik a munkásakadémiai előadássorozat. A két jól működött akadémia együttes záróünnepélyére 28-án, csütörtökön kerül sor, a gyár kultúrtermében. A záróünnepélyen értékelik az akadémiai év eredményeit és hiányosságait, majd a hallgatók részvételével „Ki mit tanult” vetélkedőt rendeznek az akadémián hallgatott és elsajátított anyagból. A jó eredményt, illetve helyezést elérő hallgatók értékes díjazásban részesülA családi ház építtetők az utóbbi időben sokat bosszankodnak: nagyon körülményes az építőanyagok beszerzése, a TÜZÉP-tele- peken legtöbbször nem kapható tégla és cserép. De nemcsak a magánépíttetőet, hanem az építőipari tanácsi építőipari vállalatokat is érzékenyen érinti a téglahiány. Mi az oka ennek? Miért került válságos helyzetbe a tégla- és cserépipar? Hogyan lehet kilábalni ebből a sok kárt és az építési tervek lemaradását okozó helyzetből? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a mezőtúri ÉM Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, amelyhez a megyében és azon kívül összesen tizennégy téglagyár tartozik. A tégla- és cserépipart irányító tröszt már két éven keresztül olyan módszerrel próbálta az építőanyaghiányt csökkenteni, hogy az október végi nyersgyártást november 7—8-ig meghosszabbította. Mindkét évben, 64-ben és 65-ben is óriási elemi kár keletkezett, országosan körülbelül 200—200 millió nyerstégla semmisült meg a novemberi fagyok következtében. A mezőtúri vállalatnál — csak a legutóbbi évet figyelembe véve — 18 millió nyerstégla pusztulásáról beszélhetünk. Ez a szám az egész évi termelés 10 százalékát teszi ki. Az ebből keletkezett többletráfordítás (munkabér, a romok letakarítá- sa) több millió forint. A kár óriási, mégsem lehet azt mondani, hogy könnyelműségből, felelőtlenségből származik. Az ipar vezetői a nyersgyártás meghosszabbításával akarták megoldani a problémákat, ám az időjárás mindkét évben keményen közbeszólt. Az iparág vezetői meggyőződtek arról, hogy a szezon meghosszabbítása nem előnyös, csak károkat okoz. A táglahiány azonban a lehetőségeken belül mégis arra ösztönözte őket, hogy továbbra is reszkírozzanak. Ezért most a nyersgyártás korábbi megkezdését határozták el és erre utasították a vállalatokat is. A mezőtúri vállalat üzemeinek nagyrésze a tervezett március 21-i kezdést a hónap első dekádjára előbbre hozta. Úgy nézett ki a helyzet, hogy a hivatalos indulás időpontjáig 3 millió tégla előnyre tettek szert a gyárak. Ez az előny még több is lehetett volna, ha 14-től 19-ig nem jelent fagyveszélyt a meteorológia. Hat napig minden üzem beszüntette a nyersgyártást. A szerencse azonban most sem kedvezett. Március 12-én és 19-én a —6 és —9 fokos fagyok az így szerzett előnyt megsemmisítették, a tavalyról áthúzó- zódott elemi kárral együtt majdnem 4 millió téglát romboltak szét. Most már végképp bebizonyosodott, hogy a bajokból az időjárás szeszélyeit figyelmen kívül hagyva nem lehet kilábol- ni. Az egyre égetőbb téglahiány megszüntetésére más megoldásokat kell keresni. Az ÉM Tégla- és Cserépipari Trösztnek már régebben az lett volna a feladata, nem pedig a vakmerő utasítások kiadása. Keresni kellett volna azokat a módszereket, amelyekkel az adott körülmények között biztonságosabban növelhették volna a gyárak kapacitását. Ha az iparág vezetői nem is, a Baranya megyei üzemek meglelték ennek a módját’. A Mezőtúron már ismert, és az idén minden gyárban bevezetendő ú. n. baranyai kazalozás nagyon jó eredményekkel kecsegtet. Ez az újítás lehetővé teszi, hogy a szárítószínek- ben csökkenjen a zsúfoltság, mindig megfelelő, hely álljon rendelkezésre a friss tégla elhelyezésére, stb. Az ötlet rendkívül egyszerű. A szabad ég alatt állandó kazlakba rakják a téglát, a színekbe csak annyit, hogy a zavartalan égetést biztosítsák. Ezáltal egy jelentős tartalék képződik, amely a nyár folyamán tökéletesen kiszárad és az időjárás viszontagságaitól is megfelelően védhető. A nyersgyártás a szokott időben befejezhető, és a tél folyamán az égetőkemence a kazalba rakott, jól kiszáradt téglával tölthető meg. A baranyai kazalozás nagyszerű dolog, de nem old meg mindent. A jövő esztendőben, a jelenlegi 162 milliós égetett tégla előirányzatot 10 millióval emelni kell. Ilyen termelésnöveléshez már műszaki fejlesztésre, korszerűsítésre és nem utolsó sorban a két üzemen kívül helyezett téglagyár (kunmadarasi és nagykőrösi) felszerelésére és üzembehelyezésére is szükség lesz. E két üzemből körülbelül 9 millió tégla kerülhet ki. A gyár beindítására a tröszt körülbelül 10 millió forintot biztosít. A közeljövőben két téglagyár — a kunszentmártoni s a ceglédi korszerűsítése kezdődik meg. Az előbbinek a rekontsrukció- ja az idén, a negyedik negyedévben, az utóbbié 1967 második negyedévében indul. — Kunszentmárton alagút kemencét és alagút szárítót kap, s a jelenlegi 18—20 milliós termelés ennek következtében 32 millióra emelkedik. Az egész beruházás 49—50 millió forintot igényel. A ceglédi gyárban új présház és csa- tomaszárító épül 8 millió forintos költséggel és a rekonstrukció után négy millió téglával gyárt többet Műszaki fejlesztésként a többi üzemekben a körforgalom kialakítása és a sínhálózat felújítása szerepel. Ezenkívül nyolc helyen tervezik az automata kocsibeállítók kipróbálását Ha beválik minden gyárban ezt alkalmazzák majd, mert amellett, hogy köny- nyíti a munkát, műszakonként egy fő megtakarítását is lehetővé teszi. Jelenleg mindkét karcagi téglagyárban a vagonrakás gépesítésével kísérleteznek. Mindezeken túl még mindig van mód és lehetőség a több és gazdaságosabb termelésre. Vegyük csak a selejtet. Ha a vállalat 14 téglagyárában csupán 1,2 százalékkal csökkentenék a selejtet a dolgozók — amire a minőségi prémium bevezetése ösztönözné is őket — körülbelül 2 millió téglával többet termelnének, ami 50 családiház téglaszükségletének felel meg. Ha minden gyárban megteremtenék a feltételét a kemencék 11 hónapos kihasználásának. az is több millió téglái, jelentene. Ha minden gyár vezetője tisztában volna azzal, hogy mennyi 1000 téglára a fajlagos munkaóra ráfordítás és azt csökkenteni próbálna, szintén több építőanyagot jelentene. A téglaipar jelenlegi helyzete a szűkös anyagi eszközök miatt nehéz, de nem kilátástalan. Jobb munkaszervezéssel, több ötietességgel, az anyagi ösztönzők alkalmazásával még mind’ ; van lehetőség a termelés fokozására. Bognár Ján«t 4 műhelybeliek nem hagyják magukat neki A K Ű T N A L
