Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

186<S. március 11

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

8

Aki mer, az nyer

Domaházi esztendők

A szegénység körei...

A régi cselédházak előtt gyerekek játszanak. Megrozsdásodott, szakadozott drótkerítés húzódik az út és az épületek előtt. Novák [stvánné azt javítja, ki ne szaladjanak a gyrekek. főleg a süket-néma Marika a majorba. Cselédházak. Hámlik a fal, roggyant a tető. Elhanyagolt, szomorú épületek. Kopott, megfáradt emberek lakják, sze. génységük mostani cselédjei. És a gyrekek. Van belőlük elég. Sok is.

A Novákék lakása egy- szoba konyha. Belül két ágy. két összetákolt heverőféle, asztal, sifon és a kályha. Piszkos függöny díszeleg az ablakán. Nyolcán élnek itt. A szoba földes és szegényszagú.

— Végiglaktuk a cselédsort. Szaporodtak a gyerekek, nagyobb lakást adtak. Itt meglennénk, csak- hát megjavíthatnák. Vizes a fal. Kifúrták a férgek. Az ősszel meg béka »árt be.

Apró gyerekek állják körül az asszonyt Marika megfogja egyiknek a kezét, ráncigálja, húzná az ajtóhoz. Egyre dühösebben rángatja, másik kezével mutogat. Kimennek.

— Tizenkét éve élünk itt a cselédsoron. Jó hely ez. Itt a szövetkezetben ismerkedtem meg a férjemmel. A víz jó, villany is van, közel esik Füred, ahová a gyerekek iskolába járnak. Megélünk.

Novák István ék egyszer már áttörték az itteni szegénység körét. Karcagra költöztek, illetve a Lenin Tsz egyik tanyájába. De a város messze esett. Nagyon. Az asszony a gyerekektől nem mehetett dolgozni sehová. Félt. Pedig jó volt ott. Jószágokat tarthattak. istállók, ólak tartoztak a tanyához. De nem tartottak bennük jószágokat. Egyedül maradt egész nap az asszony a tanyában. Egyszer elloptak kilenc zsák kukoricájukat Attól kezdve nagyon félt. Nem tudott aludni.

— Itt nem félek. Világos van a majorban. Nyitott ajtó mellett is elalszom.

— Mit álmodik? — kérdem.

— Legutóbb a lottószámokat álmodtam. Azokat Is írtam a szelvényekbe, de nem húzták ki. A postás jön minden nap, vagy kiszaladunk az állomáshoz és bedobjuk a szelvényt. Mindig lottózunk. Mikor mennyi pénzünk van.

— Mást nem álmodik?

— Sokszor azt álmodom, hogy a kislányom kezd beszélni. De ez lehetetlen. Vele sokszor álmodom. Olyanokat mond: gyér... gyér... ma... ma... Ügyes kislány lenne nagyon. Tavasszal elviszem Debrecenbe a klinikára, hátha [ehetne rajta segíteni. Istenem, ha megtanulna beszélni csak egy kicsit is, többet érne tíz ötösnél.

Az asszony cigarettára gyújt. Gyorsan, kapkodva szívja. Amikor még iskolába járt gyakran órákig álldogált a fodrászüzlet előtt. De a szülők hamar munkára fogták. Kapálni küldték. Nem parasztgyereknek való a fodrászmesterség, mondogatták. Egyszer elszökött az Iskolába. Anyja érte ment. Hazáig verte.

— Egy évben egyszer járok fodrászhoz. Olyankor mindig eszembe jut. Talán még mindig volna kedvem hozzá.

Több foga hiányzik elöl. Lába viszeres, trombózisos. • még alig múlt 35 éves.

A másik lakás Potornai Miklóséké. Nincs különbség a két szoba között. Talán annyi, hogy az utóbbi padlós. Egyforma a szegénység is. Képek a falon, ócska bútorok. Az ember éppenhogy hazaszaladt a munkából. Tehenész. Kenyeret vesz elő a sí ionból, tepertőt a konyhából. Falatozik. Mosatlan edények a kanapén, a kemence mellett a zsákban termény.

— Kilenc éve élünk itt Nem sokra haladtunk. Volt olyan esztendő, amikor ki- lencszáz munkaegységre összesen 10 fillért kaptam a zárszámadáskor. Pedig nem sok volt az előleg. Akkoriban mások még vissza is fizettek.

Potornaiék kétszer is elmentek a majorból. De visszaszorultak. Pedig az állami gazdaságban jobban, sokkal jobban keresett az ember. Hajnali kettőkor kelt, dolgozott este tizenegyig. Huszonöt tehenet gondozott, havi háromezer forintért

— Az iskola messze volt A gyerekek is vágták a sarat, ha munkába mentem, én is.

Gyerekágy húzódik a fal mellett. Rózsi ka egész délelőtt egyedül játszott benne. Most az apja vág neki is kenyeret és töpörtőt Boldogan eszik. A zsírtól fénylik az arca.

— Talán jobbra fordul ezután. Többet fizet a tsz. Mert sokat kell dolgozni, összeszorítani az embernek a markát, hogy a család ne éhezzen. Csak nyolc szelet kenyér az minden ebédnél. Mit csináljunk? Lesz talán jobb is. A szerencse mindig idejár. Nem olyan régen volt egy hármas találatom a lottón. Azt mindig meghallgatom a rádióból.

Az asszony járt bent Füreden. Ment a pénzért. Azt hitték, csak kettesük van. Tévedtek. Rögtön elvásárolta a pénzt. Villanyvasa- lót és egyéb apró dolgokat vett. Amikor hazavitt*-, örültek.

— Mondom, a szerencse mindig idejár. Biztosan iesz nekem négyes találatom is. így élünk. Azért a gyerekek nem mennek á1 any- nyin, mint én.

Potornai Miklós hamar emberré lett. Tizennégy éves korában kilec hold aratását vállalta. A húga lett a marok szedő. Reggel kezdték vágni a búzát, görnyedtek estig. De a fiú nem feküdt le. Éjszaka herét kaszált. Egy holdat levágott minden éjszaka.

— Amikor az állami gazdaságban voltam, ott is megpróbáltam. De nem tudok már úgy kaszálni. Hamar elfogy az ember ereje.

És a cselédházak hamar megöregítik az embert. — Fáradtá teszik. Olykor, ha pénz kerül a házhoz, vígadnak egyet-egyet. Hfelejtik a szűkös napokat. Szeretné^ elfelejteni.

— Aki dolgozik, az meg is issza. Mikor, hogy telik. De a gyerekektől nem vonok el ezzel semmit. A nyáron is kaszáltam esténként. amikor a tehenek körül elvégeztem. Nyolcszáznegyven egységet kerestem. Most még kapogat is valamit az ember.

Valamikor Kunmadarason földjük volt Potornai- éknak. A telekkönyvben hét hold szerepel a nevükön. Aztán bekerült a termelőszövetkezetbe. Föld járadékot nem kapnak utána. Nem is kérték, nem is keresték a maguk igazságát. A cselédházak szegénysége, a maguk szegénysége is.

Az én

életem sora megváltozott

Gyenes Imréné amikor eltemette a férjét, ott marad gyermekeivel Tisza- szöllősön a házban. Nem sokáig. Úgy építették annakidején, kevés pénzből a maguk erejéből. A tetőre már csak szalma futotta. Nem állta az időt összedőlt Akkor jöttek ki a faluból Ide a szövetkezeti majorba, a régi cselédházakba*

— Beköltöztek a mosóházba — szaladt a híre az esetnék.

Korom, piszok, rendetlenség volt mindenütt Kitakarították. Fehér ház lett a neve. De most dúle. dedk.

*— Akkor megígérték, hogy megjavítják. Ma mái nem beszélnek róla. Egyszer mondtam út az elnöknek. Bánom is én, ha elsüllyed az egész — fizetett ki 6. — Lehet, csak tréfából mondta Nem esett jól — magyarázza a Gyenesné fogadott lánya, Andrási Anikó.

Szoba, amit konyhának is használnak. A lány két éve új bútort vásárolt Lassan megeszi a penész. — Most figyelik, műkor ürül lakás a cselédsaron. Talán az majd jobb lenne.

— Mikor idekerültünk úgy jöttünk, mint az ujjam. El akarták venni a gyerekeket Intézetbe vinni. Nagyon szegények voltunk. De nem engedtem. Dolgoztunk. Élnünk kellett

A lány akkor tizennégy éves volt. Kimaradt az iskolából. A hizlalókhoz került. Hetven kilós zsákokat hordott. Nehéz volt az élet

— Beteg lettem. Otogat- tak. Anikó tartotta a családot Hideg idő járt. A nagy kútból húzta itatáshoz a vizet. Mondogatták; nem felelnek érte, ha beleesik. Mozdulni se bírtam. Várták, mikor halok meg

Amikor felgyógyult özvegy Gyenes Imréné, megosztották a munkát A tá- pos zsákokat ketten vitték. Rudat kerítettek, könnyebb lett a teher.

— Az én életem sora

megváltozott. Igaz, dolgozunk is. Éjszakás vagyok a csirkéknél, nappal takarítok az irodában. Tüzelek és csinálom, amit kémek. Anikó is jói keres. A fiam szakmunkás tanfolyamon van. Vágtunk hízót, ruhákat vettünk, mosógépet. — Most már jobb. Sokkal jobb. Csak ezzel a lakással törődnének. A faluban lenne eladó ház, de mi nem bírjuk megfizetni. Etet kellene megjavítani, vagy újat építeni. Még mi is be. lesegítenénk.

A faluban, a házzal együtt egy parányi kis portájuk is volt annakidején Gyeneséknek. Leadták az államnak a két hold földdel együtt, amikor a szövetkezetbe léptek. Mégis minden esztendőben 400 négyszögölnyi területet levonnak a háztájiból, a hajdani porta miatt. Hiába, a leadásról írás kellene. Hivatalos, pecsétes írás.

Sz. Lukács Imre

(Fői Irtot jak;

A GAZ terepjáróval Asn- dornaktálya utolsó házánál nem mehettünk tovább. A község feletti dombnak csak gyalogosan vághattunk neki, mert az előző napi eső feláztatta a földutak Körülbelül nyolcszáz méteres kapaszkodó volt előttünk. A sietéstől mindannyian lihegtünk. Elől Juratovits Aladár, a Nagy- alföldi Kőolaj termelő Vállalat egri telepének vezető mérnöke birkózott a csúszós úttal. Mögötte Augusztán László fiatal mérnök, a „hadsegéd” baktatott. Utánuk evickéltem ón félcipőben, kilós sárkoloncok- kai küszködve

A tapasztalt, sok vihart megért Juratovits hangja:

— Csak eszükbe ne jusson fölmenni a toronyba. A Dunántúlon egyik emberemet szétzúzta, amikor a helyére zuhant a belső szára.

— Nem tudom még kivenni vannak-e a tornyon. — A fiatal mérnök a szemét erőltette, de még messze voltunk.

Jó kétszáz métert mentünk ezután, egyszeresek Juratovits felkiáltott:

— Az anyjuk jó mindé- nit. Ketten is fent vannak.

— Látom — mondta Augusztán László. — Több mint két méter még kiáll a belső toronyból.

— Nem értem — dühöngött a főnök. — Tolnai Jóska nem lehet ilyen felelőtlen. Borzasztó. Oda sem merek nézni.

Az utolsó métereket szinte futva tettük meg, de már ötven méterről láttuk, hogy egy vascsövei biztosították a kétrészes vastraverzet, ne csúszhasson össze.

Tolnai József főfúrómester kiugrott a Bakinyec vezetőfülkéjéből és röviden elmondta mi történt

— Tegnap este álltánk a kút mellé a berendezéssel, mélyszivattyúcserét akartunk csinálná. A torony felső húzókötele elszakadt, a csigasor beszorul* a kereszttartók közé. Nem tudjuk azt az egy- tonnás csigasort kimozgat- tjí a helyéről, addig azonbam mám csúszik egymásba az alsó és felső torony és nem merjük a helyére dönteni. Félő, hogy as óriási súly miatt a leengedő orsók kiszakadnak, t a torony lezuhan.

Juratovits mérnök gondterhelt arccal hallgatta. A tornyot nézte és a beszorul* súlyos csigasort Augusztái mellette állt és szinte a gondolatát igyekezett kitalálni

— Főnök, harminc fokos szögben ez kilenc tonná méiért jelent.

— Tudom komám — mondta, — Ven még egy másik megoldás is, de az hosszadalmas. Ha a földre döntenék a tornyot, nem a lánctalpasra. Nem, ez napokba kerül.

A szájaszélót rágta, azután a körmét Mindenrői megfeledkezett, látszott rajta erősen vívódik. Döntött.

— Józsi — fordult a fő- fúrómesterhez. — A másik lánctalpassal megpróbáljuk ellensúlyozni. A torony köteleit kössétek a esörlöjé- hez.

A dombon csípős szél fújt

Az emberek gyorsan, fesztelenül dolgoztak. Jura- tovita halkan mondta: nekik nem szabad tudniuk, hogy milyen veszélyes amit elrendeltem. Emberi számítás szerint le lehet engedni a tornyot, de közbejöhet valami komplikáció is. Mondjuk félúton kiakad a csiga és nagyot ránt a tornyon. Akkor... akkor talán összetörik a berendezés. Hónapos kiesés keletkezhet

Megindult a munka. A

döntőszerkezetet nem a vezetőfülkéből, hanem távolabbról irányították. — Minden felesleges köny- nyelműség emberéletet követel. Az Idősebb mérnök szeme mindent meglátott, minden idegszálával koncentrált

— El a kötelek közeléből! Lassabban, a csőrlővel! Mehet! óvatosan gyerekek, óvatosan.

Augusztán László szeme a „főnökre” tapadt Tanult

A percek kegyetlen lassan teltek. A kritikus 30 fok! Ment ez is. Sikerült.

— Négy perc — mondta Juratovits Aladár. — A többit daruskocsival elintézitek — mondta a fő- fúrómestemek. — Gyerünk, kettőre vissza keü érnem Egerbe.

Mást vártam. Azt, hogy nagyot fúj, kezefejével megtörli izzadt homlokát, vagy valamit, amivel a

A főnök erősen vívódott.

nagy izgalmát levezeti. Indultunk. A csípős szelet már nem éreztük.

— Mi történik, ha nem sikerül? — kérdeztem.

— Összetörik — mondta a főnök, aki már sók nehéz helyzetben győzött. De többször alul Is maradt Három berendezés zuhanását látta már. Mindből tanult A tudásért fizetni kell.

Elégedett volt az arca, lefelé már sétálva mentünk.

— Főnök — szólalt meg Augusztán László, a magas feltűnően ősszeshajú huszonötéves mérnök. — Amit ma tőled tanultam azt egy közmondással fejezem ki. Ennyi csupárü „Ai mer, az nyer”.

Bognár JáMS

Aíiandó versenymozgalom az fmsz-eknél

Kétszáz brigád a szocialista, csaknem nyolcszáz bolt a kiváló egység címért

Megyénk földművesszövetkezeti dolgozói elmondhatják: eredményes gazdag esztendőt hagytak maguk mögött. A gazdasági feladatokat végrehajtották, a mint legfontosabb tennivalójukat, a falusi lakosság áruellátásiát — néhány hiánycikk kivételével — jól oldották meg. Bár a kultúrált kereskedelmi formát nem mindenütt sikerült megvalósítani, a történt változások még így is figyelemre méltóak.

Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a felszabadulásunk 20 évfordulójára kezdeményezett munkaversenynek, melyet egész évre kiterjesztettek, sőt idei feladataik között is megtalálhatók. Eltűnt tehát a versenynek a kampány jellege, álllandósult, összekapcsolták a szocialista brigádmozgalommal, a kiváló egység és a kiváló dolgozó címért folyó versennyel

Tavaly csaknem kétszáz brigád tűzte ki célul a szocialista cím elnyerését Több mint ezer fmsz-i dolgozó vállalta a többletmunkát, aktívabb részvételt a társadalmi életbe. Különösen Karcagon, Mezőtúron és Tiszaföldváron vált szinte állandó témává a különböző versenylómra. Eredménye, hogy a tett vállalások valósággá is lettek. E három helyen nemcsak az egységek portálja, külseje lett szebb, de a berendezések korszerűsítése, az új kiszolgálási rendszer bevezetése is elsősorban az ott dolgozók önzetlen, legtöbbször társadalmi munkájának eredménye.

Hozzátartozik ehhez a szakmai tovaboKepzes, az udvarias kiszolgálás is. Ezzel a dolgozók akarva-aka- ratlanul kényszeri tették a vezetőket, hogy rendszeresen értékeljek eredményeiket, hogy kezdeményezésük megvalósításának feltételeit biztosítsák. A jók közé sorolható a tiszasasi fnasz is. Eddig négyszer kaptak országos, illetve megyei elismerést. Valamennyi dolgozó résztvesz • versenymozgalomban. —

Egyik brigádjuk háromszor nyerte el a szocialista címet

A „Kiváló egységért" folyó versenyben tavaly 635 bolti kollektíva, ezer-kétszáznál több dolgozó tett felajánlást illetve tűzte ki célul a megtisztelő cím elnyerését Az eredmény: 211 bolt kiváló lett, s négyszázhuszonegy kereskedő mondhatja él: amit ígértünk, teljesítettük. Kár, hogy Kengyelen, Jánoshl- dán és Üjszászon egyáltalán nem kapcsolódtak be ebbe a versenybe.

A versenymozgalom tanulsága az is, hogy a jól dolgozókat ahol megjutalmazták, megdicsérték, ott ez* követően még jobban ment a munka. Egy-egy tagértekezleten vagy küldöttgyűlésen a kollektíva előtt való dicséret hatásos ösztönző módszernek bizonyult Nem beszélve arról, hogy a legjobbak „Kiváló dolgozó” jelvénnyel való kitüntetése egészséges versengéshez vezet Ott azonban, ahol a számoktól nem látják az embert, a munka is olyan. Kényszeredett, tessék-lássék, semmi öröm benne. Bár az ilyen példák egyediek, mégis beszélni keli róla. Tiszaroffon vagy Tiszaszentimrén sem a vezetők, sem a szakszervezeti bizottság nem tulajdonít jelentőséget az elismerés már említett módjainak. Nehéz elhinni, hogy e két községben nincs az fmsz-néi olyan dolgozó, aki megérdemelte volna, hogy nevét megemlítsék a tagértekezleten vagy megkaphassa a „Kiváló dolgozó” jelvényt Az fmsz vezetői azonban nem javasoltak senkit. Ügy látszik, a terv a fontos, de a feladatok megvalósítói már kevésbé.

A versenymozgalom tavalyi eredményei természetesen e néhány negatív példa ellenére biztatóak. Igazolják ezt a gazdasági eredmények, továbbá az, hogy az idén már újabb 10 brigád csatlakozott a szocialista cím elnyeréséért versengőkhöz, hogy újabb 143 bolti kollektíva döntött a kiváló egység cím megszerzése mellett