Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

1W6. február 17.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ha az ember megbotlik néha...

Nem büntet, hanem figyelmeztet, segít a társadalmi bíróság

A társadalmi bíróság elnöke és két tagja helyet foglalt az asztalnál, szemben velük a két vétkes. A fiatalasszony magabiztosan, vagy úgy is mondhatnánk, hetykén nézett bíráira. Csak altkor lepődött meg, s vált egyre zavartabbá, amikor a város kereskedelmi dolgozói közül vagy negyvenen gyűltek össze a tárgyalásra. Olyanok, akik jól ismerték a két vétkes munkáját, magatartását, s azt is tudták, miért kerültek a társadalmi bíróság elé. Megkezdődött a tárgyalás, s a hallgatóság közül is többen szót kértek. Bizony hamar odalett az asszony hetykesége, sírva, szégyenkezve hallgatta a felszólalók beszédét.

Az is megtörtént, hogy egy hibát elkövető dolgozó azt mondta a vállalat egyik vezetőjének:

— Adjanak inkább fegyelmit... vagy büntessenek meg. Csak a társadalmi bíróság elé ne állítsanak.

— Nemcsak a nőkkel, esetenként az edzettebb, keményszívű férfiakkal is megtörténik, hogy elsírják magukat — mondta Csák Gergely, a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat társadalmi bíróságának elnöke. — Véleményem szerint szégyelletük- ben. Pedig a tárgyaláson a megszégyenítés helyett tárgyilagosságot, segítőkészséget tapasztalhatnak mindenki részéről. Vagy talán éppen ezért lesz úrrá legtöbbjükön a szégyenérzet?

— Sokát gondolkoztam már ezen, s nyolc év alatt, amióta ezt a tisztet betöltőm, volt alkalmam meggyőződni arról, hogy a hibát elkövetők nagy része megbánja tettét, szégyelli botlását. Nem egyszer azt kérik tőlünk, hogy szüleiknek, férjének vagy feleségének ne mondjuk el a történteket.

— Milyen ügyeket tárgyalunk? Leginkább az üzleti szabályzat megsértése az illető vétke. Az egyik fiatal boltvezető például — bár tudta, hogy minden este csak a váltópénz maradhat a kasszában — többször nem adta postára az aprópénzt.

— A súlycsonkítás, az árukészlet gondatlan kezelése, a megfelelő mennyiségű és választékú árú megrendelésének elmulasztása s még egy sor dolog

tartozik az üzleti szabályzat megsértésének fogalmába.

— Többen a munkaköz- beni italozás miatt álltak a társadalmi bíróság elé. Vidéki kisker üzletben történt a következő eset. A boltvezetőnek feltűnt, hogy a pénztárosnő igen gyakran elhagyja az üzlethelyiséget. Egy-egy akalommal nem sokáig volt távol, mégis kíváncsiak voltak, miért járkál ki, s be. Megfigyelték, s így hamar kiderült, hogy útja mindig a pincébe vezet. Ott aztán rajtakapták éppen akkor, amikor az egyik üveg tartalmát jól meghúzta. Nem bambi, hanem szesz volt abban. Az ő ügyét is a társadalmi bíróságnak adták áti

— Kevesebb az olyan természetű ügy, amely alacsonyabb munkakörbe helyezést, vagy elbocsátást von maga után. Arra is van példa, hogy azok, akik

helytelenül viselkedtek, megsértették egymást, a tárgyaláson kibékültek.

— Határozataink, javaslataink különbözőek, de egyben azonosak. Mégpedig abban, hogy mindig a hibák ellen irányulnak. Tárgyalás előtt igyekszünk a szükséges adatok összegyűjtése mellett még jobban megismerni azt, akinek ügyében majd döntünk. A munkahelyén, s ha szükséges családi környezetében is érdeklődünk, tapasztalatokat gyűjtünk, így javasolhattuk az egyik kétszemélyes bolt vezetőjének ügyében, hogy a munkatársát cseréljék ki, mert annak a hanyagsága az oka a mulasztásoknak.

Nem véletlen, hogy a kisker társadalmi bírósága nagy tekintélynek örvend. Jó munkájukkal vívták ezt ki, azzal, hogy feladatukhoz híven mindig a nevelést tartják szem előtt.

N. K.

A szolnoki Állattenyésztési Felügyelőség jászberényi kirendeltségén jelenleg harminckilenc lovat tartanak. Ebből tíz sportló, a többi tenyészmén. Február elején vásároltak Hannoverből három tenyészmént, az értékes lóállomány vérfelfrissítésére.

Képünkön Holló a négyéves fekete mén, mely rövid herényi tartózkodás után tovább utazik majd a Nagykunsági Állami Gazdaságba.

Egy „óriás" a la pszervezet helyett három kisebb

Több ember vállán a felelősség

Decemberben vodt egy

éve, hogy a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-ben megalakult a pártbizottság és a kétszáznegyvenhét tag három alapszieirvezetben dolgozik tovább. Szükség volt erre a szervezeti megoldásra, mert az „óriás1’ alapszervezet vezetősége nem tudta megfelelően átfogni ennyi ember munkáját, megközelítőleg sem tudott annyit foglalkozni velük, mint amennyire szükség lett volna. A taggyűléseken a megjelenés mindössze 50—55 százalékos volt már az utóbbi években. Olyan dolgok is adódtak, hogy határozatképtelen taggyűlésen vettek fel tagjelölteket, hoztak határozatokat sitb.

— A decentralizálás

puszta ténye már lehetővé tette, hogy több ember vállán legyen a felelősség, többen végezzük a feladatokat — mondja Vincze Mihály, a pártbizottság titkára Ez azonban még valóban csak lehetőség.

Bizalmiból vezetőségi tag

Jórészt a pártmunkában addig kevéssé jártas emberek kerültek az alapszerve- zeti vezetőségekbe. A legmagasabb tisztségük a pártbizalmdság volt. Bár az alapszervezeti titkárok öthónapos vagy egyéves pártiskolát végeztek, a vezetőségi tagok kiválasztásánál már visszaütött az, hogy a pártoktatás ebben a szövetkezetben éveken át gyenge, szervezetlen volt.

— Az elgondolás jó volt, mi is egyetértettünk vele, mégisem volt könnyű elkezdeni — mondja Révész Sándor, az I-es alapszervezet titkára. — Mikor az első taggyűlést megtartottam, az ingemből csavarni lehetett volna a vizet. Pedig _ mindenki ismerősöm, barátom, munkatársam.

Alighogy megalakultak azonban az alapszervezetek, fellépett a ragadós száj- és körömfájás. Több hónapon át alig tudtak saját területeiken is közlekedni. Ez is egyik oka annak, hogy a decemberben megválasztott pártbizottság

májusig nem ült össze. A vb is jóformán csak az alakuló ülést tartotta meg. Amikor viszont megkezdődött a tavaszi, nyári munka, szintén elterelődött a figyelem a pártmunkáróiL Az üzemi végrehajtó bizottság maga sem tudta, hogyan aktivizálja az alapszervezeti vezetőségeket S egy-egy esetben a köny- nyebb megoldást választotta: elvégezte helyettük a fontosabb teendőket. A politikai intézkedési terveket például az alapszervezetek helyett is a vb készítette eL

Később, ha késve is, a vb azért munkához látott. Tavaly nyáron már megvizsgálta többek között a munkaegység felhasználást, ösztönzött a takarékosságra A következő alkalommal azt vizsgálta, milyen káros hatása van annak, ha megfontolatlanul rendelnek el normakarbantartást a gépeknél, mennyivel fontosabb, jobb, ha a kihasználást szervezik meg jobban.

Közvetlenebb

Az alapszervezetekben az jelentette azóta a változást, hogy az emberek nyelve jobban feloldódott. Amikor a régi nagy alapszervezetben összejöttek százan, úgy tűnt, sokan vannak. Aránylag kevés hozzászólás akadt.

— Most látjuk csak, hogy ennél jóval több embernek lehet mondanivalója — mondja K. Tóth elvtárs, a III. alapszervezet vezetőségi tagja. — Mióta az alapszervezetek működvéleménycserék

nek, közvetlenebbek a megbeszélések, a véleménycserék, jobban felfedjük egymás tévedéseit.

A fő feladatuknak az alapszervezeti vezetőségek a munkafegyelem szilárdításának szorgalmazását a közös tisztelését tűzték célul. Volt olyan ember, aki 50 kiló árpa eltulajdonítása miatt háromezer forint prémiumot veszített el. Egyesek erre azt mondták: ami sok, az sok. A közvagyon önkéntes őrei erre úgy válaszoltak: aki nem visz semmit méretlenül, annak nem sok.

Az idei tervek előkészítését brigádértekezleteken beszélték meg. Ott is sole minden kiderült. Előzőleg ugyanis az alapszervezetek aktívái családlátogatásokat tartottak, s a brigádértekezletekre már legtöbben úgy mentek, hogy tudták, miről lesz szó. Ott nagyon sokan egymásra „olvastak’1, ök tettek a gazdasági vezetőiének javaslatokat arra, kitől vonják meg a prémiumot, kinek csökkentsék a háztájiját vagy éppen Id érdemel esetleg többet

A tanulás gyenge pont

Az alapszervezetek megalakulásával nagyon kiütköztek hibáink — mondja Révész István, a III-as alapszervezet titkána. — Volt is tavaly egy felmérés, amelynek alapján megállapítottuk: kétszáztizenöt párttag köziül száznyolcvannak a nyolc általános alatt van az iskolai végzettsége, s csak harmincuknak van nyolc általános és öten érettségizitek. Különböző iskolákban tizenöt párttag tanul. A párt és gazdasági vezetők közöl sem politikai, sem szakmai vonatkozásban senki nem tanul.

— Ez volt tavaly a helyzet, de a statisztika azóta sem sokat változott — mondja Vincze Mihály. —. Ennek egyrészt az az oka, hogy a tagoknak csaknem fele hatvan éven felüli. Nagy szükség van nálunk a „fiatalításra”. S ebben is van azért eredmény. A tavaly felvett 12 tagjelölt fiatal, akiktől a szakmai és politikai tanulásban már az eddiginél többet követelhetünk.

Nem túlzás talán azt mondani, hogy a decentralizálás hozta új helyzettel most már megismerkedtünk, s ebben az évben tapasztaltabbak, bátrabbak lehetünk a pártmunkában.

fUÍfUkS /í&

Kolmann Vince kedden lépett be először az esztergályos műhelybe. A kezében kis elemó- zsiás csomagot szorongatott, melyet gondosan átkötött a felesége cukorspárgával. A kis termetű emberke félénkségével, valósággal lopva nézett körül. Zsiga bácsi a művezető elébe ment.

— Örülök, hogy megjött Itt bizonyosan jó helye lesz, ha megbecsüli magát — mondta.

— Tessék bízni bennem.

— Na, menjünk, ismerkedjen meg a társaival.

Kolmann érezte, hogy most valami nehéz dolgon kell átesnie.

— Gyerekek — kiáltotta el magát a művezető — álljatok le egy kicsit. Gyertek ide hozzám.

Az esztergályosok sorra kapcsolták ki a gépeket, s csak úgy bennehagyták a kést a fogásban.

— Ez itt Kolmann Vince, az új szaktársunk.

Kolmann köszönésképpen bólintott Kovács Lali döbbenten

nézte a kis ember horpadt mellét, s magában azt gondolta, ni olyan ez, mint egy két lábon járó teknő. Kolmann jó emberismerő volt amikor megfordult, hogy a gépéhez menjen, meges- küdött volna rá, hogy mindenki a púpjára mered. Görcsösen összeszorította a száját.

Zsiga bácsi hunyorgatva lesett ki az irodája ablakán. Töprengett Aztán hirtelen felvett egy munkalapot, és kikereste hozzá a rajzokat. Egyenesen Kolmannhoz tartott

— Ez egy műanyag présszerszámhoz készül. Nehéz munka lesz, hiszen gömböt kell bele esztergálni. Egyedi darab, ezért sajnos nincs hozzá készülékünk — mentegetődzött. — Csak a kezében bízhat, az ügyességében. Vállalja.

Kolmann kiérezte a művezető hangjából a biztatást, pedig, első pillanatban arra gondolt, hogy kitolás az egész. Megnyugodott. Elővette a szemüvegét, s az orrára esíptette. Elmélyedt a rajzokban. Zsiga bácsi magára hagyta.

Sánta József, a műhely nagytekintélyű esztergályosa, aki a harmincas években Amerikát és Franciaországot is bejárta, sőt Afrikában — ahogy mondani szokta — még saját kis kócerá- ja is volt, közvetlen Kolmann szomszédságában dolgozott. Meglepődött azon, ami az imént mögötte lezajlott, hiszen maga is csinált már ilyen munkát sakkor volt hozzá segédszerszám, készülék. Most meg nincs. Hát ez meg. hogy a fenébe lehet? Szemmértékkel bajos ilyen pontossággal esztergálni, s méghozzá gömböt Megbolondult ez a Zsiga? Kár valakit az első napon leégetni. Segíteni kellene ennek a... hogyishívjáknak, na. Bosszantotta, hogy még nem jegyezte meg az új szaki nevét

Kolmann apránként kispekulálta, hogyan fogja megoldani a feladatot. Egészen lázba jött. Idegesítette, hogy még a gépével sem szokott össze, azt sem ismeri, mire lehet menni vele.

Pihenésképpen hozzáfogott az eszterga késeit megköszörülni. A jó kés. életbevágóan fontos az .esztergályos szakmában. Nagy Gáspár odament hozzá.

— Szakikám, ha már benne van, nem csinálna nekem egy jó lyukkést?

— Szívesen, adja csak ide.

A következő pillanatban csak úgy szikrázott a szürke kövön a kemény vidialapka. Gondosan

kiköszörülte a forgácstörőt, mert annak jónak kell lenni, csak akkor pattogtatja el a spént. Hamarosan elkészült a munkával. Intett Nagynak, hogy jöhet a késért.

— Tessék. Elégedett vele?

Nagy Gáspár vizsgálgatta, vizsgálgatta a bicskát, s szélesen elvigyorodott.

— Ez aztán igen. Ilyen remek késsel még életemben nem dolgoztam. Csuda keze van magának, mutassa csak. Hadd nézzem az ujjait — s ezzel a csuklójánál fogva felemelte Kolmann kezét. A hirtelen mozdulatra felcsúszott az ing a sovány alkarjáról. Nagy Gáspár meglepetve olvasta le a tetovált szamot: 55 766. Elszorult a torka. Gyengéden leeresztette, s közben megszorította a kis ember keze- fejét.

— Örülök, hogy jól sikerült. Igyekeztem — mondta és odafordult a köszörűhöz, a saját késeit kidolgozni.

Kolmann három napig fogcsikorgatva esztergált, küszködött, Lassan-lassan kialakult a gömbfelület, szépen illeszkedett a sablonhoz. Igaz, hogy mégis csak csinált egy ügyes kis készüléket, mely- lyel lehetővé tette, hogy valósággal tapinthasson a késeivel, de ez a saját találmánya volt. A műhelyben titkon mindenki azt leste, hogyan halad. Sánta Józsi bácsi padjánál ezekben a napodban nagy volt a foreslom. Az öreg sejtette merről fúj a

szél. Már jóformán nem volt szerszám a szekrényében, mert mind elhordták a kíváncsiskodók, akik lopva figyelték napról napra, hogy_ áll a Kolmann. Ötödnapon már csak a felületet csiszolgatta. Elkészült. Nyomban megkereste Zsiga bácsit.

— Kérem, meglennék vele.

— Majd megnézem. Később. Egyelőre dolgom van — mondta a művezető szelíden, s magában azt gondolta, jól van ids- öreg, nyertél.

Kolmann ezen a napon vett először bátorságot ahhoz, hogy mászkáljon egy kicsit a műhelyben. Kovács Lali megkérte, hogy segítsen neki.

— Láttam én, hogy a maga keze olyan, mint a svájci óra. Vegye már kj azt az egy századot — ^ kérlelte Kolmann t. Ö meg szívesen ráállt a dologra, s boszorkányos gyorsasággal csípte ki azt az egy századot.

— Köszönöm, Kolmann bácsi.

Kolmann boldog volt. Lám,

már megtanulták a nevét. Sánta József kiáltott oda hozzá a műhely túlsó végéből.

— Jöjjön már. mondok valamit— Odasietett, Sánta mocorgott, küszködött a szavakkal.

— Hát, idefigyeljen, Kolmann szaki... Annyit mondok neked, Vince, rendes ember vagy. De még ennél is jobb esztergályos vagy. Tudod mit? Munka után gyere el velem egv sörre, jó?

Fábián Péter