Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

10

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1966. február 1$.

*

Még mindig »ok a régi

v ályogháx

Milyen 8 rákócvi falvai Hpushám

Hogyan építkezünk ma ?

űj ház építésére kér engedélyt

— Milyen az?

— 80 centimétere» tég- hnlappal. nagyobb, kényelmesebb, mint vt OTP kínálta típusház.

— Nagy Sándor, a járási tanács építésügyi előadója ti belekapcsolódik, a beSaépen szaporodnak a falusi családi házak Szolnok megyében is. Nincs is olyan községünk, ahol nem épült volna a felszabadulás után új házsor, vagy új lakótelep. Mégis jócskán akad még építeni való. 77 568 Szolnok megyei falum lakóházból 29.3 százalék 1900 előtti időben, 47,2 százalék meg 1945-ig épült. A vizes, salétromos, dohos, öreg Bőid, vályog házak egészségtelenek. Még mindig van bőven belőlük. A Szolnok megyei falusi házak 66,5 százaléka (Veszprémben 7.5. Nógrádban 10.2 százalék) főid, vályog alapon, főid vagy vályogfalu. Dehát régebben Alföüd-azerte hiányzott a tégla, a terméskő.

A mai Szolnok megyei född, vályog-ház sokadalom nagyobbrészt a jobbágyvilág hagyatéka 1728-ben Tiszafüreden 44, Tiszaseől- lősön 15 vályog, Tiszafüreden 56, Tiszaszöllősön 18 kunyhó, Tiszafüreden 50, Tiszaszöllősön le veremlakásban laktak az emberek. Moat pedig nem a dicsekvés. hanem az Igazság kedvéért említjük, hogy Tiszafüreden 1900-ban 1605,

1960-ban 2885 házat tartottak nyilván. Még szembe- fttüőWt) a Szolnok megyei falvak fejlődése, ha csak a felszabadulás utáni, vagy az utóbbi esztendők adatait Egyeljük.

Az adatok érdekes gondolatokat ébresztenek. Vajon egyik-másik községben miért marad hátra a családi ház építése? Talán hiányzik a megfelelő házépítési kedv, vagy az építési anyag?

— Arröl v»m sző, —

mondják a szakemberek —, hogy a kétezer lakosnál kisebb falvakban nem nő, inkább csökken a lakosság.

Nem mindegy hová építünk

Az új házak ugyanis — a ma mér kétségtelen — nem mindig szolgálják az új fiatal párokat Igen

gyakran a tanyáról beköltöző öregek foglalják el azokat. Nézzük például 1965 év házépítés és ház- (tanya) bontás adatait a ■Dalnoki járásban:

Besenyszög 9—14, Jász- ladány 22—28, Kőtelek 9—5, Martfű 20—0, Mező- héfc 2—5, Nagykörű 4—6, Rákóczi falva 26—12, Ráfcő- czdújfalu 7—9, Saajol 29— 10, Szászberek 2—2, Tisza- föídvár 42—28, Tiszajenő 6—0, Tiszasüly 4—16, Ti- szavárkony 6—3, Tószeg 27—19, Ojszász 35—10, Verseny 2—1, Zagyva rékas

17—22.

Csakhát. — Amennyiben Ilyen nagyarányú a tanyák vagy az öreg házak bontása Szolnok megyében, nem mindegy, hogy helyébe milyen ház kerül, hogy helyette hova, milyen házat építenek. A csöbörből vödörbe kerülnénk ugyanis, ha a falu szélére építkeznének, és növelnék az amúgyis hosszában és széliében terebélyesedett Szolnok megyei falvakat. Elég például Abádszalókra hivatkozni, ahol három és fél kilométer hosszú, két kilométer széles a falu. Nyilvánvaló, hogy nem érdemes olyan helyre építeni, ahol nincs villany, nincs víz, mert a család fiatalabb tagjai kor. szerűbben szeretnének lakni, élni. Ha pedig nem kapják meg a legelemibb korszerű művelődési, egészségügyi lehetőséget, akkor elvándorolnak a f-'nból. Erre is gondoljanak a szülők, amikor új hás építésébe kezdenek.

A rákóexifalvai példa

Ezek után hadd idézzünk egy olyan községet, ahol nincs baj az építési kedvvel, tehát a falu hasznos útbaigazítással is szolgál. Rákóczifalvát említjük. Ezt a falut 4863 ember lakja. A Szolnokról Martfűre menő kövesét tövében fekszik 610 hóidon.

Az autóbusz három helyen is megéli a faluban. A középsőnél iskola, cukrászda, tanácsháza és arté- »kút A cukrászdánál a Rákóczi falvi labdarúgó csapat képsorát nézegetik a gyerekek, a kútnál meg „Hízó eladó” cédulákat ragasztanak a parasztemberek a villany karóra.

— Oj falu ez kérem, — mondogatja Deák Mihály vb-einök, a tanácsházán. — Vagyis 1882-ben alakult, de nemcsak esztendőkben, hanem magatartásban is a mi korunkból való.

— Vegyük a jövedelmet.

— A falu 35.5 százaléka, 750 ember tsz-tag. Az idei zárszámadás szerint 42 forintot ér nálunk a munkaegység és az idén 19 000 forintra nőtt az egy főre eső évi jövedelem a közösben. öt-tízezier forintot a háztáji is hozott. 1200 fő az iparba jár él. A lányok, az asszonyok Martfűre. Ok 1300—1400 forintot keresnek. Az építő és más szakmunkások pedig Szolnokon dolgoznak — ök 1700—2000 forinttal számolnak, meg munkából hazatérve részes művelést is vállalnak. Ezek szerint van mit aprítani a tejbe, és pénz is van a házépítésre.

Ez a falu tehát akárcsak jónéhány más Szóinak megyei község — benne él a

mában. A lakói, a vezetői joggal számolnak a község fejlődésével. Dicsekedhetnének azzal is, hogy 18 ezer négyzetméter járdából 14 ezer négyzetméter épült az utóbbi őt évben. Mégis

máaképp bénát a tanács— A 910 holdnyi belső területet 90 holddal csökkentettük, mert nem mindegy, hogy milyen falut építünk. Sem az országnak, sem nekünk nincs am pénzünk, hogy 20—S0 hátáért S—4 kilométerrel tokijuk meg a villanyvezetéket vagy a járdát. Ezt a pénzt a falu belső megvárlak a fejlesztésére te fordíthatjuk. Azt akarjuk, hogy a gyerekeink te szívesen lakják a községet. Emeletes középületeket, iskolákat, üzleteket, vízvezetéket, korszerűbb szolgáltatást tervezünk, — ezért 290 be nem épített házhelyet vagy széles nagy telket is fölvettünk telepítés céljára, hogy tömörebb legyen a belső falurész, a belső utcasor.

Nézzük a falubeli házakat Csinosak, rendesek. A falu 1800 házában 2300 szobát számolnak. A házak 70 százaléka azonban föld, vályog alapú. 60 százaléka földes padozatú. Az sem kedvező, hogy átlagban 600 méterről kell ivóvizet vinni i lakásokba. Ezért fürdőszobát a lakások egy százalékában használnák csak. Mégis • rákóczi falviak Igényük s fürdőszobát — Deák István tre-tag. Szőke Imre munkás, Lenoli István, Novotni Miklós tsz- tagok azért vásároltak szivattyút, hogy egészségesebben éljenek. De egy-egy szivattyú, meg a fürdőszoba felszerelése 20 ezer forintba kerül.

— Én is bevezetem a vizet a fürdőszobába, ha lesz a községben vízvezeték. — mondja sokak nevében Giúsz Férencné az Ady utcából.

Ez volna tehát az igazi fejlődés, meg az, hogy 1945-től 300 egyszobás házat hétszobásra alakítottak át

Uj típusterv alakult ki

— Mi rákóczi falvi típusházat építünk, — mondja Kosrács János, aki éppen

— Az OTP típusterve nem Welt meg a lakosság

igényeinek. Az alföldi ember nagyobb kamrát, előszobát és nyári konyhát is kíván. Nem úgy mént a nagyvárosiak. Ha ax OTP típusterv« nem tetszik, azt tanácsoljuk, hogy menjen az építő olyan helyre, ahol van típustervező. Ilyen van a megyei Tervező Irodán, as Építőipari Vállalatnál, a Beruházó« Irodánál, a Városi Tanácsnál. Ki is alakult egy rákóczifalvi háztípus, amit én azért tartok jónak, mert a Szolnok megyei embereknek nagy onts megfelel. Nem kell bőszé beton, mán pedig ez nagy dolog az Ál-földön, hiszen nagyon nehéz sódert szállítani a vasútoól- WHí falvakban. A rákóczi - falvi terv alapján téglaalapon olcsó vályogfallal fafedéllel építkezhetnek a falusiak. Ezzel szemben az OTP típusterv húracél tetővel készülne, de nincs acél, különben te ahhoz villámhárítót kellene felszerelni. Villámhárító szerelő pedig nincs.

— Ha jő a rákóczifalvi terv, miért nem rendszereik tájegységé típustervként?

— Felterjesztettünk már négy változatot is az Építésügyi Minisztériumba, de nem engedélyezték. Pedig már vagy 400 ház épült te • rákóczifalvi típus-ház mintájára.

Ezt mondja a járás szakembere. A rákóczifalvi lato«* megkedvel* m újfajta táj-típus házét Nem te csúfítja torony, vagy más giccs az utcát, a falut, bár úgy vettem észre, hogy inkább divatból építenek két szobáit, mert esek as egyiket használják. Persze a tüzelő kérdése is számít az Alföldön. Azután: inkább legyen nagyobb két lóba, mint egy dohos putri— Végül* azt szeret- nők tudni, hogyan is vélekednek mindezekről a dolgokról az illetékesek. A kővetkezőkben erről te s»6 les*.

Balta Árpád

Solymár József i

] Vekker

a szekrényben

Lakás sok csipkével, porcelánfigurával. A gazda láthatólag munkából jött, t most hogy végre egyedül maradt, lazít egy kicsit. Mindenekelőtt már az ajtó mellett ledobja az aktatáskáját, zakóját egy fotel karfájára teszi. Aztán s cipőit is lerúgja s keresi a papucsát. Nem találja. Nézi s rekamié mellett, alatta, se. hol nincs.

Nyílik a túloldali ajtó s megjelenik egy nő pongyolában, ét — férfipapues- ban.

— A papucsod keresed?

A házigazda nem a keresett holmival törődik most

— Lenkei? Te hogy kerülsz ide?

— Visszajöttem.

— Ezt látom.

— Nem is örülsz?

— Megvallom, váratlan fordulat.

— Azt hittem, derűsebbet. fogadsz.

— Már ne haragudj...

— Ne ijedj meg. Nein békiilni akarok. Az ügyvédem tanácsára tértem viszsza. Hiszen tudod, két hét múlva lesz a válóperünk.

— Furcsa.

— Mi a furcza?

— Egy évvel ezelőtt, amikor elvonultál, megesküdtél, hogy soha át nem léped a lakás küszöbét.

— Látod, átléptem.

— Mit akarsz?

— Két hétig itt fogok élni.

— Nem volt jó a kedves mamádnál? Vele is összevesztél?

— Mondtam már, hogy az ügyvédem tanácsolta

jöjjek vissza. Ha zavar, hogy itt vagyok, esetleg te mehetnél el két hétre.

— Hova a fenébe menjek?

— Mondjuk valamelyik .

s sreretődhöz.

— Nem lehet ö jár ide.

— Kérlek szépen. Ha kedvesen megkérsz íe veszel mozijegyet, szívesen eltűnők két-három órára. Majd megmondom, melyik filmeket szeretném megnézni. Színházba is e!küldhetsz. Az tovább tart, igaz,

hogy a jegy is jóval drágább. mert akárhova nem ülök ám.

— Hagyd a tréfát.

— Halálosan komolyan

beszélek.

— Mondd, miért volt szükség erre a ceremóniára. Nagyon jól tudhatod, vem akarlak becsapni.

— Mondtam már, az ügyvédem tanácsolta, hogy visszajöjjek.

— Mert az a fiskális nem tudja elképzelni, hogy aa emberben akár csak a becsület egy szikrája legyen.

— Olyan kínos neked két hétig egy lakásban lakni velem? Emlékszel amikor aa albérletből végre ide költöztünk? Átemeltél a küszöbön és azt mondtad...

— Hagyd, nagyon kérlek.

— Csők rajtad múlik, hogyan telik el ez a két hét. Én nem feltétlenül ragaszkodom a veszekedéshez.

— Tudom. Te megértő

Ml ÚJSÁG TOLNÁBAN

Hozzák a bort a szekszárdi borkorribtnáft pincéjébe

vagy. Mindig is ez voltál. Ekés példáját adtad, amikor a vekkert a fejemhez vágtad. Benn a szekrényben a harmadik p oilcan

megtalálhatod, ha éppen kíváncsi vagy rá.

— Mert hajnak háromkor jöttél haza részegen.

— Mondtam, hogy dolgoztam. A találmányról beszélgettünk Natonek Jóskával Akkor jutott eszünkbe...

— Igen a Hajnal bárban

éjszaka fél kettőkor az ötödik palack bor után a homlokodra csaptál és azt mondtad: megvan.

— Hagyjuk ezt. Jó? Nagyon ismerős ez a műsor.

— Te kezdted. Mint mindig, most is. Aztán csodálkozol. ha én is begurulok.

— Mindig én kezdtem1 Mindig én!

— Tudod mit? Számoljunk mind a ketten lassan

húszig. Csak aztán folytassuk a beszélgetést.

— Hangosan parancsolod, vagy számolhatok magamban?

— Sokkal előnyösebb

tesz, ha kik-ki magában számol, mert esetleg összevesznénk az ütemen.

Csend. A beszélgetést » férfi kezdi.

— Kész vagy. drágám?

— Teljesen kész.

— Én megvallom, nem számoltam.

— Megvallom, én sem.

— Akkor mir* volt jé

ez a cirkusz?

— Gondoltam, más hangnemben folytatjuk.

— Attól tartok, mi már nem tudunk hangnemet változtatni. Egy év bűtő»- élés sem segített.

— Mert ezalatt sem számoltál.

— Dehogynem. Számoltam a lányokat.

— Mindig tudtam, hogy egy matematikai zseni vagy.

■— Még két mondat és jöhet a fejszámolás.

— Igazad van. Beszélgessünk valami olyanról, amiben egyetértünk.

— Milyen megértő vagy. Kár. hogy nem voltál mindig ilyen.

— Például, amikor ok nélkül vibancnak neveztél, nem járultam hozzá, hogy kedveskedésnek könyveljük el.

— Megvolt rá az okom.

— Azt hiszed?

— Tudom.

— Tévedsz, drágám. En- gedd meg, hogy egy évvel az elköltözésem után és két héttel a válóperünk ilőtt ünnepélyesen közöljem: nem csaltalak meg, él eszem ágában sem volti hogy megcsaljalak.

— Es az a kis ürge, aki hazákisért. Láttam az <ébSaját erőből építkeznek a mucsai tsz-ben