Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
1M*. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Az „ördög bibliája66 Napisajtónk a magyar kártyafrontnak két jó hírét adta tsudtul. A kártyagyár jelenti, hogy megjavítja az „ördög bibliájának”, a hazai kártyának minőségi színvonalát. — A magyar bridzsjáték sportolói pedig újra nemzetközi versenyekre készülnek. Reméljük, egyik terv sem omlik össze — kártyavár módján. „Ördög bibliája” — mondjuk a kártyára. De miért? Volt ennek az elnevezésnek tárgyi alapja is! A XIV. században, amikor a — könyvnyomtatáshoz vezető — fametszés Itáliából elindult világhódító útjára, tömegcikkeinknek két fajtája volt. — A kártya és a szentkép. A fametsző neve is — stam- patore dei naibd e santi volt; vagyis kártya-figurák és szentek nyomtatója; A szentkép az írástudatlanok vallásos igényeit elégítette ki. Ezért nevezték „biblia pauperumnak", a szegények, — az analfabéták bibliájának. De, ha a szent- kép a szegények bibliája, mi más lehetett volna a kártya, mint az ördög bibliája? A kártyajáték elterjedésén felhördült az egész feudális társadalonv Am kártyázik, veri a blattot pápa és császár, király és főpap, polgár és katona egyaránt. Legrégebbi kártyáink Igen becses művelődéstörténeti emlékek. Bécsben őriznek egy XV. századi, négy színből és 32 lapból álló kártyasort, amely a legszebb teljes sorozat e korból. Egyik színe a magyar címer! A kártyasor felvonultatja a hűbéri világ minden alakját, a királytól s a királynétól a bolondig. Am hamarosan épp a bolond, a legalacsonyabb számértékű lap válik aduvá. A bolond azt mondja: — skiz! (Excusez!) Bocsánat! Elnézést! — s elsöpör mindent, királyt, királynét Mintha csak a szerencse forgandóságának mementója volna! lakból, miiven vi borászra jöttetek. — Kollégám volt. Azt akartam, hogy észhez téri. — Különös módszereid vannak. — Az ember kétségbeesésében sok mindent megpróbál. — Semmi okod nem volt a kétségbeesésre. — Valóban semmi. Az a két-három „hölgy", akinek a létezéséről értesültem. valóban megnyugtatóan kellett volna hasson az idegeimre. — Nem voltam rendes férj? A fizetésemet egy fillérig hazaadtam. Minden estémet veled töltöttem. — És délelőtt? Nagyon kellemes a kötetlen munkaidő. — Megértőbbnek kelleti volna lenned. — Te miért olvastad rám a kis kollégát? — Egy férfi az más. Ezt már akkor is magyaráztam. — De még mindig nem értem. — Nézz körül a világban. — Azóta körülnéztem. — ősidők óta a nő a há- zitvzhely őre. — Nálunk központi fűtés van. — Kitűnő válasz. — Eleinte tetszett nekem ez a szöveg a házi- tűzhelyről, az otthon meÁ szükségletek és a termelés összhangja Két milliárd forint nagy összeg, még népgazdasági méretekben is. Ez az összeg tulajdonképpen rendelkezésre állna, ha sikerült volna megvalósítani a felesleges készletek csökkentése érdekében egy évvel ezelőtt hozott határozatot, illetve azt, hogy az ipar — a szocialista termelés céljának megfelelően — csak a szükségletek kielégítésére termeljen. A termelés és a szükséglet összhangjának biztosítása nem újkeletű feladat. Magyarországon, de a többi szocialista országban is a közgazdászok munkájuk jelentős részét fordítják e probléma megoldására. S hogy mégsem sikerült ebben a tekintetben alapvető javulást elérni, annak több oka van. A szubjektív okok közül kétségkívül az a legjelentősebb, hogy a vállalatok vezetői a termelés fejlesztésével nem mindig tartják magukat a párt- és kormányhatározatokban megjelölt feladatokhoz, s a népgazdasági érdeket gyakran a vállalati érdek mögé helyezik. Az objektív okok közül elsőnek kell említeni azt, hogy a tervezési rendszerünk ma már nem felel meg az ország gazdasági fejlettsége színvonalának. A szocialista országok, s köztük hazánk gazdasága éppen a termelőerők gyors fejlődése miatt olyan periódusba érkezett, amikor a szükségletek egyre differenciáltabbak, sokoldalúbbak lettek, s amikor ezek kielégítése a termelők, különösen a tervező szervek részére egyre nagyobb körültekintést igénylő, egyre nehezebb feladat. A termelőerők mostani fejlettségi színvonalának nem megfelelő a túlságosan részletes felülről kapott tervutasítások rendszere, s így az indokoltnál centra- Uzáltabb gazdasági vezetés során a termelés és a szükségletek közelebbhozása kevésbé biztosítható. A termelés és szükségletek közötti összhang hiányát nemcsak az említett és a szocialista terv- gazdálkodást tévesen értelmező, a tervgazdálkodást bürokratikus elemekkel telitűzdelt szemlélet okozta. Hibás, túlzó volt a termelés primátusának értelmezése is. A termelés primátusa vitathatatlanul helyes megállapítás, amelynek értékét — mint a nemes borét — az idő csak növeli. Egyáltalán nem e fogalom hibája, hanem a miénk, hogy belőle egy időben túlzott következtetéseket vontunk le, amelynek zöngéi bizonyos fokig még ma is élnek tudatunkban, E hibás következtetésnek az egyike — nagyoltan fogalmazva,— az volt, amely a termelés primátusát — persze nem kimondva, de a gyakorlatban — úgy értelmezte, hogy az nem eszköz valamilyen fontos cél elérésére, hanem — a cél maga. A termelés primátusa elvének elferdítése, az úgynevezett „fogyasztási“ szemlélet elleni túlzott hadakozás nagyon is érzékelhető módon megnehezítette a szocialista gazdasági rendszer előrehaladását. — Ebből a szemléletből fakad ugyanis az, hogy sokan és sokáig azt gondolták, hogy a termelés fokozásának, hatékonyabbá tételének előmozdítói csak a termelés szférájában találhatók. Ügy vélekedtek, hogy a termelés kizárólag attól válik intenzívebbé, ha maximálisan növeljük a termelési eszközöket előállító ágazatokat. Ennek az elvnek az a része, hogy a bővített újratermelés hosszabb időszakon nem képzelhető el a termelési eszközök gyártásának megfelelő — optimális növelése nélkül, ugyancsak helyes. Azt gondolni azonban, hogy a termelés hatékonyabbá tétele egyedül a nehézipar maximális ütemű fejlesztésével megoldható, már tévedés. A termelés hatékonysága több tényezőtől függ. Ilyenek: a termelési eszközökkel való ellátottság és ezek kihasználásának mértéke, a munka termelékenységének színvonala, a helyes népgazdasági arányok, ezen belül az élenjáró ágazatok — például vegyipar — részaránya és mértéke és végül a fogyasztási cikkekkel való ellátottság. Ez utóbbi semmiképpen sem azonosítható a legéről. Amint láthatod, jó néhány csipkét horgoltam, hogy otthonossá tegyem a lakást. De aztán olvastam egy divatlapban, hogy a tűi sok csipke nem elegáns. A modem lakásban nincs szükség porfogóra. El is határoztam, bárhogy ítéljen a bíróság, a csinkckei Neked hagyom. Térí-és nélkül. Ha úgy tetszik, emlékül. — Ne légy cinikus. — Komolyam mondom. Tudod, amit ígérek, az', mindig megtartom. — Nem tartok igényt a csipkéidre. — Valóban igazad van. Nagy baj lenne, ha itthagynám. Jön az új asz- szony. Nem árt, ha legalább egy-két évre neki is meglesz az elfoglaltsága. A családi fészek ékesítése. Hát nem igaz? — Nem óhajtok újra nősülni. Tudod, mihez lenne kedvem? — Nos? — Kibékülni Veled. — Két héttel a válóper előtt? — Lehet, hogy az ég adománya ez a két hét. — Kétlem. — Próbáljuk meg. Beleüljünk ki feltételesen. Lehet, az lesz a vége, hogy szemébe nevetünk a válóperes bírónak. Válni? Hogy gondolja? Ideális házasság a miénk. — Nem hiszem, — Miért? Nem akarod? — Én már nem kísérletezem tovább. — Szóval öt boldog év után Neked ennyit nem ér meg? — öt boldog év. Számodra lehet, hogy az volt. Ügy emlékszem, háromszor költöztem haza a mamái oz. — Gondold meg! — Meggondoltam. — Hát jó. Legyen igazad. Ismerhettelek volna. Még azt sem mondhatom, hogy csalódtam benned. — Látod, ennek örülök. — És most mi lesz? — Le fekszünk — Lefekszünk? — Igen. Én ott benn. Te itt kinn. — Értem. — Szép álmokat. — Mondd, nem akarsz bevinni egy csipkét? — Miért? — A párnádra. Hogy tisztábbak és finomabbak legyenek az álmaid. — Mondtam már, hogy rád hagyom az összes csipkéket. — Hát akkor szép álmokat. — Neked is. Erezd magad itthon. termelés primátusát tagadó — úgynevezett „fogyasztási” szemlélettel. Márcsak azért sem, mert a növekvő fogyasztás az ember igényeinek kielégítését szolgálja, azét az emberét, aki — mint Marx mondja — a legfontosabb termelőerő, Könnyű belátni, hogy a termelés hatékonyabbá tételéhez, a modernebb technikához nemcsak korszerű gépek, hanem fejlettebb emberek is szükségesek. Az ilyen emberek kialakításában pedig rendkívül nagy szerepe van a korszerű Igények felkeltésének és ezek mind magasabb szinten való kielégítésének. A korszerű fogyasztási cikkek bősége tehát éppen egyik feltétele a termelés hatékonyabbá tételének, A szükségletek kielégítése, — termelési és fogyasztási szükségletek egyaránt — tehát a szocialista előrehaladásnak egyik fönte» feltétele. Éppen ezért helyesek és követendők azok a meggondolások, amelyek megszüntetik a termelés primátusának vulgáris értelmezését, a minden részletre kiterjedő központi tervezés bürokratikus kinövéseit, és amelyek a társadalmi szükségletek maximális kielégítését tekintik a társadalom és a termelés elsőrendű feladatának, A szükségletek jobb kielégítése érdekében a közelmúltban is születtek és a jövőben is születnek különböző intézkedések. Ilyen például az az általános rendelkezés, hogy azoknak a minisztériumoknak a területén, ahol közvetlenül ilyen rendelkezés nem történt, 1966-ban jelentősen csökkentsék a kötelezően előírt tervmutatók számát. S hogy a termelés részleteit elsősorban a termelők és a fogyasztók közötti közvetlen kapcsolat szabá- lyozzza. A szükségletek és a termelés összhangját hivatott segíteni a szállítási szerződésig rendszernek a közeljövőben történő megváltoztatása, aminek az a lényege, hogy az eddigi rendelkezésekkel szemben a fogyasztók igényeinek érdek- védelmét jobban képviseli. Ebbe az irányba jelent újabb lépést a hitelek finanszírozásának az az új elgondolása, amely szerint a termelő vállalatok nem a termelési tervekre, hanem elsősorban a szállítási szerződéssel igazolt megrendelésekre kapjanak forgóeszköz hitelt. A termelés és a valóságos szükségletek közelebb hozását célozza az a rendelkezés is, amely a termelő vállalatokat anyagilag érdekeltté teszi a külkereskedelmi értékesítés gazdaságosságában. Ezzel szeretnénk elérni, hogy a vállalatok ne csak azzal törődjenek. hogy a termelési terveket teljesítsék, hanem azzal is, hogy a termékeiket a piacon — különösen a külföldi piacokon — minél jobb áron, minél jobb hatásfokkal értékesíthessék. Bár az említett 1966. évi intézkedések csak néhány lépést jelentenek a termelés és a szükségletek kö- zelebbhozásához, s bár a döntő lépést itt a gazdasági irányítás reformja fogja jelenteni, mégis e lépések igen fontosak. Hiszen mód van arra, hogy mindenki a maga munkaterületén — az új gazdasági irányítási rendszer általános bevezetése előtt is — érdekelt legyen megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek korszerűbb termelési eljárásokat, olyan korszerű termékek termelését eredményezik, amelyek a társadalmi szükségleteknek a2 eddigieknél jobb klelégíté- sét Dr. Garam József KÉPEK a Déryné Színház éleiéről „Toljátok meg gyerekek.” Még egy utolsó lendület é* kint van a kátyúból a busz. Smánkelés. Hotlósi Pál készíti a szereesen maszkot) Hidvégi Lajos „Gülbaba szakálla” már a helyén van. Kép a Gülbaba előadásáról. Gábor diák szerelmet vall Leillának. (Fábián József, Mátyus Emmi, és a táncka'-ból Révész Ilona, s e darab egyik kedves jelensége, Katona Júlia. ÁHÍTAT
