Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. február IS. A szentesi «Petőfi-iratok " és a költő szülőhelye A Petőfi születése és halála körüli legendák — függetlenül a kutatásoktól s azok eredményeitől — több, mint egy évszázad óta újból és újból jelentkeznek: vagy a régiek kapnak szárnyra, vagy pedig újak születnek. Egy ilyen új legendának látszik forrásává válni Szlávik Mihály egykori mészáros mester vallomása is, melyre most bukkantak rá a szentesi állami levéltárban a helyi Kertészeti Kutató Intézet munkatársai. A hírt „hiteles levéltári tudósítás” alakjában Szabó Róbert közölte a Szolnok megyei Néplap január 21-i számában, január 22-én pedig a Televízió szólaltatta meg az irat felfedezőjét, 9 ezzel nemcsak Kiskunfélegyháza és Kiskőrös évszázados vitáját vitte újra a köztudatba, hanem azt a kétséget is, hogy Petőfi nem 1823. január 1-én született, ahogyan eddig mindenki (és életében ő maga Is) tudta, hanem jóval előbb, 1822. augusztusában. Az irat szerint Pásztor Ferenc kiskunfélegyházi ügyvéd, aki ismerte Petőfi állítólagos dajkáját, megtudakolta az asszonytól, hogy kik dolgoztak inas, ÜL székálló-legényként Petőfi atyjának mészárszékében. így jutott el Szlávik Mihály szentesi illetőségű mészárosmesterhez. • 1868. augusztus 8-án kelt levelén ben arra kérte a szentesi szolgabírót, hogy hivatalosan hallgassa ki Szlávikot a Petrovits-osaládnál töltött Idejére s ottani értesüléseire vonatkozóan. Szlávik Mihály azt vallotta, hogy 1823. november elejétől 1824. július végéág szolgált Petrovite Istvánnál; mikor odakerült, a gyermek egy és egynegyed éves volt; szüleitől hallotta, hogy FéL egyházán született. Tudtával a szülők már azelőtt két évvel is ott laktak. Előttünk áH tehát egy ismeretlen ember, aki állít valamit — okmányok, bizonyítékok nélkül, aki vagy jól emlékszik, vagy rosszul a közel 50 év előtti dolgokra — s akinek vallomását total nem használta fel az a Pásztor Ferenc sem, aki valahogyan a nyomára bukkant Olyan ember, akinek neve mindeddig nem bukkant elő a Petrovits István üzleti tevékenységével kapcsolatos okmányanyagból, noha azt — legutóbb Mezősi Károly dr. nagyon alapos kutatásai nyomán — ma már teljesnek vélhetjük; a végül olyan ember, aki — úgy látszik — maga sem biztos mindig abban, amit mond, vagy abban, hogy máskor mit mondott, mert nyilatkozatát így fejezi be: „Ha netán valahol másképp nyilatkoztam volna, hibás volt nyilatkozatom.” Ezt is meg kell gondolnunk, mielőtt osztanánk Szabó Róbert nézetét, aki e lap január 21-i számában bizonyosra veszi, hogy „Szlávik Mihály az irodalomtörténet fontos statisztája lett”. Rendkívül nehéz az évszázados — vaskos kötetnyi — per anyagából kiemelni a vita gerincét képező leglényegesebb dokumentumokat Csak annyit jegyezzünk meg, hogy a vita 1857-4Ő1 1962-ig ötször újult ki, s általánosan elfogadott álláspont van, de í,hivatalos” álláspont nincs. Az egyik perdöntő kérdés valóban az, hogy hol laktak a szülők a gyermek születésének időpontjában, azaz 1823. január 1-én? A legfontosabb okmány, a kiskőrösi evangélikus egyház anyakönyve ismeretes: ebbe jegyezte be Martyn Mihály lelkész 1823. január 1-én 1. sorszám alatt Stephanus Petrovics és Maria Hruz gyermekét, Alexan- der-t. Az első vita 1857-ben indult meg Gyulai pál és Sárkány János akkori kiskőrösi lelkész disputája nyomán. Gyulai ekkor még a fél- egyházi álláspontot képviselte: részben azért, mert Petőfi „Szülőföldemen” e. költeményében Félegyházát nevezte „születésem helyé”- nek, résziint pedig azért, mert úgy emlékezett: Arany János említette neki, hogy Petőfi „nem ott kereszteltelek mondá magát, hol született”; Sárkányt kicsinyellve jelentette ki, hogy „a keresztlevél nem döntő bizonyítvány a szülővárosra nézve”. (Pesti Napló, 1857. L 14.) Sárkány újabb okmánybizonyítókokat közölt: átnézte Kiskőrös regálé-számadásait, s azok között az 1821., 1822„ 1823. és 1824. években mindenütt az első lapon találja: „Petro- vies István szék-árendás haszonbér fizetése”. Ebből igen logikusan következtet arra, hogy helybeli lakos. Még néhány adat a szülők lakhelyére vonatkozóan: Kiskőrösön pontos kimutatást vezettek az állatforgalomról, hogy a helybeli lakosok állatvásárlásait ellenőrizhessék, ill igazolhassák. 1822. márc, 11-től kezdve 1824. októberéig állandóan nyomon követhető — a többi helybeli lakos között — Petrovics István neve is. (Közli Szalay László, Vasárnapi Újság, 1901. ápr. 14) Az ebből levonható következtetést még hitelesebbé teszi az az okmány, amely pontosan megjelöli a Petro- vics-csaiád Kiskőrösről Kiskunfélegyházára költözésének dátumát: 1824. október 14-ét, (Protocollum Politicum Sub. No. 655— 657. Kiskunfélegyházi Levéltár.) Ekkor vették bérbe az ottani mindkét mészárszéket, a család ingóságait ezen a napon vitte át a Félegyházáról értük küldött hét szekér; A kiskőrösi születésre utal az ottani evangélikus lelkészi hivatal ama gyakorlata is, hogy azoknál, akiket helyben kereszteltek ugyan, de nem helyben születtek, következetesen feltüntetik a születés helyét. A helyben születetteknél — így Petőfinél is — helységnév nem szerepel. Egyértelműen Kiskőröst jelölik meg szülőhelyként a Petőfi személyére vonatkozó okmánybejegyzések is, melyek részint az apa, részint a fiú személyes közlései alapján készültek. — így emlékezik Várady Antal Is, Petőfi egyik legközelebbi barátja és legénykori lakótársa: „soha még tréfából sem hazudott, s azon korban voltunk, mikor még az alig múlt gyermekkorról örömest beszélgettünk s ilyenkor születéshelyül folyvást Kiskőröst állította.” (Magyar Politika, 1872. IX. 14.) 1823 január 1-i születési dátumát — helységnév közelebbi megjelölése nélkül — egyébként saját kezűleg is leírta német nyelvű, életében ki nem adott önéletrajzában. (Bizonyára jobban volt erről tájékozva, mint Szlávik Mihály.) A per során azonban kihallgatták a még élő, közvetlen tanúkat is, minden esetben bíróság előtt. E vallomások közül első helyen Martiny Károlyét kell említenünk, aki a keresztelést végző lelkész fia és Petőfi keresztapja volt. (A keresztanyái tisztet húga, Martiny Ludovika töltötte be.) A 68 éves tanút 1872-ben a szécsényi járásbíróságon hallgatták ki. A család régi, bizalmas ismerőse volt. a kis Hruz Mária leánykorában náluk szolgált Maglódon; a születés időpontjában mint 18 éves mezőberényi diák a karár csonyi vakációt töltötte otthon, Kiskőrösön Jól emlékszik a keresztelőre, s arra, hogy Petőfi „született Kiskőrösön, 1823-ik évben, január hó első napján”... Az emlékek mélyéről tisztán dereng fel az idős ember előtt nádfedelével az egykori Makovinyi-féle ház is, melyet a Petrovics-csa- lád akkoriban bérelt, s mely a nagyvendéglő és a mészárszék közelében volt. (A jegyzőkönyvileg rögzített vallomást közölte a Pesti Napló 1872. IX. 13-i száma.) A keresztapa vallomása nyomán a kiskőrösi járás- bíróságon 1872. szeptember 17-én és 18-án kikérdezték a család még élő szomszédait, közeli ismerőseit és barátait is.) A jegyzőkönyvek a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában, M. írod. Lev. 4 (r.) Hat tanút hallgattak ki. Mindegyikük vallomása a fentieket bizonyítja. Természetesen Kiskunfélegyházán is hallgattak ki tanúkat, akik általában akkor torpantak meg, mikor bíróság előtt, eskü alatt kellett vallaniuk: egy fantasztikus Szilveszter-éjről beszéltek, melyen a pár órás újszülöttel egy székálló legény oltalma alatt szánkó tette meg az utat a metsző hidegben (meteorológusok mutatták ki: —10 C fok volt!) Kiskőrös és Félegyháza a között (oda-vissza 100 km!). A tanúkat felkutató Pásztor Ferenc legfőbb bizonyságtevője a szülésen állítólag jelen lévő szülésznő, Bába Zsuzsanna volt, aki ugyan már nem él, de él a leánya, özv. Vagner Józsefné, aki ezt néhai anyjától tudja. (Szegedi Híradó, 1864. I. 9.) Ez az érvelés: — azt mondja, hogy azt hallotta — nem áll meg a kiskőrösi okmányadatokkal és első generációs, kortársi emlékezésekkel szemben. Pásztor Ferenc a negyedik vita idején, 1872-ben jelenti ki: nemsokára „kétségbevonhatatlan" adatokkal fogja bizonyítani, hogy a költő Félegyházán született. (Fővárosi Lapok, 1872. VIII. 27.) Bizonyos, hogy tanúk után nyomozott, vallomásokat vétetett fel; erre sarkallta az 1867-ben lezajlott harmadik per kudarca. Ezekkel az „adatokkal” azonban sohasem állt elő. Feltétlenül ezek közé kell sorolnunk Szlávik Mihály 1868. december 31-én, Szentesen jegyzőkönyvbe vett vallomását is, melyet Pásztor Ferencnek ismernie kellett, hiszen ö kezdeményezte most előkerült levelének tanúsága szerint Hogy nem használta lel, soha közzé nem tette, aa éppen azt bizonyítja, hogy alapvető tévedései miatt maga is használhatatlannak tartotta: hiszen az 6 állításainak is ellentmondott pl. a születés és a Félegyházára való költözés időpontjának tekintetében. A roppant anyagból lehetne még pro- és kontra érveket bőséggel felsorolni, ám, Szlávik Mihály vallomásának értékelésére eny- nyi is elég. Az érdeklődő közvéleménynek is akkor tesszük a legjobb szolgálatot, ha azt oda utasítjuk, ahová való: a kuriózumok közé. Éppen ezért Szlávik Mihály sohasem lesz az Irodalomtörténet fontos statisztája, előkerült vallomása sohasem válhat egy újabb szülőhely-vita forrásává. A szentesi Kertészeti Kutató Intézet munkatársait azonban mindenképpen csak köszönet illeti, hogy azonnal felfigyeltek az érdekesnek látszó okmányra s annak nyilvánosságra hozásával egy olyan kérdéshez kívántak adalékot szolgáltatni, melynek tisztázása nemzeti ügy, nemzeti kötelesség. Imre Lajos PALICZ JÓZSEF: FALUVÉG MEGGYES LÁSZLÓ: ÖREGASSZONY LAPOZ- GAZ ÁS A VÁZLAT FÜZETEKBEN Meeres MEGGYES LÁSZLÓ: OLASZ XAJ BOKROS LÁSZLÓ: PIHENÉS
