Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
m6. február 13. SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP 7 Öreg diákok kiállítása Karcagon A közel háromszáz éves Karcagi Gábor Áron Gimnáziumban három képzőművész kiállítását nyitották meg február 7-én vasárnap. Mindhárom művész, Bőd László festőművész, Somogyi Árpád és Kovács Imre szobrászművészek a karcagi gimnázium diákjai voltak. Bőd László 1939-ben, Somogyi Árpád 1940-ban, Kovács Inure pedig tíz évvel ezelőtt érettségizett az óreg almamaterben. A gimnázium érettségi termében most műveiket mutatták be a mai diákoknak és a karcagi közönségnek, amely nagy érdeklődéssel fogadta ezt a színvonalas kis tárlatot, A bemutatott művek egy. része karcagi ihletettségű, hiszen a művészek soha mn szakadtak el szűkebb pátriájuktól. Most is készséggel és önömmel tettek eleget volt tskolájufc meghívásának. A kiállítást létrehozó társadalmi Összefogás különben Jellemző, hogy a nagyobb szobrok szállításában a karcagi Lenin Termelőszövetkezet nyújtott segítséget. Varga József igazgató elmondotta, hogy az egy hétig nyitvatartó kiállítás egy új kezdeményezés első lépése. Szeretnék megvalósítani a gimnázium öreg diákjai és jelenlegi tanulói közötti rendszeres találkozásokat, kapcsolatot. Ez részben az iskola eredményekben gazdag hagyományainak ápolását segítené elő, részben a régi diákok példája a mai ifjúságra is serkentően hatna. A karcagi gimnázium kezdeményezése másutt is követésre érdemes, hiszen a hagyományok ápolása a jelen sikereinek is záloga — rg — Kovács Imre: ParafiTtaflflTflfiy Pillanatfelvétel a kiállításról (Somogyi Árpád: Finn torzó című műve előtt) p ... M HÍRÜNK az országban Januárban a »Bukottnál Jóval több hosszabb cikk és riport jelent meg megyénkről. A Magyar Mező- gazdaságban Sárközy Péter több oldalas fényképes beszámolóját olvastuk: „Téli munkák, tavaszi tervek Szolnok megyében”. A Szabad Föld riportere, Griff Sándor, a jásziványi Szabadság Tsz-ről írt: „Üt a majorba” címmel. A Hétfői Hírekből „Tíz holdas fixesek. Asszonyelnök tekintélye” címmel a Já- kóhalmi Béke Tsz elnökéről, Kerékgyártó Mihály- néról olvashattunk. A Magyar Nemzetben Ülés Sándor „Zárszámadás idején” című cikkében a 11 ezer holdas karcagi Lenin Tsz- rűi írt A N6k Lapjában SaebeL fcó Erzsébet „Ha megtalálják a számítást” cfmű fényképes riportjában a zagyvarékasi Béke Tsz állatgondozónői ről ír. A Képes Újság „Postások lóháton” című riportjában a karcagi tanya világ lovas postai kézbesítőiről olvashatunk. A Népszavában Szolnok megye 1966-os fejlesztési terveit ismertetik: „Lakások, utak, vízművek”. A Magyar Nemzet beszámol arról, hogy kereskedelmi hűtőszekrények sorozatgyártáséit kezdték meg a jászberényi Hűtőgépgyár új szerelőcsarnokában. A Népszabadság és az Esti Hírlap írta: „Elköltözött az ULTRA”. A vegyiparban új vúMalntö—evooások vannak, a Ttanamemti Vegyiművek készül 1906-tól a közkedvelt szintetikus mosószert. Az Újítók Lapja beszámol a Hazafias Népfront <•»— - < *- - — ■ « M... -A i memxmL megyei <8 wcosa bizottsága kezdeményezésé se alakult műszaki klubról. Az Esti Hírlap írja: felújítják a Szolnok meelavult térképeit A* új tér. képek elkészítéséhez légi felvételeket használnak fel Hasznosítják a hajdani kastélyokat Szolnak megyében, írja a Magyar Nemzet és a Népszava. Múzeumokat, szállodákat, szociális otthonokat helyeznek el bennük. A vietnami ifjúsági küldöttségnek a repülő tiszti iskolában tett látogatásáról olvashatunk a Népszabadságban, a Népszavában és a Magyar Nemzetben. „Miért csapják be a gyerekeket?” panaszolja be a Népszabadságban Szenes Sándor, a Szolnok megyei MÉH begyűjtőit A begyűjtőhelye- ken a gyerekeknek nem fizetik ki a hulladékok árát, hanem ízléstelen kacatokat tukmálnak rájuk. Januárban igen bőséges volt a kulturális közlemények szána. Országosan nagy visszhangja támadt a Szigligeti Színház előadásainak. A Salem! boszorkányok televízió közvetítéséről ír a Zalai Hírlap TV figyelője „Miller és Huszka” címen. A cikkíró kifejti, hogy a rendezés a dráma erővonalai közül a legfontosabbakat húzta alá, tudatosan felépített, feszült, izgalmas és hatásos előadást produkált. A cikk külön elismerően nyilatkozik a művészi alakításokról. Az Észák-Magyaror- *zŐQban „Az új év első hetének műsorából” című cikkben is írnak a Miller- drámáiról. O’Neill Boldogtalan hold- jónak bemutatásáról írt a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Film Színház Muzsika is. Az előadásról a Magyar Nemzessen kéthasábos elemző kritikát irt Gábor István: „Boldogtalan hold. O’Neill dráma bemutatója Szolnokion.” A Film Színház Mubemutatóról: „Stílusok, sikerek, találkozások” címmel. „Jelentős, művészi rangú előadás” állapítja meg. A Lobogóban Sólyom László ismertette az előadásit: „O’NeiU-bemutató Szolnokon.” írt róla a Pest megyei Hírlap is. A Film Színház Muzsika közölte, hogy a színház igazgatója, Berényi Gábor, Horváth Sándorral és Upor Péterrel a Német Demokratikus Köztársaságba látogat az Anklam-i Landstheater meghívására. Az Esti Hírlap riportjában: „Művészek a folyóparton” — a szolnoki művésztelep átalakításáról, a telep művészeinek munkájáról olvashatunk. A mű- vészrtelen felújításáról ír még a Magyar Nemzet, a Népszava és a Pest megyei Hírlap. A Magyar Nemzet a Téli Tárlatról és a kecskeméti csere-kiállításról ír. A Petőfi Népében is az új tárlatokról olvashatunk: „Tárlatcsere Szolnokkal”. A Tükörben Dutka Mária az V. Magyar iparművésze’i kiállítást mutatja be „Mai iparművészietünk” című írásában. Elismerően nyilatkozik a karcagi üveg- művesek, Suba Zoltán, Somkúti Katalin és Mikó Sándor munkáiról. A túr- kevei Finta Múzeumról írnak az Esti Hírlapban, a Népszabadságban és a Pest megyei Hírlapban. Az utóbbi a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum felújításáról is beszámol Az Esti Hírlap „Érdekes pénzgyűjtemény” — „Évszázadok papírpénzei” elmékké] a szolnoki Mák Ferenc 1500 darabból álló gyűjteményéről adnak hírt. A Pest megyei Hírlap és a Fejér megyei Hírlap ismertetik, hogy a MÉSZÖV és a KISZÖV idei országos sízavalóversenyeit Ismét Szolnokon rendezik meg. Mit jelent ma kormánypártinak lenni ? annak, akiket meggyőződésük szerint a népi érdekek szolgálata vezérel ugyan, tetteik, cselekvésük, nyilatkozatuk viszont objektíve ez ellen az érdek ellen irányul. Mint mindenütt, itt is érvényes az a mondás, hogy a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve. A lényeges — a következmény! Mindezt annak kapcsán mondjuk el, hogy az írószövetségi közgyűlésen az egyik ismert író valami olyasmit fogalmazott meg: „A társadalmi elkötelezettség követelmény ugyan, de a nép és nem a kormány irányában.” S miután mások is képviselnek ilyen nézeteket, nézzünk ezekkel szembe, hogy mifélék, s végső következményükben tényleg a népet szolgálják-e, akik így gondolják. A mi társadalmi berendezkedésünk se nem a földesurak, se nem a monopolkapitalisták rendszere, hanem munkáshatalom. S mint ilyen rendszer, legfőbb célkitűzése a munkásérdekek, általában a dolgozó ember érdekeinek előfobrevitele és szolgálata. E célkitűzés«* eddigi eredményeit a szónál is hitelesebben ezer és ezer eredmény, a magyar haza egész átalakuló képié igazolja. — Éppen ezért ennék a hatalomnak erősítése, szilárdítása előfeltétele annak, hogy történelmünk további során most már mindig a dolgozó nép érdekei vezérelhessék a kormányrúdnál álló testületet Hiszen kizárólag csak egy erős, szilárd munkáshatalom, egy erős és szilárd kormány, valamint azt a kormányt magukénak tekintő és ezt messzemenően segítő népi támogatás valósíthatja meg igazán a népi érdeket! A szocialista társadalmi rendszerben tehát a kormánypártiság azok számára, akik a nép igazi érdekeit tartják szem előtt, nem valami választási lehetőséget fejez ki, hanem az egyetlen lehetőséget! Vagy a munkás-paraszt hatalom kormányát támogatni, vagy pedig mást támogatni. De ebben az esetben már jogosan felmerül a következő kérdés is: akkor milyen hatalom milyen kormányát támogatni? A nem munkáshatalomét! A politika logikájából csak ezt a következtetést lehet levonni. S ok mostanában a kritikusunk és a tanácsadónk. A dolgozó tömegek tapasztalatát természetesen soha nem nélkülözhetjük. De akad a tanácsadók között olyan is, akire azt szokták mondani: ,,a kibic- nek semmi se drága.” Vannak. akik — elszakadva a történelmi realitástól — olyan dolgokat kémek számon a kormányon, amely — enyhén szólva képtelenség Különösen az utóbbi időben igen megszaporodó nyugati „tanácsadóink” tesznek így. Pedig könnyű rajtakapni őket a hazugságon. Mert érdekes! Húsz évvel ezelőtt még hazánk is a ma sokak által eredményesebb gazdaságnak vélt kapitalista világ része volt. De a húsz-egynéhány évvel ezelőtti magyar állapotok éppen nem a jólétet, hanem a tömegnyomort, a „hárommillió koldus országát” tükrözték. Vajon ha olyan eredményes a kapitalista társadalmi forma, amely nálunk is képes lett volna a néhány nyugati tőkés ország tényleg magas gazdasági és életnívójára, fejlődési szintjére emelni hazánkat, miért a — József Attila által találóan jellemzett — „Ezernyi fajta népbetegség. vaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn...” állapotában éli akkor a magyarság? Aki nem veszi figyelembe egy ország fejlődését, aki nem értékeli azokat a történelmi és gazdasági körülményeket, amelyek nyomán egyik országban így, a másikban másként alakultak az állapotok, az csak illúziókat kerget vagy tudatosan hamisít. Mert ez alatt a két évtized alatt, éppen azóta, amióta nép- hatalom van ebben az országban, egy fél évszázadnyit helyrehoztunk azokból a bűnökből, amelyek a tőkés társadalmi rendszerből fakadtak. S ezt az utat ilyen viszonylag gyorsan éppen azért járhattuk be, mert többé nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus az iránytűnk, mert szocialista néphatalmunk és szocialista kormányunk van. G yakran elhangzik — magyar nyelvű ellenséges külföldi hírforrásokban —, mintha állítólag a magyar embernek valamiféle jellemvonása lenne, hogy sose volt kormánypárti Persze, akik ma a nyugati propaganda boszorkánykonyháján keverik a báj italt, amellyel megpróbálják elandalítani a tisztán látó hazai közvélemény egy részét, arról nem beszélnek, hogy a magyar nép az ő kormányukat valóban nem pártolta, mert az a földesurak, bankárok, gyárosok és magas egyházi hatalmasságok népellenes kormánya volt! Erről persze hallgatnak, s mivel ma dolgozó népünk szilárdan támogatja népi kormányát, valamit ki kell találni annak az egységnek és támogatásnak valamiféle gyengítésére, ami ma nép és kormánya kapcsolatát jellemzi, hiszen ez nem vág egybe a nyugati imperialisták és a dolláruzsorán élő hazátlanná vált szedett- vedett társaság érdekeivel. Ezzel összefüggésben kell arról is szólni, hogy manapság divatos kifejezés és gyakran szerepel a nyugati tőkés lanok hazánkról szóló írásaiban a nonkonformiz- mus kifejezés. Nagyon jól értjük e kifejezésnek az eredetitől eltérő, mai politikai tartalmát, aminek lényege: „Nem kell nyíltan lecsatlakoznd a szocialista rendszer és kormány mellett, nem kell konformistává válni.” Ámde e jelszó említése kapcsán világossá válik a fentebb idézett íré állásfoglalásának — bármilyen nemes szándékból eredő — igazi tartalma is. — Mert a nonkonformizmus, az el nem kötelezettség az imperializmus pszichológiai fellazító politikájának taktikája. Mindebben arról van szó: ne kötelezd el magad a munkáshatalom, a szocializmus, a nép valódi érdekei mellett! Hát ki mellett kötelezd akkor el magadat? Talán azon erők mellett, amelyek — burkolhatják ugyan szándékukat bármilyen tetszetős sztaníolba — valójában a nép-ellen, a szocializmus-ellen, a mun- káshatalom-elleni erőket szolgálják? Mert a szocialista társadalomban nem kormánypártinak lenni — minden eredendő jószándéktól eltérően — valójában ezt jelenti! Miután nem vagyunk légmentesen' elzárva a nyugati propaganda bomlasztó eszmei kártevésétől, ezért — bárha világosan látjuk is, milyen célokat szolgál a „szocialista társadalom eróziójának” imperialista koncepciója — károkat Is okozhat, megtéveszthet még hozzánk közelálló jó száneróziót természetesen most politikailag kell érteni, hogy miként a víz és szél elmossa, erodálja a talaj legtermékenyebb rétegét, ekként próbálkozik a nyugati propaganda bomlasztani a szilárd és rendkívül termékeny magyar szocialista társadalom talaját is. alamiról azonban mind a fenti ravasz koncepció kiagyalói, mind itthon egyesek, akik bedőlnek nekik, megfeledkeznek. Nem számolnak azzal a történelmi talajjal, társadalmi és erkölcsi-politikai közeggel, amely a szocializmus irányában szüntelenül szilárdul és erősödik. Mert a magyar munkások, a szövetkezeti gazdák, az értelmiség és más rétegek — s köztük az írók! — óriási többségének igenlése a szocializmusra, a szocialista építőmunkában legjobb tudásukkal, tehetségűkkel, teljes erejükkel való részvételük Jelenti a munkáshatalom kormánya számára a legfőbb erőt. A kapcsolat nép és kormánya között természetesen sohasem problémamentes. Mórt nemcsak arról van szó, hogy a kormány is hibázhat, hanem elsősorban arról, hogy a kr>rmány a legfelső szintről az össznépi érdekeket fogalmazza meg. Ez hatja át döntéseit és határozatait De nem volt — és nem is lesz! — olyan kormány a világon, amely csak mindenki számára kedvező döntéseket hoz. Éppen ezért természetes, hogy annak a ténynek, miszerint a magyar munkáshatalom minden szervének és intézményének törekvését a nép legjobb szolgálata hatja át, asm mond dient az sem, bogy Időnként ezek a törekvések nem vágnak mindig egybe minden egyes ember személyes érdekeivel. De ma támogatom a néphatalom kormányát, mert számomra kedvező intézkedéseket hozott, holnap pedig szembefordulok vele, vagy legalábbis közömbös leszek irányában, ez miféle álláspont? Az élet mindenki számára felteszi a választást: valahová állni kell! S az a nagyszerű eredmény, amit a párt és a kormány irányításával — minden baj és gond ellenére — a második ötéves terv eredményes végrehajtása során a dolgozók elértek. azt igazolja, hogy a nép óriási többsége ma „kormánypárti”, a népi egység a párt és nép, a kormány és nép egysége erősítésének álláspontján, akarásán van. A dolgozó milliók nem szemlélik hűvös arisztokratizmussal, mintegy kívülről az ellenzék pozíciójából sem a kormány, sem a nép erőfeszítéseit. Hanem — ahogy mondani szokták — megfogják a dolog nehezebb végét mind a munkában, mind a társadalmi tevékenységben. A munkában, a szocia- ■* á lista építésben szüntelenül erősödő ilyen belső nemzeti összefogás az, ami jövőnk egyik záloga. Vannak, akik ma még csupán rokonszenveznek az Ilyen állásfoglalással, nyíltan, tevőlegesen még nem állnak Ide. Az élet azonban egyre inkább sürget minden becsületes embert, hogy a szocializmus tudatos vállalása nem passzív szemlélődést jelent, hanem a szocializmus építésében vaM aktív részvételt, s felelősséget munkánkért, magatartásunkért. 16 » Dr. Kardos Jéssafné dékú isi As
