Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-26 / 48. szám
IMS. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Áz üzemi demokrácia érvényesülése az alföldi olajiparban HALÁSZOK. tavaszlesőben... Mérges kis kutya szalad elém az ugi Tisza-gát fordulójában — egy kékeszöld puli. — Csiba te — menti a becsületem Király Feri bácsi. A szőrgombóc gazdája, aztán nevetve mondja: — Nézze már ezt az ütő- döttet. Oda volt valahol az éjszaka, hát nem meghem- pergődzött valami kékköves kádban! Mi járatban erre? — Egy kis halat vennék. Elmosolyodik, érti a tréfát. Ugyan honnan lehetne még ilyenkor tiszai halat enni? — Majd egy pár nap múlva, ha rügyezik a jűzja. akkor mozdul a legfrissebb, a harcsa... Addig csak szárazon szöszmötöl a vízi ember, toldja-foldja a hálókat, kicserélgeti a varsákban az abroncsot. Mi is azt csinálgatjuk a fiammal — mutat le a Tisza partra, a ház háta mögé. Tényleg ott farigcsál a húszévesfonna fiatalember, előtte két bot közé feszítve egy öblös szájú varsa. Lesétál unk a kövéredő rügyű nyárfák alá. — Nagyon várták már a jó időt, igaz-e? — Ajaj — egyenesedik fel a fiatalember —, ilyenkor már alig bírok a hajlandóságommal. Éjjel-nappal a vízre mennék! Szeme sarkában a megölt szénpor nyoma feketéink. Az arca a széltől bar- nult. Észreveszi a pillantásom: — A szemem nézi, ugye? Egy ideig bányában dolgoztam Tatabányán, a tizenné- gyes siklósi aknán. Visszahívott a Tisza. — Azt mondta, hogy most már emellett tart ki — sandít rá az öreg a kalap alól. — Higgye meg, nem olyan csudálatos, hogy ezt teszi. Nekem is a viz az istenem, alig várom már, hogy az idő kijavuljon. Ilyen az apám is, ő is halász volt. Már egy hete. nyughatatlan, reggel veszi a kis görbebotját. Elmegy bóklászni a füzesbe, üldögél a Tisza partján... Csak akkor vetődik haza, ha megéhezik. Pedig már a kilencven felé ballag. Most is oda van. A kenderből, perionból bogozott tátogó halcsapdák ott száradnak, várakoznak a nyárfák embarnyi derekához borítva. — Százon felül vannak már — bök feléjük az öreg Király. — Ennyivel még elbírunk, ketten a fiammal. Pedig pontyjáráskor napjában kétszer is megnézzük a szerszámokat. A harcsával, meg a többivel felényi baj sincs. — Nyilván az idén hamarabb lesz nagyvíz — méregeti az öreg a zavaros, sárga Tiszát. — Tavaly egy hajszál híján már a házunk falát nyalogatta. Az egyik éjszaka meg arra éreztem, hogy nagyon hörböl a víz. Kimegyek, hát a tyúkólban már kötésig ér az áradat Alig tudtam leszedni az aprójószágot az ólpadlásról... Akkor megszeppentünk egy kicsit, hogy elviszi a tanyát. Aztán csak megállt a ház alatt egy bakarasszal... Hogy jó volt-e a halászatra? Annyiból igen, hogy új halak jöttek, kopasz pontyok... valami halastóból szabadulhattak. De az igazi potykának a nyomába se léphettek, annak párja nincsen. — Ha jól megfőzi édesapám — veti közbe a fia. Elbúcsúztam a tiszaugi vízi emberektől. A várakozó varsáktól, no meg a mérges kis kutyától. Földvári Géza A harmadik szinkronfilm szemle Pénteken a Magyar Filmművészek Szövetségének Klubjábaban Bányász Imre, a Pannónia Filmstúdió szinkron osztályának vezetője sajtótájékoztatót tartott, amelyen bejelentette, hogy a harmadik szinkron- film szemlét március 7-től —12-Ig rendezik meg. Bevezetőben elmondotta: a szemle jelentőségét emeli, hogy a szinkronfilmgyártás ez évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Míg 1955-ben 23 filmet szinkronizáltak, addig 1965- ben már 142 film szereplőit szólaltatták meg magyar színészek. A múlt évben szinkronizált filmek fele a Magyar Televízió számára készült. A jubileumi év alkalmából kiszélesítik a szinkron filmszem’ét is. A szinkron filmszemlét március 7-től— 12-ig a Bástya Filmszínházban rendezik meg. A szinkron filmszemle zsűrijének elnöke Nemeskürthy István filmesztéta. Az ünnepélyes díjkiosztásra március 12-én kerül sor a Bástya moziban. A díjak átadása után bemutatják a „A vonat” című francia játékfilmet. A párt eszmei offenzívájának, az ideológiai nevelőmunkának egyebek között fontos része általában a demokrácia, szorosabban véve például az üzemi demokrácia kiszélesítése. A szolnoki városi párt-végrehajtó bizottság tehát nagyon is céltudatosan kezdeményezte azt, hogy a vállalati pártszervezetek tűzzék napirendre az üzemi demokrácia problémáit, mérjék fel a helyzetet, határozzák cl .magukat további tennivalókra. Mi az alföldi olajipari párt-végrehajtó bizottság ülésén vettünk részt, amelyen a fenti tárgyban tanácskoztak. Lényegében a pártbizottságuk elé kerülő jelentést vitatták meg. Érdemes kicsit elidőzni az előkészületeknél, hiszen sokan kutatjuk, hogyan lehetne javítani, . korszerűsíteni a pártmunka módszereit. Beszédtéma lett Ügy véljük, nagy eredmény, hogy az anyag, a tapasztalatok összegyűjtésében több mint kétszáz kommunista vett részt. A pártalapszervezetek vezetőségei jól mozgósítottak erre a feladatra. Maga az a tény, hogy az üzemi demokrácia beszédtéma lett a vállalatoknál, hogy a dolgozók elmondták véleményüket, kifogásaikat, hogy a kommunisták személyesen tapasztalhatták: az emberek milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak az ügynek: szép eredmény. A pártvezetőségek elemzés és vita alapján dolgozták ki jelentésüket. így el- mélyülten közelítették meg a feladat lényegét: jutottak el odáig, hogy a jövőre nézve is kialakítsák elképzeléseiket. Az olajipari pártvégrehajtó bizottság elé tehát már olyan anyag került, melyet a kommunisták magukénak tudtak, s mely egyértelműen tükrözte az üzemi demokráciáról kialakult nézeteket. A heteseket és a helyteleneket egyaránt. A jelentésnek legkidolgozottabb része az, amely a termelési tanácskozásokat értékeli. Megállapítja, hogy az előkészítés megfelelő: igazgatói tanácsülést a műszaki konferencia, azt pedig a termelési tanácskozás követi. Ismertetik a dolgozók előtt a vállalat eredményeit, a tennivalókat — egyszóval szabályos a dolog. Viszont tény, hogy például a kőolajtermelő vállalatnál az olyan telepvezetők, akik valami oknál fogva nem vettek részt a műszaki konferencián, a dolgozókat csak hiányosan tájékoztathatják. Ezért jobb a fúrási üzem gyakorlata, ott ugyanis írásban kapnak információt az üzem- egységvezetők. Válása egy hónap máira A tanácskozásokon elhangzó észrevételekre, javaslatokra a fúrási üzemnél rendszeresen és írásban is választ adnak. Csak az a kár, hogy mire a jegyzőkönyveket feldolgozzák, Csökkent a mezőgazdasági üzemi balesetek száma Megtartotta első ülését a MEDOSZ MB Szolnoki gépjavítók Az ülésen első napirendi pontként a megye mezőgaz' dasági üzemeinek munka- védelmi helyzetét tárgyalták. A balesetek számszerű elemzése szerint az előző évhez képest javulás mutatkozik. Teherautó állt meg a Szolnoki Gépállomás bejáratánál. DT-traktort hozott Mesterszállásról. A portás utat nyitott. A javítóműhely előtt lánctalpas erőgépek zúgtak. Odább felsorakozva a cseretraktorok. — Itt a tavasz. Ha az idő ilyen marad, e héten kezdődik a borsóvetés. Nem lehetünk erőgépek nélkül. A talajelőkészitéshez, a szántáshoz szükségünk van és készletezőbe kerülnek. Zöld. fehér és piros festékkel jelölik az alkatrészeket, a zöld színű azonnal beszerelhető, már indulhat is kis kocsin a szerelőműhelybe. — Néhány újítást is bevezettünk januárban. Egy hidraulikus csapágylehúzó k*sziü"ket és egy hidraulikus lánckocsi szétszerelő minden traktorra. A mi DT—54-esünk pedig rossz. Kicseréljük — mondja öze Tibor, a mesterszállási Úttörő Tsz tagja. A csere- traktorokat figyeli. Válogathatnak közülük. — Jónak tartjuk ezt a cserejavítást. Hozzuk a rossz traktort, pár óra múlva vihetjük a javított gépet. Persze megnézzük alaposan, hogy melyiket vesszük át. Megfeleljen az igényeinknek. Különben készüléket. A szakosított javítást tavaly kezdtük. Sokat tanultunk azóta, s a mostani szezonban, február végéig annyi erőgépet javítunk ki, mint az elmúlt esztendő egyik felében. Vállalatok is keresnek bennünket, kotrógépeket, erő- és munkagépeket javíttatnának velünk. Persze csak akkor, ha már a szövetkezeteknek tett vállalásunkat teljesítettük. A szerelőműhelybe betolnak egy kis kocsit. Arra rakták egy traktor csaknem valamennyi alkatrészét. Az emberek körüláll- ják, megkezdődik az összeszerelés. Nagy Gy. Mihály az SZ—100-asokat javítja. — Jó ez a szalagrendszer. Mindenkinek megvan a feladata. Gyorsan haladunk. Talán még úgy lehetne javítani a munkán, ha mint a DT-knél, az SZ—100-asoknál is „kocsikat” csinálnának a javítandó traktorok alá. Így köny- nyebb lenne a munkánk — bizonygatja Nagy Gy. Mihály szerelő. A sor végén már az ösz- szeszerelt traktor áll. Még néhány mozdulat és indulhat a festőműhelybe. Aztán odakormányozzák a szerelde elébe, s két napig bejáratják. Másik műhely. Kalapálás, olajszag. Itt a munkagépeket javítják. A Maizik brigád éppen a tiszasülyi Lenin Tsz vetőgépeit húzattatja a szerelde elé. Két fűkasza, két vetőgép és az orkán már kínt várja a műhely előtt gazdáit. Akár azonnal vihetik is haza, a szövetkezetbe. — A múltkoriban a dai- madi gépállomásról hoztak négy DT-t javítani. Az meg messze van, több száz kilométer. Már egyet elvittek, persze kijavítva. Eszembe jutnak a mesterszállásiak. Vajon eredményesen jártak-e? Keresem őket Elmentek — mondják. — Egy cseretraktort vittek a jóelébb — szól búcsúzáskor a portás. L. L s az illetékes osztály válaszol, egy hónap is eltelik. Helytelen, hogy a kőolajtermelő vállalatnál a műszaki értekezleten nem foglalkoznak a termelési tanácskozások tapasztalataival. Általában elmondható, hogy a felszólalók már nem annyira egyéni problémáikkal. sérelmeikkel hozakodnak elő, mindinkább a termelés akadályainak megszüntetését sürgetik. Sokszor szóba hozzak a törzsgárda megbecsülésével kapcsolatos aggodalmaikat, okos javaslatokat tesznek a munkaszervezés javítására... Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a termelési tanácskozásokon tavaly a dolgozóknak átlagosan 34,8—42,4 százaléka vett részt. A jelentés készítői még közlik, hogy mindkét vállalatnál az üzemi tanács működése formális, gyakorlatilag nincs is, mert nem dolgozik. Ennek egyik oka, hogy például a fúrási üzemnél a szakszervezeti bizottság nagyobb múltra tekint vissza, s így az üzemi tanács feladatait is ellátja. A továbbiakban még foglalkoznak a tömegszervezetek szerepével, de ebben a részben már semmi érdemlegesebb nincs. Bírálni lehet, de minek A párt-végrehajtó bizottság tagjai a vita során számos gondolattal gazdagították az anyagot. Elhangzott olyan észrevétel, hogy egyes vezetők a bírálatot ugyan nem torolják meg, csak éppen nem változtatnak a dolgon. Ezzel kedvét veszik a dolgozóknak. Az emberek — mondta a másik felszólaló — sokszor azért nem aktívak, mert javaslataiknak nehezen, főként hosszú idő múlva szereznek érvényt. A kőolajtermelő vállalatnál az idén már úgy készítették a műszaki-szervezési intézkedési tervet, hogy abban a dolgozók javaslatai is helyet kaptak, t.őt erről az illető munkást értesítik is. Remélik, hogy e2 a módszer ösztönzőleg hat majd. Sajnos, de igaz, hogy a párt-végrehajtó bizottság ülésén, csak úgy, mint a jelentésben, a kitűzött célt szerintük nem teljesen érték el. Éspedig nem azért, mert nem tettek meg mindent ez ügyben, hanem azért, mert ismételten bebizonyosodott, hogy az üzemi demokárcia tartalmi kérdései nem tisztázottak — még előttük sem. A tanácskozás még nem demokratizmus Egyetlen szó sem esett a szakszervezeti munkáról, a műhelybizottságokról, a különbőz* szakszervezeti szervek tevékenységéről, a társadalmi bíróságokról, az üzemi nőbizottságokról, a2 ifjúsági szervezetről: száz mindazokról a fórumokról, ahol az üzemi demokráciának kifejezésre kell jutnia.- Az üzemi demokrácia is a demokratikus centralizmuson alapszik: természetes tehát, hogy a fogalmát nem lehet a termelési tanácskozásokra leszűkíteni; Semmiképp nem igaz, hogy ott, ahol jók a termelési tanácskozások, ott az üzemi demokrácia is maradéic- talanul érvényesül. Végeredménvben tehát a párt-végrehajtó bizottság ezen az ülésen ennél nem jutott tovább, azaz csak egy fontos részletkérdést tisztázott. A többire még lesz alkalom az alapsze«- vezetek taggyűlésein. Fábián Péter Dolgozók száma összes balesetek száma Ezer főre jutó balesetek szánta Halálos balesetek Kiesett munkanapok száma 1964 17 136 840 49,1 5 16 073 1965 19 087 757 39,65 1 15 449 folytán kiesett munkanahórom hónapi garanciát vállal A munkavédelmi helyzet javulása az üzemekben folyó gondosabb munkáról tanúskodik. Mind a vezetők, mind a dolgozók nagyobb gondot fordítottak a balesetek megelőzésére. Az üzemek munkavédelmi intézkedési terveket készítettek, rendszeressé tették a havi biztonsági szemléket és a feltárt hiányosságokat, baleseti veszélyforrásokat igyekeztek megszüntetni. Megszervezték a munkavédelmi őrhálózatot, melynek jelenleg több mint ötszáz tagja van. Rendszeressé tették a munkavédelmi oktatást, s emelték ennek színvonalát. Bevezették a gyakorlati oktatást, és az anyag megfelelő elsajátításáról kérdés-felelet formájában győződtek meg. A vezető beosztású, illetve több ember munkáját irányító dolgozók részére megtartották az egészségvédelmi és biztonsági vizsgát (sajnos egyes állami gazdaságok még mindig kivételek ez alól). Annak ellenére, hogy az elmúlt évben csökkentek a balesetek és a baleset pok szama, van még tennivaló. 1966-ban további erőfeszítéseket kell tenni a balesetek csökkentéséért. Meg kell vizsgálni és feltárni a baleseti veszély- forrásokat. Munkaszervezési, technológiai változtatásokkal a társadalmi tevékenység, a nevelő és felvilágosító munka szélesítését kell célul kitűzni az üzemekben. Második napirendi pontként az 1965. évi tagdíjbevételi terv teljesítését, az 1966-os tagdíjtervet és tagszervezési feladatokat tárgyalták meg. Megállapították, hogy tavaly az alapszervezetek összességükben teljesítették a tagdíjtervet. Jelenleg a mező- gazdasági üzemek dolgozóinak 81,6 százaléka szak- szervezeti tag. Idén tovább kell növelni az üzemek dolgozóinak szervezettségét, és biztosítani az elmúlt évihez hasonlóan a tagdíjfizetési terv teljesítését. Utolsó napirendi pontként a terme’ési tanácskozások állásáról és tapasztalatairól számoltak be. a traktorokért a javítóállo. más. A korai tavasz, a jó idő sürgeti a munkát Egyre több szövetkezet kér cseretraktort s mihelyt a talaj engedi, munkába állítja a gépeket. Január elejétől hússzor keresték fel a gépállomást „csere-ügyben”. A DT—54-esek 52 ezer forintért, a 413-asok pedig 42 ezer forintért cserélnek gazdát. A műhelyben szalagsze- rűen javítják a gépeket. Egyik sorban a DT-k, a másikon pedig az SZ—100- asok sorakoznak. Minden nap egy DT-traktor hagyja el a műhelyt kijavítva, lefestve, üzemképesen. Eddig összesen 76 lánctalpas érkezett be javításra, s kedd estig 61 lett közülük üzemképes. A kőtelki Adyi Tsz kettőt, a zagyvarékasi Béke Tsz egy, a besenyszö- gi Szőke Tisza Tsz két traktort már átvett korábban. — Január elsejétől jól halad a javítás. Havonta tíz SZ—100-ast és naponta egy DT-t szerelnek össze. Korábban létszámhiánnyal bajlódtunk. Lakatosokat, esztergályosokat, tapasztalt műhelymunkásokat most is vennénk fel szívesen — sorolja Király László _ főművezető. — A szerződésesek alapján 98 lánctalpas javításával kell március végéig elkészülnünk. Vállaltuk, megcsináljuk. Bevált a szalagszerú javítás. A traktorokat alkatrészekre szedik szét, majd a vegyi lúgos mosóba irá- ítiák. Onnan a hibafelvé'e'ező
