Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NEPLAl IMA. január U. KÖZÖS NYILATKOZAT TASKENTBEN Az indiai és pakisztáni vezető államférfiak talál­kozójának befejezésekor aláírt taskenti nyilatkozat így hangzik: India miniszterelnöke es Pakisztán elnöke a taskenti találkozón a két ország jelenlegi kapcsola­tainak megvitatása után ezennel kijelenti, szilárd el­határozásuk, hogy helyreállítják országaik normális és békés kapcsolatait és előmozdítják népeik kölcsönös megértését és baráti viszonyát. E célok elérését élet­bevágóan fontosnak tartják India és Pakisztán hat- százmilliós népének jóléte szempontjából. VIETNAM Nagygyűlés Hanoiban Megkezdődtek a tárgyalások Hanoiban vasárnap a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésé­nek épületében nagygyűlést tartottak az Alekszandr Selepin vezette szovjet kül­döttség tiszteletére. A hanoi dolgozók nevé­ben a VDK fővárosának polgármestere üdvözölte a szovjet küldöttséget. Köszönetét mondott a szovjet népnek és a moszk­vaiaknak azért a segítsé­gért és támogatásért, amely­ben Vietnamot részesítették. Végül Moszkva lakosai ré­szére zászlót adott át a küldöttségnek, amelyen arany betűkkel ezek a sza­vak állnak: „örökké éljen és erősödjön Vietnam és a Szovjetunió szolidaritása, Újra osMxeült a* amerikai k oii#re**%ua Washingtonban a téli szünet után hétfőn ismét összeült az amerikai tör­vényhozás két háza. Politikai körökben nagy érdeklődés előzi meg John­son elnöknek az Egyesült Államok helyzetéről szóló üzenetét, amely szerdán es­te (magyar idő szerint csü­törtökön hajnali 3 órakor) hangzik el. Johnsonnak kát alapvető fontosságú kérdés­ben kell állást foglalnia: nyilatkoznia kell a vietna­mi háborúról és gazdasági terveiről. Megfigyelők szerint va­lószínűtlen, hogy az elnök különleges felhatalmazást követeljen a kongresszustól a háború folytatására, s így nem is kerülhet sor a nagy­szabású vitára Viethamfcl. Johnson előreláthatólag azt a megoldást választja, hogy a pótköltségvetés megsza­vazását tekinti „bizalmi szavazásnak”, mert arra számít, hogy a törvényho-' zás két háza viszonvlag si­mán megadja a Pentagon által követelt 13 milliárd dollárt. együttműködése és barát­sága!” A polgármester szavaira Alekszandr Selepin, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnök­ségének tagja, a Központi Bizottság titkára válaszolt. Selepin többek között hangoztatta: a Szovjetunió most is és a jövőben is sok­oldalúan fogja segíteni és támogatni a vietnami né­pet a VDK honvédelmi ké­pességének megerősítésében, az amerikai agresszió elle­ni harcban. Az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a harcoló Vietnam megse­gítése céljából valamennyi szocialista ország akcióegy­ségét. A vietnami nép most a’ amerikai imperalizmus elleni nemzeti felszabadító harc élvonalában halad. Va­lamennyi szocialista ország szent kötelessége, hogy egyesítse erőfeszítéseit és sokoldalú segítséget adjon Vietnamnak. A szocialista országok egysége, közös gyakorlati lépéseik a test­véri vietnami nép megse­gítésében — fontos szere­pet kell hogy játsszon az Egyesült Államok agresszív politikája elleni harcban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány ezért melegen üdvözöl minden ezzel kapcsolatos kezdemé­nyezést. A TASZSZ idézi a Viet­nami Tájékoztató Iroda je­lentését arról, hogy Hanoi­ban megkezdődtek a tár­gyalások a Vietnami Dol­gozók Pártjának Központi Bizottsága és a Selepin ve­zette szovjet küldöttség között A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése felsorolja, hogy kik vesznek részt a tárgyalásokon, majd hozzá­fűzi: — A felek eszmecserét folytattak az őket kölcsö­nösen érdeklő problémák­ról. A Vietnami Tájékoztató Iroda megjegyzi, hogy a megbesz’1 *k szívélyes ba­ráti légkörben folynak. Nyugtalan napok Dominikában Santo Domingo Santo Domingóban va­sárnap bomba robbant Gar­da Godóy elnök unokatest­vérének a főváros külső kerületében fekvő lakása előtt. Éjszaka lövöldözések hallatszottak Santo Domin­go északi lakónegyedében és 'barikádokat emeltek Ca- min-efo hadügyminisvrterhá­za közelében. — A Santo Domingo-i rádió, amely va­sárnap visszakerült a kor­mány ellenőrzése alá, egy ideig sugározta műsorát, de vasárnap estére — a San Isidro-i és egy vasárnap feltűnt jobboldali titkos rá­dióállomással együtt — minden indokolás nélkül megszakította adásait. A dominikai szakszerve­zetek sztrájkfelhívást adtak ki. Ezzel az akcióval akar­ják kényszeríteni a kor­mányt azoknak a szemé­lyeknek a megbüntetésére, akiket a szakszervezetek a december 19-i santiagói vé­res incidensek előidézőinek tartanak. A sztrájkkal azt követe­lik továbbá, hogy az ameri- kaközí fegyveres erők tá­vozzanak Dominikából és az alkotmányhű tiszteknek engedjék meg, hogv az or­szágban maradjanak. Mindenfelől LONDON A hétfői Daily Worker jelenti, hogy Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának végrehajtó bizottsága befe­jezte plenáris ülését. A plénum előtt Jeffrey, az angol KP Politikai Bi­zottságának tagja beszá­molt a nemzetközi helyzet­ről. A plénum új Politikai Bizottságot választott. A párt főtitkárává újból John Gollant, elnökévé pedig Frank Stanleyt választották meg. COLOMBO Vasárnap még folytatód­tak Ceylon fővárosában a tamil nyelv használatán?« engedélyezése miatt kirob­bant tüntetések: két áru­házát felgyújtottak. Az ut­cákon fegyveres őrjáratok cirkálnak. A korábbi tün­tetések során a rendőrök golyói megöltek egy budd­hista szerzetest és kilenc­ven személy megsebesült. LYON A múltheti lyoni tűzvész újabb két sebesültje halt meg vasárnap: ezzel az olajfinomítóban kitört tűz halálos áldozatainak száma tizenötre emelkedett. — A katasztrófa okainak kiderí­tésére indított vizsgálat még tart. LAGOS A kedden kezdődő nem­zetközösségi konferencia lagosi színhelyén váratlan izgalmakat keltettek a nigériai belső zavargások. Mint a hírügynökségek je­lentik, a nigériai ellenzék tiltakozó akciókat szerve­zett az októberi helyi vá­lasztások eredményei ellen. A zavargások következté­ben vasárnap tizenegy em­ber halt meg és a hatósá­gok nyolcvannégy tüntetőt tartóztattak le. Rendkívüli intézkedésekkel biztosítják a konferencia zavartalan­ságát fegyveres katonák őrzik a 34 kilométer hosszú utat, mely a repülőtértől a konferencia színhelyéhez vezet. Most már bizonyos, hogy az angol küldöttséget Wil­son személyesen vezeti. — Wilson hétfőn este indult él Londonból Lagosba. A QRAFIKON LEFELÉ HAL 4P Akarod, hogy megszülessen ? India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyez­nek abban, hogy mindkét félnek minden erőfeszítést meg kell tennie India és Pakisztán jószomszédi kap­csolatainak megteremtésé­ért az ENSZ alapokmányá­nak megfelelően. Megerősí­tik, hogy az alapokmány értelmében kötelesek tartóz­kodni az erőszaktól és vi­táikat békés eszközökkel kell megoldaniok. Ügy ta­lálták, hogy a két ország közötti feszültség további fennállása nem szolgálja a béke érdekeit, sem az or­szágaikat környező térség­ben, sem az indiai—pakisz­táni szubkontinensen, nem szolgálja India és Pakisztán népeinek érdekeit. Ennek figyelembevételével vitatták meg Dzsammu és Kasmír kérdését és mindegyik fél kifejtette a maga állás­pontját. 2. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyez­tek abban, hogy a két or­szág fegyveres erőit leg­később 1966. február 25-ig visszavonják azokba az ál­lásokba, amelyeket 1965. augusztus 5-ig foglaltak el és mindkét fél betartja a tűzszüneti feltételeket a tü­zet szüntess 1 — vonalon. 3. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megálla­podott, hogy India és Pa­kisztán viszonya az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elvén fog alapulni. 4. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegye­zett abban hogy a felek nem támogatnak semmiféle propagandát, amely másik ország ellen irányul, és elő fogják mozdítani azt a pro­pagandát. amely a két or­szág közötti baráti kapcso­latok fejlődését szolgálja. 5. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegye­zett abban, hogy India pa­kisztáni főbiztosa és Pa­kisztán indiai főbiztosa visszatér helyére és a két ország diplomáciai képvise­letei újra megkezdik nor­mális tevékenységüket. — Mindkét kormány betartja a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó 1961. évi bécsi konvenciót. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megálla­podott, hogy megvizsgálja az India és Pakisztán kö zötti gazdasági és kereske­delmi kapcsolatok, közleke­dés, kulturális csere hely­reállítására teendő intézke­déseket, továbbá lépéseket tesz az India és Pakisztán között fennálló egyezmé­nyek végrehajtására. 7. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegye­zett abban, hogy utasítást adnak hatóságaiknak a ha­difoglyok hazaszállítására. 8. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megálla­podott, hogy folytatják a menekültek és kitelepültek (illegális bevándorlók) prob­lémáival kapcsolatos kér­dések megvitatását. Meg­állapodtak abban is, hogy mindkét fél olyan feltéte­leket teremt, amelyek a lakosság elvándorlásának meggátlását szolgálják, — Megegyeztek továbbá, hogy megvitatják azoknak a tu­lajdonoknak és vagyonok- nak visszaadását, amelyek a konfliktussal kapcsolat­ban a másik fél kezére kerültek. 9. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegye­zett abban, hogy a felek folytatják a találkozókat a legmagasabb szinten és más színvonalakon a két országot közvetlenül érintő kérdésekkel kapcsolatban. Mindkét fél szükségesnek tartja indiai—pakisztáni kö­zös szervek megtermtését, amelyek jelentéseket ter­jesztenek majd kormányaik elé annak eldöntése végett, milyen további lépésekre van szükség. 10. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke mély el­ismerését és köszönetét nyilvánítja a Szovjetunió vezetőinek, a szovjet kor­mánynak és magának a szovjet minisztertanács el­nökének a most lefolyt és kölcsönösen kielégítő ered- mélyekkel járó találkozó megszervezésében játszott konstruktív, baráti és ne­mes szerepükért, őszinte köszönetüket fejezik ki Üz­begisztán kormányának és baráti népének is a szívé­lyes foepdtatás'<'rt és bőke­zű vendégszeretetért. A közös nyilatkozat alá­írása után Koszigin mi­niszterelnök beszédével vé­get ért a találkozó. „Minden rendben van a születések körül.” — „A szociológusok eltúlozzák a dolgokat.” — „Vissza kel­lene állítani a szigorú abortusz-ellenes törvénye­ket.” — „Minden nőnek jo­ga van ahhoz, hogy el­döntse: megtartja-e a gye­reket.” — „Elöregszünk.” Mi az igazság? Mikép­pen gondolkoznak erről az emberek? Ha most meg­próbálunk erre válaszolni, korántsem azért tesszük, hogy eldöntsük e régóta húzódó vitát. Talán nem is lehet megnyugtatóan el­dönteni Mégis beszélnünk kell róla. Miért? A megyében 1957 és 64 között 25 százalékkal csök­kent a születések száma. Száz élveszületésre 1957- ben 71 vetélés esett. 1964- ben 151 (!). A vidéki or­szágos átlag: 1000 szülőké­pes nőre 66,2 százalékos ve­télés! arány. Megyénkben ugyanez 89,4 százalék. Az utolsó előtti helyen állunk e tekintetben az országban. Ugyanakkor 1941-hez ké­pest az átlag életkor tíz évvel emelkedett — olvas­hatjuk a Népszabadság egyik számában. Ezeröt­százzal többen születtek ta valy, mint amennyien meg haltak A megve lakossága mégis maid háromezerrel csökkent egy év alatt jó­részt az elvándorlás követ­keztében. Az élveszületések száma kevés, fokozódik az elván­dorlás, az elöregedés az életkor kitolódása folytán növekszik. A figyelmeztető jelek máris mutatkoznak: a megye több iskolájában első- és második osztályo­kat vonnak össze, megfele­lő gyereklétszám híján. Gyermekekre, új, életerős nemzedékre van szükség! A kérdés tehát egyálta­lán nem teatrális fogás. A jövőnk függ attól, hogyan vélekednek erről az em­berek. Dr. Wayand Ferenc nő­gyógyász főorvos: — Ta­gadhatatlanul magas me­gyénkben a terhességmeg­szakítások száma. A felvi­lágosító. meggyőző szó el­lenére sem ritka az olyan gyermektélen, vagy egy­gyermekes asszony, akinél szemmel láthatólag nem játszanak közre anyagi, gazdasági okok, egyszerűen kényelemszeretetről van szó Gyakori az olyan nő. aki az első gyermekét kí­vánja elvetetni: s ez a kö­vetkező terhességekre néz­ve különösen súlyos kö­vetkezménnyel járhat. Meg <ell mondanunk, a felvilá­gosítás sajnos, ritkán hasz­nál... — Hadd fejtsem ki vé­leményemet: családonként legalább három gyermekre van szükség ahhoz, hogy a biológiai, társadalmi egyen­súly fennmaradjon. Annál is inkább, mert ha csök­kent mértékben is, de van A természetes, hogy a gyermekneveléssel foglal­kozó leendő tanítók gyer­gyermekhalálozás, vannak, aMk egészségi állapotuk miatt nem vállalkozhatnak gyermek kihordására. Ezt az érvelésemet sem fogad­ják meg sok esetben azok. akik megtehetnék. mek nélkül nem érzik tel­jesnek életüket. Egyéb be­szélgetéseink azonban nem Sasztri indiai miniszterelnök (balról) és Ajub Khan pakisztáni elnök (jobbról) elbúcsiízik egymástól a „semleges villában” folytatott fontos tanácskozások le a közös közlemény aláírása után. (Telefoto—MTI Külföldi Képszolgálat), Szülessen meg ! Sok embert kérdeztünk meg, fiatalt, idősebbet: mj a véleménye, legyen-e gye­rek? Mi az oka annak, hogy nincs elég? A többi között közvéleménykutatást tartottunk a jászberényi ta­nítóképző intézet növendé­kei körében. Az egyik kér­dés így hangzott: akar-e majd gyermeket? Három fiű és tizenhét lány vallott erről. Mindössze egy akadt közülük, aki kijelentette: nem akar gyereket, mert anyagilag nem tudná biz­tosítani a felnevelését. Nyolcán úgy nyilatkoztak, hogy két gyermeket kíván­nak felnevelni, hatan egyet, négyen három vagy négy gyermekben jelölték meg az optimális számot. Az indoklás: „a gyermek ne­velése a családi élet leg­szilárdabb kötőanyaga”. „Gyermek nélkül elképzel­ni sem tudom az élete­met.” A családtervezésnek meg­nőtt a jelentősége. És itt megint hivatkozunk n jászberényi tanítóképzőben végzett felmérés eredmé nyeire. Vagy tizen a háza­suló fiatalok felelősségérze­tét hangsúlyozzák. Éretten, meggondoltan, az összes le­hetőségeket figyelembe vé­ve kell megtervezni a csa­lád életét, a gyermekek születésének időpontját. Ez hangsúlyozzák — helyesen — a jászberényi fiatalok Egyikük így ir: „A család- tervezés visszahúzó is le­het, ha nem a reális té­nyek megértésén alapszik, túlhangsúlyozza az egzisz­tenciális nehézségeket.” „A gyerek nem az első évek­ben szükséges, de ha az anyagi alapot megteremtet­tük, kötelességünk életet adni neki” — írja egy má­sik. Az a bizonyos „anyagi66

Next

/
Thumbnails
Contents