Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

1

7Sr

womoK noTB nctlai*

I

Mivel mérik az embert?

SZEREP

ES TALÁLKOZÁSA

SZÍNÉSZ

*A színészi alakítások kivétel nélkül Jól szolgálták a művet Mindenekelőtt Győri Ilona Josie alakítása. A lány különös alakját és nagy lelkét szeretet vágyát és adakozó szenvedélyét, anyáskodó lényét és okos életfilozófiáját természetes könnyedséggel és pszichológiai hűséggel szólaltatta meg. Teljesítménye szerep és színész találkozásának Jelentős pillanata volt” (FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA)

„Győri Ilona a négy felvonásban egy boldogságra váró iwwnny négy évszakát Játszotta ab- Gondosan megmunkált alakítás Győri Danáé, eseménytelen cselekvésekből, mozdulatlan gesztusokból és hang nélküli szavakból áll Cease; egy bárányfelhőt játszik d. amely leszakad éa éimoe «5 válik beMde.” (Magyar Nemzet)

„Győri Ilona Josie-ja, ez a tenyeres tál pn. magát kö- nSnségeanek mutatói, de ■sár-mór a halhatatlan nőé ideálokat megszégyenítően tiszta farmerlány olyan, nrint amilyennek talán maga a szerző elképzelte- (Szolnok megvei Néplap)

B

Még a Boldogtalan hold bemutatója előtt a* első összpróbák idején történt. Szerettem volna a szerepéről beszélgetni a művésznővel. Kedvesen, de határozottan tért ki előle: — Ne haragudjon, de most annyira el vagyok telve vele, hogy nem tudok, nem is akarok róla mit mondani. Majd a színpadon meglátjuk. Csak azt tudom, hogy Josie-t el kellett egyszer játszanom.

m

Nem sokkal ezután egy másik beszélgetésen került szóba a szerep. A rendező, lovas Edit beszélt róla, jellemző módon őt akkor saját munkájáról kérdeztem. Számára ez a megoldás Jelentett egyfajta kitérést:

— Jelen pillanatban Magyarországon két színésznő van, aki alkatilag is meg tudja oldani Josie szerepét. Az egyik Spónyik tv a Vígszínházban*, a masuk Győri Ilona — mondta Lovas Edit,

— CtNeUl ezt a szerepet Ilonának irta — mondták a kollégák.

Aa egyik előadás után, amflcor Josie óira átváltozott Győri Donévá, vagy tán még nem is egészen, hiszen ebből a szerepből nem lehet csak úgy „kibújni”, amikor a színésznő lesminkel — mondom, egv este újra vaílatóra fogtam a szerepről a művésznőit.

— Most már beszélhetünk róla?

— Most mór igen.

— Azt hiszem attól függetlenül. hogy mindig nagyon izgalmas eljátszani

2

y olyan kitűnő drámairó tál írt szerepet, mint amilyen O’Netíl, Josie Hogan szerepének még van egy külön izgalma, hiszen a Boldogtalan hold magyarországi ősbemutató.

— Josie a világirodalom egyik legszebben megírt nőalakja. Én nem hiszem, hogy lenne számomra tz- galmasabb feladat.

— Nem volt semmi előképe, hogyan indult el a figura megformálásában?

— Olvasta a darabot? — Igen.

— Tale vn a szerző instrukcióival. A szerző pontot ás Máté .,követelődző” leírása* ezek Josie külleméről, viselkedéséről, érzelmeiről. Ez volt az indulás* alapom, persze azért én sem fogadtam meg minden szerzői utasítást.

— Régóta készül már erre a szerepre?

— öt éve mindig el akartuk játszani, most végre minden feltétel megvolt hozzá. Nagyon hálás suttyók a színház vezetőségének, hogy kihozták számomra ezt a darabot, V ■illa! ni egy ilyen bemutatót vidéken, még sokkal kockázatosabb, mint • fóvároe— Az utóbbi évek feladatai közül, beleértve a Stuart Máriát la, melyiket tartja a művésznő a legizgalmasabb szerepének?

— Gondolkodás nélkül Josie-t választom. Egy színésznő életében csak egyezer adódhat ilyen találkozás a szereppel, alkatilag is. egyébként is és még Így Is szerencsésnek mondhatja magát.

— rideg —

Jegyzetek

EGY HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYRÓL

A Damjanich Múzeum gondozásában kis könyvecske jelent meg Csontos Sándor tollából: A szolnoki Tisza Bútorgyár története , rímmel.’ A szerző e tanulmányával díjat nyert a Szolnok város felszabadulási helytörténeti pályázatán. Munkájának olvasása közben meggyőződhettünk arról, hogy Csontos Sándor nagy alapossággal, hosszas és szívós kutatással készült fel erre a dicséretes vállalkozásra.

Nagyon szerencsés, hogy

bsn: tehát az 1950—1965 köoötti évekről Adatokkal erősíti meg, hogy államunk jelentős összegeket szánt a gyár fejlesztésére, beruházásokra. Vizsgálja a termelési eredményeket, technológiai változások leírására tág teret szán.

Csontos Sándor nemcsak a történész szemével nézetó körül a gyárban, lapozgatott a régi és az új dokumentumok között. Művén átüt az az öröm, mellyel a bútorgyár növekedését, felnövekedését szemléli —- s ez e helytörténeti pályamunkában megengedhető.

Tanulmánya kétségkívül sikeresnek tekinthető, mert az olvasó valóban mindent megtudhat, ami fontos a bútorgyár történetében.

fatgáilrMAnal

venal tudomásul az ember: vannak még szülők, akik többre becsülnek egy ezer forintos tisztviselői állást, mint az 1S0Ó—200* forintos fizikai munkát, mondván: nem arra neveltük a gyerekünket, hogy megerőltesse magát.

Azt is nehéz megérteni, miért tartja egy falusi fiatal nemcsak kényelmesebbnek — amiben nincs is mindig iga- n —, de rangosabbnak is, ha a városban dolgozhat a kőművesek mellett segédmunkásként. Otthon maradva lehetne növénytermelő, állattenyésztő szakmunkás, traktoros, vagy más gépkezelő, öntözési, kertészeti szakember. Mégis amazt választja. Talán azért is, mert vasárnap otthon grasszálva, városi embernek adhatja ki magát, s a falu közvéleményének egy réssé előtt es önmagában is nagyobb társadalmi rangot jelent, mint az előbbi foglalkozások?

A fehérköpeny éa at íróasztal, vagy éppen a „városi munkás” mítosza —- függetlenül annak a munkának az értékétől, amit mögötte végeznek — még létezik, • a társadalmi megbecsülés hamis mércéjeként sokak gondolkodását zavarja.

Vannak súlyosabb esetek is. A közelmúltban együk üzemünk igazgatója kikérte magának, hogy ót munkásigazgatőnak nevezzék. ő nem munkásból lett igazgató. Volt ugyan munkás, de csak rövid ideig. Aztán tanult ember lett — mondta — s így le« igazgató. Megdöbbentett a dolog. Meri előttem — és azt. hiszem nagyon sokunk előtt — nagyon megbecsült tár sadalmi rangot jelent sa, ha valaki munkásigaasa- tónak vaHhstja magát Sokáig úgy gondoltam, nem érdemes enrol (ml annyira kirívó és káptalan dolog.

Olvastam azonban a* újságban egy, «ónéi is

megdöbbentőbb esetet A jele* diplomával végzett s szakkörökben is kiválónak elismert orvos már-már arra gondol, hogy elmenekül a városból. mert lenézik a kollégái. Nem a szaktudása, vagy esetleg valamilyen jellembeli fogyatékossága

miatt — hanem származásáért. Korábban ugyanis kereskedősegéd volt, s úgy küzdötte fel magát, végezte el az orvosegyetemet. Mégis lenézik, mert nem közülük való.

Megint más oldalát vizsgálva a dolognak: Kinek a fülében, hogyan

a szerző nem elégszik meg csupán a tények elrendezésével. hanem azokat a beszélgetéseit Is közreadja, amelveket a faipari munkásokkal folytatott. — így például Hável Ignác bácsi, a „nagy gőzfű rész” egykori szerszámlakatosának visz- szaemlékezései — nemcsak színessé, fordulatossá teszik e fejezetet, hanem ugyanakkor á történeti hitelességét Is fokozzákCsontos Sándor sokrétű munkáiéra jellemző, hogy ■ szolnoki bútorgyár, a helri bútoripar fejlődéstör tünetében szerves résznek tekinti a munkásmozgalommal kapcsolatos emlékeket Is.

A felszabadulásig eltelő évtizedekről a szerző már csak tőmondatokban ír, mintegy jellemezve, hogy e fejezetet áttekintésnek szánta. F.gvben utalva arra to: céllá elsősorban az, hogy m áj útról szóljon b-Systocaeng a „párásét” azé? Az e *zóval jelölt társadalmi osztályról azt mondjuk, hogy a munkásosztály hű szövetségese a szocializmusért folytatott harcban, építő munkában. Olyan jelzők illenek ehhez a szóhoz, mint becsületes, szorgalmas, áldozatkész, fáradtságot nem ismerő stb Általában és a hivatalos mérce szerint. Egyesek szemében viszont ex. a szó még mindig egy otromba sértő jelző. Akkor használják, amikor valami nagyon csúnyát akarnak valakiről mondani. Ide kívánkozik: A minap előttem mondta valaki mély megvetéssel egy másik emberről, hogy „az a buta paraszt”. S aki mondta? Szemmel látható volt az öltözködésén, érezhető volt a kiejtésén, hogy nagyon rövid ideje hagyhatta ott a falut, vagy tanyát, hogy „felemelkedjen” a városi étet vein vonalára,

Érdekes problémák ezek. Az ember nem is hinné, hogy a hierarchiát illetően, azaz a hivatalok, tisztségek, társadalmi éa foglalkozásbeli rangok, föl- és alárendeltségi viszonyok rendszerében mennyi régi eredetű ko láncot hordozunk még.

Nyugaton most divatba jő« a szociológia Az egyik legdivatosabb, a társadalom szerkezetéről szóló elmélet az úgynevezett hierarchia elmélet. E «serint a társadalom szerkezete egy gúlához hasonló. Alul vannak a legalacsonyabb rangú emberek, mint például a segédmunkások, kubikosok, falusi napszámosok, utcaseprők és hozzájuk hasonlók. A •szakmunkások már egy fokkal feljebb helyezkednek el. ö felettük állnak a technikusok, majd a mérnökök, és Egy tovább Megvan mindenkinek a helye *£>ben a rendszer ben. És hogy miért gúla alakú? Mert nyilvánvaló, hogy a csúcsra esc* igen kevesek érnek fel. A köztársasági elnök, vagy a pénzmágnások, a filmcsillagok, esetleg Feie, a futballkirály.

A hierarchia-elmélet hívei szerint a társadalmon belül egyfajta sajátságos mozgás érvényesül. Mégpedig az, hogy mindenki felfelé törekszik. A segédmunkás szeretne szakmunkás lenni, az alorvos főorvos akar lenni, a technikus pedig mérnök.

Érdekes ez az elmélet Némi igazságot is tartalmaz, de alapjaiban mégiscsak a társadalom m- lóságos szerkezetének meghamisítása és célja nem más, mint az alapvető társadalmi mozgás, az oaotályharc eUcendőEnnek tudományos elemzése éa bizonyításé nagyon érdekes volna, de lényegesen meghaladná egy újságcikk kereteit Inkább arról, hogy miért érdemes mégis idézni.

A mi szocialista társadalmi rendszerűnk igen pontosan körülhatárolja azokat a normákat, amelyek egy-egy ember társadalmi rangját, értékét mégha tározzák. Hiba volna itt minden primitivizmus, vagy az olyanféle, a fejlődésünk naív szakaszán használt megál’a- pítások, melyszierint. számunkra egyformán értékes a szén lapé. toló munkás és az atomfizikus.

Még nagyobb hiba volán httytadai annak aa

igénynek, hogy egyaorűen fordítsuk meg a kapitalizmus idején kialakult hierarchikus gúlát Ez ugyanúgy nem iahet nántebogyan a fiat- ka törvényeibe Mköolk ■ valóságos gúla csúcsát« állítása.

TeniÓKtlM dale«

hogy a társadalom eaá- mára hasznosabb tevékenységet folytató atoin- tudós, gyárigazgató, járd. ■ párttitkár, főiskolai tanár, festőművész «*■ gyobb társadalmi megbecsülést élvez, mint mondjuk egy gép mellett dolgomé szakmunkás, egy tehenész, egy fonónő. !■ mégis. Ha végignézünk egy ünnepi gyűlés elnökségén, ott ül az atomfizikus mellett az amter- gályon, a tudományos kutató mellett a tos-efe aök 5»,

Miért? Mert nádunk annak vizsgálatán túli hogy mit dolgozik valaki, azt is nézzük, hogyan dolgozik. így bizony könnyen előállhat az a helyzet, hogy nagyobb társadalmi megbecsülés övez egy szocialista brigádtag tűzőnőt, mint a munkásokat lebecsülő, smkmaüag sem valami kiváló műszaki igazgatót, ugyanabból a gyárból. A talpig becsületes, jó termelési eredményeket elérő tehenészt to többre becsüli a tahi Ifsrúi mécye, mint a kocára« töltelék agronósnuat.

Nálunk mindenkinek a munkája, embersége, magatartása mája mag a társadalmi rangot. Általában így Igaz, de a már idézett példák azt bizonyítják, hogy esti még nem mindenki fogadja el. Naivitás volna azt hinni, hogy mindenki egyformán azokat tartja mondjuk egy kisváradban a legmegbecsültebb embereknek, akik ünnepek aP kalmával a dfszetnökség- ben ülnek. Elég sokan akadnak, akik előtt más tekintélyek a mértékadók. És olyanok is akadnak, akik « régi világban kialáku't társadalmi hierarchia ranglétrája szerint Ítélkeznek, s a régimódi gúla csúcsán fti- dögélőket tartják követésre méltónak. Netán még a kegyeikért E» .ida- vannak.

Azt hiszem, hogy aa előbb említett igazgató

még ma is á gúla alján lévőnek tartja a munkásokat, s úgy véli, őrá nézve kompromittáló, ha ilyen körökből érkezőnek tartják. Mintahogyan az ugyancsak példaként idézett orvosnak ezt így a szemére la vetik aa úgynevezett jobb társaságban.

Érdemes ezeket a jelenségeket jobban megvizsgálni, s egy IdcsM többet is tenni annak érdekében, hogy a társa» ctalmi közfelfogás jobban tükrözze a munka, a hivatal, a tisztség valósé- ságos értékét, s az ast betöltő ember valóságos rangját.

Van» Jéasat

Sftiailt m «J Mévat oróv«M4*ri kát