Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
OlOiXOS KEGYES «8FUF E ■ A x x történet szórói szóra igaz. Nem kitalált jelképes história, melyet valami emberi tanulság kedvéért játszattam el eg> rigó-pár- fai, hanem valóságos történet. Ha a rigók közt ts lennének Shakespeare-élt. a rogó Romeo és Júlia története született volna aneg belőle, bár a tragikum látványos kifejezése nélkül, ahogyan az az emberek, madarak, fák éleiében is történni szokott; ha lennének köztük Szmeta- nák és Beeth ovenek, ma- dárfütty-szimfónia azsi letett volna belőle set arany, színű nyárról és az őszi ködökről, g olyan titkokról melyekről csak es, akácfák tudnak, amelyeken ők hajdan egymásra találtok Mikor így ŐKddőfcesa végigfúj a szél ágaik között, sóhajukban bizonyara szebben zeng az a történet, mint az én ember-szavaimban. A rigófüttrnek. akácfasóhajnak azonban se ábécéje, se kottája nincs: ezért érdemes elmondani, Egy kSsJárry állított be a rigóval, . egy augusztusi alkonyatán. Markában hozta az arany színű madárkát. Bal szárnya törötten. bénán lógott, fekete szeme riadtan csillogott. A Tama parton találta, ott vergődött a mályvaie- velek között. Csúzli- vagy légpuskagolyó terítette Ve. Rettenetesen félt. Bizonyára láza is volt. Szive össze-vissza vert, mint egy megzavart kis óra. Mikor a tenyerembe vettem. • kín és a félelem úgy fnegülté szívét és madár- agyát hogy vergődni, menekülni sem tudott Bizony nagy gondot okozott. Tudtam, hogy a sárgarigó hálónk éa bizalmatlan madár. az embert messzire elkerüli, a fogságot nem bírja. Fajtabéli adottsága a magas fák szerelme; nem volt még ember, áld sáp- garigó* meg tudott volna szelídíteni. Először a kislányra haragudtam: minek hozta Ide? Ha el kelj pusztulnia ennek a Vidám, törékeny jószágnak, pusztuljon el nélkülem, ne lássam halálba merü'ését: hiszen a rigóról csak a nyár a vidám füttyentés, a méla akácok, az álmos júPusi csend jutnak az eszünkbe. Haldokló rigót látni — groteszk. döbbenetes dolog. Valahogy ez lepett meg, amikor könnyű teste a tenyeremben pl hegeit. Talán nem ts a szánalom, hanem ez a zavart érzés öntötte «*. vadul a szivemet: a nyarat féltettem, a harmóniát a világ rendjét melyet konokul Igazságosnak szeretnék látni — nem tudom pontosan. mR: de kínzott a félelem, hogy elpusztul egy-két óra vagy egy-két nap múlva, mindnyájunk szemeláttára. Először itatni próbá’+uk. Rá se nézett a vízre. Belenyomtuk a csőrét — tűrte. mR tehetett volna —, de nem ivott Azután etetéssel próbálkoztunk. Méz- édes sárgabarackkal kínáltuk. apró darabokban nyomogattuk a csőréhez, de ■em evett Megtörniük, mint a libát S másnap is: kétségbeesve kapkodta a fejét, tiltakozott meg-megrándult de nem állhatott ellen az erőszaknak, át kellett esnie a kényszer-reggelin, kényszer-ebéden, kényszeruzsonnán. Olyan lakosztályt kapott amilyen csak kitelt tőlünk. Volt a padláson egy nagy régi kalitka. hajdan gerlepár lakott benne; most azt állítottuk fel egy vadrózsabokor és egy terebélyes. alaoonv birsalmafa között üde gyep pázsiton. Itt üldögélt naphosszat csendesen és komolyan pislogott át a birsalmafa levelein tanyázó amerikai hernyókra: nem vergődött és nem gubbasrkodott mint a megőrizett vágy beteg madarak; csak tnelankóhkuc vott óvatos és Mánk. Ka etettük, egyre kevésbé tiltakozott Nem kellett már as ennivalót sem a torkáig nyomni, ha a csórében érezte, lenyelte magától Kezdtük hinni, hogy megmarad. Különösen örültünk, amikor tollászkodni kezdett. Az örök női tulajdonság — később ugyanis megtudtuk, hogy ő rigó-asszony —, a rend, a csinosság ösztöne, előbb ütközött ki belőle, mint a* éhség kínja. Rendezgetni és tisztogatni kezdte egyre csapzottabb tolláit; csak törött szárnyával nem tudott imt kezdeni, az lógott tovább, bénán, idétlen® és egyre piszkosabban, Maas ne tudom, votto- képpea sasgftd»-® sorsának. vagy legyőzte sorsát, mikor a harmadik vagy negyedik napost, közvetlenül azután, hogy vizet töltöttünk az ««pálos fényű kagylóhéjba, mely ivóedénve voít, gottdolt egyet és fürgén odatár.colt, jót húzott belőle Még aznap nekilátott egy gerendáról leszedett darázsfészeknek. mely téli volt mézes petékkel éa bábokkal Ez volt a fordulat napja. Ujjongva néztük minden újabb s úiabb cselekedetét. mely arra vallott hogy élni akar. Szerény volt továbbra is. de nem volt félénk egy cseppet sem. Nem volt vidám se, csak okos. Azóta már érteni ezt az okosságot Nem bennünk«» szeretett meg — irat «verethetett volna 6 a kéfá- bú, szörnyű lényeden, akiktől generációról generációra. tíz. és százezer esztendő óta retteg minden madár-nemzetség — akikről tudják, hogy Jobban kell tőlük félni, mint bármelyik hatalmasabb, négylábú szörnytől. Csak azt vette észre, hogy nem bántjuk. Női okosság voít ez: olyan, mint azoké az asszonyoké akiket hosszú időre kórházbe, szanatóriumba visznek, s bár minden gondolatuk otthon van, azért élnek szépen, csendesen. A hím bizonyára nem szelídült volna meg: verte, tépte volna magát végül apáthiába esett és meghalt volna. Éppen úgy, mint a háborús évek ama fogolytípusa, mely először lázadozott, káromkodott, szökésen törte a fejét — azután csak gubbaszkoflott magányosan, nem evett, elfogyott meghalt Másnap már kinyitottuk a kalitka ajtaját: ki is sétált rajta, a felugrott a birsalmafa egyik földig csüngő ágára. Hihetetlen szorgalommal, módszeresen és alaposan Irtani kezdte az amerikai hernyókat. Mindegy. hogy az eves ösztöne vitte-e rá, vagy más. Nekünk, embereknek csak azt kellett látnunk, hogy bárhogyan is, bárhol is, hasznossá akarja tenni magát, mint azok az asz- szonyok, akik ezer kétség és gond közepette is pulóvert kötnek gyermeküknek a kórházban. Azután — ez lepett meg bennünket legjobban — szépen visszasétált a kalitkájába. Tudta, hogy ott a helye, s nem lenne értelme futni, menekülni: mint azok. akik kimenőt kapnak a kórházból, s engedelmesen visszatérnek a nyomasztó kórterembe. Pedig a birsalmafa hegyébe is fölment, fölötte lebegett az ég. s bizonyára úgy érezte magát, mir»\ pár nappal «több, mikor még tára. Egy hete lakott már nálunk, mikor egy délelőttös érdekes dolog történt. Az udvarunkon álló hatalmas öreg akác:' tetején megjelent egy másik rigó. Csodaszépjen füttyögött, trillázott, ezzel hívta lei magára a figyelmet. A mi kis rigónk — aki éppen a birsalmafa tetején szedegette a hernyókat — azonnal kiugróit a legszélső ágra s onnan figyelt« s másikat, élénken, idegese», teegve-mocogva, nyugtalanul. A másik közelebb szállt, az eperfa hegyére. Izgatottan pillogtak egymásra. Ekkor tudtuk meg, hogy a mi rigónk — a nésna — asszony-rigó, a másik, a üWSymeatort rigóférj, Csak s feterigő tud énekeim. Relytély, hogy az árván maradt hímet milyen ösztön vezette ide; hiszen a párja némán csipegetett a kalitkájában, vagy a birsalmafa levelei közt szedegette serényen a hernyókat; nem hívta fel a figyelmet magára semmivel sem, csak vonszolta a törött szárnyát, és teljesítette s maga rigó-hivatását. Menynyit gondolkodtam én azóta rajtuk: hol volt a lakásuk, melyben boldogan éltek? A Tárná parton, ahol azon ax augusztusi délei öttön haszontalan kölykök szétlőtték a szárnyát? Vagy kinn a szőlőkben, egy diófa hegyén, s a kis rigóasszonyt véletlenségbfi a faluban érte a szerencsétlenség, ahol aa emberek laknak? De Jó volna többet tudni róluk, a titokzatos madár-párról, és rólunk, az emberről, aki annyi bajt tud csinálni. S égető kíváncsisággal tölt el, míg élek: mi kötötte őket össze? Hogy volt köztük egy madár-szerelem, ami bizonyára van olyan erős, mint az embereké, az nem kétséges; de hány fiókát költöttek azon a tavaszon? Mekkorák lehettek a Bókák, mikor az anyjukat a szerencsétlenség érte? Hol voltak ezek a fiókák augusztusban? Szabadon járiak-e már, vagy apjuk-any- Juk azért ugrált, keresgélt napestig, hogy jóllakottak legyenek? Ó, örök kínjai a madár-gondoknak! Merre bolyongott a hímrigó. míg párjára rátalált? Ml gyötörte jobban; a rendetlen fészek s az éhes fiókák miatti szégyen-e, vagy a magány? Mi4 szólhatott a szemhez, amely a régi elevenséggel vágott felé, s mit szólhatott a szárnyhoz, amely csapzottan, piszkosan lógott le a jól ismert, szép tollak között? Talán mi, emberek se tudtunk volna hirtelen mondani semmit; ők is csak nézték egymást Ü legtet, MUegtok a vékony ágon. Bizonyos, hogy ex a találkozásuk volt a legizgalmasabb. mégis rövid Ideig tartott A hím, mikor meglátott bennünket gyorsan elrepült Nem telt «I azonban egy pár óra, újra odamerészkedett. Bementünk mind a házba, hogy ne zavarjuk őket. Ax ablakból figyeltünk tovább. A hím először most I» aa eperfa hegyére libbent majd néhány fütty után átröppent a birsalmaiéra. A ma kis nőstényünk ugrálva, vergődve, rögtön mellételepedett. A férj udvarolni kezdett a feleségének: gyönyörű trillákat vágott ki, szorosan melléült majd átugrott a növendékalma fára. mely a birsalma fa mellett volt. A feleség csak egy pillanatig tétovázott, azután t is »effIMRE LAJOSs Két sárgarigó teáséi ette ax ugrást Mean süoerüR Lezuhant, de mégsem a földre: egy alsó ágiba bele tudott kapaszkodni. Onnan tornázta fel magát a férje mellé, Ott újra kezdődött ax előző jelenei, az udvarlás, a fütty: így jutottak td a kas alma- fa legszélső ágára. Ez volt a tragikus, a végső, a megoldhatatlan helyzet Innen nem volt hová tovább menni. A hím — rigó-eszével, férfiszerelmével —- nem foghatta fel, hogy úgyis hiába, átrepült ax eperiára, s woman várta, hogy m párja is utána megy. Hiába, hiába. Visszament újra, meg újra, megint megkísérelte a csalogatást Végül riadta*, etae- pült Kér mindem részletében elmondani ezt a történetet, hiszem hosszú is, szomorú is, egyhangú ás. Minden nap találkozhattak kedvük szerint mert ilyenkor mi eltűntünk as udvarról Senki sara savam 6ket de mégsem voltak az egymásé; bizonyára minden nap jobban örültek a viszontlátásnak, s münden nap fájdalmasabb volt a válás a hiábavaló csalogatások után. Aztán kezdett elmúlni a nyár. A természet törvénye győzött: egy szeptemberi napon a hím már nem jött el. És nem jött el soha többé. Déli hazájába ment a többi rigóval, fecskével, seregéllyel. A rigót — akK annyira tiszteltünk, hogy el se neveztük semminek — betelepítettük a lakásba. Gyönyörű. tágas kalitkát készítettünk neki. Egészen hozzánk szelídült Esténként. mikor vacsorához ültünk, egy kis rudacskán 6 is közénk telepedett; onnan ugrált le. csipegette a tálcára tett szőlőt, s visszaült szépen a helyére. Napközben az ablakon át nézegette a kinti fényt. Egy október vég) estén nem láttunk rajta semmi különöset Vidáman ugrált a vacsoránál egyik tánvér- tói a másikig, mint rendesen. Reggelre holtan feküdt a kalitka fenekén Hajnaltálban még valaki mocorgást hallott a kalitka felöl. Talán akkor történt vele valami: aligha egvéb. mint egy borzongás, néhány halk rándulás. Bizonyára Ismét a természet törvénye győzött: ellenállhatatlanul vonzották a déli tájak, a álmaiban pálmákon repkedett a párjával, de lehet. hogy annak a szíve is megszakadt valahol a tengerek fölött, vagy egyetlen rázkódással, némán hullott le egy pálmafáról, mint ex itt a kalitka állókájáról: tnert 6 meg a mi akácunkról és birsalmafánkról álmodott. Apámmal temettük d, a bokor mellé kalitkája egykori helyére. Megrendültén álldogáltunk ax őszi kertben, a sárguló füvek között Mindketten arra gondoltunk, amiről sohasem beszélnek azok az emberek, akik szeretik egymást A két sárgarigóra gondoltunk, aldk szerették egymást THAI BtLAl ördögűző Röstelkedtem; nem méltó hozzád, szégyenletes..^ de mint iga. már 6 uralkodott felettem, a varázsraus, babona követelte bennem a jussát, tedd meg! — suttogta —> ez parancs! Hitiem, nem hittem, 6 vezényelt, • dsmmgebm&yí Sei iirmm dzeztrévnyi messsHségböí reámintő tetem, bizarr, bakszakám, má p&sttoristm, eszelős fintoraival. Teljesül vágyad, terved, Storni megvalósul — akkor — ha" most asztalt koppintsz, ha surr# vem Ups», ha eléred a mSUtmmd HAmg rendelés, hány fSSaSudv eséaá tőle ered, tőlük void, s* iöegsejiekben b&fkdió, s mnyitva meglapuM amázát öltön sámán vkaayog^ fantom jelzi: még m wzgyoM Miért hordásom koponyáméi<M « fmesa pmopUktrsm«? á történelem sok ámícmfr nyüzsög a tudaton» alatt. Mi őrei őket és cserébe talán valamit nyújtanak? Talán a megdidergö lélek aggodalma cseng, sajog, • fgy faggatja, ostromolja a titkáé rejti holnapot? Patkó, lóhere, denevér sz&nsy, csíziók, és jelrendszerek. Háttá száguldó motor élé* h fityeg, táncol az «mulatt. A vész ellen ők védenének? Bár jól tudom, hogy nem igaz, hogy ámítás, hogy balga tévhite VÉ0(MBe A félelmünk a táplálékuk* életük ebből tengetik, nem füstölgő körmenet, tiabszö, agy mozdulat elég «ekük Ártalmatlanok1 Valóban, De egyik, másik fölveszel, t eszébe jut, hogy zsarnok isten uoH valaha, U vért vadai, 4 szom jót oltva torkot szaggaXtzM szablyát lengető papok, is embert áldoztak nevében’ idegent, lázadót, rabot Kigrjómódm 6 sziszeg moot le a fülbe gőgőr megvetést, lánc* kő te let nyomna a kézbe* géppisztolyt, csóvát, szívbe kitt Mennyi vámpír előítélet* lappangó nyirkot babonák: mérget oltva az értelembe* gyűlölettel megfojtanák. Bálványok járnak még közöttünk, a kert alatt ördög szalad. Lelkem, tárd ki a szabadságra fHnírodítf, és óm! wiiijunrf. MSSZÁA08 1AJG& EESSS3XOX,
