Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
L 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. december 5. Hazaárulók a dollár zsoldjában Találkozás az icarus-szal 1968-ban Hogyan él ma a nyugati fasiszta emigráció MÁSODIK HOLDJA IS LESZ A FÖLDNEK ? — Ml LESZ HA ÖSSZEÜTKÖZÜNK? — ATOMRAKÉTÁFAL KELL LELŐNI? Nincs abban semmi csodálkozni való, hogy Király Béla, a • Nyugaton élő magyar emigráció egyik „vezéralakja”, aki Nyugat-Né- metországban tölti napjait,. amióta 1956 novemberében elhagyta Magyarországot, ismét az Egyesült Államokban járt. A Nyugaton működő különböző „magyar szervezetek” vezetőinek útja időről-időre az USA-ba vezet. Király Béla is többször járt már ott, mostani látogatásának nyíltan bevallott célja, hogy részt- vegyen az ottani „magyarok” „szabadság-teáján”. — Az Amerikai Egyesült Államok évente sok százmilliót költ a népi demokratikus országok ellen irányuló kémkedésre és diverzióra. Király az Egyesült Államokban megfelelő súlyú amerikaiakkal is tárgyalt. Természetesen a kulisszák mögött. És természetesen a pénzről, amelyre a Király Béla vezette „Magyar Szabadságharcos Szövetség”- nek égető szüksége van, hogy amúgy is lecsökkent működése ne szűnjék meg teljesen. A Király Béla vezette „Magyar Szabadságharcos Szövetség” azonban csak egy a számtalan kisebb-na- gyobb, — magát magyarnak nevező — egyesület közül, amely amerikai pénzen, az amerikai kormány hidegháborús céljainak szolgálatában működik. Ez a szervezet 1956 végén alakult. Vannak azonDan odakint sokkal régebST szervezetek is. Itt van például Zákó András volt horthysta hírszerző tiszt, — a végén vezérőrnagy — magát „Magyar Harcosok Bajtársi Szövetségéneid' nevező egyesülete. Az MHBK nem sokkal a háború után alakult, a mai Nyugat-Németország területén (vagyis a három nyugati hatalom, az amerikaiak, az angolok és a franciák által megszállt szektorokban), azokból a „magyar királyi” tisztekből, akik a szovjet csapatok elől nyugatra menekültek, és saját érdekükben nem mertek hazatérni. S mert a világon semmiféle békés foglalkozáshoz nem értettek, igyekeztek „katonai tudásukat” hasznosítani. Az MHBK csaknem két évtizedes tevékenysége során egymást követték a botrányok. Zákót társai — teljes joggal — újra és újra meggyanúsították azzal, hogy azokat a pénzeket, amelyeket az amerikaiaktól, s a nyugatnémet kormánytól kapott (mert a Német Szövetségi Köztársaság a maga, az amerikaiaknál valamivel szerényebb, de azért korántsem jelentéktelen eszközeivel szintén hoz „anyagi áldozatokat” az emigráns szervezetek javára) elsikkasztotta, illetve nem „rendeltetésének megfelelően” használta fel. Egy 1960-ban lezajlott botrány során egészen nyíltan beszéltek róla: az MHBK által beszervezett, kiképezett, s Magyarországra átdobott kémek azért buktak le teljes számban, mert Zákó a felszerelésükre kapott pénz nagy részét a saját céljaira fordította, s így a kémeknek kevés jutott belőle. Maga Zákó sem tagadja (nem is tagadhatja), hogy szervezete tulajdonképpen semmi más, mint a CIA és a nyugatnémet Gehlen szervezet kémrezidenturája. — Az MHBK fő feladata, hogy a Nyugatra került magyarok közül kiválogassa a kémnek alkalmas anyagot s a „tehetségeseknek” találtakat beszervezze, az amerikai és a nyugatnémet hírszerző szolgálattal egyetértésben kiképezze, s aztán átdobja Magyarországra. Zákó, aki ma Münchenben lakik (egy ideig Ausztriában élt, de az osztrák hatóságok lehetetlenné tették további működését, s így jobbnak látta átköltözni a számára szabadabb Német Szövetségi Köztársaságba), személyesen irányítja az MHBK kémtevékenységét. Szorosan együttműködik a Szabad Európa rádióval. Ez is bizonyítja, hogy ez utóbbi nemcsak egyszerűen uszító rádióadás, amely az úgynevezett „lélektani hadviselés” szakembereinek precízen kidolgozott módszereivel akar Magyarországon, s a szocialista fejlődés útjára tért többi országban propaganda hatást kelteni, hanem egyben szoros kapcsolatban áll a különböző hírszerző szervekkel is. Akadnak a Német Szövetségi Köztársaságban olyan szervezetek is, amelyek összejöveteleiken ugyan csak Magyarországról beszélnek, de nem magyarnak, hanem „magyarorszá- gi”-nak vallják magukat. A háború után — a szövetségesek közötti egyezmény értelmében — több ezer svábot telepítettek ki Magyarországról Németországba. Azok a magyarországi németajkú polgárok, akik a mai Német Demokratikus Köztársaság területére kerültek, hamar beleilleszkedtek az építő munkába, s ma megelégedett, békésen dolgozó emberek. A Német- Szövetségi Köztársaságban élő volt magyarországi svábok esetében azonban a bonni állam gondoskodik róla, hogy ezeket az embereket szüntelen nyugtalanságban tartsák, s ha lehet felhasználják a Magyarország elleni propagandára és akciókra. A volt magyarországi svábok az úgynevezett „Magyar- országi Németek Szövetségébe” tömörülnek, amelynek olyan prominens vezetői vannak, mint például dr. Goldsmidt, aki annak idején a hirhedt Volksbund, a magyarországi német népcsoport vezetője volt — magas SS tiszti rangban. Közismert, hogy a Volksbund talán legfontosabb része volt a nácik magyar- országi ötödik hadoszlopának. A Német Szövetségi Köztársaságba áttelepített volt magyarországi svábok jelenlegi vezetője annak idején vezető szerepet vállalt abban, hogy a német- ajkúakat a magyarság ellen hangolja, s a hitleri politika szolgálatába állítsa. A háborús bűnösök közé sorolták, de sikerült megmenekülnie a büntetéstől: az amerikai megszálló hatóságok megvédték, nem adták ki a magyar igazságszolgáltatásnak. A bonni állam pedig magas beosztásban alkalmazta őt az úgynevezett áttelepítésügyi minisztériumban. Itt Gold- schmidtnek megfelelő pénzösszeg és apparátus áll rendelkezésre, hogy hidegháborús célokat szolgáló egyesületeket szervezzen és tartson fenn. A nagyobbaknak számító emigráns szervezeteken kívül egész sor kisebb-na- gyobb fasiszta és jobboldali magyar emigráns egyesülés működik a „szabad világban”. A szervezetek nagy száma azonban nem jelenti azt, hogy nagy lenne a befolyásuk is a Nyugaton élő magyarságra. A hazánktól távol élő honfitársaink legnagyobb része fütyül ezekre a szövetségekre, hazaárulónak tartja őket, és pontosan tudja, hogy fennmaradásukat csak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság hatalmas pénzösszegeinek köszönhetik. Mostanában különösen csökkent e szervezetek befolyása. — Egyre többen látogatnak haza Magyarországra, és mind többen győződnek meg arról, hogy az emigráns vezetők hazudtak. Magyarországon a helyzet és az egész élet más, mint azt a jobboldali emigráns lapok feltüntetik. És mit tesznek ilyenkor az ellenség zsoldjába szegődött szövetségecskék? Megpróbálják a kiterebélyesedett utazást, rokonlátogatást a visszájára fordítani. A Bécsi Magyar Híradótól kezdve a Sao Pauloban megjelenő Dél- Amerikai Magyar Hírlapig arról cikkezik a jobboldali emigráns sajtó, hogy a hazalátogatók ne higgyenek „a kommunista propagandának”, vagyis a saját szemüknek, viszont igyekezzenek itthoni látogatásukat a „szabad világ” szolgálatába állítani, s itthon terjesszék a nyugati életforma dicséretét és világnézetét. Vannak hazalátogatók — igaz, csak egy töredék —, akik úgy gondolják, hogy ez hasznos tanács, s eszerint is cselekszenek. Sok babért azonban nem aratnak, legfeljebb egy-két hiszékenynél találhat táptalajra az elvetett konkoly. Az Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban hibásan kalkulálnak. Alaposan ráfizetnek erre az üzletre... A Mars és a Jupiter pályája között az aszteroidák gyűrűje található. Az aszteroidák a naprendszer nagy bolygóinak törpe testvérei. Ez idő szerint másfél ezernél többet ismerünk közülük. A legnagyobbak, a Ceres, átmérője körülbelül 800 kilométer. De van egy kilométernél kisebb átmérőjű aszteroida is. Egyik-másik annyira elnyúlt pályán kering a Nap körül, hogy napközeiben megközelíti a Merkur pályáját, naptávolban pedig messze túllépi a Jupiter pályáját is. Baade amerikai csillagász a Palomar csillagvizsgáló intézet óriási távcsövével 1949-ben felfedezte a mindössze l‘/j kilométer átmérőjű Icarus aszteroidát, amelv napközeiben 27 millió kilométerre megközelíti a Napot. Mint kiderült, ennek az aszteroidának 12 évenkint a Föld közelében kell elhaladnia. Elektronikus számítógépekkel kiszámították, hogy az Icarus minimális távolsága a Földtől 1968. június 15-én mindössze 7 millió kilométer lesz Nem vették figyelembe azonban a számításnál, hogy előzőleg az Icarus-nak el kell haladnia a Merkur közelében, s ez a bolygó némileg el fogja téríteni az aszteroida pályáját Nehéz volna még abszolút pontos számításokat végezni, de mindenesetre az eredetileg számítottnál kisebb lesz az Icarus távolsága a Főidtől a találkozás pillanatában. Az összeütközés lehetőségét sem lehet kizárni. Ez az amerikai csillagászok véleménye. Sztanjukovics professzor, a neves szovjet csillagász véleménye szerint legvalószínűbb, hogy az Icarus látcsővel sem lesz látható, akkora távolságban halad el majd a Föld—Hold-rendszer mellett. Az arányokat szemléltető hasonlattal élve, két teknősbéka földrésznyi területen gyakorlatilag nem ütközik össze, bál ez sem egészen kizárt dolog. Egyesek szerint, ha r»z Icarus túlságosan közel kerül a Földhöz, annak második Holdja lehet, s ebben az esetben, mint A. Sternfeld szovjet fizikus javasolja, fel lehetne használni kozmikus „repülőgépanya- hajónak”, amelynek fedélzetéről lehetne űrhajókat indítani a Vénusra, a Merkúrra, a Marsra és a Jupiterre Sztanjukovics professzor úgy gondolja, hogy az Icarus természetes úton nem válhat a Föld második Holdjává, mert ahhoz túl nagy a sebessége pályájának földközeli szakaszán. Mi történne, ha az aszteroida mégis összeütközne a Földdel? Vajon katasztrófa lenne-e ez az emberiség számára? A szovjet csillagász véleménye szerint, ha a több mint 10 milliárd tonna tömegű Jcarus esetleg több mint 30 kilométeres másod- percnyi sebességgel összeütközne a Földdel, irtózatos erejű robbanás következne be. Egy másod per- cenkint mindössze négy-öt kilométer sebességgel haladó test egy pillanat alatt végbemenő lefékeződése esetén is kb. annyi energia szabadul fel, mintha a test dinamitból volna. Körülbelül 70 százalék a valószínűsége annak, hogy összeütközés esetén az aszteroida az óceánba zuhan. A robbanás ebben az esetben is bekövetkezne. Egy pillanat alatt óriási víztömeg válna gőzzé, s mennydörgés és villámlás közeP. I. Ősi küzdelem Földfoglaló parasztok Olaszországban „Drága Feleségem! Leveledből értesültem, hogy odahaza a parasztok megkezdték a földfoglalást- Ennek őszintén örülök! Mondd meg nekik, hogy mi, emigránsok is akarunk földet kapni- Ha nekünk is adnak, összes itt élő olasz bajtársaimmal együtt haladéktalanul hazaindulok- Vissza akarunk térni az asz- szonyhoz és a gyerekekhez; családunkkal együtt akarunk élni. Támogasd a parasztokat az én nevemben is”. Ezt a levelet Calogero So- ribanonak küldte a Palermo- tartományban lévő Valledel- mo-ba férje, aki Nyugat-Né- metországban dolgozik. — A Calogerához hasonlókat ..fehér özvegyeiknek” hívják Dél- Olaszországban. — Százezer- számra vannak ilyenek. Idén ősszel új lendületet kapott az olasz parasztok mozgalma a földért, az élet jogáért- A „fehér özvegyek” számára ez a mozgalom nemcsak a földért vívott harcot jelenti, hanem azt is, hogy férjeik hazatérjenek a családi tűzhely mellé„Idén ősszel a parasztok harcának egyik sajátos vonása az asszonyok széleskörű részvétele. — írja az Unita- — Számukra a föld sok esetben azt jelenti, hogy teljes lesz a család, amelynek tagjait az otthonmaradottaktól könyörtelenül elválasztotta a kapitalista emigráció”. Ennek következménye, hogy az asszonyok, sőt a gyerekek is állandó résztvevői az olasz felesbérlők és napszámosok küzdelmének. Az elmúlt időben híre 1ött Palermóból. Edinából, A grl gon tóból és Ca- taniából, hogy a parasztcsaládok megszállják a nagybirtokosok földjeitA lapok megemlítették, hogy hajdanában, 1920-ban, éppen Marirao birtokán bontakozott ki a parasztok harca, akik az olasz parasztmozgalom történetében először megszállták a földesurak birtokait. Richard krónikája fngem, Guarduvain lo- vágót, ki Csonkalábúnak is neveztettem, s a ne- mesifjak hadijátékaiból kimaradván unalmamban magas származásom ellenére elsajátitám a betűk vetésének tudományát, azzal a megtisztelő hivatással ruházott fel Richard, ki világraszóló tetteiért méltán viseli az Oroszlánszívű melléknevet, hogy most, midőn olyan nagy diadalt ülve a pogányon, s oly sok váltságdíjat fizetve a szövetséges keresztény királyoknak, Isten kegyelméből hazatéré, írnám meg életének krónikáját. Ki e néven elsőként ül Anglia trónján, minden lovagi eszménynek megtestesítője, szentséges vallásunk tántoríthatatlan védelmezője, az Úrnak 1157. esztendejében látá meg a napvilágot, s már születésével tanújelét adva messzete- kintő bölcsességének. Megmutatkozott ez már abban is, hogy — egészséges és erős csecsemőként — vajúdó anyját, kit pedig oltha- tatlavul szeretett, szülőágyban megölé. Inkább lemon- da a becéző anyai szívről, csakhogy ne szülessék fi- testvére. ki mnAdan megosztottá a nemesurak húségét és véres harcokba kergethetné a nemzetet a koronáért. Nem rajta múlt — hiszen még csecsszopó volt ekkor —, hogy felséges atyja mégiscsak nemzett további utódokat, nem is csekély számban. A gyermek Richard legyőzhetetlen vala a bajvívásban, s nem akada korabeli nemes, ki legyőzte volna, mert aki azt megkísérelő, szolgáival és apródai- val taníttatá meg leendő királya erejének tiszteletére. Kora ifjúságától szinte állandóan összeesküvéseket, merényleteket és lázongásokat szított mélységesen szeretett és tisztelt édesapja. II. Henrik ellen. Gyermeki szíve vérzett, valahányszor megtudta, hogy főnemesek összefogtak királyuk ellen s 6 kénytelen vala élükre állni; már előre mélységes gyászba boru- la nemes lelke, ahányszor méregpoharat nyújtott át telséaes nemzőiének. De számára a haza üdve min- devekfelett való törvény vala. s elméiében tudd, hogy ez üdv kiviráaoztatá- sára nem az atyát, hanem a fiút hivatá el a mennyei akarat. Aztán elérkezett a nap, i Richard ott álla könnyes pefcte emelkedne az égnek. Az óceánt övező szárazföldek partjaira szökőár zú-i dúlna. A rengéshullámok egész bolygónkon körbefutnának a földkéregben. Bolygónk felszínének 30 százaléka szárazföld, 3 jelenleg ennyi a valószínűségé annak, hogy az Icarus összeütközés esetén szárazföldre zuhanna. Itt a robbanás három-három és fél kilométer mély, s 15—25 kilométer átmérőjű tölcsért vágna. A léglökés a tölcsértől kb. 200 km távolságig mindent megsemmisítene. Természetesen a Szaharában, vagy a szinte lakatlan Észak-Szibériában, s még inkább az Antarktiszon ennék következményei minimálisak lennének a Föld lakosságára nézve. Sztanjukovics professzor meggyőződése szerint azonban az emberiség már most meg tudná akadályozni az Icarus összeütközését s Földdel, ha egyelőre még nem is tudná letéríteni az aszteroidát végzetes pályájáról. Amennyiben az Icarus pályaadatainak panto9 kiszámítása után kiderülne, hogy elkerülhetetlen az ösz- szeütközés, az aszteroidát a Földtől több tízezer vagy többszázezer kilométer távolságban fel kellene robbantani. Természetesen nem egyszerű dolog felrobbantani egy másfél kilométer átmérőjű testet a kozmikus térben. Ehhez nagyerejű atomtöltetre van szükség, a nem könnyű ilyen nagy távolságban rakétával eltalálni egy ilyen viszonylag kis célpontot. De a modern szovjet technikának mindehhez megvannak a lehetőségei. A felrobbantott aszteroida szétszóródott szilánkjainak egy része ártalmatlan és szemgyönyörködtető meteoresőként hullana a Földre. Tehát a Föld találkozása az Icarus-szal mindenképpen veszélytelen az emberiség számára. szemmel a fontevraudi apátságban atyja ravatala mellett. Ám kénytelen volt erőt venni érzelmein és lóhalálban a Westminster apátságba sietni, hogy fejére tegye a koronát, mielőtt bárki bitorló megelőzhetné. Akkoriban, minden hívő léleknek legnagyobb fájdalma vala, hogy a Szentföld megszentelt rögein, hitetlen pogányok uralkodnak, puszta jelenlétükkel is meggyalázva a magasztos kegyhelyeket. — Hogyan is ne töltötte volna el efelett mérhetetlen fájdalom a legkeresztényibb lelket, ki valaha is e szigetországban élt, hallván, miként áldoznak hitvány bálványaiknak a bibliai helyeken a pogányok, s mint rabolják ki ez ország kincseit a német és a frank keresztesek? Szívében hát szent elhatározás született: keresztesháborúba vonul maga is, megtisztítja Palesztinát a pogányoktól, s megmenti mind az ott található kincseket az egyedüli méltó birtokos, qg angol király kincstára számára. m sakhogy egy ilyen nagy hadjárathoz sok, nagyon sok pénz kellett, s joggal érezte úgy, hogy méltatlan lenne ezt a pénzt arra az ügyre, amely az egész keresztény világé, egyetlen ember. az anaol király pénztárából előteremteni. Nem vehette ezt a pénzt a nemesektől és a főnemesektől, egyrészt, mert úgy sem ad-
