Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
1963. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szent Johanna * és a mikulás Villanófényben a főiskola Megvalósuló nemzeti egység — a szocializmus jegyében A korán sötétedő decemberi délutánon hallgatagon ülnek a diákok a kis tanteremben. Diákoknak nevezem őket önkéntelenül is — pedig főiskolai hallgatók — de némelyik any- nyira fiatalnak néz ki, hogy nehéz elképzelni katedrán, akár egy fél év múlva is. Másodévesek, a Szegedi Pedagógiai Főiskola szolnoki tagozatának növendékei, éppen magyar irodalmi szemináriumukra nyitottunk be. Egyikük G. B. Shaw Szent Johannájáról tartott beszámolót, egyelőre még a tanári pulpitus mellett. A tanárnő félrevonult az ablakhoz — átadva a „terepet” az újdonsült előadónak. 0 nem is zavarta ja magát jöttünkre. A Johann« történet különböző irodalmi feldolgozásairól beszél időnként jegyzeteibe pillantva. A hallgatóság jórésze jegyzetel — persze ezután jön majd a kiegészítés, a vita, a szeminárium legizgalmasabb része. De most még nagy a nyugalom, mindenki az előadóra figyel. Vagy mégsem? Egy fiú az ablak közelében kitartóan nézi a lassan leereszkedő ködöt: Vajon Johannára gondol?... 9 Jól esik »SY pillantást vetni a randevúra induló szobatársnőre — a filozófia jegyzetből. A főiskola kollégiumának hálószobájában már vizsgára olvasgatják az anyagot a hallgatók. A hamutartóban cigarettavégek halmaza arra vall. nem most ültek le a könyvek mellé. Közben persze nem árt időnként egy kis tere-fere sem. — Nézzétek, mit vettem — ront be egy szőke, szemüveges lány az ajtón, mókásan hintáztatva kezében egv fekete krampuszt, de a vaku fényének villanására megtorpan. A krampusz az éjjeliszekrényre kerül, s a gazdája nagy sietséggel mát el is tűnik; * A zeneszóba ajtaján mikulás-estre hívó pirosbetűs plakát virít Egy jólismert táncszám dallamai szűrődnek ki a folyosóra. Bent gombostűt is alig lehetne leejteni, mikor belépünk. Nemrég csöngettek ki, s a hallgatók nagyrésze ide jött zenét hallgatni. A lányok körbeállják a kályhát. melegszenek, az asztalon nyitva felejtett matematika-füzetek hevernek. A zongoránál sötéthajú fiú, előtte üres a kotta tartó. Játszik. — Sokat szokott zongorázni? — Egész nap, de csak mióta főiskolára kerültem. — ? — Azelőtt tíz évig hegedültem — mosolyog rám erős fehér fogsorával. — Milyen szakos? — Matematika-ének. — Ha végéé, hová akar kerülni? — Nógrádba... a falumba... Amikor az MSZMP VIII. kongresszusának előkészítő téziseiben, majd pedig a kongresszuson felvetődött szocialista nemzeti egység gondolata, az új politikai fogalom nem mindenütt talált megértésre és egyetértésre. Az ezzel* kapcsolatos problémák jórésze azóta — vitákban, cikkekben — tisztázódott, bár még mindig nem elég széles körben. jobb megértés érdekében mindenekelőtt két alapvető tényezőt kell figyelembe vennünk. Az egyik a nemzeti gondolat; a nemzeti egység gondolatának történelmi háttere, mondhatnánk előtörténete. A másik: társadalmunk mélyreható átalakulása a szocializmus építése során. Az első kérdéshez: tudvalevő, hogy népünk történetében a (helyes, haladó, vagy hamis, reakciós irányú) nemzeti érzületnek, nemzeti tudatnak mély, még a tulajdonképpeni nemzeti lét kialakulását megelőző időre is visszanyúló gyökerei vannak. Ugyanez elmondható a nemzeti egység jelszaváról is. Üjra meg újra felbukkant az a török, majd az osztrák elnyomás elleni harc során is, de ugyanakkor e jelszavak nemegyszer a széles névrétegek megtévesztését, a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálták. Az uralkodó osztályok a nemzeti egység eszméjét a társadalmi haladás hívei ellen használták fegyverül. Elég, ha az utolsó száz évre, s azon belül különösen a Horthy-rendszer ilyen jellegű gyakorlatára utalunk. Ennél azonban jelentősebb a nemzeti egység eszméjének pozitív múltja. Utalunk itt a XVIII. századi szabadságtörekvésekre, valamint az 1848-as forradalomra és szabadságharcra, amikor .a nemzeti egység eszméje a társadalmi haladást szolgáló összefogó eró szerepét töltötte be. A második világháború alatt a nemzeti egység jegyében jött létre a különböző pártok, politikai irányzatok háborúellenes-antifasiszta együttműködése. A felszabadulást követően hirdetett nemzeti egység tartalma a termelés megindítása, az újjáépítés, a közélet demokratizálása volt. E gy igen lényeges elvi szempontra már itt indokolt rámutatni. Arra, hogy az osztálytársadalomban a nemzeti egység csak viszonylagos és átmeneti lehet, illetve lehetett, mert a kizsákmányolókat és a kizsákmányoltakat alapvető, kibékíthetetlen ellentét választja el egymástól. Ha időnként, létre is jött ilyen egység, az egy idő múltán elkerülhetetlenül felbomlott. Más a helyzet a szocialista társadalomban. Itt — a szocializmus alapjainak lerakása után, — a társadalom egyes csoportjait már nem állítják egymással szembe merőben különböző érdekek, kibékíthetetlen ellentétek. Ezért kimondhatjuk, hogy a nemezti egység fogalma csak a szocializmus építésének körülményei között nyerheti el teljes értelmét: az igazi s nemzeti egység csak a szocialista társadalomban valósulhat meg. Nem véletlen, hogy a súlyos társadalmi-politikai harcok ével után a nemzeti egység most újra a politikai kérdések előterébe került. Ennek objektív, társadalmunk fejlődésében rejlő oka van. ez pedig a társadalmunk szerkezetében végbement átalakulás, amelyet röviden úgy szokták összefoglalni, hogy a népgazdaságban a szocialista termelőviszonyok osztatlanul uralkodóvá váltak, befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása. Milyen kihatással van ez a társadalom belső szerkezetére? Mindenekelőtt: ez idő alatt eltűntek az ország gazdasági, politikai életéből a kisebb és nagyobb kizsák- mányolók, nagybirtokosok, tőkések, az elnyomó gépezet őket kiszolgáló, közülük kikerült vezetőivel együtt. Ugyanakkor a korábban kizsákmányolt osztályok vették át a hatalmat és számszerűen is jelentős fejlődésen mentek keresztül. S zólni kell az értelmiségen belül végbement változásokról is. Az új értelmiség mintegy fele munkás- és paraszt származású, s jelentős részük, értelmiségi eredetű. Olyan rétegekből származnak tehát, amelyeknek közvetlen érdeke a szocialista építés. A régi értelmiségbe „friss vér” áramlott. Megszűnt e réteg egy részének „össze- nőttsége” a régi uralkodó osztályokkal. Az értelmiség fontos, megbecsült alkotóeleme társadalmunknak. A munkásosztály mellett az egyetlen réteg, amely számszerűen is növekszik: 1949- ben a népesség 8%-a, 1962- ben 14%-a volt értelmiségi. A változások sajátos, a szocialista társadalomra jellemző fejlődési irányról tanúskodnak. Ez: a végletes, poláris ellentétek eltűnése, a társadalom egyes részeit azelőtt — (és részben még most is) — elválasztó különbségek csökkenése; idegen szóval: homogenizálódás. E folyamat homlokegyenest eltér a tőkés társadalom mozgási irányától. Ez a törvényszerű folyamat a legfőbb objektív alapja a nemzeti egység megvalósulásának. Eltérően tehát a korábbi, történelmi példáktól, ahol a nemzeti egység főleg politikai kategória, a különböző, gyakran ellentétes érdekű osztályok időleges összefogását kifejező gyűjtőfogalom volt, — most a termelési viszonyokban gyökerező folyamatról van szó. E folyamat alapja a szocialista társadalom építése, tehát szocialista nemzeti egység kialakulásáról kell beszélnünk. L eszűkítenénk a kérdést, ha csak az objektív folyamatról beszélnénk. A szocialista nemzeti egvség nem kis mértékben politikai fogalom is: a szocialista nemzeti egység politikájának gyakorlása a munkásosztály szövetségi politikájának megnyilvánulása. Az, hogy melyik társadalmi osztály mikor, melyik más osztállyal lén szövetségre. sosem véletlen. Főleg a munkásosztály és pártia szövetségi politikájánál fontos szem előtt tartanunk. hogy n szövetségnek tárgyi alapjai vannak. Ez: a különböző osztályok, rétegek érdekeinek tartós, vagy átmeneti egybeesése. Ez határozza meg például a munkásság és parasztság szövetségét, de azt is. hogy a társadalmi harc valamely szakában a munkásság a parasztság melyik rétegével igvekszik szorosabbra főzni szövetségét, melyiket kívánja semlegesíteni stb. A magvar munkásmozgalom története de különösen fel- szabadulás utáni történelmünk beszédesen tanúsítja, hogy az eléri ered mén veket mindig a szövetségi politika helyes alkalmazása tette lehetővé és viszont: amikor a szövetségesekkel való egvüttműködésben hibák voltak, ez visszaesés, nehézségek forrása lett. Ha társadalmunk jelenlegi arculatát, összetételét tekintjük (a fentiekben vázlatosan érintett adatok alsóján) — világosan beigazolódik előttünk az a megállapítás. hogy ..ma má* nincsenek olyan osztályok vagy számottevő réteoik, amphtekvek m érdekei ellentétesek volnának a szocializmussal”. (Kádár János a párt VIII. kongresz- szuson.) A szocialista nemzeti egység politikai kritériumaként a szocializmus, a béke, a nemzeti függetlenség igenlését kell megjelölnünk. Ügy véljük, ebben népünk többségének felfogása egységes. Ám az egyetértés különböző fokú és következetességű. Honn in adódnak a különbségek? Lényegében két forrásból. Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy a •ár- sadalmunk szerkezetéről korábban említettek csak a legáltalánosabb tendenc;át tükrözik. Tény, hogy dolgozóink 95 százaléka a szocialista szektorban tevékenykedik, helyzetüknél fogva közös érdekük a szocializmus minél eredményesebb építése. Ámde ugyanakkor még jelentős különbözőségek is vannak. A legjellemzőbbet említsük: még megvan az érdekek részleges eltérése a városi és a falusi lakosság, az ipari munkásság és a parasztság között Ezen túlmenően: elég egy pillantást vetnünk a városi lakosság belső rétegeződésére, a falu belső tagozódására, hogv megállapíthassuk, itt még jelentős ellentmondások lehetőségei adódnak. Magában a munkásosztályban is érezhető a különbség a régi „törzsökös” munkások és a nemrég beáramlottak gondolkodásmódja között. Ez utóbbiak egy része a városi és falusi kispolgárság gondolatvilágában él még. A termelőszövetkezeti parasztság sem egyhamar és nem egyformán vetkőzi le kistulajdonosi gondolkodásmódját. Az iparosok jelentős része ma már kisipari termelőszövetkezetekbe tömörült, azaz a szocialista szektor részese lett. Tudott dolog azonban, hogy a szövetkezetekben olykor még megtalálható a magántulajdonosi gondolkodás és magatartás. Mindezek a különbségek objektív alapjai az egyes társadalmi rétegek közötti — a fő tendencián belüli — ellentmondásoknak, s befolyásolják a szocialista célok igenlésének erejét is. A mi a tudat kérdését illeti: senki sem tagadhatja, hogy a felszabadulás óta népünk nagy léptekkel haladt a művelődés útján. Látóköre tágult, szemlélete sok tekintetben átalakult. A szocialista gondolkodás széles rétegekben gyökeret vert. Ez. is .a szocialista nemzeti egység tényezője. Ám önmagunkat áltatnánk, ha átsiklanánk a számottevő különbségek felett. Az új és a régi harca itt is tart. A polgári ideológia hatásával még sokáig számolnunk kell. A szocialista nemzeti egység politikája nem csak szövetség és megegyezés, de egyben eszmei és politikai síkon folyó harc is, osztály- harc a szocializmus teljes felépítéséért. E harc eredményessége feltétele az egység növekedésének, de van más kihatása is: a társadalmi célt ismerő, azt igenlő dolgozó másképpen, jobban végzi munkáiét, mint akit a kispolgári, individualista gondolkodás- mód tart fogva Ilyenformán a tudat átformálásáért végzett munka: osztályharc, s egyben a szocialista nemzeti egység erősítésének egyik fontos feltétele. Farkas Sándor M. A. Téli Tárlat Ma délelőtt tizenegy órakor nyitja meg Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke a Damjanich Múzeum * földszinti kiállítótermeiben rendezett Téli Tárlatot, amelyen a Szolnok megyei képzőművészek mutatják be alkotásaikat Simon Ferenc: Emlékműterv (a Téli Tárlat anyagából) MISKOLCI FINOMMECHANIKAI JAVÍTÓ VÁLLALAT felvételre keres technológusi és műszerészi munkakörbe órás szakmunkásokat Jelentkezés a vállalat központjában: Miskolc- Kazinczy u. 3. — Felvétel esetén útiköltséget térit.
