Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
Világ proletárjai, egyesüljelek! SZOtHŰK MEBYEI | A HEBYEI PÁRTBIZOTTSÁG É5 A HEGYEI TANÁCS LAPIO i'r xvi. évfolyam, 283. szám. Ára: 50 fillér 1965. december 3* péntek. Túlteljesíti éves felvásárlási tervét a Szolnok-Heves megyei Állatforgalmi Vállalat Miről, meddig'? Vitatkozó országgá lettünk. Jó szokásunkká vált, hogy dolgainkat megbeszéljük; közéletünk élénk fórumaivá váltak a különféle tanácskozó és előadó termek, ahol élénk eszmecserékben tisztázódnak, világosodnak a vélemények. — Hovatovább olyannyira fejlődtünk, hogy a vita néha már-már önmaga paródiája; humoristák tollára kívánkozik, ami nem is ritkán megesik: vitatkozunk a vitáról, megbeszéljük, hogy mit beszéljünk meg, hogy végül is a szóban forgó tárgyalás majd újabb vitákhoz szolgáljon később alapul... Ám most nem a fonákságok kicsúfolása a cél. — Nem ez, hanem a téma érdemi, lényegi része, amelyről gyakran hallunk, — gyakran tudomást szerzünk. S erre a bizonyos lényegre fel kell figyelni, mert benne — túl a vita, a vitatkozás egyszerű helyeslésén vagy tagadásán — egész közéletünk demokratizálásának egyik sarokpontja van. A kérdés, amely mintegy burokként fogja magában ezt a nagyfontosságú tartalmat, Így szól: miről vitatkozzunk? S már elöljáróban, hogy félreértés ne essék, hadd jegyezzük meg: nem témákat kívánunk felsorolni, nem újabb ötletek után kutatunk, hogy tovább bővüljön eddigi vitaanyag-kincsünk amúgy sem szűk választéka. Nem, nem erről van szó. Nem erről, hisz a valóben érdemi vitához alapot adni non lehet, s nem is kell, azt az adott pillanat társadalmi igénye mindig meghatározza. A miről vitázzunk kérdésfeltevés abban a vonatkozásban, ahogy most állítjuk fel tételünk gyanánt, valójában nem más, mint a szocialista demokratizmus helyes értelmezési módjainak egyike. Időszerű-e most e témáról beszélni? Feltétlenül az; itt a tél, ilyenkor kezdődnek a különféle politikai tanfolyamok, elevenebbé válik az élet váro- son-falun egyaránt a társadalmi szervezetekben, a klubokban. A felfrissülő, aktívabb politizáló kedv, a sok-sok szervezett vagy spontán vita megköveteli, hogy beszéljünk erről is: miről vitázzunk? Ma, ennek meghatározásában, két, egymással homlokegyenest ellenkező nézet a leggyakoribb. Az egyik szerint az érdemi vitát a nagyközönség — értsd alatta: a sok milliónyi választópolgár — nélkül, szűk körben kell lefolytatni. E szűkítő nézettel szemben ott áll a másik: mindenről, mindenkivel, mindenkor vitatkozni, mindent a leg- nyllvánosabb fórumon tárgyalni, beszélni, beszélni, beszélni, mert — mondják e módszer hívei — nálunk belső ügy nincs. Nem titkoljuk: mint általában semmiben, ebben sem fogadhatjuk el mértékadónak a végleteket, mert az ilyen vagy-vagy szemlélet mindig túlzottan egyszerűsít, s könnyen elszakad az élet sokszor felettébb bonvolult valóságától. A szűkítő nézet veszélye nem kevesebb, mint az, hogy korlátozza az állampolgárok beleszólását a közügyekbe, lebecsüli a közvélemény segítő erejét, s megfosztja az ügyek hivatott intézőit a legértékesebbtől: a cselekvő támogatástól. Vajon mit vé*"hat választóitól a tanácstag, ha beszámolóján csupán döntéseket ismertet? S vajon a választó magáénak érez- betí-e községe. körzete minden gondját-baját, ha eleve úgy véli, hogy szavára, tanácsára nincs szükség, a döntés tőle teljesen független? Valóigaz, egy választott, s az ügyekben döntő szavú testületnek, példának okáért egy község tanácsának vannak bizonyos, csak a tanács vagy a végrehajtó bizottság elé tartozó dolgai. Tény az — mondjuk — hogy nem képezheti (mert minek is képezné?) nyilvános vita tárgyát; kit alkalmazzon pénzügyi előadói állásra a végrehajtó bizottság. De a leghelyesebb döntés érdekében arról már feltétlenül meg kell hallgatni a közösség véleményét, hogy a rendelkezésre álló községfejlesztési alapból, mit valósítsanak meg a 1 leghamarabb, hogy a társadalmi munkával hogyan gazdálkodhat valóban ésszerű módon a tanács. Azt természetesen nem kérdezheti meg a pedagógus a szülőktől, milyen módon tanítsa az ábécét vagy a nyelvtant, de azt, hogy a gyermek egységes nevelé- sééért együtt dolgozzon család és iskola, feltétlenül kérheti — mert hogy milyenné válik az új nemzedék, az nem „belső ügy”. Nem szabad semmiféle közügyben elfelejteni: akihez az ügyek intézője fordul, — az állampolgárhoz — laikus lehet szakmai megítélés szerint, de feltétlenül hozzáértő, ha nincs szűkebb pátriája, környezete ismerőjétől kémek véleményt. S ha így veszik, ha így cserélnek véleményt véle: megnő közérdeklődése, maga is cselekvő részese lesz fontos közdolgainknak, mind kevesebb „laikus” vonóssal, s mind több, szélesedő látókörön alapuló felelősséggel. S a másik, a „mindent megvitatni” nézet? Legalább olyan hibás, mint az előző, a kirekesztő. Mert míg, az megfosztja bázisától, az aktív közreműködők sokaságától a választott testületet, emez valósággal tétlenségre kárhoztat, s bénítja a cselekvést. Nemegyszer emeltünk szót az el burjánzó értekezletesdi eilen. Tettük ezt nemcsak azért, mert értékes napokat, órákat rabol, hanem azért is, mert mint módszer, alkalmas a felelősséggel járó döntés halogatására, az állásfoglalás elkerülésére, a tisztséggel járó, kötelező terhek áthárítására. Végső fokon ez a szemléletmód is egy idő múltán feltétlenül a közügyekből való kirekesztéshez vezet. Mert vajon kinek marad meg a vitatkozó kedve, ha látja, hogy ugyan meghallgatták, de érdemben utána nem történik semmi? Vonzó, lelkesítő vonása ma közéletünknek, hogy megszűnt a felesleges titokzatosság. hogy az állam mind több örömét-gondját- ügyét meg kívánja osztani polgáraival, akiket szolgálnia kell. Lezártuk az ellenőrzött vélemények, az előre megbeszélt és megfogalmazott „viták” korát, társadalmunk nagyra értékel: a belülről induló, őszinte bírálatot, a segítő ellenvetést, a jótanácsot. Soha annyira, mint ma, nem bár torította senki hazánkban a vitát. De: az alkotó vitát, amely mentes a túlzásoktól, amely épít a köz javára, hogv aztán sokféle véleményből kialakuljon valami közös, végleges álláspont. S ha ez megvan, ha jó. akkor már nincs szükség a szavakra. Akkor már tenni, cselekedni kell Mert minden vita annyit ér. amennyi Hannos tett születik majrl belőle. — L — Stewart— Ko«zigin találkozó Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön reggel fogadta Stewart angol külügyminisztert A két államférfi közötti megbeszélésre Koszigin Kreml-beli dolgozó- szobájában került sor. Az angol külügyminiszter elmondotta, hogy megbeszélésein sok kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésről esett szó. Stewart hangoztatta, hogy szívélyes találkozója volt Mikojannal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével. Ezután megkezdődtek a tárgyalások. Az AP jelentése szerint Stewart és Koszigin megbeszélésein minden valószínűség szerint szó esik Vietnamról és az európai biztonság kérdéséről, valamint más problémákról. Megváltómnak a hímófelvá&árláei árak — Rekorderedményt értek el am idén — Jól halad a jövő évi értékeeité• sserxődéskötése Közeledik az év vége, a Szolnok-Heves megye) Állatforgalmi Vállalat központi irodáiban is, összesítik már a számokat, hogy megtudják az évi felvásárlás eredményét, valamint azt, mennyi hízó, s hízómarha felvásárlására számíthatnak még ebben a hónapban. Erről a munkáról és a jövő évi szerződéskötésekről kértünk felvilágosítást Retter Bélától, a felvásárlás-szervezési osztály vezetőjétől. Ebben az évben az állatforgalmi vállalat Szolnok megyéből 190 ezer sertés felvásárlását tervezte. Mint az adatok bizonyítják, november végéig a megye termelőszövetkezetei, háztáji és egyéni gazdaságai 171 ezer sertést értékesítettek. Előreláthatólag még e hónapban harmincezer hízót vesz át a vállalat. Ez rekorderedményt jelent. A korábbi évekhez mérten nemcsak az a változás, hogy jóval több hízót vásárolt a vállalat, hanem az is, hogy egész évben ütemesen, az év első felében is szállítottak árut • termelők. KülöÉpül, fejlődik Jászapáti Míg járási székhely volt nőm kapott Ilyen nagy beruházási keretet Jászapáti 1961. november i-én szűnt meg járási székhely lenni. Akkor sokan így vélekedtek: nem is fejlődik már ez a község tovább semmit. Igazuk volt-e a borúlátóknak? — Azóta nem visszaesés, hanem még nagyobb fejlődés tapasztalható — mondotta Szikszai István, a községi tanács vb-titkára S hogy szavait bizonyítsa is, egy kis listát készített számunkra, mi épült azóta Jászapátiban. íme: Elkészült 7 kilométer villanyhálózat. 800 ezer forint értékben. Állami pénzből kutat építettek, s ez 600 000 forintba került. Beruházási összeget kaptak vízhálózat építésére is. Az idén befejezi a munkákat a Víz- és Csatornaművek, melyek eddig másfél millió forintba kerültek. A község gazdagodását jelzi az új mező- gazdasági szakiskola, melyre államunk két és fél millió forintot fordított. Egy milliót kaptak arra, hogy a járási tanács épületét iskolává alakítsák át És megépült három kilométer járda, 200 ezer forint költséggel, és üzemel már az orvosi rendelő, mely 6ő0 ezer forintba került. Szép kis summa ez négy év alatt S most tegyük hozzá, hogy a napokban tető alá kerül a községben az új általános iskolai kollégium, mely negyven kisgyermeknek ad majd második otthont. Ez hétszázezer forintba kerül. Jövőre felállítják a faluban a hid- roglobuszt is. Ez is több mint félmillió forint értékű. — Mig járási székhely voltunk, nem kaptunk ilyen nagy összegű aílami beruházást, — mondotta befejezésül Szikszai István. S még hozzátette: — Feltétlenül írja meg, évről évre fejlődik, gazdagodik a mi községünk. nősen a közös gazdaságokat illeti dicséret, hiszen 158— 160 ezer hizót juttattak a kereskedelemnek. Vagyis hozzásegítették az állatforgalmi vállalatot, hogy éves tervét tizenháromezer hízó felvásárlásával túlteljesítse. A siker okai elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a Szolnok megyei közös gazdaságokban javult a takarmánygazdálkodás, s a korábbi évektől eltérően rövidebb tenyészidő alatt hizlalják meg a sertéseket. Két évvel ezelőtt 12—13 hónapos korban kerültek a hízók leadásra, — hosszúra nyúlt a süldőztetési szakasz, ezzel szemben most az tapasztalható, hogy választás után azonnal hizlalják a malacokat és 8—9 hónapos korban már elérik az átvételi súlyhatárt Több termelőszövetkezet lényegesen túlteljesítette éves hizlalási tervét; így például a karcagi Május 1 Tsz a tervezett ezer hízó helyett 1448-at értékesített, a karcagi Bélke Tsz 1200 hízó helyett 1361-et, a zagyvaré- kasi Béke Tsz pedig a 3000-es tervével szemben már 3521 hízót adott át az állatforgalmi vállalatnak, de még e hónapban mintegy 500-at értékesít. Említésre méltó, hogy az abádszalóki Lenin Tsz évről évre többezer hízót küld a kereskedelemnek. Ebben az évben is 3500-ra szerző dött. Már 3000-et leadtak, december 31-ig pedig még 500-at szállítanak el a közös gazdaságból. örvendetes, hogy a marhahizlalásnál is túlteljesítéssel számolnak a felvásárlás szakemberei. Éves terv szerint Szolnok megyéből 28 ezer hízómarha átvételét tervezték, s november végéig már 25 ezret vásároltak fel. Év végéig 3500— 4000 hízómarha értékesítésére, illetve átvételére kerül sor. Köztudomású, hogy a termelőszövetkezetek önálló tervezése lényegesen megváltoztatja a termeltető és a termelő viszonyát A felmérések és a közös gazdaságokkal való beszélgetések tapasztalatai szerint az állatforgalml vállalat szakemberei megállapították, hogy az 1966-os esztendőben is lényegében ezt a mennyiséget lekötik, illetve nughizlalják a termelőszövetkezetek. A szerződéskötés már korábban megkezdődött — kérétmeg- állapodások formájában — és beigazolódott, hogy a szerződéses úton való termeltetés bevált, így például a mezőtúri Oj Elet Tsz ebben az évben 53 J hízót értékesített, jövőre 900-at ad majd le. A karcagi közös gazdaságok is lekötötték az idei tervszámban szereplő árumennyiséget, sőt a Május 1. Tsz az évi ezres tervével szemben jövőre 1500 hízót értékesít. A j ászalsószentgyör- gyl Petőfi Tsz pedig a* Idei 2100-as tervével szemben 1966-ban 2500 hízót juttat a kereskedelemnek, Január elsejével megváh toznak a hízófelvásárláfli árak. Eddig általában a magasabb súlykategóriáknál magasabb árat fizetett az állatforgalml vállalat kilónként. Jövőre az Új árrendszer életbelépésével á fehér hússertéseknél péb dául az alábbiak snrini alakulnak az árak. 100—llí kilóig 16 forint kilónként, 115 kiló felett pedig 15.20 forintot fizet a vállalat. (Az Idén még 100—120 kiló között 15,70 forintot, 120 kiló felett pedig 16,50 forintot adták. A húsjellegű sertéseknél ebben az évben 1)0 —130 kilóig 15,30 forintot fizetnek kilónként, 130 kilós súly felett pedig 16,20 forintot.) Jövőre a 100—120 kilóig megállapított kategóriában kilónként 16 forintot, a 120 kilónál nagyobb sertésekért pedig kilónként 15 forintot fizetnek. Ezzel elősegítik azt, hogy kevesebb takarmánynyal állítsák elő a hízókat, de az igények is megkívánják ezt, mert a kereskedelem egyre Inkább húsjellegű hízókat követel. Az ÄFOR propán-bután gáztöltő telepén naponta 1300—1400 tizenegy kilogrammos háztartási palackot töltenek meg. Képünkön Sági Gyula Mep^p*ető a vasúti tartálvk«ogt,'v,M a töltöhelyiségbc nyomatja a gázt szivattyú-rendszer segítségével.
