Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-03 / 285. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 1965. december L RHODESIA, Londonban vitatkoznak Mire készül Afrika ? Lényen aiomfenyvermeates övezet Afrika Ab első settam politikai bkilkág határosai« A rhodesiai válság súly­pontja pillanatnyilag Lusa- kába tolódott át, ahol Bot- tomley, a nemzetközösségi ügyek minisztere igyekszik dr. Kaundával, Zambia el­nökével elfogadtatni a brit kormány csapatküldési fel­tételeit, amelyeknek főbb vonásai ezek: a brit csa­patok szigorú parancsot kapnának, hogy ne támad­ják a rhodesiai haderőt Londonban jellemzőnek tartják, hogy az afrikai egységszervezet külügymi­nisztereinek Addis Abebá- ban tartandó értekezletére a zambiai külügyminisztert elkíséri a honvédelmi mi­niszter is. Angol sajtókörök most azon törik fejüket: mit kell érteni Wilson ama kijelen­tésén, hogy „ha Rhodesia elzárná Zambiától a Kari- ba-gátnál lévő erőművek áramszolgáltatását, akkor nem állnánk ott tétlenül”. Legvalószínűbbnek tartják, hogy ebben az esetben Anglia megtorló eljárása légitámadás volna az erő­művek Rhodesia déli ré­szébe vezető távvezetékei éllen. Megbízható értesülések szerint dr. Kaunda jelen­legi álláspontja az, hogy a brit csapatok az áramszol­gáltatás elzárása előtt és ne utána vegyék át az erő­műveket. A brit kormány erre azt feleli, hogy nem mondhat le előre teljes cselekvési szabadságáról a katonai akció természetét illetően. Az angol konzervatív el­lenzék álláspontja tovább­ra is kétszínű. A tory ár­nyék-kabinet hajlandó ugyan támogatni a kor­mány ama szándékát, hogy csapatokat küld Zambiába, a tory-vezérek viszont éle­sen bírálják Wilson alsó­házi nyilatkozatának és a televízióban mondott be­szédének állítólagos „kihí­vó” hangját. Feltétlenül el­lenzik a legújabb gazdasági és pénzügyi megtorlásokat. A csapatok küldését ille­tően a tory ellenzék abszo­lút biztosítékot akar köve­tetni arra, hogy semmi szín alatt ne sértsék meg Rho­desia területét és légiterét. A Daily Sketch tárpgdja Wilson „háborús fenyegeté­sét és ágyúnaszád diplomá­ciáját” ami oda vezetne, hogy a brit csapatok átkel­nének a Zambézin és szem­bekerülnének a rhodesiai csapatokkal. A kormányhoz közelálló Sun szerint Wilson a kiseb­bik kockázatot választotta. Ha Anglia nem segít, akkor Kaunda nem állhat ellen annak a nyomásnak, amely az afrikai államok csapa­tainak Zambiába való be­vonulását sürgeti, ez pedig nagyban növelné a Rhode­siával való összeütközés ve­szedelmeit. A Daily Worker utal Wilson miniszterelnök ama állítására, hogy Smith más fajüldözőkhöz hasonlítva tulajdonképpen nem is olyan rossz ember. Az a tény, hogy Wilson még mindig ezen az állításon nyargalászik, mutatja: még reméli, hogy megalkudhat majd valami módon Smithékkel. December 3-án megkezdi munkáját Addis Abebában az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsának rend­kívüli értekezlete. Az afri­kai miniszterek azt vitat­A délvietnami szabadság­harcosok szerda reggeltől csütörtök reggelig az or­szág különböző részein több támadást intéztek az ame­rikai és a délvietnami kor­mánycsapatok állásai ellen. A felszabadító erők egyik egysége Quang Tin tarto­mányban behatolt Tam Ky kerületi székhelyre, s tűz alá vette a kerületi főhadi­szállás épületét, valamint az amerikaiak katonai tá­borát. A támadás után az egység kivonult a városból. A Mekong deltájában a gerillák aknatűzzel támad­ják meg, milyen eszközök­höz folyamodjék a függet­len Afrika annak elérése érdekében, hogy összeomol­jon Dél-Rhodesiában a faj­gyűlölő lan Smith-rendszer. Accrái politikai megfigye­lők szerint az afrikai mi­niszterek a következő le­hetőségeket vizsgálhatják meg: 1. A dél-rhodesiai nem­zeti felszabadító mozgalom által létrehozott emigráns kormány elismerése. 2. Az afrikai országok azonnali kivonulása a brit nemzetközösségből. 3. Kereskedelmi bojkott alkalmazása Dél-Rhodesia ellen. Az afrikai országok nagy többsége nem bízik az Anglia által kezdemé­nyezett bojkott sikerében. 4. Katonai beavatkozás. Az afrikai egységszervezet részéről ez is nehézségekbe ütközik, mert az afrikai or­szágok egyrésze ellene van a katonai megoldásnak, vagy ha helyesli is azt, úgy véli, hogy ez nem Af­rika, hanem Anglia fel­adata. 5. Gerilla-háború kirob­bantása Dél-Rhodesiában. Megfigyelők szerint ez a megoldás kecsegtet legtöbb sikerrel. ták a Saigontól 170 kilomé­ternyire délnyugatra fekvő Dua Tno-i kiképzőtábort. Szerdán éjjel a felszabadí­tó hadsereg három órán át támadta a Saigontól csak 15 kilométernyire délnyu­gatra fekvő Binch Chann kerületi székhelyt. A kor­mánycsapatok támogatásá­ra fegyveres helikopterek szálltak fed és világító ra­kétákat dobtak le. Délviet­nami és amerikai közlések az összetűzések során el­szenvedett saját vesztesége­ket „csekélynek” minősí­tették. Indonéziai jelentés A UPI amerikai hírügy­nökség ismerteti az indonéz „legfelsőbb hadműveleti pa­rancsnokság” szerdán ki­adott rendeletét, amelynek értelmében különleges ka­tonai bíróság elé állítják mindazokat, akiknek közük volt a Szeptember 30-a mozgalomhoz. Ez a rendel­kezés lehetőséget ad a jobb­oldali katonai vezetőknek a kommunista-ellenes haj­sza fokozására. A UPI en­nek kapcsán azt a véle­ményét hangsúlyozza, hogy megnövekedett a hadsereg nyomása a kormányra. Indonéziában csütörtökön j hivatalosan is reagáltak a ! kínai—indonéz kapcsolatok ' megromlására és a Kínai Népköztársaság diplomáciai tiltakozásaira. Ismeretes, hogy Kína több jegyzékben is tilta­kozott amiatt, hogy Indo­néziában kínaellenes inci­densekre került sor. Subandrio külügyminisz­ter csütörtökön reggel saj­tónyilatkozatot adott közre és ebben jelezte, hogy In­donézia a maga belügyének tekinti, mi történjék az ott élő kínai nemzetiségű pol­gárokkal. A külügyminisz­ter rámutatott, hogy voltak sajnálatos események, mert előfordult, hogy indonézek megsértették a kínai diplo­máciai képviselet sérthetet­lenségét. Emiatt Sukarno elnök már sajnálkozását fejezte Ki ~s hangot adott reményének, hogy Indoné­zia és Kína jóviszonya helyreáll. A sajtóközlemény ugyan­akkor Kínát is bírál­ja, mert „kívülről beavat­kozik Indonézia belügyel- be”. A külügyminiszter el­sősorban a pekingi rádió Indonéziával kapcsolatos állásfoglalását helytelení­tette. Az ENSZ-közgyűlés első számú politikai bizottsága szerdán este 105 szavazat­tal ellenszavazat nélkül, három tartózkodás mellett (Dél-Afrikai Köztársaság, Portugália és Franciaor­szág) elfogadta 28 afrikai államnak azt a határozati javaslatát, hogy a fekete földrészt nyilvánítsák atom­fegyvermentes övezetté. Az indítvány szerkesztői sze­rint a határozat gyakorlati megvalósulása fontos lépés az atomfegyverek további elterjedésének megakadá­lyozása, valamint az álta­lános és a teljes leszerelés felé. Az afrikai államok fel­szólítják a világ összes or­szágát, hogy mondjanak le Afrikában az atomfegyve­rek alkalmazásáról és e fegyverekkel való fenyege­tőzésről. Az afrikai föld­NYUGAT-BERLIN A nyugat-berlini bűnügyi rendőrség letartóztatta a 22 éves Wolfgang Hilling pos­taküldöncöt azzal a gyanú­val, hogy minden valószí­nűség szerint ő mázolta te­le Carlottenburg kerület számos utcáját és lépcső­házát náci jelszavakkal és horogkeresztekkel. Hillig egy fiatalkorúakból álló banda vezetője volt, amelynek tag­jai „Heil Hitler”-rel kö­szöntötték és strumbann- führemek szólították egy­mást ADDIS ABEBA Edward Ochab, a Lengyel Államtanács elnöke befe­jezte négynapos etiópiai lá­togatását és csütörtökön re­pülőgépen hazautazott részen ne próbáljanak ki* ne gyártsanak és ne ter­jesszenek el atomfegyvere­ket Az indítvány különös nyomatékkai sürgeti az atomhatalmakat, hogy ne adjanak sem magfegyvere­ket, sem pedig velük kap­csolatos műszaki adatokat az afrikai államoknak. Az első számú, politikai bizottságban elfogadott in­dítvány alapján az afrikai állam- és kormányfők 1964- ben Kairóban megtartott értekezletének az a hatá­rozata alkotja, amely sze­rint az afrikai államok tartózkodnak az atomfegy­verek gyártásától és e fegy­verekkel való rendelkezés jogának megszerzésétől. Csatorday Károly, a bi­zottság elnöke a szavazás kimenetelét a háború koc­kázatát csökkentő pozitív fejleménynek minősítette. BONN Nyugat-német egyetemi diákszervezetek hevesen til­takoznak amiatt, hogy a bonni egyetem orvostudo­mányi karára kinevezték tanárnak Siegfried Ruff professzort, aki 1941—42- ben embertelen kísérleteket végzett a dachaui koncent­rációs tábor foglyain. Kí­sérleteinek számos halálos áldozata volt BELGRAD Aggasztóan emelkedik Ju­goszláviában a Száva és a Kupa folyó vízállása a sza­kadatlan esőzések követ­keztében. A 700, illetve 800 centiméteres vízszint miatt Sziszek környékén készen­léti állapotot rendeltek eL Vietnami helyzetkép IMEW-YORK-BELGRAD -LONDON F rancí aorszá g választás előtt Sxavaxat a filmisínéssnőre — A nagy tét — Mi te»» a „hárman befutó“ ? L A Negyedik Köztársaságban csak a képviselők és a szenáto­rok alkották azt a választótestü­letet. amely titkos szavazással döntött arról, ki legyen a köz- társasági elnök. Szó ami szó: a’ akkori államfő funkciója inkább formális volt Hogy De Gaulle tábornoknak a legutóbbi, szep­temberi sajtókonferenciáján el­hangzott megállapításával éljünk, alig volt más feladata, mint — krizantém-kiállítások megnyi­tása... így aztán érthető, hogy a köz- társasági elnökválasztás szava­zási meneteiben egyes honatyák még azt a tréfát is megengedték maguknak, hogy a szavazólapra — egy filmcsillag nevét írják. A francia hivatalos lap az 1951-ea elnökválasztás szavazási eredmé­nyeinek közlésekor szemérmesen „Egyéb szavazatok” rubrika alatt közölte azoknak a szavazócédu­láknak a számát, amelyek úgy hullottak az urnába, hogy a Ko­molytalan képviselők, szenátorok egyike-másika Martine Carol ne­vét biggyesztette rá. (Az akkori évek Brigitte Bardot-ja volt, ölei­nek szépen formált testét mun­den mozilátogató megismer­hette...) De Gaulle tábornok Ötödik Köztársaságának alkotmánya 1958-ban már kiterjesztette az elnökválasztói testület kereteit, a köztársasági elnök megválasztá­sának joga a városok és a me­gyék képviselőtestületeinek tag­jait is megillette. 1962 októberé­ben pedig — népszavazás útján — az új alkotmányos előírást is módosították: most már minden választópolgárt az urnákhoz szó­lítanak, az egész francia vá­lasztótestület (kb. 28 millió nő és férfi) dönt arról, hogy kinek a kezébe tegyék le az 1958-as al­kotmány értelmében rendkívül megnövekedett köztársasági elnö­ki hatalmat. Az államfő és a de gaulle-i Ötödik Köztársaságban valóságos uralkodó. Duverger, neves fran­cia közjogász és politikai szakíró szerint „olyan, mint egy múlt századbeli alkotmányos monar­chia királya”. Hét évre választ­ják meg, „nem felelős senkinek, ha csak a történelemnek nem”; A köztársasági elnök jelöli ki a miniszterelnököt, egyedül ő osz­lathatja fel a nemzetgyűlést, nép­szavazásra bocsáthat törvénye­ket, ő tárgyalja meg és ratifi­kálja a nemzetközi szerződése­ket Mindezek alapján nevezi De Gaulle baloldali ellenzéke a je­lenlegi rendszert — a személvi hatalom rendszerének. Támadja is, mert azt látja, hogy a szemé­lyi hatalom lehetővé teszi ,,az országnak a finánctőke általi közvetlen kormányzását” (Ez Henri Claude kommunista köz­gazdász megfogalmazása.) A parlament szerepe, tekinté­lye alaposan megfogyatkozott az Ötödik Köztársaságban. Költség- vetési kiadásokkal járó javasla­tokkal élnie nem szabad, a kor­mányt megbuktatnia gyakorlati­lag nem lehet. A szenátus, a par­lament felsőháza, nem akadá­lyozhatja meg a kormány álta1 kezdeményezett javaslatok tör­vénnyé válását Az államfő és a kormány — a lényeget tekintve — egy. Külö­nösen akkor, amikor De Gaulle tábornok rendkívüli egyénisége uralja a minisztertanácsot (Ülé­sein 5 elnököl.) Nagy tehát a tét a december 5-i elnökválasztáson. Aligha jut eszükbe a választóknak, hogy Charles de Gaulle filmszínésznők nevét firkálják a szavazólapra. A szavazásból tar­tózkodók viszont minden bi­zonnyal most is a választótestü- let tetemes hányadát teszik ki, minden franciaországi választá­son általában 20—30 százalék marad távol a szavazóhelyiségek­től. A hozzávetőleg 20—30 millió leadott szavazat hogyan fog meg- oszlani? — ez a kérdés tartja lázban ma Franciaország közvé­leményét. Némi tiszteletlenséggel sokan beszélnek a december 5-i „tiereéről", a hármas befutóról... Utalás ez arra, hogy az utóbbi években tömegeket kerített ha­talmába egy újnak nem mond­ható szenvedély: a fogadás a ló­versenyekre. Minden vasárnap, a sarki bisztrókban berendezeti ideiglenes fogadó irodákban száz­ezrek fogadnák egyetlen lóver­seny egyetlen futamának hár­mas befutójára. (A francia tervhi­vatalban mondották: a fogadási kedv felszökése láttán menet köz­ben módosítani kellett a IV. öt­éves tervnek a szerencsejátékok­ból származó bevételekre vonat­kozó részét...) A ,,tiercé” megtippelését a köz­vélemény egyébként könnyűnek tartja a december 5-i nagy, po­litikai versengésben: De Gaulle tábornok győzelmét jósolja min­denki, mögötte Mitterrand-nak, a baloldal egységes jelöltjének ad­ják a legtöbb esélyt, a harma­dik helyet illetően már megosz­lanak a vélemények. Egyesek a katolikus Lecanuet, az MRP (amolyan kereszténydemokrata párt) jelöltjének személyében tát­ják a harmadik esélyest, mások Tixier-Vignancour-ra, a szélső- jobboldali ügyvéd-politikusra fo­gadnak, aki már a nyár dereka óta járja az országot és fenegye- rekeskedő stílusban, meg a szó szoros értelmében cirkuszi módon folytatja kampányát (Cirkuszi sátrat bérelt, autókaravánt szer­vezett s úgy kalandozta be a ten­gerpartot.) Van még két teljességgel esély­telen jelölt: Marcilhacy, ugyan­csak szélsőjobboldali, és Ander jobboldali irányzatú politikus. Néhány százezer szavazatnál töb­bet senki sem jósol nekik. A tábornok mellett sok min­den szól: a világháború hősének nimbusza, az a tény, hogy szá­mos francia az ő javára írja az algériai probléma megoldását, no meg az az elvitathatatlan vonz­erő. amit De Gaulle külpolitikáié a francia függetlenség és a fran­cia nagyhatalmi szerep igenlésé­vel az ország közvéleményére gyakorol. Nem becsülhetjük le De Gaulle helyzeti előnyét: ő van birtokon belül, ő jelenti nagyon sok francia számára a hatalom stabilitását, folytonosságát is. A korhadt parlamenti demokráciát nagyon kevesen kívánják vissza, a de gaulle-i propagan dagépezer- nek könnyű dolga van. amikor azzal érvel, hogy a tábornok- elnök ellenzéke ■ a Negyedik Köz­társaság idejétmúlt rendszeréhez kívánna visszatérni. Ez a kom­munisták programját tekintve nem áll, a túloldalon, a jobbol­dali „politikai állatok” (vigyázat, szó szerinti fordítás, a franciák ebben nem éreznek semmi sér­tőt!) dolgában viszont majdnem igaz. Soraikban sokan sírják vissza „a régi szép időket”, ami­kor hat hónaponként buktak a kormányok és újra el lehetett osztogatni egymás közt a mi­niszteri tárcákat... De Gaulle külpolitikája a fran­cia közvélemény jobboldalán és középső rétegeiben némileg ria­dalmat kelt, a hidegháború más­fél évtizedében az „atlanti” és az európai közös piacra korlátozódó „európai” gondolat mélyen gyö­keret vert Ezt a hangulatot pró­bálták meglovagolni az ameri­kaiak, amikor október végén rit­ka hevességű De Gaulie-eUenes kampányba kezdtek. Az elnökválasztás napját meg­előző időszakban érdekes képeit nyújtott Franciaország annak a magyar újságíró delegációnak, amelyet a francia—magyar kap­csolatok történetében először hí­vott meg a francia kormány. En­nek az újságíróküldöttségnek volt a tagja, élményeiről ezeken a ha­sábokon kíván a következőkben beszámolni: Pálfy József A következő számban: Banán-érlelő raktár — Analfa­bétizmus — Családvédelem — Tucatnyi autó ára egy öröklakás. i

Next

/
Thumbnails
Contents