Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-18 / 298. szám
IMS. december 18> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A fanár nem szalutál, de 0 0 • A kunszentmártoni gimnázium levelező tagozatáról néhány hallgató arra való hivatkozással maradt ki, hogy az egyik tanár önérzetükben megsértette őket. Olyan kijelentéseket használt, hogy „ilyen tudóssal gyógypedagógiára kellene járni”; Előzményként egy felmérő dolgozatot íratott a tanár, s néhány hallgató valóban kriminális hibákat vétett. E hibák ismertetésekor ragadtatta el magát a tanár, ez váltotta ki a vihart. A hallgatók egy része ekkor a tanár módszereit kezdte — nem éppen dicsérő szavakkal — elemezni. A következmény: néhány hallgató abbahagyta tanulmányait, a tanár pedig nem vállalta tovább a levelező tagozattal való foglalkozást. Röviden ennyi a történet, — a tanulság jóval több. Mindenekelőtt az, hogy a tanároknak, s a felnőtt hallgatóknak több türelmet és megértést kell fcanúsítaniok egymást iránt, s ha valamilyen probléma adódik, elsősorban az intézet igazgatójához forduljanak, ne harmadkézből szerezzen az tudomást az esetről, mint ahogy az az említett incidens után történt. A felnőtt' emberekkel való foglalkozás több türelmet, egészen más módszereket igényel, mint a nappali tagozatnál. A felnőttek sokkal érzékenyebbek, gúnyolódással, önérzetük megsértésével soha nem lehet célt érni. Annáit a tanárnak, aki vállalja tanításukat, gondolni kell arra, hogy a levelező, — illetve esti tagozatú hallgatók idősebbjeinek többsége több évi szünet után, „gyorstalpaló” módon végezte el az általános iskola felsőbb osztályait, előképzése nem kifogástalan, ezért sok problémával küzd gimnáziumi tanulmányai során; A tanárnak — ebből adódóan — hatványozódik munkája. — Ráadásul az anyag megértetésére szánt idő nagyon szűkre szabott, ami már önmagában véve is sokszorozza a tanár gondjait. Mindezek mellett egyéb elfoglaltságaik is vannak a tanároknak, — így a vidékiek délutáni felügyelete, a kollégiumi korrepetálás, az öcsödi kihelyezett osztályban való tanítás stb., stb. Egyszóval ilyen körülmények között nagy önfegyelemre van szüksége a tanárnak, ha eredményes munkát akar kifejteni a felenőtt hallgatók között. S erre az önfegyelemre feltétlenül szükség van, nem ragadtathatja él magát. Alkalmazkodnia kell a felnőttek lelkivilágához, — kutatni azokat a módszereket, melyekkel növelheti bennük a tudásszomjat, alaposabbá' teheti ismereteiket. Igen ám, de az emberi türelem, alkalmazkodókészség és megértés sem határtalan. A kunszentmártoni gimnázium felnőtt hallgatói között is van néhány olyan ember, akit nem a tudás utáni vágy sarkalt arra, hogy beiratkozzék a gimnáziumba, — hanem felsőbb rendelkezésre cselekedett. Ismeretes ugyanis, hogy bizonyos munkakörök betöltését meghatározott képzettségtől tették függővé. Nos az így tanulásra szorított emberek egy részének előrehaladásában nincs sok köszönet. Van köztük olyan, aki már ötödik éve odajár, s még csak a harmadik osztályig vergődött el. Olyan hallgató is van, aki írásban bejelentette, hogy abbahagyja tanulmányait, aztán — az igazgató nem kis meglepetésére — felettesei utasítására mégis megjelent a foglalkozásokon. El lehet képzelni, milyen ambícióval látott a tanuláshoz. Az is előfordult, hogy az egyik hallgató kétszer kért haladékot a beszámolásra, de azután sere jelent meg. Felvetődik a gondolat: a? ilyen hallgatókra fordított időt és türelmet nem azoknál kellene inkább hasznosítani, akik — ha nehézségekkel küzdve is — akarnak tanulni, nem sajnálják az időt és fáradságot önmaguk képzése érdekében? Sajnos, a hallgatók egy részének szorgalma, tanulmányi eredménye nem kifogástalan. Volt olyan osztály, ahol a bukási arány elérte a húsz százalékot Adódott ez abból, hogy né- hányan nem annyira sajál tudásukra alapoztak a vizsgákra való felkészüléskor, mint inkább a „sarzsira”, az általuk betöltött beosztás iránti megbecsülésre Helyesen tették a vizsgáztatók, hogy egyedül a tudást tekintették, hiszen az országnak nem papírral, — hanem megfelelő képzettséggel felvértezett emberekre van szüksége. Ezért helyes, ha a tanár nem szalutál a hallgató előtt, — legyen az akármilyen beosztásban — de nem is „eerecíroztatja”, — hanem tudása javát igyekszik átadni annak, s számon is kérni tőle. (S. B.) Csaknem ezer mezőgazdasági dolgozó üdült megyénkből az idén lrlé»e*ett a MEDOSZ megyei bizottsága Tegnap délelőtt Szolnokon a szakszervezeti székházban ülésezett a MEDOSZ megyei bizottsága. Először az 1966. első félévi munkatervét tárgyalták, majd második napirendi pontként a résztvevők meghallgatták az 1965-ös évben lebonyolított felnőtt és gyemnek üdültetésről szóló tájékoztatást. Eszerint az idén megyénkből kileneszázharminckét szakszervezeti dolgozó részesült kedvezményes üdültetésben. Ha a gyermekeket is beleszámítjuk, akkor a szervezett dolgozók hét százaléka, vagyis 1142 fő üdült. Ebben az évben nemcsak belföldre, hanem külföldre is ellátogathattak a szak- szervezeti tagok, összesen negyvennyolc dolgozót ért az a megtiszteltetés, hogy külföldön, így Bécsben és Csehszlovákiában töltsön el két hetet. Az idén nyolc idősebb dolgozó veteránüdültetés keretében Bala- tonfüreden töltött el élményekben gazdag, felejthetetlen napokat. Sajnos, mint a beszámoló hangsúlyozta, előfordult még ebben az évben is, hogy kilenc beutalót nem használtak fel, így az erdő- gazdaságnál kettőt, s a Ti- szasülyi Állami Gazdaságnál szintén kettőt. De a törökszentmiklósi, túrkevei és a kunszentmártoni gépjavító állomásnál is „elkallódott” a beutaló jegy. Jövőre az év első felében négyszáznegyvenkét szak- szervezeti dolgozó részére küldenek beutalókat, örvendetes, hogy 1966-tól télen és tavasszal is lesz családos üdültetés. Megkezdődött az Országos Faipari Konferencia Pénteken reggel a Technika Házában megkezdődött a Faipari Tudományos Egyesület által rendezett országos faipari konferencia. A tanácskozáson körülbelül 250 hazai és 20 külföldi — bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, román és szovjet — szakember vesz részt. A cél, amelyet a faipari szakemberek maguk elé tűztek, és amelyhez e konferencia révén is közeledni szeretnének, az automatizálás minél szélesebb körű bevezetése, aminek viszont előfeltétele a sorozat- gyártásra, sőt bizonyos vonatkozásokban a nagysoro- zat-gyártásra való áttérés. Szövetkezet félmilliós veszteséggel A törökszentmiklósi járási Építőipari Szövetkezet bajban van, pedig ezt az esztendőt vízválasztónak szánták és lám ismét több mint félmillió forint veszteségre állnak. A tagság elkeseredett és elégedetlen. Ebben a hangulatban került sor a minap a vezetőségválasztó közgyűlésre. — Vihar lógott a levegőben. A haragtól izzó szemek az asztal mögött ülő vezetőséget pásztázták. Tóth István az elnök erőt vett magán és elkezdte a beszámolót. \em »ikerült jó elnök ? — Nem sikerült jó elnököt választani, kár volt engem két éve idehozni, magukra ráerőltetni... Ebben a gyűlölködő légkörben nem lehet dolgozni. Elismerem a feladatomat nem oldottam meg, olykor nyers, durva voltam. Felejtsék el. Rebbenés nélkül hallgatták, mereven. Ö folytatta: a szövetkezet rosszul áll, a béralapot is túllépték, sok anyag megy veszendőbe. A szövetkezet fő hibája a széthúzás, az áskálódás. — Nincs fegyelem. A kocsmát sokan megtalálták munkaidőben. — Maguk is — vágott vissza egy hang —, a kocsmát azt hagyja ki... — A műszakiak képtelenek voltak megszervezni, irányítani a munkát. — A fizetésüket azért Villamos- és épületgépész részleg működik a Tószegi Gépállomáson (Tudósítónktól.) Napjainkban igen sok szó esik a mezőgazdasági majorok gépesítéséről, Villamosításáról és egyéb berendezések létesítéséről. E munkák kivitelezését országosan kijelölt vállalatok végzik. Ezek azonban nem foglalkoznak a létesítmények felülvizsgálatával, karbantartásával. Pedig az időszakonkénti felülvizsgálat és az azt szükségképpen követő felújítás vagy karbantartás, nagy szaktudást és felkészülést igényel — döntő lehet a termelékenység fokozásában és a gazdaságosságban. A majorok gépesítésének ellátására hívta életre az FM gépállomást és gépesítési főigazgatósága a megyék egy-egy gépállomásán a villamos és épületgépész részleget, melynek fő feladata a termelőszövetkezeti és állami gazdasági majorok gépesítésével kapcsolatos munkák elvégzése. Megyénkben ez a részleg 1964 ápri-t hsában alakult meg a Tószegi Gépállomáson. Szabó László, a tószegi részleg vezetője elmondotta, hogy az alakulás évében 740 000 forint termelési értéket produkáltak és a csoport létszáma az év végére 40 főre emelkedett. Az idén a részleg munkájának megerősítése volt a fő cél, ennek ellenére mintegy 4 millió forint lesz évvégére az ossz termelési értékük. 1966-ban fejlesztik a részleget és előreláthatóan 8.8 millió forint termelési értéket teljesítenek s a csoport átlagos létszáma nyolcvanötre emelkedik. A részlegnek két csoportja működik. A villamos csoport nagyobb létszánni. Jelenleg a földelési ellenállás mérésekkel, energiagazdálkodási tanácsadással, berendezések vizsgálatával foglalkoznak. A szükség szerint megtervezik ezeket és elvégzik a karbantartásokat és felújításokat. Bővítik a villamoshálózatot és belső berendezéseket építenek. . Az épületgépész csoport ez év második felében alakult. Jelenleg vízellátó hálózatok berendezéseinek korszerűsítését, karbantartását, bővítését és a belső berendezések építését végzik. A részleg több nehézséggel küzd. A megrendelők az esetek többségében az azonnali munka kezdését kérik. Nem számolnak azzal, hogy ennek üzemszervezési és anyagellátási nehézségei lehetnek (villamos anyagok előrendelése 3—6 hónap). Emiatt az idén 90 munkahelyen kellett dolgozniuk (az azonos megrendelőnél többször) és az egyes munkák befejezése elhúzódott. Galambos Béla felvették. A kétezret, mi meg hat-nyolcszáz forintot vittünk haza, — pattant fel egy nagytermetű ember. Visszatuszkolták a székébe. Tóth Ismét lélegzethez jutott. — December van, fuldok- lunk .emberek. Itt a jövő év, össze kell fognunk — fejezte be szinte rimánkodva. ... éa a vesetőség? A szövetkezet választott szerveinek vezetői is megtették a jelentésüket. Kó- ródi Menyhért, az ellenőrző bizottság elnöke ezt mondta: — A bizottság nem töltötte be hivatását, nem végezte el azokat a feladatokat, amivel a tagság megbízta. Szűcs Ferenc, a szövetkezeti bizottság titkára ugyanezt ismételte meg. A tagság következett. Eleinte úgy látszott, nem akarnak beszélni, aztán Deák Imre valósággal felrobbantotta a csendet. — Van képünk megkérdezni, miért állunk rosz- szul? Hát van?! Ott dolgozunk a cukorgyári lakótelepen, átalakítási munkán. Lehetne keresni. De három napig álltunk, mert nem szállították ki az anyagot, se a szerszámot. Semmit sem hoztak ki. Aztán hoztak: csempét, meg az isten tudja mit, de csak olyat, ami legutoljára kell. ö volt az, aki meggyújtotta a lőporos hordó alatt a kanócot. Purka Mihály meg egyenesen csóvát vetett rá. — Nyolcunkat küldenek ki olyan munkára, amit két ember is játszva elvégezne. A mesterszállási hizlaldát még augusztusban átadhattuk volna, ha törődnek a munkaszervezéssel is. Egy éve Tóth István ígérte, hogy rendbehozza a szövetkezeted, és mi lett belőle? Semmi. Ennyit ér a szava. A tagság %»ebéből — Elveszett az anyag? — kérdezte Szilágyi Sándor bácsi. — No lám, milyen szépen rájöttek. De arra nem, amit mindenki régen tud a városban. Ha valahol téglarakás van, vagy mész, fa, sóder azt mondják nevetve: na, itt a szövetkezet dolgozott. A buszmegállónál még most is ott a szégyenünk, az’ „elveszett” anyag. Ezért ki felel?! Az én zsebem, meg az övé, meg az övé — mutatott 3 körülötte ülőkre. — A szövetkezet veszteséges — folytatta Kalinger József belekapva Szilágyi szavába. — Mióta egyesültünk, azóta csak romlik a vezetés. Nemcsak az elnök a hibás, az egész vezetőség, az ellenőrző bizottság. Már az orrunkon is ömlik be a víz, most ■’oin kiáltozni kell, hanem a partra úszni. Lajkó János csoportvezető a jászapáti Alkotmány Tsz újonnan épült 2x30 férőhelyes sertésfiaztatóján a külső szerelést végzi Kovács János és Herczeg József a földelés ellenállását méri Elmondtak még sok mindent, amiből az új vezetőség okulhat. Közben dü- hösködtek, káromkodtak, egymás szavába vágtak. És mondták a magukét. Mondták, mert érdekelte őket a sorsuk, a szövetkezet jövője. Most üres a kamra, de nekik kell megtölteni is. Ami ma náluk van, közös gond, közös érte a felelősség. Ám a Szolnok megyei KISZÖV-é sem kisebb. Az hogy az építőipari szövetkezeteket, gyengén irányítja, az Törökszentmiklóson is bebizonyosodott. A városi párt-végrehajtóbizottság februárban erre fel is hívta a figyelmüket. Az emberek szenvedéllyel követelik a rendet. Ha az új vezetőség megfogadja a közgyűlésen kaoott sok jótanácsot, megszívleli a bírálatot és okosan, következetesen, erélyesen vezet, akkor maga mögött tudhatja az egész tagság ereiét. Fábián Pótra-
