Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

Külföldi HUMOR Lloyd George egykori an­gol miniszterelnöktől meg­kérdezték. ki az igazi angol gentleman? — Az, aki olyankor is cukorfogóval veszi ki a cuk­rot a tartóból, amikor egye­dül van a szobában. ☆ Egy ügyvéd a párizsi Santé börtönben taxin láto­gatja meg ügyfelét. A bör­tönépület előtt felszólítja a sofőrt, várjon rá, mert öt perc múlva visszatér. — Ezt már ismerem — rázza a fejét felháborodot­tan a taxisofőr. — Legutóbb is várakozásra szólított fel itt egy utasom és két évig maradt egyfolytában. A jászberényi hűtőgépgyárban — Teremhiány miatt a filmvetítéseket így oldjuk meg AGGÁL V Doktork#*. • ragályos? cselgáncs A kislány cselgáncs baj­nokkal beszélget: — Képtelen vagyok meg­érteni ennek a sportágnak a lényegét. — Arról van szó, hogy a leggyorsabban ártalmatlan­ná tegyük ellenfelünket. — Mindjárt megmutatok ma­gának néhány klasszikus fogást. A kislány el volt ragad­tatva. — Most pedig néhány szabálytalan fogást muta­tok be magának. — Rendben van, de utána hajlandó elvenni feleségül? • A HASZNOSSÁG MÉRCÉJE A fiatal amerikai ba akar lépni a gengszterban­dába. A főnök vizsgáztatja: MORZSÁK — Mennyi kettő meg kettő? — Négy. A főnök erre előveszi re­volverét. — Az egyik geng­szter csodálkozva kérdi: — Miért akarod lelőni? — Ez az ember túl so­kat tud! * FRISS FESTÉK Mark Twain egy alka­lommal meglátogatta Whist- lert, a festőt, és ahhoz a képhez lépett, amelyet a művész éppen akkor feje­zett be. — Az ön helyében ezt itt bemázolnám — mondotta mosolyogva a festőnek, s kezével olyan mozdulatot tett, mintha le akarná tö­rölni a festéket. — Ne nyúljon hozzá ké­rem— kiáltott fel Whistler. — Még nem száradt mega festék. — Kérem, ne idegesked­jék, kesztyű van a keze­men. * CSALÉTEK Az idegszanatórium park­jában eső után nagy tócsa keletkezett. Az egyik beteg így szól társához, aki köl­tőnek képzeli magát: — Megyek a horgászboíért Szeretnék néhány halat fogni. — Milyen csalétekkel? — Nincs önnél néhány darab vers? A beteg­ágynál össze­találko­zik a família VARÁZS Az íróasztal csodálatos dolog, nem holt fa, nem bú­tordarab, hanem varázsla­tos tulajdonsággal rendel­kező valami, amely olykor pillanatok alatt megváltoz­tatja annak az embernek a jellemét, aki mögéje ül. A jó barátból némelykor gő­gös vezető lesz, a jó ember­ből rossz, a szívélyességet ridegséggé formálja. Itt van például Murányi* aki régebben jó barátom volt. Sokáig nem láttam, és amikor újra találkoztunk, alelőadó volt a Vegyesfor­galminál. Amikor elmond­tam neki, hogy unokahú­gom pont a Vegyesforgal­mihoz akar kerülni, meg­ígérte, hogy beszél a fő­előadóval, az nagyon jóba van az igazgatóval és re­méli, hogy lesz a dologból valami, ö nagyon igyekszik majd. Harmadnap közölte* hogy a főelőadó kiesett az igazgató kegyedből és rette­netesen sajnálja, de ő, aki olyan kis pont, nem tehet semmit. Egy idő múlva unokahú­gom elpanaszolta. hogy még mindig a régi helyén van és változatlanul sze­retne a Vegyesforgalminál dolgozni. Újságolta azt is, hogy Murányi barátom egy év alatt szédületes karriert futott be. Előbb főelőadó, majd igazgatóhelyettes lett, két hete pedig ő a Vegyes- forgalmi igazgatója. Rohantam Murányihoz, de csak a titkárnőig jutot­tam el. Bejelentett, majd sajnálkozva közölte, hogy az igazgató ebben a hónap­ban nem fogadhat. Három hét múlva jelentkezzem te­lefonon, akkor talán adhat terminust. Erre írtam neki egy ér­zelmes, szemrehányó leve­let, hivatkoztam gyermek­korunkra, fiatal éveinkre, kirándulásainkra és későb­bi barátságunkra is. Murányi azt válaszolta, pontosabban válaszol tat la, hogy bármennyire sajnálja, de ebben az évben egy perc időt sem tud számomra biz­tosítani. Lett volna ugyan öt szabad perce november ügyre kellett beütemeznie. Próbáljam meg egy-két év múlva — javasolta. Tegnapelőtt a Filodend- ron eszpresszóban találkoz­tam Murányival. Legna­gyobb csodálkozásomra megölelt, megcsókolt és ha­tártalan örömének adott ki­fejezést, hogy ilyen régi jó baráttal, mint én, beszél­gethet. Elmondta, hogy megfúrták és áthelyezték a segédhivatalba Aztán megkérdezte: — Mi van az unokahú­goddal? — Még mindig a régi he­lyén van. Sajnálkozva jelentette ki! — Milyen kár, hogy a segédhivatalba kerültem és semmit sem tehetek az ér­dekében. A mostani igazga­tó azelőtt rendes ember volt, de képzeld, most visz- sza se köszön. Mióta az én volt íróasztalomnál ül, az a ronda alak, még a leg­jobb barátját sem 'akarja megismerni. (P. L.) Kép szöveg nélkül Pneumatikus figyelmeztető — Hova szaktérs? — Viszem a műszaki Iro­dába az újításom. — A targoncán, amit tolsz? — Nem látod, hogy azon nincs semmi? — Akkor hol van az újítás? — Amit viszek, az az én legújabb újításom. — Menj a pokolba. Ez kö­zönséges targonca, — amin anyagot hordanak. Es ezt már kétezer éve feltalálták. — De nem ezt. Nézd csak meg jobban. Nem látsz sem­mit? Duda van rajta- Hát ez az! — De hát a dudát is régen feltalálták és alkalmazták­— Igen a gépkocsira- De nem a talicskára. — Es minek neked a talics­kán duda? — Nekem? Nem rólam van szó. Kell azoknak, akik a talicskával dolgoznak. Mun­kavédelem! — És miféle munkavédel­met szolgál ez a duda? — Ne nevezd dudának. Ez pneumatikus figyelmeztető baj esetén. — Es miféle bajod van ne­ked? — Mondom, nem rólam van szó. hanem azokról, akik az építkezésnél dolgoznak. — Hogy a talicska ne gázolja el őket. Például, tegyük fel. hogy én tolom a targoncát. Te pedig az utamban dolgo­zol. Hogy el ne üsselek, fi­gyelmeztető jelt adok ezzel a pneumatikkal. — És én mit csinálok? — Félre ugrasz­— Ahál Es mit csinálsz, ha olyan városban építkeznek* ahol tilos a dudálás­— Egyszerű. Nem látod azt a szerkezetet a kerék mel­lett? — Jelző lámpát látok, amit szintén régen feltaláltak. — De nem a targoncán! Ha valahol tilos a dudálás, fény­jelet adok­— J61 van, jól. Ez történik éjszaka. De nappal mit csi­nálsz? — Ide hallgass! Miért aka­rod az én újításomat elgán­csolni? így támogatod te az újító mozgalmat? — Ne beszélj összevissza­Azt kérdeztem, mit csinálsz nappal? , — Kitalálok egy másik újí­tást — Ember, én világosan tet­tem fel a kérdést- Mit csi­nálsz a talicskával egy vá­rosban. ahol tilos a dudálás és nem adhatsz jelt a lám­pával. mert nappal van­— Mit csinálok? Elkiáltom magamat: félre emberek, jön a targonca! D- P­Változatlanul nincs Fecske — Kérem az illetékes azt nyilatkozta, hogy folya­matos lesz az ellátás. — De azt nem nyilatkozta, hogy vidéken is az lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents