Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
1965. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u A f F #1 F mezőgazdasági jelentősége és területi 1 növelésének [ehetőségei Szolnok megyében i %É v I i mm mß A ía a legfontosabb nyersanyagok egyike A fa a világ legfontosabb nyersanyagai közé tartozik. Az évente kitermelt fatömeg értéke világviszonylatban 40 milliárd dollár körül mozog, nagyobb mint a vasércé, vagy az olajé. A világ faanyagszükséglete egyre emelkedő tendenciát mutat, a század végére előreláthatóan eléri a jelenlegi kétszeresét. A növekvő faigény elvileg még kielégíthető lenne, mivel földgömbünk száraz felületének kb. egyharmadát erdő borítja. Ennek azonban csak 33 százaléka feltárt, a többi része a közeljövőben faanyag-nyerés szempontjából nem igen vehető számításba. Európának 30 százalékát borítja erdő. Hazánk erdő. sültsége csak 15,3 százalékos, melynél kevesebbel Európában csupán Anglia, Belgium, Hollandia és Dánia rendelkezik. Pedig az erdősültség volumenének egy ország faanyag-ellátása szempontjából nagy jelentősége van. Ugyanis a 25 százalékon alul erdősült országok faimportra szorulnak. Az említett okok miatt hazánk faanyag-szükségletének csaknem felét külföldről hozzuk be. Faimportunk 1964-ben a külföldről behozott nyersanyagok sorában előkelő helyet foglalt el 13,2 százalékos nagyságával, mely értékben 1,2 milliárd devizaforintot képviselt. Az erdők eloszlása hazánkban sem egyenletes. A domb- és a hegyvidéken 20—27 százalékos az erdősültség, az alföldi tájakon csupán 7—9 százalék. Az alföldi megyék sorrendjében Szolnok megye az utolsó a 3 százalékos erdősültsége miatt. Ennek fő oka, hogy megyénk már évszázadokkal ezelőtt is fában szűkölködő terület voltr Levéltári adatok azonban bizonyítják, hogy a Tisza és a megyénkén átfolyó mellékvizeinek szabályozása előtt a jelenleginél jóval több volt itt a füzes, re- kettyés és ligetes terület. A folyók szabályozása és a lecsapolások után az erdő helyét fokozatosan a mező- gazdaság vette át és Szolnok megye már elég régóta az ország kenyérgabona és kukorica, valamint több más nélkülözhetetlen mező- gazdasági növény termesztésének jelentős bázisa. A fentiekből következik, hogy megyénkben a fával borított területeknek elsősorban nem mint faanyagtermelő, hanem terméshozam fokozó, egészségvédelmi és tájesztétikai vonatkozásban van jelentősége. Szolnok megyében nincs lehetőség az országos szint elérésére, ugyanakkor az említett okok megkívánják, hogy a jövőben végrehajtandó fásításokkal mindjobban megközelítsük az alföldi megyék átlagát. A fásítás és a mezőgazdaság Az erdősávok szerepe körül napjainkban elég sok vita van. Jóllehet a Szovjetunióban Dokucsajev és tanítványai már a múlt század második felében felismerték az erdősávoknak a mezőgazdasági területeken mutatkozó jótékony hatását Sőt mi több, világviszonylatban Magyarországon telepítettek először a múlt század első éveiben a Fenyőfő-Bakonyszentlászló környéki homokos területeken széltörő erdősávokat. Az elmúlt évtizedek idevonatkozó hazai kutatásai pedig méginkább igazolták az erdősávoknak, mint a legfejlettebb agrotechnikai eljárások egyik hozamfokozó tényezőjének szerepét a korszerű nagyüzemű mező- gazdálkodásban. A tudományos megfigyelések szerint a mezőgazadsági területeken telepített erdősávoknak kedvező a hatása, mert megtörik a szél erejét, csökkentik sebességét, melynek eredményéként a nyári időszakban kedvezőbb a harmatképződés, télen a hóei- oszlás. Ennek következtében magasabb a talaj felszíni levegőréteg páratartalma és a talaj nedvesség- tartalma, kisebb mérvű lesz az erózió és a defláció. A fentiek összhatása a mező- gazdasági termelés folyamatosságának biztosításában és a terméseredmények növelésében jelentkezik. Különösen szembetűnőek ezek az aszályosabb időjárású és szélsőségesebb termőhelyi viszonyokkal rendelkező területeken, mint amilyen Szolnok megye is. A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem erdőtelepítési tanszék vezetőjének — dr. Gál János egyetemi tanár — irányításával az ország különböző tájain közel 10 éve folytatott kísérletek során valamennyi mezőgazdasági növényféleségnél 3—33 százalékig terjedő terméshozam növekedést állapítottak meg. Az _ ország kenyérgabona ellátása szempontjából sokat mondó az a kutatási eredmény, hogy a gabonatermés átlaga az erdősávok segítségével katasztrális holdanként körülbelül 1 mázsával növelhető. Megyénkben a karcagi kísérleti intézet, valamint a mezőtúri, karcagi és túr- kevei termelőszövetkezetek területén létesített, ma már 10—12 éves erdősávok szemmelláthatóan bizonyítják a kutatások igazát. A szolnoki cukorgyár többéves megfigyelése, hogy a fent említett gazdaságokban az erdősávokkal körülvett répa táblák évről évre egyenletes és magas termésátlagokat adnak. A kutatások szerint az erdősávok hatása a sáv mindkét oldalán a sáv magasságának 20—50-szeres távolságáig terjed. Ugyancsak az újabb kutatások megállapítása, hogy a sávok 8—10 méternél ne legyenek szélesebbek és mindenkor a nagyüzemi gazdálkodás igényeinek megfelelően a kialakított táblák határain töltsék be rendeltetésüket Az erdősávok hátrányaként emlegetni szokták az árnyékhatást, a gyökérkon- kurrenciát és főként azt, hogy az erdősávok jó búvóhelyül szolgálnak a növényi kártevők számára. A legújabb kutatások az utóbbi állításnak éppen az ellenkezőjét bizonyítják, tekintve, hogy az erdősávok kedvelt fészkelőhelyei a mezőgazdaságilag káros rovarokat pusztító madaraknak, melyek jelentős szerepet játszanak a környező területek biológiai növényvédelmében. Az erdősávok ismertetett jótulajdonságai alapján indokolt, hogy a jövőben — ahol ennek szüksége mutatkozik — bátrabban telepítsünk. Kiváltképpen a jászsági homokon, ahol gyakori a homokverésből származó mezőgazdasági kártétel. Emlékeztetek 1963 év tavaszára, amikor a homokverés olyan kórokat okozott a tavaszi vetésekben, hogy sokszáz holdon újra kellett vetni a növényeket. Szükség van az erdősávok telepítésére a megye szikes talajain és a talajvédelmet leginkább igénylő legelőkön. Milyen területeken indokolt a további fásítás? A Néplap olvasói előtt már ismert, hogy 1945 óta megszaporodtak a zöld foltok és sávok a megye térképén. Erről tanúskodnak helyenként az ezer katasztrális holdat is megközelítő erdőkomplexumok. Például a kareag—apavári. az újszász—szőrösi, vagy az Öcsöd környéki új erdőtelepítések; a Közép tiska vidéki Vízügyi Igazgatóság csatornamenti fásításai, az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek területein ültetett erdősávok, zöldellő majorok, valamint az ütés vasútmenti fásítások. Az elmúlt 20 év alatt végzett fásításoknak köszönhető, hogy megyénk erdősültsége ma már eléri a 3 százalékot. A korábbi évek erőfeszítései azonban korántsem jelentik azt, hogy már nincs több tennivalónk. A megyében kidolgozott távlati fásítási terv célul tűzte, 1930- ig a 7 százalékos erdősültség elérését. Időközben az 1961. évi VI. földvédelmi törvény, nagyon helyesen, Aa-vaeeödör fásítása bakhátakon Abádszalók község belterületén. „állj”-t parancsolt a termőföldek másirányú felhasználásának és ez a körülmény szükségessé tette a korábban elkészített fásítási célkitűzések revízióját. A földvédelmi törvény előírásait figyelembe véve Szolnok megyében az elkövetkezendő években még mintegy 14—15 ezer katasztrális holdnyi területet kellene fásítani. évi átlagnövedéke a termőhelyi minőségtől függően katasztrális holdanként eléri a 8—15 köbmétert. Három éves korban már záródik a fiatal nyár, a 4—5. évben pedig már tisztításra szorul, melynek során kikerülő faanyag egy része — 5 centiméter átmérő felett — farostfaként hasznosítható. A kedvezőbb termőhelyeken álló fiatalosokból talajvédelmi jellegű fásftá. sokra a 21/1964. F. M. számú utasítás ugyancsak módot nyújtót városok körüli zöldövezetek és a majorok A megyeszékhely és • megye többi városa ipari A vízügyi igazgatóság csatornamenti fásítása Tiszaszöllős határában. A sávok között gabonakeresztek az aratás után. A következőkben vegyük szemügyre, hogy milyen területeik jöhetnek szóba a fásítás során. A Tisza hullámterében A rendszeresen megismétlődő árvizek bizonytalanná teszik a mezőgazda- sági termelést Az idén júniusban levonuló árhullám teljes terméskiesést okozott a mezőgazdaságban. Az Állami Biztosító a keletkezett károknak csupán 50 százalékát térítette meg az érdekelt termelőszövetkezeteknek. A népgazdaság és a termelőszövetkezetek közös érdeke tehát, hogy megyénkben a több tízezer katasztrális holdat kitevő Tisza árterületében az eddiginél biztonságosabb és jövedelmezőbb gazdálkodást folytassunk. A legkézenfekvőbb megoldásként kínálkozik e célból az erdőtelepítések nagyobb arányú alkalmazása. Míg a mélyebb fekvésű ártéri részeken összefüggő nyárállományok telepítése, addig az elöntéssel rövidebb ideig érintett és kevesebb alkalommal veszélyeztetett területeken inkább a mező- gazdasági köztes műveléssel kombinált, ritka hálózatú és rövid vágásfordulójú. ültetvényszerű nyártelepí- tésék ígérik a leggazdaságosabb megoldást. Ilyen ültetvényszerű fásítása van például az öcsödi Kossuth Tsz-nek a Körös árterületén. Az ártéri területek nyártelepítéssel történő hasznosítása nem ütközik a földvédelmi törvénnyel sem, mivel a 21/1964. F. M. sz. utasítás értelmében a nyártelepítés céljaira — az F. M. előzetes hozzájárulásával — mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek is igénybe vehetők. Sajnos, ezzel a lehetőséggel még nagyon kis mértékben éltek az érdekelt ártéri termelőszövetkezeteink, pedig körülbelül 6000 katasztrális holdat nyártelepítéssel kellene mielőbb hasznosítani. A Tisza árterülete ideális termőhely a napjaink legkeresettebb fafaja, a nyárfa számára. Ugyanis a farostlemez-, cellulóz-, a gyufa- és a ládagyártás fontos alapanyaga a nyár. E? a fafaj megfelelő termőhelyen évente 2—5 centimétert is vastagszik, a magassága pedig több mint 2 métert növekszik. Az ártérre telepített nyárállományok a farostfán kívül kisebb mennyiségű papírfaanyag is kikerül, mert az említett választék minimális vastagsága 8 centiméter. Tehát a nyártelepítésekből a 4—5. esztendőben már értékesíthető faanyag nyerhető. Ezért a nyártelepítés igen gazdaságos népgazdasági beruházásnak számít, mivel visszatérülési ideje 4—4 év, tehát a népgazdasági szinten előírt 5 éves megtérülési időn belül van. A nyárállományok vágásfordulója 20—30 év, s ez idő alatt katasztrális holdanként mintegy 300—400 köbméter fatömeget szolgáltatnak. Ez a fatömeg — leszámítva a telepítéssel és ápolásokkal, valamint a kitermeléssel kapcsolatos költségeket — kb. 75—100 ezer forint tiszta hasznot hoz. A legelőterületeken és a homoktalajú Jászságban Megyénk 100 ezer katasztrális holdat meghaladó legel őt őrülete nagyobbrészt erodált, gyenge fűhozamot adó legelőkből áll, a fótlan területeken szabadon száguldó szél egyre vékonyabbá tette, s sok helyen már felszínre került a terméketlen szik is. A leromlott legelők rendbehozatalánál a fásítást mellőzni nem lehet. Ennek ellenére az utóbbi 3 évben körülbelül 120 katasztrális hold fásítás történt csak a megye legelőin, jóllehet legalább 5000 Katasztrális holdat kellene fásítani a szakaszos legeltetés megvalósítása és a legelők talajvédelme érdekében. Többen úgy vélik, hogy az öntözött legelőn nincs szükség erdősávokra. Ez a felfogás téves, mert az erdősáv jelenléte kevesebb öntözővizet tesz szükségessé és hatására kisebb az elszi- kesedés veszélye. A Jászságban a homok mozgásának mérséklésére mintegy 2000 katasztrális hold nagyságrendű fásítás indokolt, részben erdősáv, részben pedig a gyümölcsös szőlőtelepítésre alkalmatlan területek teljes beerdő- sítése formájában. Az ilyen létesítményekkel gazdagodik és ennek következtében növekszik a városi lakosság száma. A lakosság egészség- védelme a vidék ipari centrumaiban sem nélkülözheti a belterületi fásítást, a parkosítást és a zöldövezetek kialakítását. Hazánkban évről évre nő az idegenforgalom. Szolnokon és megyénk több városán az idén is igen sok külföldi turista autója haladt keresztül. Nem közömbös, hogy a hazánkba látogató és az átutazó külföldi turistákat milyen kép fogadja, amikor egy-egy városunkba érkeznek. Sajnos, legtöbb városunk bejárati része nem ébreszt kedvező benyomást. Ezen változtatni lehet és kell is. A zöldövezetek céljaira is elsősorban a mezőgazda- sági művelésre nem alkalmas területeket (anyaggödrök stb.) kell igénybe venni. Ilyen terület minden város határában bőven akad. Ezek befásítását szorgalmazni kell. A zöldövezetek területigénye megyei szinten mintegy 1000 katasztrális hold. Sok fátlan major is van még megyénkben. Ezek körül is szükség lenne 2—3 holdat kitevő fásításra. A majorok körül a rendezési tervek már eleve több holdat vontak ki a szántóművelés alól, de a földtörvény merev értelmezése következtében ezeknek a kivont területeknek a fásítását sem engedélyezték egyes járási tanácsok. A további majorfásítások mintegy 800 katasztrális hold területet vennének igénybe. A megyei tanács végrehajtó bizottsága augusztusban — a fásítás továbbfolytatása érdekében — kiadott határozata feloldotta azt a káros szemléletet, amely a földtörvény végrehajtása során helyenként akadályozta az indokolt fásítások elvégzését. Az erdőgzdaság ismét felkészült arra, hogy a szükséges fásítási anyagot kellő mennyiségben és minőségben biztosítsa. így minden remény megvan arra, hogy a fásítás terén újfent jelentősei léphetünk előre a megyés egész lakossága, mezőgazdasága és nem utolsó sorban az egész népgazdaság hasznára. Marton Tibor a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság igazgatója
