Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
önkiszolgálás KINEVEZÉS Tizenöt éven keresztül körmöltem. Az irattárban, kezdtem. Az iktatóban négy év után kaptam Íróasztalt. Minden reggel klott könyökvédőt cibáltam a kabátom ujjara. Se jobbra, se balra nem néztem. írtam* írtam. Értelmetlen tengeri kígyók bújtak ki a toliam alól. A vaskos vállalati bélyegzőt- hullára döngettem. A száz forintos fizetésemelést a nap minden órájában megköszöntem az igazgatónak, a főkönyvelőnek, a tervesnek, munkaügyesnek, a személyzetisnek. Persze csak úgy, gondolatban. öt év múlva újabb száz forintot hozott a következő kinevezés. Szorgalmasan haladtam a szamárlétrán. Fizetésem már elérte az ezernégyszaz forintot és minden hónap harmadikén felmarkoltam ezerháromszáz hatvan fron- csit. Nem maradtam nyugodtan, tovább fészkelődtem. Minden lehető alkalmat megragadtam, hogy újabb előléptetést harcoljak ki. Havonta próbálkoztam valamelyik illetékesnél. Ma végre elértem a célomat. Kineveztek. Havi fizetésem ugyan csak ezerkétszáz forint. Ez a fix. Amiért havonta kétszáz* íz órát teljesítek. Mivel azonban túlóra is van a világon, ezen a címen is bezsebelek havonta négyszáz forintot. A kiküldetés harmincegy forintot hoz a konyhára minden alkalommal. A huszonhat munkanapot figyelembe véve, majdnem nyolcszáz forintocska. Ilyenformán könnyen összejön havonta a kétezer ötszáz. Amikor megkaptam a kinevezést, könnyes szemmel kiáltottam fel. — Hurrá, emberek! Itt az írás! A mai nappal kineveztek rakodónak. Holnap reggel már öt órakor felkapaszkodók a négytonnás teherkocsira. Szalonnát szállítunk, kolbászt, szalámit vagy zöldárut. Nekem mindegy. Boldog vagyok és már rohanok is igazgató kartárshoz, a főkönyvelőhöz, terveshez, személyzetishez, munkaügyeshez. Mert én nem is tudom, hogy kinek köszönjem ezt a várvavárt kinevezést. R. K. A HÉT HUMORA Két asszony beszélget a férjéről: — Az enyém jóformán mindig utazgat. Soha egy hónapnál tovább nincs itthon. — Elég keserves lehet számodra. — Nem olyan borzasztó, egy hónap hamar eltelik! ☆ Egy vén kisasszony a hajnali órákban izgatott hangon hívja a rendőrséget: „Jöjjenek azonnal, két férfi behatolt a hálószobámba! Legalább az egyiket vigyék el!” A feleségemnek rémes memóriája van. — Semmire sem emlékszik vissza? — Ellenkezőleg, 6a j nos mindenre. íír Egy férfi szeretné megérni a 100 éves életkort, megkérdezi az orvostól, hogy mit tegyen. Az on-os azt ajánlja, hogy ne igyék, ne dohányozzék, és tartózkodjék a nőktől. — És gondolja, doktor úr, hogy így elélhetek száz évig is? — Azt nem, de bármeddig él, nagyon hosszúnak fogja találni az időt. Dilemma HOZZÁÉRTÉS VÁLASZ A Stuttgarter Zeitungban jelent meg a következő hirdetés (magyar szövegét adjuk): „Ki ajándékozna fiatal lánynak (IS éves) egy még jó állapotban levő sportkocsit? Válaszokat D. 365 számra a Stgt. Ztg.-hoz.” Szerkesztőségünkhöz az alábbi válasz érkezett, s ezúton továbbítjuk is a Stuttgarter Zeitunghoz. „Kedves kisasszon! A Pukám ajándékozna, de anyu bepörgött. Kívánom, hoty sorajim a Leg jób egésségben talállyák. Valamint csalaggyát. Asztat akarom mondani, hoty nekem Van 1-gy vezér lódrótos sportkocsim. 1962 Kar Ácsonyjára kaptam. Elégjó állapotban van. A pukám 150 forintért vette a Jé! Zuskától. Magának alyándékozom, csak ellemet kelbele venni. Ha nincs Ny. Németországban ojan táviratozzon és külgye a márkát. Majmi megvesszük magának a srácokkal. Kézi tcsókolom tejes tisztelletel Roscheibni Gyuszi II. bé általányos Éjjen affradi!” Stílszerű felirat télire Kakas A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 353. csípés Gy ezekek és fogak A Kakas is hozzá szeretne járulni a fogászati hét sikeréhez, ezért néhány jellegzetes gyerekszájtörténe- tet jegyzett fel dr. Csordás József iskolafogász főorvos gyűjtéséből. ☆ A doktor bácsi kis elsősöknek tanítja a fogkefe használatát. Megkérdezi: ki tudja, miért nem a mutatóujjunkkal, hanem fogkefével tisztítjuk fogainkat? Egy pöttöm lurkó kivágja: — Azért, doktor bácsi, mert annak szőr van az izéjén! ☆ Kis legényke figyeli a fogászati szék lábkapcsolóját és kíváncsian megkérdi: — Hát ez mi, doktor bátyám? ☆ Orvos: — Nyisd kis a szád, kisfiam, mondd, hogy á! — Kis át vagy nagy ót mondjak, doktor bácsi? ☆ A nagyobb gyerekek kö„Ki mi* tud?" — tsz-elnökSknek — Ez kiesett! — (Mészáros András rajza) zött is előfordul, hogy egyik-másik családban nincs fogkefe. Az egyik páciens ezt férfiasán be is vallja, mire kispajtása megszólal: — Fogkeféjük nincs, de autót bezzeg tudtak venni! Speciális szolnoki családi A nagy öblös családis, amit elém tettek a szolnoki Halászcsárdában, csak háromnegyed részig volt Bőrrel. Mondom kicseréltetem, de barátom lebeszélt azzal, hogy ha megittuk, akkor majd ő rendel még egyet, az biztos tele lesz. ÉVVÉGI PROBLÉMA <—Ha «t alátennénk, elérné A másodikban is csak alig háromnegyed részig lötyögött a sör. így jártunk a harmadikkal is. Amikor már bennünk magasabban állt a sörszint, mint a kihozott újabb üvegben, döntő lépésre szántuk magunkat: A pincér kalauzolásával bementünk a raktárba. Végignéztünk vagy száz üvegnyit — egyikben sem volt háromnegyed résznél több sör. — Ez is szolnoki specialitás? — jegyezte meg cbú- fondárosan barátom, aki pesti. Később, mikor látta, hogy megsértődtem, vigasztalni próbált, így is jól esett végeredményben, mert az üres üvegek tényleg azt az illúziót keltették, mintha családi sört ittunk volna, amit a fővárosban nem lehet kapni. Miután elbúcsúztunk, akkor jöttem rá, hogy a rendeléskor hibáztam: három üveggel kell egyszerre kérni és szólni a pincének, hogy mielőtt kihozza, nyissa fel és a harmadik üvegből töltse fel a kettőt. Legközelebb így rendelek. Rajtam nem fog ki • Söripari Vállalat — mégiscsak igazi, becsületesen megtöltött családi sörös üveget tesznek az asztalomra. A fölöslegessé vált harmadik üveget pedig elküldetem a Söripari Vállalat meósának háromnegyed részig töltött friss Tisza-vízzel — megérdemli. Peras* egész üveg víz árát kérem. — egy —
