Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

• ;965. november 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 Hírünk az országban Beszámolónkat Antalfíy Gyula szép tanulmányának ismertetésével kezdjük. A Látóhatár című irodalmi folyóiratban Kunsági kilá­tón címmel a karcagi Nagykun Múzeumban tett látogatásáról ir a szerzó, megyénk tájainak jó isme­rője. Ez a tanulmány hí­rünket nemcsak az ország­ba viszi el, hanem a nagy­világba is, — lévén a Lá­tóhatár a magyar emigrá­ció irodalmi folyóirata. Október a mezőgazdaság­ban az egyik legmunká­sabb hónap volt. Meglát­szik ez a közölt cikk és Híranyagon is, háromne­gyed részben mezőgazda- sági témájúak jelentek meg. Böcz Sándor a Nép- szabadságban „Járásiak a községekben — érdekes tezdeményezés a jászberé­nyi járásban” címmel be­számol a jászberényiek „újításáról”: Félévenként egyszer minden községbe „kiszáll” a járási vezetők egy csoportja és kiadós be­szélgetést folytat a hely­beli vezetőkkel. Ugyancsak a Népszabadságban Tóth Benedek írt. egy, a megyei közvéleményt is különösen foglalkoztató esetről: „Miért jutott bajba Détár Mihály?” A Magyar Mező­gazdaságban Bory Miklós, a kisújszállási Dózsa Tsz elnöke írt: „Tapasztalatok a rizs aratásáról és csép- léséről”. A Magyar Nemzet hírül adja, hogy az első idei rizsszállítmány megérkezett a karcagi hántoló üzembe. A Magyar Mezőgazdaság­ban Fehér Károly arról ír, hogy „Milyen becsülete van a gazdasági mellék- termékeknek?” A Héki Ál­lami Gazdaságban és két mezőtúri szövetkezetben vizsgálja a cikkíró a leve­les cukorrépáiéi és a kuko­ricaszár hasznosítását. Ger­gely Sándor, a jászárok- szállási Táncsics Tsz nö­vényvédő agronómusa rö­vid beszámolót írt: „Vesz­teségmentesen tároljuk a műtrágyát”. A Magyar Ifjúságban a fegyvernekl Kossuth Tsz nagy szaktu­dású, fiatal kertész-mérnö­kéről, Szentmiklósi László­ról hoznak riportot: „Még­is tud vizet zavarni”. A Szabad Földben „Ha­tárjárás Tiszai öld váron” címmel a Szabad Nép Tsz- ről írt Teszkó Sándor. A Képes Űjságban „Reggeltől estig" címmel képes is­mertetést találunk a ci- bakházi Vörös Csillag Tsz őszi munkáiról. A Munka és iskOíá-bán Gál Józsefné » mezőgazdasági szakisko­lák őszi gyakorlatairól szá­mol be. Meglátogatta a jászberényi Kállai Éva gimnázium és mezőgazda­sági szakiskola szőlőterme­lő és borkezelő III. osztá­lyát. A tanulók a Jászbe­rényi Állami Gazdaság sző- iő+ertüetén és gyümölcsösé­ben végezték gyakorlatu­kat. A Magyar Ifjúság hí­rül adta, hogy Szolnok me­dvében az őszi mezőgaz­dasági munkákra 25 ezer fiatalt mozgósítottak. A Népszava is hírt adott arról, hogy két hét alatt Szolnok megyében tizen­egyezer diák dolgozott a földeken. A Magyar Nem­zet röviden arról tudósít, hogy 13,5 mázsa a búza­termés megyei átlaga Szol­nok megyében. A Magyar Vadász-ban Bodnár István — a vadász- szczon kezdetéről ír: „Vad- kacsalesen — Pihenőben” címmel. Riportjában Mé­száros Károlyt, a jászberé­nyi Lehel Vadász Társa­ság gazdasági ügyvezetőjét mutatja be. A Képes Újság beszámol a Hazafias Népfront Szol­nok megyei Bizottsága és a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat együttes üléséről, ahol elhatározták, hogy művelődésügyi mun­kájúk középpontjába a mezőgazdasági termelés fo­kozottabb segítését és a falusi lakosság politikai, általános és szakmai mű­veltségének gyarapítását ál­lítják. Megyénk művelődésügyé­ről, közoktatásáról, az isme­retterjesztésről és a mú­zeumi életről elég szép számban jelentek meg hí­rek és ismeretek. A Könyvtárosban Bálint István írt egy érdekes osz- szefoglaló ismertetést „A könyvtárak működési felté­teleinek javulása Szolnok megyében.” Nagy sajtó­visszhangja támadt a me­gyei könyvtár igazgatója körlevelének az írók meg­hívásával kapcsolatban. Re­agált rá az Elet és Iroda­lom, Mesterházi Lajos az Esti Hírlapban, Hámos György a Népszabadságban- A múzeumi hónappal kap. csolatban az országos lapok ismertették a megyénkben tervezett kiállításokat. A Magyar Nemzet hírt adott Szírt Oszkár Túrkevén megnyitott kiállításáról. A Népszabadság arról írt, hogy elkészül az idén a né­pi műemlékek monográfiá­ja a Szolnok megyei mú­zeumokban. A lap másik számában beszámolnak Kiss Gábor hagyatékában fellelt Ady emlékekről. ír erről a Népszava is. Az országos la­pok mellett még a Pest megyei Hírlap is tudósított a Marica grófnő előadásá­ról. A Magyar Nemzetben ol­vastuk, hogy megyénk nép- művészeti cikkeinek nagy sikere van külföldön. A HISZÖV Régiposta utcai kiállító termében bemutat­ták a mezőtúri fazekasság gyűjteményes kiállítását. Októberben sok cikk és beszámoló jelent meg me­gyénk iparáról, kereskedel­méről, szövetkezeti életé­ről. Az Esti Hírlapban Halmai György írt a Ti- szamenti Vegyiművekről „Az egyfolytában születő gyár” címmel. A Népsza­vában Lévárdi Ferenc ne­hézipari miniszterrel be­Bacsó Péter előző filmje, a Nyáron egyszerű is fiata­lokkal foglalkozik — szere­lemmel. házassággal, lakás­sal, mely utóbbi nyáron valóban egyszerű. De m: lesz télen? Erre nem vá­laszol sem az előbbi film. sem a mostani. Mit adhaí a fiataloknak a barátság, f küzdés és az élet szépsége felismerésének közös örö­me? Mic«ed" ői»tek in­dulhatnak, amikor meg­szűnt a létbizonytalanság és megvan a szabad párvá­lasztás lehetősége? Milyen módon akar egy egészséges, szélget a riporter „A ne­hézipar fejlődéséről, a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek alakulásáról.” Az interjúban a vegyipar termelésével kapcsolatban részletesen beszélgetnek a Tiszamenti Vegyiművek termeléséről. A lap közli a gyár kompresszorüzemének fényképét is. Amióta a Ganz Villamos- sági Művek szolnoki gyár­részlege megalakult, a Tur­bó rendszeresen közöl hí­reket és tudósításokat az új gyárrészleg életéről. A Népszabadság beszámol a Középtiszai Vízügyi Igazga­tóság elektromos öntöző­szivattyú telepéről. A Szol­nok megyei létesítmény az ország legnagyobb elekt­romos öntözőszivattyú te­lepe. A Népszabadság a szol­noki vasútállomás korsze­rűsítésének előmunkálatai­ról közöl képet. A Nép­szavában írják: Több lakás kap gázt Szolnokon. Az év végéig 3000 lakást lát­nak el gázzal a városban. A Magyar Nemzet, a Nép­szava, az Esti Hírlap és a Hétfői Hírek egyaránt be­számol arról, hogy több vi­déki nagyváros mellett jö­vőre Szolnokon is műkö­dik már a TGX, az auto­matikus távíróhálózat. A Népszabadság hírül adja. hogy Mezőtúron fióküze­met létesített a Budapesti Fémfeldolgozó Ktsz. A Szövetkezeti Hírlapban írták: Ebben az esztendő­ben megyénk 53 kisipari szövetkezete közül 8 ex­portra termelő ktsz 24 mil­lió értékű árut adott át a külkereskedelemnek. A Magyar Nemzet és az Esti Hírlap írja: A Mező­túri Cipész Kisipari Szö­vetkezethez levél érkezett Angliából. Az angol , válo­gatott keret egyik tagja mondott köszönetét a kitű­nő futballeipőkért. A Magyar Nemzet és a Népszabadság „A nők par­lamentjének tanácskozá­saidról számol be. Rész­letesen Ismertetik a Szol­nok megyei asszonyok ta­nácskozását. A részt, vevő kétszáz küldöttből tizenötöt választottak az országos nő­kongresszusra. , szép, fiatal, okos emberpár Újfajta életközösséget ki­alakítani? Ezeket és hasonló témá­kat hiába keresünk ebben a filmben, akár súlyosabb, akár könnyedebb formá­ban. Szerepelnek helyette az únos-unt másodlagos je­lenségek — a „vagány” be­széd modor, a gitár, a beatles-beütések és a régi ellenpár: bohém és nyárs- oolgár. Szerelmes biciklis­táink és ifjú barátaik va­lóban „régimódi bohémek”» ahogy azt a velük szem­ben álló Jsoexúy udvarié* LEVÉL, Az embernek csak múlt­ja van és jövője- A jelen töredék, előkészület a holnapokra, vagy kiegé­szítője a tegnapoknak- Az életkor szabja meg a ha­tárokat. kit az idő egyik, kit az Idő másik oldalára sorol- S ez törvényszerű- A jelen híd is, összeköti a már tovatűntet, az el­következővel. az eljöven­dő kor várományosa- Egy emberi életben a múlt. jelen és jövő igazságos megoszlásban nem for­dulhat elő. — Hátrányos helyzetbe azok kerültek, akik életük javarészét ott töltötték a tegnapokban, tegnapelőttökben- Mi jut majd nekik a holnapok­ból? Mi maradhat utá­nuk? Kevés- Nagyon ke­vés. De ha csak parányi részében a kornak elra­gadták a maguk örömére a jövöt, beteljesedettnek vélték apró álmaikat, ak­kor már éltek- és nem haszontalanul éltek, elju­tottak az eszmélés első. alapvető szakaszába, az emberségbe. Vannak emberek, akik­hez amikor az öröm i it- kán bekopogtat, bánatot is visz magával. Özvegy Rima Györgyné élete nagyobb ré­szét így élte le. A gyerekkor mára úgy megfakult, hogy esemény- telenségéből tompán, ne­hézkesen szűrődnek vissza a dolgok. A félkezű édes­apa, aki hajnalban kait, este érkezett, a mindig útohlévő mezőőr, ha meg­jött, letörölte a barna szo­baajtóról a leckét, s ami­kor munkábaindult felírta krétával. így tanultak a gyerekek. A tanya, a sze­génység szabott korlátot mindennek. Iskola se volt a közelben, nem épült a tanyák, között, ha megjöttek az őszi esők, sár borította a vidéket. Sár, sár. minde­nütt. — Ezért nem jártam is­kolába — mondja özvegy Rima Györgyné. — Azt se tudtam, mi az az i-betű. A gyerekeim mutogattak né­ha, ezek a betűk, szavak, ezt vagy azt jelentik. Gon­doltam néha. tanulni keile, ne, legalább a nevemet ír­jam le becsületesen, mint megállapítja. Hozzátehet­nénk még, hogy a bohé­mekre sokszor jellemző egyirányú célratörő lelke­sedés nélkül. Sajnos azon­ban ez a „komoly udvar­ló” aféle nyárspolgár s az á másik két „jólszituált” idősebb ember is. De ki hi­szi el a film írójának, hogy ma Magyarországon egy fiatal lány számára nincs más választás, mint „el­hülyéskedni” céltalan bo­hémekkel, vagy unatkozni egy jólszituált nyárspolgár mellett? így is többet nyújtha­tott volna azonban a film, ha a valóság egy részét hí- hetően bemutató jelenetei nem ismétlődnének folyton. Kétszer találkozik az apa és a .»bohém” udvarló és- kétszer a két udvarló — teljesen feleslegesen, mert a második találkozáskor nem tudnak egymásnak újat mondani. Kétszer van semmivel sem végződő vi­ta a testvérek között és sokszor ismétlődnek a mai fiatalok közti olyan jelene­tek. melyek meglehetősen szokványosak mai film­jeinken; Ezekben a helyzetekben a kezdő és fiatal szereplők nem tudtak ejnlítésremjél- tót produkálni. Mám Urin« Szerelmes biciklisiák Magyar film mii... más emberek szokták. Igen, mindig szerettem volna ta­nulni, de nem sikerült. A fekete kendős öreg­asszony megtörli a széket és hellyel kínál. Arca csu- pa-ránc, barázdatenger. Túl­jutott már a hatvanharma­dik éven, s él itt csendesen Túrkevén, a Nyíl utcában, a városszélen. Kicsi, öre­ges a ház, mint az öregasz- szony. A fia után járó nyugdíjból rakosgatta ősz- sze az árát, a Pista után amit kap, mert hogy oda­maradt ötvenhatban. — Az uram agyon is vert volna tán, ha tanulok. Az­tán meg négy gyereket ne­velni a semmiből, nem könnyű. Cseléd, szolgáló, mosónő, takarítónő, viz- hordó voltam világéletem­ben. Nem bírtunk másként létezni. Úgy neveltem fel. Agy tartottam a négy gyer­mekemet. Nyolc helyre vol­tam bejáró, nem értem vol­na én rá semennyiért a ta­nulásra. Otthon felültem a kanapé sarkára este és reg­gelig foltoztam rájuk. Egy­szer meg meszeltem az egyik háznál. Messzire esett tőlünk, a munkával meg igyekeznem kellett A na­gyobbik lányom, akkor öt­hat éves lehetett, hozta utánam a kisebbeket, ha enni kértek. Sokon men­tem át, míg felneveltem őket. De ott sürgölődtek kö­rülöttem, láttam mindany- nyiójukat, nem volt baj, hogy dolgoztam, éjt-napval- lá tettem — mindennek tud­tam örülni. Az anya mindenre képes gyermekeiért. Neveli, tanít­tatja őket, útnak engedi az életbe, s eltűri, ha később hálátlansággal fizetnek. De özvegy Rima Györgyné gyermekei nem lettek há­látlanok. A Pista sem. aki termelőszövetkezetben dől gozott és az apa halála után családfenntartónak számí­tott Az 6 kedvéért tanulta meg az öregasszony az írást, olvasást is, ötven kéteszten- dős korában. — Mikor a fiam bema­radt, azt hajtogatta: anyám, ki ír nekem levelet? S ez rosszul esett nekem, hi­szen tudtam, várja majd nagyon az itthoni híreket, hiányzik a szülői szó. Ak­kor járták a környéket, kér­dezgették, ki nem járt isko­lába, ki próbálkozik meg a tanulással? Jelentkeztem. Nem ment könnyen. Estén­ként egyenes vonalakat, görbe vonalakat húzgáltunk a papírra, betűvetést ta­nultunk, hangosan ejtettük ki a betűket, mint a kis­iskolások. Türelem kell eh­hez. De látja, megtanul­jam. Ceruzát vesz elő, kisdia- rab papírt, lassan, óvatosan, egyenetlen betűkkel leírja ... kedves fijam... többre aztán nem telik erejéből, elébemtolja a papirt, a fe­kete kendő csücskével pe­dig tőrölgetí szemealját. So­káig csak csendben ülünk, ketten vagyunk a szobá­ban, kint őszutói alkony száll, — Amikor bevonult kato- .lának Kecskemétre, levelet írtam. Ki tudná már meg­mondani, mi lehetett do­hán? De így kezdődhetett ... kedves fiam. tudatom ve- led, hogy ezt a levelet most kezdem neked először meg­írni... Nehezen írtam, ki hagytam a betűket, s ta­lán nem is sikeredett több­re csak egy oldalnyira. Az­tán minden héten írt az én jó, drága fiam. Igaz, eleinte nem tudtam elolvas­ni, a gyerekek segítettek, de megválaszoltam vala­mennyit. Amit a magam­fajta öregasszony írhat, vi­gyázz magadra, meg ne fázz, fiam. Levelek jöttek, levelek mentek, két évig. Szabad­ságon is járt odahaza Rima István többször, legutoljá­ra, amikor a civilruhájáért ment. Akkor az anyja mondta is neki. — Kisfiam, hallom, mi­lyen rossz világ van Pes­ten. Nem jössz te haza so­hase. Rima István Budapestéi, a Dohány utca környékén 1965 októberében hősi ha­lált halt. Hiába vár tőte több levelet az öregasszony, nem jön. Hogyis jöhetne? — Nem ettem, nem it­tam, sírtam. Bemondta a rádió is a fiam nevét. Nem hittem. Nem akartam hin­ni. Borzasztó volt. Három hónapig mindig ótották, örökké. Le se feküdhettem, orvossággal éltem. Azórf nincs belőlem semmi. A szívem tönkrement. Nem tu­dok semmit se csinálni. özvegy Rima Cyörgyné « ház kisvégéből kihoz égj papírzacskót. Ollót keni, azzal vágja el az erős cér­nát, amivel összevarrta a zacskó száját. Nézzük a ki­tüntetéseket, Rima István alhadnagy a. Vörös Csillag Érdemrend, a Munkás-Pa­raszt. Hatalomért Emlék­érem tulajdonosa. Aztán a tiszta szobába lépünk, ahol a fényképeket tartja. — O a Pista — mondja. — Páratlan, jó fiam volt nékem. Hátiig való nvug- díjat kapok utána. Jól megélek. Minden hónapban elmegyek a sírhoz. Pestre, virágokat viszek, koszorút. Mikor először felmentünk, már eltemették. Szerettem volna látni, pedig tudom, hogy ott maradtam volna én is. Esteledik. Lámpát kell már gyújtani a szobában­Megkérdem, — Érdemes volt-e megta­nulni írni? — Most már akár négyol­dalas levelet is írhatnék. Kinek? A többi gyerekem­nek nem kell. Igaz, ha két év alatt, amíg a Pista ka­tonáskodott, egyszer sem írtam volna levelet, akkor örökkön-örökké bántott vol­na a lelkiismeret. Igyhát, megérte a tanulás Szomo­rú sors így egy anya sorsa, de sokkal szomorúbb lenne, ha gyávának tudnám a fia­mat. Rima István hősi halált halt 1956 októberében. Az­óta a neki küldött leveleket felváltották a Icoszorúk, vi­rágok. Sz. Lukács Imre Franciáé Munteanut Hattonnás bűn A kötet: harminckét el­beszélés. Rövid, néhány ol­dalas írások csupán, mégis, atmoszférájuk magával ra­gadó. A környezettjaz ha­tározott vonalai, az alakok összetettsége olyan íróval ismerteti meg az olvasót, aki a lényegre koncentrál. s ismeretanyagának bő áradását az alkotói fegye­lem medre szabályozza. A gyermekkor emlékei, s a háború nagy vihara — ez a témája az írások zömé­nek, s a látszatra egymás­tól független elbeszélések érzelmi és értelmi sort al­kotnak, a személyes valló­méit fOTTÓságácal mondják el egy ember életét, aki sok mindent megpróbált, s akit sok minden próbára tett, s hányattatások, bukások és apró győzelmek közepette tanulta meg, hogy n tett, a cselekvés, mégpedig a közösségért való cselekvés az élet értelme. Coca kisasszony Birlaá- ból —. amelyek meggyőző erejüket kidolgozottságukat tekintve elmaradnak a töb­bitől; a kötet egésze 'télén- fős irópálya egy szakaszá­val ismerteti meg az 'óvá­sát. A fordítás Hv'~ár Sán­dor munkája. tIrodalmi Könyvkiadó, Bukarest, msk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents