Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. november 7. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Washingtont és Bonnt nyugtalanítja a szovjet—francia viszony javulása Az amerikai külügyminiszter sajtóhadjáratot követel De Gaulle ellen Wilson mégsem nyert időt Rhodesiában VIETNAM A Quan Giai Phong, a dél-vietnami szabadságharcosok lapja összefoglaló jelentést ismertet a partizánok októberi harci sikereiről. A jelentés szerint a szabadságharcosok október folyamán a saigoni bábkormány hadseregének öt elitzászlóalját, az amerikaiak három századát és 700 más amerikai katonát semmisítettek meg. A saigoni kormánycsapatok két másik zászlóalja és két amerikai század súlyos veszteségeket szenvedett. Az elmúlt héten a nemzetközi közvélemény figyelme a korábbinál erősebben fordult Európa, pontosabban Franciaország felé. Két esemény adott erre okot: a francia külügyminiszter moszkvai látogatása és De Gaulle bejelentése, hogy jelölteti magát a decemberi elnökválasztáson. A két tényből ugyanis az következik, hogy a jelenlegi francia külpolitika a jövőben sem változik, sőt esetleg még erőteljesebb méreteket öltenek Párizs törekvései, amelyek az USA európai befolyásának csökkentésére irányulnak. Ezek pedig már eddig is gondot okoztak Washingtonnak, de méginkább Bonnak, ahol a francia lépések egyre nagyobb nyugtalanságot váltottak ki. E körökben fokozott idegességet keltett a moszkvai tárgyalásokról kiadott szovjet —francia közös közlemény, amelyből kitűnik, hogy a két ország igen sok nemzetközi kérdésben azonos nézetet vall. /gy például abban, hogy „a vietnami események veszélyeztetik a békét", és hogy „milyen veszélyt jelent a nukleáris fegyverek elterjedéseA hírmagyarázók arra a következtetésre jutnak, hogy az elkövetkező időszakban még jobban, gyorsabban javulnak majd a szovjet— francia kapcsolatok és rendszeressé válik a két ország vezetőinek találkozása. De Gaulle-nak az a bejelentése pedig, hogy indul az elnökválasztáson, megerősíti azoknak a véleményét, akik szerint a francia álláspont nem változik meg egyhamar. Nem csoda hogy az elmúlt napok; eseményei nagy felzúdulást váltott ni Washingtonban. Olyannyira, hogy az eddigi francia —amerikai „hallgatólagos tűzszünetet’’ igen éles és eléggé szokatlan támadás váltotta fel: Rusk külügyminiszter összehívta az élvonalbeli amerikai újságírókat és felszólította őket, indítsanak sajtóhadjáratot De Gaulle ellen! Ez nem más, mint nyílt beavatkozási kísérlet a francia bel- ügyekbe és akció az elnök- választás befolyásolására. Ha lehet, még ennél is nagyobb lárma kerekedett Bonnban. A nyugatnémet vezetők a francia—szovjet viszony javulásában és De Gaulle külpolitikájában olyan mumust látnak, amely leghőbb óhajuk va- lóraváltását fenyegeti. Mármint azt, hogy hozzájuthatnak az atomfegyverhez. A jelenlegi elképzelések szerint — amelyet az USA, sőt bizonyos fokig Anglia is támogat — a NATO úgynevezett sokoldalú atom- haderejé lenne az a kiskapu, amelyen át Bonn bejuthat az atom-arzenálba. Ezt viszont Franciaország és a Szovjetunió egyaránt ellenzi. Erhardék ezért most sürgős akciókba kezdenek: Schöder külügyminisztert Párizsba vagy Londonba küldte, maga Erhard pedig Washingtonba utazik. Londont persze így vagy úgy, de aligha kerülik el, mert ha az angol—nyugatnémet viszony most nem is mondható a legrosszabbnak. Bonn fontosnak tartja, hogy legalább Anglia támogassa a NATO-n belüli törekvéseit. Stewart angol külügyminiszter rövidesen Moszkvába utazik és Bonn — amelyet már annyi kellemetlenség ért — szeretné legalább^ ezt az utazást kicsit „előkészíteni’’ ... Igaz, Londonban most éppen elég gond van. A rhodesiai helyzet korántsem úgy alakult, ahogy Wilson szerette volna. Pedig az utóbbi napokban már nagyon szerény tervei voltak: mindössze egy kis időt akart nyerni. A hét elején már-már úgy látszott, hogy ezt sikerült elérnie azokon a tárgyalásokon, amelyet Rhodesia fővárosában folytatott. Nem kímélte magát: 120 politikussal beszélt, naponta 11 óránál többet dolgozott. Wilson és Smith álláspontja között azonban csak az a különbség, hogy Smith a rhodesiai fehér kisebbségnek, maroknyi földesúrnak és tőkésnek akar függetlenséget, Wilson pedig szeretné, ha Rhodesia megmaradna angol koronagyarmatnak. A hét többi eseménye közül erőteljes hangot kapott az USA-ban kibontakozó békemozgalom, amely a vietnami agresszió beszüntetését követeli. A gyarapodó tüntetések, felvonulások mellett most egy drámai esemény is feírázta a közvéleményt: Norman Morrison három- gyermekes családapa a washingtoni hadügyminisztérium épülete előtt felgyújtotta önmagát, hogy önkéntes tűzhalálával tiltakozzon a vietnami háború ellen. Morrison tragédiája és a növekvő tiltakozás ellené-. re Washington nem tágít kegyetlen vietnami politikájától, s hírek szerint fokozni kívánja a csapatszállításokat. Eck Gyula INDONÉZIA Az indonéz hadsereg egyik alakulata tüntető kommunista asszonyokat gyilkolt meg. Solo közép- jávai városban a Gerwani, a kommunista nőszervezet néhány tagja kivonult az utcára és elállta az úttestet a páncélosokkal felvonuló katonaság elől. A felvonuló ejtőernyősök ekkor — a hivatalos közlemény fogalmazása szerint — felkérték őket a távozásra, erre azonban az asszonyok nem voltak hajlandók. „Látván e makacs nőket, a katonák kénytelenek voltak elvenni életüket” — fűzi hozzá a tájékoztató. A közlemény nem részletezi, hogyan gyilkolták őket halomra. Elnökválasztás előtt Franciaországban T assan szétoszlik a po- litikai köd a december 5-én esedékes francia köztársasági elnökválasztás körül. Már több mint egy hónapja állást foglalt a Francia Kommunista Párt Francois Mitterrand jelölése mellett. Ezzel a polgári demokratikus balközép egyik vezető politikusa, aki a háború alatt jelentékeny szerepet játszott az ellenállási mozgalomban — a francia demokratikus és balodali erők közös és egységes támogatását élvezi. Az utóbbi napokban a szokásos kétértelmű nyilatkozatok és mesterséges „homály” után csütörtök esti nyilatkozatában De Gaulle tábornok, a köztársaság elnöke bejelentette újra jelölteti magát a választásokon. így a gaulleista rendszer történetében először, a francia választók látszólag világos, pontosan körvonalazott döntési lehetőség előtt állnak: gaulleiz- mus, vagy a személyi hatalom elvetésén alapuló, a legszélesebb baloldali erők támogatását igénylő és elfogadó köztársasági rendszer. Ha a frontok megvilágosodtak is, — a választás távolról sem egyszerű. De Gaulle tábornok rendkívül népszerű Franciaországban Tekintélyét erőteljesen fokozta, »hogy a polgári tömegek nagyrésze az ő politikai éleslátásának tulajdonítja az algériai háború megszütetését. Másrészt kormányzati ideje alatt a nyugateurópai konjunktúra részeként Franciaország a gazdasági fejlődés és stabilizálódás több esztendős korszakát élte át. Végül, de nem utolsósorban: De Gaulle tábornok külpolitikájának számos, rendkívül pozitív eleme van! Ezek közé tartozik mindenekelőtt szembefordulása az amerikai egyeduralommal, mind a NATO belső szerkezetét, mind pedig az Egyesült Államok távolke- teti politikáját illetően. — Ennek a realista politikának részeként De Gaulle tábornok hivatali idejének utolsó éveiben bővültek és javultak Franciaország és a szocialista országok kapcsolatai. (Tíz év óta elsőízben látogatott Moszkvába francia külügyminiszter.) E javulás egyik alkotóeleme, hogy De Gaulle kormánya az egyetlen a nyugati nagyhatalmak között, amely elismeri az Odera—Neisse határt, s ezzel a maga részéről jogtalannak ítéli Bonn reváns- törekvéseit. Valóban rendkívüli éleslátás, a gaulleista hatalom természetének igen mély ismerete szükséges ahhoz, hogy meggyőzően feltárhassák e hatalom ellentmondásait. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a Mitterrand mellett kiálló határozatában, majd később Waldeck Röchet, a párt főtitkára külön sajtónyilatkozatban végezte el ezt az elemzést. Az alapvető kérdés kettős. Az egyik: a gaulleista rendszer a személyes hatalom egy rendkívül világos és éles megnyilvánulási formája, amely De Gaullenál kisebb kaliberű vezető kezében katasztrofális következményekhez vezethet. Márpedig De Gaulle — a Jelek szerint — arra készül, hogy a választással egyidőben, vagy a jövő év tavaszán alkotmánymódosítást hajt- tasson végre. Eszerint a köztársasági elnök visszavonulása esetén a miniszterelnök „automatikusan” az államfő örökébe lépne. De Gaulle tehát tartósítani és intézményesíteni akarja a személyi hatalom rendszerét. A második lényeges felismerés az, hogy a degaul- leista politikát úgy kell szemlélni, mint a francia monopoltőke vezető cso- portiainak érdekképviseletét. E politikának ez az osztálytartalma, de ez nem von le semmit egy-egy hivatalos francia nolitikai állásfoglalás helyességéből. — Tagadhatatlan azonban, hogy éppen e politikai osz- tálytartalma miatt negatív vonások is mutatkoznak; Belpolitikában ilyen negatívum az a törekvés, hogy a munkások és a széles dolgozó rétegek érdekeit alávessék a nagytőkések, a monopóliumok közvetlen érekeinek és követeléseinek. A külpolitikában ilyen negatív jelenség Franciaország „külön atomütőerő” terve, a leszerelési tárgyaláson való részvétel megtagadása, — s ilyen volt három esztendővel ezelőtt a francia—nyugatnémet szerződés megkötése, — amelyre azért került sor, mert az akkor a francia és nyugatnémet monopóliumok közös érdekeit és törekvéseit szolgálta. ]¥¥ indez jól mutatja, hogy rendkívül bonyolult, megjelenési formáiban sokoldalú és ellentmondásos helyzetben kerül sor az elnökválasztásra. A köztársasági-baloldali erőkre azért rendkívül nehéz felvilágosító-meggyőző munka vár. Az adott helyzetben maga a választási hadjárat politikailag sok szempontból fontosabb, — mint maga a várhatóan De Gaulle győzelmét hozó, választás. A személyi hatalom rendszere ugyanis — éppen, mert oly elválaszthatatlan összekapcsolódott De Gaulle tábornok, tehát egyetlen politikus személyével és akcióival — a dolog természeténél fogva múló és ideiglenes jellegű! Franciaország demokratikus és köztársasági erőinek a közeljövőben még heves és nehéz küzdelmeket kell vívniok a személyi hatalom franciaországi híveivel és konzerválóival. A mostani elnökválasztási hadjárat, amelyben hosszú évek óta először nyílik alkalom a baloldal egységes fellépésére — ezeknek a harcoknak fontos politikai elő- iskolája. — ie — Koszorúzás a Hősök terén és a temetőben Tegnap délután 3 órakor a szolnoki temetőben a szovjet hősi emlékműnél elhelyezték az emlékezés koszorúit. A zenekar a két nemzet himnuszát játszotta, majd sorban helyezték el koszorúikat a városi és járási pártbizottság és tanács, a Magyarországon ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok, a munkásőrség, a rendőrség és a honvédség képviselői. Délután 4 órakor a Hősök terén népes közönség részvételével emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulójáról. Az emlékműnél díszőrség sorakozott fel. A zenekar a magyar és a szovjet himnuszt játszotta, majd egymás után léptek koszorúikkal az emlékműhöz a megyei párt- bizottság, a tanács, a szovjet haderő, a magyar fegyveres testületek képviselői. Koszorút helyezett el az emlékműnél a KISZ megyebizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a város üzemeinek képviseletében a járműjavító és a TITÁSZ koszorúzott. Az ünnepség befejezéséül a honvédség és a munkásőrség díszalakulatai vonultak el az emlékmű előtt. KITÜNTETÉSEK Tegnap délben a megyei pártbizottság épületében rövid ünnepség keretében pártmunkásokat tűnte Itek ki, A Munka Érdemrend arany-fokozatát kapta Zagyi János, a megyei párt- bizottság titkára. Molnár Mihály, a kunszentmártoni Zalka Tsz tagja, pártnyugdíjas, Juhász Imre párt- I nyugdíjas. A Munka Érdemrend ezüst-fokozatát kapta Barna Károly, a megyei partbizottság munkatársa, Kacsa Ferenc, a jászberényi városi pártbizottság titkára, Bereczki Lajos, a megyei párt vb tagja, a párt- bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Brez- vai István, a Szolnok városi pártbizottság titkára és Tánczos Antal jászladányi községi párttitkár. A Munka Érdemrend bronz-fokozatát kapta Kardos Sándor, a szolnoki járási pártbizottság munkatársa, Lakatos István két- pó, Zöld Mező Tsz, pártmunkás és F. Nagy János építésvezető, az építőipari párt-végrehajtó bir zottság tagja. Mátyus Imre; a karcagi Dimitrov Tsz párttitkára tegnap délben az Országházban vette át a Munka Érdemrend ezüst-fokozata kitüntetést, s vele együtt ugyancsak az Országházban kapta meg a Munka Érdemrend bronz-fokozata kitüntetést Mucsányi Károly, a Tiszamenti Vegyiművek párttitkára. Tegnap délelőtt bensőséges, kedves hangulatú ünnepséget rendezett a KISZ megyei végrehajtó bizottsága, amelyen részt vett Vad András, a megyei párt vb tagja, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője is. Kőhidi László üdvözlő szavai után Kovács Béla, a KISZ megyei végrehajtó bizottságának titkára méltatta az ünnepnap jelentőségét, a fiatalok tevékenységét, majd átadta a KISZ Központi Bizottsága és a KISZ megyei végrehajtó bizottsága kitüntetéseit, jutalmait. Az ifjúsági mozgalomban végzett évtizedes munkáért KISZ Érdemérem kitüntetést kapott Smuta Kálmán. Lakó István és Badari László. A KISZ aranykoszorús jelvényének boldog birtokosa lett: Székely Zsuzsanna, Péter Piroska, Papp Lajos, Bátyai János, Dénes Pál. Adamek Józsefnek, a jászberényi Kossuth úti iskola igazgatójának — akinek vezetésével az 1575-ös Kossuth Lajos úttörőcsapat kiválóan működik, elnyerte a vörös selyemzászlót — a KISZ KB dicsérő oklevelet adományozott, úgyszintén a KISZ Szolnok városi bizottságának is. Tizenhat fiatal pénzjutalmat. Nagy Lajos pedig könyvjutalmat kapott. Vad András tolmácsolta a kitüntetetteknek az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának üdvözletét. köszönetét, s további sikereket kívánt a fiataloknak. Több járási, városi KISZ- bizottságon is ünnepséget tartottak november 6-án, ahol társadalmi aktivistákat tüntettek ki és jutalmaztak. Hárman aranykoszorús jelvényt, tizenegyen dicsérő oklevelet, tízen kiváló úttörővezető jelvény*', harmincketten pénzjutalmat kaptak. Az Országos Úttörő Elnökség negyven Szolnok megyei úttörőcsapatnak adományozott dicsérő oklevelet, az „Úttörőik a hazáért” című mozgalomban elért eredményekért és az őszi mezőgazdasági munka sikeres segítéséért. Tegnap délelőtt a Szolnok megyei tanács épületének vb-termében kedves, bensőséges ünnepségen köszöntötték azokat a tanácsi dolgozókat, akik lelki- ismeretes munkájukkal kiérdemelték a kitüntető elismeréseket. Az ünnepségen részt vett Zagyi János, a megyei pártbizottság titkára. Fodor Mihály, a .gzolnok megyei tanács vb-elnöke, dr. Polcnyi Szűcs Lajos, Nyíri Béla és Bárdi Imre vb-elnök- helyettesek, valamint dr. Kuti György, a megyei tanács vb-titkára. A kitüntetett' tanácsi dolgozókat, az ünnepség résztvevőit Fodor Mihály köszöntötte, egyben megemlékezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulójáról is. Majd átadta a kitüntetéseket az Elnöki Tanács, ^ az illetékes minisztériumok és a megyei tanács megbízásából. A Munka Érdemrend ezüst-fokozatát kapta Fehér Miklós, a törökszentmiklósi városi tanács vb- elnöke. A Munka Érdemrend bronz-fokozatát Búst Gyula, a tiszaföldvári községi tanács vb-elnöke. A Pénzügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült: Adler Vilmos, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetője, és dr. Császár József, az illetékkiszabási és vállalati adóhivatal vezetője. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Urvai Dezső, a megyei tanács vb ipari állandó bizottságának elnöke. Takács Istvánná, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának statisztikusa a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Ezen a délelőttön adták át először a tanács igazgatási munkájában dolgozóknak az Államigazgatás Kiváló Dolgozója kitüntetést. Ezen elismerésben: dr. Agyi Dániel, Balázs István■ Bencze Ernőné, Gombos Eszter, Karsai Sándor, Kálié Gábor, L. Kiss Lőrinc, Konka Mátyás, Lukácsi Lászlóné, Nagy P. Eszter, Pápai Károly, dr. Szántai Sándor és Szentesi Áron részesültek.
