Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

1965. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Termelés és gazdaságosság az Apritógépgyárban A jászberényi Aprítógép­gyár az elmúlt években el­sősorban gyenge termelési­gazdaságossági eredményei­vel tűnt ki, míg az idén határozottan fellendülőben van. A vállalat negyedév­ről negyedévre túlteljesíti tervét és a termelés minő­ségi mutatói is jók. 1965. első kilenc hónap­jára jutó időarányos ter­melési tervét 103,3, ezen- belül export előirányzatát 104,3. százalékra teljesítet­te. A munka termelékeny­sége növekedett, a terve­zett szintet több százalék­kal meghaladta. Az önköltség 0,6 száza­lékkal alacsonyabb a ter­vezettnél. míg az előírt 9,7-tel szemben 2,3 száza­lékos vállalati eredményt értek el. Ez pedig jelen­tős nyereségtöbbletet je- jent. Az adatok alapján tehát egyértelműen biztató a vállalat kollektívájának munkája. Sok a vessíesvgidő De korai lenne még ki­jelenteni, hogy a megerő- södési folyamat nehezén már túljutottak. Az idei munkanapfényképezések adatai bőségesen tartalmaz­nak olyan elemeket, ame­lyek nem jó benyomást keltenek. Az idei norma­karbantartás után a vesz­teségidők megnövekedtek, nagyobbak, mint annak előtte voltak. A felmérés szerint a szervezési és egyéb, a munkásoktól füg­getlen okokból (tehát a vállalat hibájából) szárma­zó veszteség a munkaidő 12,8 százalékát (a növeke­dés 0,3 százalék) a fegyel­mezetlenség következtében pedig 15,1 százalékát teszi ki. Az összes vegztesé^gidő 28 százaléka a munkanap­nak. A normaszigorítás 9,3 százalékos átlaga mellett, valamint a kimutatott veszteségidő ellenére a vál­lalatnál 103,7 az általános teljesítményszázalék. Ma­gasabb, 3 mint amennyit a kormány-határozat előír. (98—102 százalék között.) A normakarbantartás előtt az átlagos teljesítményszázalék 103,9 volt. Megbí%hatatlanok a normák Az össznormáknak csu­pán 5 százaléka műszaki, 80 százaléka statisztikai, a többi becsült. Ez az arány­talanság nem magyarázhaló egyedi gépgyártással. A normák megbízhatatlanok, ennek következtében az operatív termelési program sem lehet teljesen racioná­lis, illetve betartható. Pél­dául a 6061 darabjegyzók számú két görgősorra a tervezett normaóra szük­ségletnek alig felét kellett ráfordítani. A 6059 darab­jegyzék számú két görgő­sorral hasonló volt a hely­zet. összesen több mint öt­ezer órával kevesebb volt a ráfordítás, a technológiai osztály által tervezettnél. De fordított példa is sok van. Magas büntetőkamattal S végül a rendkívül ma­gas, mintegy 39 milliós be­fejezetlen állományról szó­lunk. (A háromnegyedéves norma szerint 24 millió fo­rint értékű lehetne.) Az en­gedélyezett volumen feletti rész után a vállalat 18 százalékos büntetőkamatot fizet. Ez az állomány két­ségkívül lehetőséget ad az okos manőverezésre, adott esetben a tervteljesírcs megmentésére is. A har­madik negyedévben ha nin­csenek a befejezetlen állo­mányban az öntecsszállító gépeik, melyeket a kooperá­ciós problémák miatt ki­esett salakszállító berende­zések helyett „bedobhat­tak” és készre gyárthattak — akkor nem teljesíti a vállalat exporttervét. Ez a vállalati érdek. A népgaz­dasági érdek viszont el­lenkezik az ilyen nagy esz­közlekötéssel, lassú forgási sebességgel. F. P. Jól élnek a tejporon nevelt borjak Tizenöt Szolnok megyei fsz-ben vezették be ezt a módszert A Szolnok megyei terme­lőszövetkezetekben népsze­rűvé vált a legkorszerűbb borjúnevelési módszer, a tejporos itatás. Ez év má­jusában elsőnek a jászbol- dogházi Aranykalász Ter­melőszövetkezetben próbál­ták ki megyénkben a tej­poros borjúnevelést. Azóta —. mint a Szolnok megyei Állattenyésztési Felügyelő­ségtől megtudtuk — mint­egy 2200 borjú nőtt fel mesterséges úton. A leg­jobb eredményt a tószegi Dózsa, az újisSászi' Szabad­ság, a karcagi Lenin és a kezdeményező j ászból dog- házi Aranykalász Termelő- szövetkezetben érték el. Ezekben a közös gazdasá­gokban 800—900 grammot gyarapodott naponta egy- egy borjú és összehasonlít­hatatlanul olcsóbban, mint a hagyományos, tehéntejes neveléssel. Érthető, hogy a megye többi szövetkezetei­ben is megnőtt az érdeklő­dés. Egyelőre azonban a módszert nem tudják ki­terjeszteni tizenöt tsz-nél többre, mert mindössze egyetlen tejporgyár műkö­dik az országban. De szó van arról, hogy a gazdasá­gosságra is tekintettel, — még egy tejporgyárat léte­sítenek. A kovácsok szíve Rugókovács műhely. — Amikor beléptem, önkén­telenül is összhasonlítottam magamat a felgyűrt ingujjú emberekkel, s a testi erő láttán olyan kisebbségi ér­zésem támadt, mint ami­lyet egy zsoké érezne a nehézsúlyú súlyemelő vi­lágbajnok mellett. Láng sistergett az edző kemencékből, s a nyolcki­lós „népszava” — így ne­vezik a nagykalapácsot — egyforma időközökben csat­tant a rugóköteget szorító gyűrűn. A magas izomkolosszus combnyi vastag karja meg­állt, s a hatalmas tenyér­ből földre huppant a pö­röly. Izzadságtól csillogó homlokát kézfejével töröl­te a kovács. Mellé léptem, beszélgettünk. — A szocialista brigádról beszéljen — kértem —■, amikor még Szikszai volt i vezetője. — Nem szívesen teszem — mondta. Még erősen li­hegett. — Majd én kérdezek. Most jobb a hangulat? — Sokkal. — Miért? — Kövesi Károly bácsi nagyon rendes ember, nála nem kell megszakadni, mégis jobban haladunk, jobban keresünk. — Azelőtt? — Még nyolcvan száza­lékot sem értünk el. Tu­dom, minőségi kocsijavítás­ra álltunk át, de a Szik­szai hibájábói is. Csak az ajtót támasztotta, hol az egyiket, hol a másikat. Ve­lünk meg flegmáskodott. Az új szezonra készül a tiszafüredi keltetőállomás A hatodik jára készülődik a tiszafü­redi földművesszövetkezet baromfikeltető állomása. Az itt dolgozó szocialista brigád évről évre jobb ese­ményeket ér eí. Tavaly 78.9, az idén 84.7 száza­lékos a kelési arány. A tervüket túlteljesítették: 556 ezer naposcsirkét és 40 ezer pulykát adtak át fel­nevelésre. Az üzem munkásai most ,em pihennek. Javítják, át­festik a gépeket, s rendbe- teszik azokat a januári üzemeltetésig. Az állomás a járás tíz 'jénrnelőszöVétke'feétéVel van szerződéses viszonyban. — Mintegy 15 ezres törzs- állománytól szállítják ide a tenyésztojást. Most felül­vizsgálják a törzseket. — Egymás után háromszor vesznek vért, melyet meg­küldenek a Debreceni Ál­lategészségügyi Intézetnek. Itt meggyőződnek róla: nincs-e tifusz fertőzés. A keltető állomás jövőre mintegy fél millió napos­csibével és több tízezer pulykával látja el a szövet­kezeti és háztáji gazdaságo­kat. — Mióta dolgozik itt? — Tizedik éve. Holnap­után jubilálok. A másik — széle-hossza egy — kovács izzó rugó­lapokra várt a kemence előtt. Odamentem. — Azt mondják, sok baj volt itt tavaly, rossz voV a brigád hangulata, nem ment a munka. Igaz? — Így igaz. — Meddig volt csoport- vezető Szikszai Béla? — Nyolc évig. — Azelőtt nem volt vele baj? — De igen. — És? — És? Ide helyezték, itt volt és kész. Mit lehetett tenni?! — De most leváltották. — Most már le, mert úgy látszik tovább azok sem merték e beosztásban tartani, akik eddig tették — Mi volt a hibája? — Rengeteget ivott. Elit­ta az egészségét. Nagyon beteg, két hétig dolgozik, egy hónapig gyógyítják. Az ital tette tönkre a jö­vőjét. — Amúgy milyen ember volt? — Egy példát mondok, ítélje meg maga. Egyszer valaki órabéremelést kért tőle. — Minek az olyannak a pénz, aki nem italra költi? — ezt válaszolta. — A mostani brigádve­zetőről mi a véleménye? — Kövesi bácsi nagyon rendes, becsületes, jó szak­ember, s ráadásul 44 éve kovács. Jól vezeti a szo­cialista brigádot is. Van egy fiunk, az Ecsédi Laci­ka. Örökbefogadtuk, hallót! róla? Egy szép kis kerék* Óárt is vettünk a kis hun-4 cutnak. Mennyit jártunk utána, míg megfelelőt kap­tunk. Kövesi Károly, a nyug­díj előtt álló csoportvezető, a brigádnaplót mutatja. — Ez a Lacika. Az édes­apja munkatársunk volt. Fiatalon, harminchárom éves kofában hirtelen meg­halt. Most történt egy éve. Kötelességünk segíteni. — Ügy tudom, a volt csoportvezető és volt szo­cialista brigádvezető to­vábbra is itt dolgozik. — Megkérdezték tőle, el­Fehérborítékos meghívó — Tizenegyen voltunk testvérek. — Ugye ez már magában is sokat mond az életemről? Igen, sokat. De mégsem mindent, amit egy urasagi cseléd gyermekének sorsá­ról lehet... Ö még így is kegyeltje volt a sorsnak, mert megérhette ezt a kor­szakot. Ez a tizenegy gye­rekből csak ötöjüknek ju­tott. Sorsuk egyformán in­dult: cselédeskedés, amikor már valamit is elbír a két gyerekkar. Munka a nap­nyugtán is túl. És a mama., ha a szegénységtől másként nem is tudta óvni, mindig hívta: Gyere kisfiam, ha nem fáradsz el nagyon. Ki­mosom. szárítom az alsóne­műdet és reggelre vissza- mész • • • Tizennyolc éves korában a városba szegődött el ács­inasnak. Azt a pénzt úgy is megkapja, amit a cselé- deskedéssel keresett és leg­alább szakmája is lesz. Szakma, ami bizony magá­ban még nem kenyér, csak akkor, ha van is mit csi­nálni. Éz pedig hiányzott a segédlevélhez. A vasútnál. majd a téglagyárnál talált mégis munkát. Innen hívták be 1044. márciusában. Hirtelen nagy szükség lett rá: a hazái kellett védeni, öt a szép szó nem hatotta meg. Júli­usban megszökött a kato­naságtól. — Hazatartott, Karcagra, de Debrecen kő i- nyékén elfogták. A szöké­sért kimért verést kihever­te, a büntetést letöltötte, de újból megszökött. Hárman indultak — egy mezőtúri és egy öcsödi fiú­val a nagy útnak, Len­gyelországból — gyalog. Októberben indultak és december 4-én értek a város alá. Ez az út az élet iskolája volt számára. Kint­hagyott gyümölcsöt, répát ettek legtöbbször. Ha be­betértek egy-egy tanyába, szívesen fogadták őket. De ha kenyeret kértek, a vá­lasz lengyelül, szlovákul vagy magyarul legtöbbször az volt: nekik sincs. Szovjet katonákkal is ezen az úton találkozott először. Egy volt urasági majorban kértek szállást éjszakára. A cselédeknek nem sok bizo- dalmuk volt a szökevé­nyekhez. — Az istállóban, szalmán mégis adtak nekik helyet. Az ott szállásoló szovjet parancsnok mikor megtudta kicsodák, kiadta a házi parancsot: Vacsorát főzzenek, ágyat vessenek az uraság lakosztályában az „önkéntes” leszerelöknek. ö is velük vacsorázik. Akár­mit hallottak, akármilyen plakátot láttak ezentúl a vörösök „rémtetteiről”, ő csak ennek a találkozásnak, ennek a vacsorának hitt. Itthon várta ■ a család, s felesége boldogan ápolta a fájdalmaktól kétrétgör­nyedve járó, harmincnégy éves fiatalembert, amikor lefogta a hosszú úttal szer­zett betegség. O pedig két orvosságot talált: az otthon melegét és a gondolatot, hogy újból termelhet majd a téglagyár. Az akkor még gőzzel hajtott géphez sem szíj, sem egy reszelő nem volt, sem keretek a tégla­gyártáshoz, de minden lesz, ha hozzálátnak, ha ők akar­ják. Debrecenben, a bőr­gyárban nyersbőrért kap­tak szíjat, — fáért pedig Nagyecsedig elmentek. — 1945. áprilisában az ideig­lenes lókórházból újból füs­töt gomolyitó, termelő tég­lagyár lett. Szilágyi Sándor, akivel annakidején együtt dolgoz­tak, a napokban járt nála. — Emlékszel? Együtt kezdtünk 1937-ben. Most köszönni jöttem. Nyugdíjba megyek. — Aztán felidéz­ték az emlékeket. — 1945. augusztusát is, amikor Má- tyus Imre bement a városi pártbizottsághoz: kérem fel­vételemet a Magyar Kom­munista Pártba. A tégla­gyár újjászervezésének irá­nyítása jó ajánló volt. Fel­vették. Hamarosan mezőgazdasá­gi akadémiára küldték, s azóta elvégezte a marxiz­mus—leninizmus esti egye­temet is. Pártmunkás már évek óta. Iparkodott min­dig, mindenütt helytállni, de igazán csak itt, a Di­mitrov Tsz-ben érzi jól magát. Még akkor is, ha sokszor olyan „Kis” ügyek­kel keresik őt fel: „Titkár elvtárs, két osztályom van, hogy végezhetném el a többit”. Hatodik éve a tsz párt­titkára, s nem tudná össze­számolni, hány ember ké­rését intézte el, hány em­ber javaslatát segítette a megvalósuláshoz. Munká­jáért egyszer már kormány kitüntetést, 1957-ben vedig Szabadság Érdemrendet Ka­pott. S most, amiKor be­szélgetünk, Kezében a fe- hérborítéKos meghívó: „A Magyar Népköztársa- ság ElnöKi Tanácsa önt Ki­tüntetésben részesíti...” Múlt vasárnap, mire a tengeritörésből hazaérke- zett, otthon várta az ex­press levél. S szombaton délben Mátyus Imre, a Kar­cagi Dimitrov Tsz párttit- Kára vendég volt az Or­szágház KupolacsarnoKában. Vendég, aKit a proletárfor­radalom hemzetKözi ünne­pén Két évtizedes munkás- ságáért a Munka Érdem­rend ezüst-fokozatával tün­tettek ki. Borsi Eszter helyezzék-e a műhelyből; Azt mondtam, maradjon. A munkájával nincs is baj, ha dolgozik. Az a baj, hogy egyre ritkábban tudja meg­fogni a kalapácsot. Szív­asztmás. Talán a jó kere­sete vitte a kocsmába. Volt olyan hónap, hogy három­ezernyolcszáz forint lapult a borítékjában. — A brigád nem tud hal­ni rá, hogy ne igyon? — Nem. Mindent meg­próbáltunk és ő mindent megígért. Hiába. — S ha kizárnák a bri­gádból? — Azt hiszem ezzel csak rontanánk. Konok, önfejű, Beleolvasok a naplóba: „Ecsédi Lacikával való fog­lalkozás. Lakásprobléma.” Ránézek. — Igen, ilyen gondjaink vannak. Van egy kis ház­helyük, az özvegy már nem tjid rá építeni, el kel­lene adni és szövetkezeti lakást lehetne az árából vásárolni. — Elintézzük, ezt én ígé­rem — mondta Török Fe­renc művezető. — Ügy hallottam, má­sik brigád is fogadott örök­be egy kisfiút. — Igen, de mi voltunk az elsők — replikázik Kö­vesi Károly. — Ebből nem engedek. Nekik nem volt papíron, mint nekünk. — Na jó, de az ő vállalá­suk elkallódott. — Az lehet, de akkor is mi vagyunk az elsők. * Az idomszerészek mun­kahelye a rugókovácsoké­nál talán hússzor is ki­sebb. A szocialista brigád itt csak négytagú, de a gondok semmivel sem ki­sebbek. A baj, a szégyen ugyancsak a brigádvezető­vel esett meg, amikor a termelési tanácskozás visz- szavette tőle a jelvényt. Azért találkoztak így, mert nagyon durván bánik a családjával. A volt brigádvezető köz­ben egy évig beteg volt, ezalatt fogadták örökbe Császár István bácsiék Sán­dor Vendelt. A kis Vendel édesapja is vasutasember volt, s most három árva maradt utána. Szeptember­ben tanszereket vásároltak neki, s most november 20-án, tizedik születésnap­jára új ruhával lepik meg a kisfiút. A két brigádban, ahol a véletlen folytán ugyanolyan gondok és örömök — veze­tőváltás és kislegény „szü­letés” — vannak, azóta, mármint a Lacika örökbe­fogadásának napjától kü­lönös helyzet állott elő. Mi­vel a szakmában közeli „rokonok”, nagyon jóban voltak, egészen addig... De azt sem lehet mondani, hogy most talán haragud­nának egymásra. De vitat­koznak és nem tudnak megegyezni: kinek volt előbb fia és kié az „érvé­nyes”. Ügy történt, hogy a Kövesiék májusban jelen­tették be, a kis Lacit szár­nyuk alá veszik. Itt tör­tént a differencia. Szép kis ünnepségen tettek fogadal­mat ezek a nagy, erős, és csuda jószívű emberek. Az idomszerészek azonban — megsértődtek. Hogyan? A kovácsoknak ilyen fényes ünnenség, s róluk, akik már az év eleiétől fiuknak te­kintik a kis Vendelt, egy szó sem esett? Na persze kiderült min­den. Az idomszerész brigád vállalása elkallódott és csak júliusban került elő. Ebből aztán kiderült, hogv való­ban övék az elsőbbség a járműjavítóban. De ezt már nem ismerik el a kovácsok. Azt mondják, nem érvé­nyes a vállalás, utólag csi­nálták. Persze nem komo­lyan mondják, ez olyan hecc marad a két brigád között. Meg versengés, ami­nek jó hatását elsősorban a kis Vendel és Lacika érzi majd. > Bognár János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents