Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK [ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É5 A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 363. szám. Ara 80 fillér /Vé*\Uit\ 1965. november 7., vasárnap Forradalom az emberért írtat Jevgenyij Dolmatovsskij állami-díjas sxovjet költő M J-V-M. osakva felett, a Szovjetunió felett kigyulladnak a nagy ünnep fényei. A Szovjetunió mindig a legnevezetesebb, a legboldogabb eseményként ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Ez nemcsak állami, nemcsak össznépi ünnep, hanem egyszersmind a legfontosabb személyi jellegű esemény is minden szovjet ember életében. Az idén a 48. évfordulót ünnepeljük. Negyvennyolc év a történelemben igen kis idő. A történelmet azonban az események és az évek a különböző időszakokban különbözőképpen viszik előre.. S ha ezt a 48 évet új korszaknak nevezzük, ez a jellemzés teljesen indokolt, Üj társadalmi és gazdasági formáció jött létre, amely óriási hatást gyakorolt és gyakorol ma is az egész Világ, minden ember, minden nép életére. Ma azonban nem az egész világról, hanem annak csak egyhatodéról, az ünnepeltről. a Szovjetunióról. a Nagy Október hazájáról szeretnék szólni. Az Októberi Forradalom idején mindössze kétéves voltam, s ez feljogosít rá, hogy egykorúnak tartsam magáin a forradalommal, kortársnak, aki az egész országgal együtt átélte a forradalom nehézségeit és részese volt a forradalom boldogságának. Nem történész vagyok, hanem csak költő és — szemtanú. Ezért nem idézek számokat, nem használok statisztikai táblázatokat. Ez a közgazdászok, s nem a költők dolga. Nehéz, bonyolult sorsú országban születtem. Történetében sok dicsó és sok keserű oldal íródott. Nagy és tehetséges népe kettős elnyomás — a cárizmus és a kapitalizmus elnyomása — alatt sínylődött. roszország igen elmaradott és szegény volt. Állampolgárainak milliói elnyomva és jog- lósztottan éltek. Ezt mélységesen átérezte Vlagyimir Lenin és az általa megteremtett kommunista párt. A forradalom előestéjén ez a párt kis létszámú, de legyőzhetetlen volt. Valóban óriási ereje abban rejlett, hogy tudta, mire várnak, mit keresnek, mit akarnak a dolgozó emberek. Az emberi szabadság a bolsevikok számára sohasem volt absztrakció, gyönyörű frázis, hangzatos jelszó. A kommunisták a reális életből indultak és indulnak ki, mindent a reális élet szövevényességében és ellentmondásos voltában látnak és értelmeznek, mesterien ismerik a társadalmi fejlődés törvényeit, ügyesen és nagy tehetséggel alkalmazzák azokat a nép érdekében. Az Októberi Forradalmat az emberért, az ember érdekében hajtották végre. S ehhez még szeretném hozzátenni: nem általában az emberért, hanem minden dolgozóért. S míg az előző forradalmaknak, márpedig szép számmal voltak, nem sikerült egyszer s mindenkorra megvalósítaniuk az emberiség gyönyörű álmát — „az emberek szabadnak születnek és szabadok maradnak”, addig október ezt ragyogóan megoldotta. A forradalmat a tömegek hajtják végre, márpedig a tömeg egyes emberekből áll. s mindenki ugyanúgy hasonlít a többiekhez, a mellette haladókhoz, mint ameny- nyire különbözik tőlük. Felnőve még az ikrek is más-más szellemi életet élnek. Megtalálni a kulcsot minden szívhez. arra ■késztetni minden szívet, hogy együtt dobbanjon a többivel, hogy ugyanaz az eszmény fűtse — lám, ilyen hihetetlenül nehéz feladatot tűztek maguk elé a bolsevikok. Természetesen e grandiózus feladat nem oldódik meg és nem teljesül menten, egyetlen szempillantás alatt. Helyes lesz. ha a szovjet állam létének egész periódusát forradalmi korszaknak, a nagy társadalmi és gazdasági átalakulások korszakának nevezzük. Ahhoz, hogy minden embert megajándékozzunk az igazi boldogsággal, nem elegendő egy nap, bármilyen nagyszerű is legyen. 1917. október 25-e (november 7.) fordulópont volt a történelemben. Gigantikus alkotómunka kellett hozzá, hogy a régi, szegény Oroszország olyan hatalmas szocialista állammá váljék, amely képes az anyagi és a szellemi javakat megadni a népnek. A forradalom napja óta megtett út és eredményeinek monumentalitását tekintve évszázadokkal ér fel. *) milyen csábító volt a régi világnak az a szép ipeséje. hogy a szegény embernek felvitte az isten a dolgat, és egyszeriben gazdaggá lett. Ám ez a mese nem mondta ki a legfontosabbat: hány szegény maradt még és hány embert tesz még szegényebbé az új gazdag? ... Az októberi forradalom nem ígért égi mannát, nem mondott csábító meséket. Ellenben a nép kezébe adta az ősi, munkával létrehozott kincseket. megadta neki a jogot arra, hogy birtokába vegye az egész erdőivel és rónáival együtt. Ne nézzük rózsaszín szemüvegen keresztül a világot; nem olyan köny- nyű megváltoztatni az évszázadok során a tudatban meggyökeresedett fogalmakat: az enyém, a másé, a miénk. Vajon egyszerű a volt rabszolgának egyszeriben önön gazdájává válnia? Vajon egyszerű-e évszázadok során másra dolgozni, majd hozzálátni a mindenkiért, tehát az önön magáért végzett munkához? Mindezek igen bonyolult folyamatok, amelyek a történelmi és a mindennapi helyzettel összefüggésben mennek végbe és fejlődnek ki. Minden egyes embernek, nézeteinek és fogalmainak fejlődését és változását nem vizsgálhatjuk az egész társadalomtól és a földkerekség életének körülményeitől elszigetelten. Ha megkérdezik tőlem — mit adott az októberi forradalom az embernek — nem rettenek meg e kérdés roppant súlyától. Emlékezetemben megjelelnek azon sorsok ezrei,, amelyekkel találkoztam. s végül saját sorsom, s ez elegendő annak kimondásához, hogy az Októberi Forradalom mindegyikünknek segített a boldogságról szőtt hőn óhajtott vágyat megvalósítani. A forradalom azért ment végbe, hogy létrejöjjön egy új igazságos társadalmi rendszer, amely minden ember számára megadja a lehetőséget legjobb tulajdonságainak teljes kibontakoztatására. Nemcsak a jellemvonásokról van szó, hanem elsősorban a lehetőségekről! Az összes előző társadalmi formák szintén melengették ezt a reményt, boldogságot ígértek az embernek, de csak mint véletlent, mint a körülmények különleges találkozását, vagy isteni kegyet. Nyugaton alkalmam nyílt elbeszélgetni különböző emberekkel, köztük jóakaróinkkal is, akik elragadtatással nyilatkoztak a Szovjetunióban manapság feltűnő tehetségek bőségéről. Ök a nép tehetségének és munkaszeretetének tulajdonítják sikereinket. Nos, minden nép tehetséges és munkaszerető. Jóakaróink azonban nem mindig veszik észre, hogy a Szovjetunióban a tehetségek és adottságok kibontakozása nem a véletlenek halmaza. A szovjet társadalmi rendszer nagysága és törvényszerűsége abban rejlik, hogy megnyitotta az ember számára a legcsábítóbb magaslatokhoz vezető utat. A forradalom az embertől elvette a „kis” jelzőt, s korlátlan lehetőségeket adott neki a munkára, az alkotásra, a tökéletesedésre, minden fizikai és szellemi képességének kibontakoztatására. N ' em becsülöm le a gazdaság jelentőségét. — Nem vagyok szakember, ezért nem is szándékozom aprólékosan beszélni róla. Mégis, a mi szovjet gazdaságunkat szeretném mindenki gazdaságának, mindenki érdekében létrehozott gazdaságnak nevezni. Amikor Majakovszkij azt írta, hogy „az én gyáraim”, ezt teljes joggal tette mint az ország gazdáinak, a szovjet emberek millióinak egyike. A •L M-z én gyáraim, az én államom, az én népem... Magunk sem vettük észre, hogyan olvadt össze az „enyém” és „miénk” fogalma, hogyan terjedt el a tömegekben az az érzés, hogy az ország gazdái, s hogyan tett ez az érzés mindenkit százszorta erősebbé. Mi legyűrtük és le fogjuk gyűrni a nehézségeket. A kitaposatlan út nem lehet egyszerű és sima. Bennünk a felfedezők, az úttörők büszke érzése lobog. Mi nemcsak ültetjük az almafát, hanem gyümölcseit is élvezzük, s ez olyan tény, amelyet legádázabb ellenségeink sem cáfolhatnak meg. A Szovjetunió a világ első helyén áll abban a tekintetben, ami közvetlenül az emberért, az ember érdekében történik. E mutatók egyike a gigantikus lakásépítkezés. A világ egyetlen országában sem építenek annyi lakást, mint a Szovjetunióban. És milyen óriási összegeket fordítanak nálunk a munkakörülmények megjavítására, ingyenes gyógykezelésre, arra, hogy a dolgozók olyan körülmények között pihenhessenek, üdülhessenek, amilyenek a kapitalista országokban távolról sem sokaknak adatnak meg. Külön szeretném kiemelni az iskolákban, szakiskolákban, főiskolákon, a nappali, levelező és esti tagozatokon folyó ingyenes oktatást. Mert az, hogy az egyszerű szovjet emberek milliói tanulnak, szakképzettséget szereznek, tudósok, irodalmárok és művészek lesznek — az Októberi Forradalom közvetlen vívmánya. Az Októberi Forradalom hozta létre az új társadalmi rendszert, a szovjet társadalmat, amely felépítette a szocializmust és építi a kommunizmust. E gigantikus építőmunka közepette alakul ki az új ember, akinek tudata megtisztul a évszázados lerakódásoktól és magába szívja mindazt, ami a legjobb, legnemesebb. Ezek a vonások mindenki közkincsévé válnak. Talán egy kicsit hangos ez a mondat? Ám legyen. Nem tartom szükségesnek, hogy suttogásra térjek át: A hangosan kimondott igazság nem szűnik meg igazságnak lenni! ...Nos, erre gondol az ember, amikor visszatekint forradalmunk 43 éves útjára, erre a nehéz, bonyolult és nagyszerű útra. , S mi van előttünk? Ö, mennyi csábító minden! Forradalmunk bátran és biztos léptekkel halad. Feladata minden embert boldoggá tenni. Mindenkinek boldogságot! — lám, ez a forradalom legfőbb értelme.
